Békés, 1875 (4. évfolyam, 3-52. szám)

1875-02-21 / 8. szám

Negyedik évfolyam 1875, Iír*— ', Megjelenik í 1 hetenkint egyszer, vasárnap. 1 ,1 Szerkesztőség: , > , Békés-Csabán, kastély utcza ,1 t­­ 8-ik szám. ma­­­i > Kiadó hivatal:­­ Gyulán Dobay János könyvnyom­­­ f < i­dája és Winkle Gábor könyvke­­­­reskedése. 1 , ‘ 1 A lap szellemi részét illető köz- , > remények a szerkesztőhöz Békés­­­­i Csabára czimzendők, és legfeljebb 11 minden csötörtökig beküldendők. 4 , t., r. 8-ik szám I ÉS I mi TÖBB BÉKÉSMEGYEI NYILVÁNOS EGYLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. FELELŐS SZERKESZTŐ : ZSILINSZKY MIHÁLY. Gyulán február 21-én. Előfizetési feltételek: Egész évre helyben házhoz hordva vagy vidékre postán küldve 5 krt— Háromnegyed évre 3 75 Félévre ....2 50 Évnegyedre . . !1 7,25 Egyes szám ára 10 kr. Hirdetési dijak: Egy 4 hasábos petitsor 5 kr. Kétszeri közlésnél . . . 4 „ Háromszori közlésnél . . 3 „ Többszöri hirdetéseknél enged­mény adatik. Bélyegilleték 30 kr. A nyilt-tár sora 10 kr. u_J»zir=% Hirdetések felvételnek: B.-Gyulán Dobay János könyvnyomdájában és Winkle Gábor könyvárusnál. Bécsben Naftles J. hirdetési irodájában. — Elfogadtatnak hirdetések vidékről levélbeni — B.-Csabán a nyomdában, megrendelés által „a „Békés“ — Budapesten Haasenstein és Vogler, kiadó hivatalához“ czimezve is. Melyik útja czélszerűbb a leányne­velésnek ? Mielőtt az utakra térnék, ki kell tűz­nöm az irányadó czélt s egyúttal megje­gyeznem, hogy a feltett kérdés egész fej­tegetése alatt a középosztályt s ennek az elemi oktatást meghaladó gyermekeit tar­tom szemem előtt. Az állam, hahogy természetesen ala­kult, nem egyéb, mint a nemzetnek sze­­mélyesítése; a nemzet meg nem egyéb, mint az egyéneknek összege ; az állam éle­tében tehát nem nyilvánulhat más szokás, más erkölcs, más értelem, más tudomány, más művészet, vagy bármely más tulajdon­ság, mint a­mely a nemzetnek törzsökében, az államot kiválólag alkotó elemben, a kö­zéposztály férfiaiban meg­van. Igen, de a férfi a maga értékét, a ma­ga összes tulajdonságát nagyobbára a csa­ládban szerezte s családot alkotván ő is, ebbe összes tulajdonságát által viszi. Ha már ugyanazon szellem alkotja a családot is, a mely a jól r­endezett államot, következik, hogy a jól rendezett család nem lehet más, mint az államnak megki­­sebbített képé. Azonban a férfinak, mint a­ki inkább kívül a családon, mintsem benne él, sem ideje, sem alkalma, sem türelme, sem ta­pintata nincs arra, hogy az ő saját egyé­niségét közvetlenül önmaga ültesse át utó­daiba, vagyis, hogy ama kis képnek min­den vonását önmaga készítse el; ő csak váz­latot adhat, a­melynek minél teljesebb ki­töltése aztán a házi asszony feladata, mint a­kinek cselekvés terét ezen kis kép ke­rete határolja. De hogy a házi asszony az állam éle­tében, illetőleg férjében nyilvánuló mivelt­­ségnek közvetítője, terjesztője lehessen, ok­vetlenül megkívántatik, hogy a miveltség iránt élénk érzéke legyen, hogy a mivelt­ség egyes tényezőit nagyjából ismerje s legédesebb örömét az ő házi asszonyi kö­rének teljes betöltésében találja. E szerint a házi asszony férjének nem csupán a neje, hanem gondolatainak is élet­társa ; nem csupán anyja gyermekeinek, hanem tanítója is; nem csupán szokásbeli, gépies gazdaasszony, hanem oly felhasz­nálója és rendezője a körébe eső anyagi­aknak, hogy intézkedéséből értelem, czél­­szerűség, ízlés tűnjék ki ; nem csupán egyik tagja nemének és nemzetének, ha­nem mindegyik legnemesebb sajátságainak hű képviselője. Az ilyen házi asszonynak kelléke: nemes érzelmek, erkölcsi öntudat, fej­lett értelem, komoly ismeretek, munkásság. Mivel pedig a természet törvénye sze­rint minden leány asszonynak született, egyebet és kevesebbet a leánynevelés czél­­jául sem tűzhetünk ki, mint a mi és a mennyi a házi asszonynak szükséges. Eljutván ekkép a leánynevelés czél­­jának kitűzéséig, áttérek azon utakra, a­melyeken ezen czél felé haladni szoktunk, az az, a házi, a neveldei és az iskolai ne­velésre.­­ A házi nevelés a szülői házban, nő­­tanító által történik, tehát a nevelés sike­re ezen nőtanító képzettségétől, tapintatá­tól, szorgalmától függ. A tanító egyénisé­gének ezen fontossága szükségessé teszi, hogy őt közelebbről megnézzük. Tegyük fel a legjobb esetet, tegyük fel azt, hogy a tanító nemzetünkbeli s a mi nőképez­­dénkből került ki. Tegyük fel azt is, hogy a tanító bár szegény­, de mi­velt családból való s igy jó elemi s lehetőleg jó nevel­dés, vagy nagy ritkaságképen polgári is­kolai oktatásban is részesült. Ezután 14— 15 éves korában belép a képezdébe, há­rom esztendőre. — Három esztendő alatt tizenhárom tantárg­gyal kell neki meg­birkóznia, sőt, mivel a tanítótól a franczia nyelvet is követelik, tizennég­gyel. — Ha igaz is, hogy a leány korábban érik, hogy világosabb öntudattal, szívósabb szorgalom­mal foglalkozik tantárgyaival, — mint az ugyanazon korú fiú, mindemellett a tizen­négy tantárg­gyal legfölebb is csak an­­­nyira mehet, hogy a vizsgát leteheti, de nem annyira, hogy tárgyait egyenként is összefüggésekben áttekinthesse, hogy azo­kat könnyűséggel kezelhesse; tehát nem annyira, hogy tanításképes lehessen. No de nem is lehet a képezdének­ az a czélja, hogy tökéletes tanítót bocsásson ki A képezde eleget tett feladatának, ha tanítványait a legszükségesebb ismeretek­kel s azon utasítással ellátta, a­melynek segélyével az önképzés lehetséges. Ez az oka, hogy azok, a­kik közvetlenül a ké­­pezdéből kilépett egyén képességével tisz­tában vannak, nem is alkalmazzák őt ön­álló tanítónak,­­ hanem vagy segédnek, vagy, ha szükségből rendesnek, próbált tanítók közé beosztva, a végből hogy igy a gyakorlott erők mellett alkalma és sar­kantyúja legyen ismeretkörét tágítani s a taní­tás módját elsajátítani._____ Ezen igen jelentékeny, másodfokú kép­zés egyenesen a képezdéből házi tanítóvá lett egyénnél lehetetlen azért, mert nincs ember, a ki őt botlásaira, fogyatkozásaira figyelmeztesse; mert nincs módjában a szükséges segédeszközöket megszerezni; mert nincs ideje az önképzésre ; — mert nincs ereje, hogy annyiféle tantárgyának mindegyikében kellő jártasságot szerez­hessen. Ebből következik, hogy a házi taní­­tónak a képezdéből kihozott ismerete las­­san-lassan, ha netalán nem fogyna is, meg­­kövesül; tanításából az élet kihal, elkez­dődik és növekszik a betűhöz való ragasz­kodás; hogy a fejleszté­s nyomába lép a gépies, az a kézmű­vesszerű tanítás, mely a komoly ismeretek üresen maradt helyét külsőségekkel igyekszik eltakarni No igen! de hátha a tanítót cserél­getjük ! Akkor a gyermek többnek szol­gál kísérleti eszközül, ha lehet, még silá­nyabb eredménnyel. Mert megjegyzendő, hogy a házi tanítóság nem életpálya; kö­vetkezőleg a készült, rendes állásban is szí­vesen látott ember rendes viszonyok kö­zött s a középosztálynál szokásos fizetésért nem is szánja rá magát. De tegyük fel, hogy a házi tanító egészen megüti a mértéket, hogy tanítása kifogástalan ; még akkor is megmaradnak bizonyos, a házi neveléstől elválaszthatlan bajok. Egyik baj az, hogy a tanuló foly­vást ugyanazon egy ember gondolatait, eszméit, véleményeit, ítéleteit szedegeti ma­gába, ugyanazon egy ember külsőségei ta­padnak rá; ugyanazon egy ember szolgál neki mintaképül; ugyanazon egy ember­nek lesz mintegy másolata. Ezt a bajt úgy hivjuk, hogy egyoldalúság. E Másik baj az hogy a tanító folyvást egy vagy két gyer­mekkel foglalkozván, figyelmük állandó lekültése.Utal jnnnyira igénybe veszi­­ őket, hogy ezen nem gyermekeknek való fe­szültséget a gyakori kimerültségnek kell követnie, a mi pedig testileg, kedélyileg és szellemil«^ éppen a leánynak való leg­kevésbé. A­­ harmadik baj meg az, hogy elszigeteltsége m­­aatt nincs módjában a gyer­meknek hozzá íu&>kni azok társaságához, a­kikre őt az élet későbben mégis csak rá­szorítja. így vetjük el a magvat az egy­mással való kölcsönös elégedetlenségnek, fitymálásnak, összeférhetlenségnek, képzelt rang- és képzelt miveltségbeli önámltásnak. Figyelmet érdemel még azon viszony is, mely a család és a tanító között van. TARCZA. Az 1543. észt. febr. I1-én Gyulán tart. or­szággyűlés.1) (Vége­) A mi már ezen országgyűlés szellemét illeti, az, a mint feljebb emlitem, egészen elüt az alig öt héttel elébb tartott nagyváradi országgyűlés szellemétől. Míg ott az ország rendjei biztosítják Ferdinandot hűségükről, sőt hozzá követet is me­­nesztenek, ki e hűségnyilatkozatukat neki megvi­gye ! ellenben a gyulai országgyűlésen Ferdinand­­ról szó sincs, sőt az itt jelen volt rendek ellen­kezőleg a legnagyobb kegyelettel gondoskodnak Izabelláról és annak kiskorú fiáról. Mindez azt mutatja, hogy a gyulai országgyűlésen nem igen voltak jelen Ferdinánd pártbeliek, sőt újabb tanú­bizonysága annak, a­mit már egyik munkámban — „Békés vármegye hajdanában“ jeleztem, hogy a békés megyei nemesség határozott Zápolyaparti vagy­is az akkor úgynevezett nemzeti pártbeli volt. A gyulai országgyűlésen egyébiránt nem is annyira a külpolitika, mint inkább a zilált bel­­ügyek rendezése foglalkoztatta a rendeket. Nem bíztak ugyan nagyon Martinuzziban, mint akinek ingadozó jellemét eddig is bőven kiismerhették, mindazonáltal a kormányzás, az igazság kiszol­gáltatás és a pénzügy kezelése és igy a legfőbb hatalom továbbra is az ő kezeiben öszpontositta­­*azt- részint minthogy mindezeknek tényleg birto­kában volt, részint mert János király is halála előtt őt biztá­k eg­y ország kormányzatával kis­korú fia nevében. Azonban hozzátettek a rendek hogyha fontosabb ügyek merülnek fel, akkor nun ** ww lYI Qi orróm dég az urak tanácsával járjon el, sőt szükség ese­tén a királynét is értesítse Ugyancsak ezen országgyűlésen szintén Mar­­tinuzzi elnöklete alatt törvényszék szerveztetett, melyhez a hatalmaskodási pörök a megyei törvény­székektől felebbeztessenek. Azután kinyilatkoztatták a rendek, hogy ők eddig is készek voltak adó­zni az ország közszük­ségleteire, ezután sem vonakodnak attól, de fel­hívták Martinuzzit, hogy az ország jövedelmeinek kezeléséről számot adjon. Ő kinyilatkoztatta, hogy e kívánatnak most eleget nem tehet, azonban in­dítványozta, hogy jövőre nézve válasszon a gyű­lés oldala mellé bizonyos számú biztosokat, kik vele a pénztár kezelésébe befolyjanak. A rendek ebbe beleegyeztek, azon meghagyással, hogy a közjövedelmek egyesegyedül az ország, az özvegy királyné és kiskorú fia szükségeinek fedezésére fordítassanak. Hogy kik választattak ily biztosokul, azt fájdalom, az országgyűlés ad­áiban feljegyezve nem találjuk. De a­mi ezen országgyűlést különösen ne­vezetessé teszi, az az alsóbb rendű nemességnek erélyes, bátor föllépése, sőt lehet mondani heves kifakadása a főnemesség ellen. Amint mondom, szomorú idők voltak azok. Ha a mai időkről azt panaszolja a költő, hogy „rosz időket élünk, rosz csillagok járnak“ bizonnyára sokkal inkább el lehetett azt mondani azon időről, melyben a gyulai országgyűlés tar­tatott, el különösen Erdélyről és a tiszántúli vi­dékről. A király alig három éves, az özvegy ki­rályné gyenge, tehetetlen, kormányra nem való, a kormányzó ingadozó, alattomos, önérdekét haj­­hászó. Ennek következtében az országban legna­­­gyobb mértékben fejetlenség, mindenki azt tette, a­mi neki tetszett, parancsolni akart mindenki, engedelmeskedni senki sem. A főurak legnagyobb mértékben éreztették zsarnoki hatalmukat a ki­sebb nemességei, mit ez viszont azzal torolt meg, hogy vérig zsarolta a szegény jobbágy népet. Az ország pénztárába befolyt adóból a legkevesebb fordittatott vagy a kir. udvar tartására vagy az ország szükségleteinek fedezésére. Mindenki csalta, lopta az országot, amint tudta. Keserűen panaszolják ezt a Gyulán össze­gyűlt országos rendek. Kifakadnak a jelen volt főnemesség sőt maga az országgyűlés elnöke Mar­­tinuzzi ellen is s kérik a királynét, parancsolná meg neki, azután Petrovics Péter temesi grófnak, a Csanádi püspöknek, a békési főispánnak Pathó­­csy Ferencznek, Losonczynak s más főuraknak, hogy az ország fentartására beszedett közadót ne tartsák vissza s ne fordítsák a magok hasznára. Panaszolják, hogy sokan a főu­rak közül a közne­mesek birtokait erőszakkal elfoglalják, jobbágyai­kat elhajtják, azokat kiállhatatlan adókkal és szol­galmakkal terhelik. Nevezetesen, hogy Petrovics Péter legközelebb erőszakkal elfoglalta Pathócsy Boldizsárnak és Bánffy Gáspárnak kir. adományo­zás utján nyert birtokait s mit sem gondolva a kir. adománylevél szentségével, az azokon termett gabonanemüiket most csépelteti a maga számára. Hogy a kincstartó Martinuzzi, hasonló módon meg­fosztotta Toldy Miklóst és Mihályt malmuktól, Losonczy pedig Terényi Mihályt birtokából elűzte és azt most is elfoglalva tartja. De kivált, hogy a békési főispán Pathócsy Ferencz végletekig viszi a dolgot, a köznemesek birtokait sorban foglal­­gatja, az ellenszegülőket s jogaikat védni merő­­­ket elfogatja és bebörtönözteti, s egyátalában olya­­kat követ el, miket tennie nem kellene. Minél fogva kinyilatkoztatják, hogy ők egymást véden­dők, már­is szövetkeztek egymással, és ha ez to­vább is így megy, akkor egyesült erővel az erő­szaknak erőszakot vetnek ellenébe, s a zsarnokos­kodó főurak ellen jogaik, szabadságaik, birtokaik és jobbágyaik védelmére egyesült erővel fegyvert ragadnak, s azokat, kik ezután is a zsarnokosko­­dás és elnyomás útján haladnak, úgy fogják te­kinteni, mint a haza ellenségeit. Felhívják tehát a jelenlévő főurakat, hogy az elnyomástól álljanak el, mit azok meg is ígértek. Végre pedig azt ha­tározták, hogy azok, kik a gyűlés ezen végzésének engedelmeskedni nem fognakj száz forint bírság­ban, s ha ezt megfizetni vonakodnának, jószág, sőt esetleg fővesztésben marasztaltassanak el. In­nen látszik, hogy a gyulai országgyűlés ugyancsak heves lehetett. Körülbelől olyan jelenetek adhat­ták magukat itt elő, mint az 1624. észt. zajos hatvani, és az 1525. rákosi országgyűléseken. De nem is tévesztette el hatását a köznemességnek ezen erélyes fellépése. Legalább ezután sokkal gyérebben találkozunk az oly erőszakoskodásokkal mint a minőket a gyulai országgyűlés panaszkép­pen előhoz. Csak a makacs békési főispán, Patnó­­czy Ferencz nem szűnt meg ezután sem nyakas­­kodni, a népet, úgy mint eddig, zsarolta, a köz­nemességen zsarnokoskodott, szóval, a­z országgyű­lés határozatával mit sem gondolt, úgy, hogy végre Martinuzzi mint az ország főkormányzója, a mint az egykorú Tinódy sejteti velünk, kénytelen volt ezen kényur ellen 1550. táján formális népfelke­­lést rendezni. A mint ennek neszét vette Patkóczy, sietett családjához Gyula várába, s azzal együtt

Next