Békés, 1875 (4. évfolyam, 3-52. szám)
1875-05-23 / 21. szám
Negyedik évfolyam 1875, %l ‘iT""* * rw_l»,r-n Megjelenik hetenkint egyszer, vasárnap. Szerkesztőség: Békés-Csabán, kastély utcaa 8-ik szám. Kiadó hivatal: Gyulán Dobay János könyvnyomdája és Winkle Gábor könyvkereskedése. A lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőhöz Békéscsabára czimzendők, és legfeljebb minden csütörtökig beküldendők. I ÉS I 21-ik szám. TÖBB BÉKÉSMEGYEI NYILVÁNOS EGYLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. FELELŐS SZERKESZTŐ: ZSILINSZKY TV ITT ÁTV Hirdetések felvétetnek: B.Gyulán Dobay János könyvnyomdájában és Winkle Gábor könyvárusnál. — B.Csabán a nyomdában. — Budapesten Haasenstein és Vogler, Bécsben Naftles J. hirdetési irodájában. — Elfogadtatnak hirdetések vidékről levélbeni megrendelés által „a „Békés“ kiadó hivatalához“ czimezve is. Gyulán május 23-án. *8S Előfizetési feltételek: Egész évre helyben házhoz hordva kr. vagy vidékre postán küldve 5 krt— Háromnegyed évre3 1 Ą 76 Félévre ....2 jy 60 Évnegyedre . . .1 »25 Egyes szám ára 10 kr. Hirdetési dijak: Egy 4 hasábos petitsor 6 kr. Kétszeri közlésnél . . . 4 „ Háromszori közlésnél . . 3 „ Többszöri hirdetéseknél engedmény adatik. Bélyegilleték 30 kr. A nyilt-tár sora 10 kr. Meghívás. A békésmegyei gazd. egylet idei rendes közgyűlését május 23-án d. e. 10 órakor B.Csabán a casinó helyiségében tartandja, mire az egyletnek tagjai oly figyelmeztetéssel hivatnak meg, hogy e közgyűlésen a szabályszerű 3 évi tisztujitás, u. m. az elnökök, ügyész és igazgató választmány választása is megfogván ejtetni, arra minél számosabban megjelenni sziveskedjenek. Az elnökség megbizásából Mokry Sámuel, egyl. titkár. Visszapillantás „még egyszer a gozeke“ czimü czikkre. Igen örvendek azon, hogy e lap hasábjain nyilvánított nézeteim a gőzekéről némi eszmecserére szolgáltattak alkalmat, más részről azonban sajnálatomat kell kifejeznem a felett, hogy igen tiszt, gazdatársam Reök I. úr ide vonatkozó véleményét több tekintetben nem oszthatom. 1. Ismételnem kell itt, hogy távol van tőlem általában a gőzekék előnyeit a közönséges ekék felett kétségbe vonni, vagy épen tagadni. Tudom, hogy mélyebben szántanak, hogy egyformább barázdákat csinálnak, hogy munkájuknál a rendszerint terméketlen középbarázdák elmaradnak, — hanem mindaddig, mig munkájuk szerfeletti drágasága nem fog tetemesen apadni, én részemről az alföldi gazdaságokba behozhatóknak se nem tarthatom, se nem ajánlhatom. Vajjon hol találjuk meg mellettök számadásunkat, tudva azt, hogy (mint péld. főherczeg Albrecht bellyei uradalmában) a gőzeke catast. holdankinti szántása 12 frt 72 krba kerül? Ezen óriási költséget a mi adott körülményeink között semmiféle terményünk nem térítheti meg, s szerintem csakis oly vidékeken nyújthat valóságos bevételi többletet s tiszta hasznot, ahol czukorrépát termeszteni s biztosan értékesíteni lehet. 2. Azon kérdésére R. urnák, hogy szántunk-e mi rendesen 5 — 6 és 7”-re ? azt vagyok bátor felelni, hogy igen is szántunk, és pedig nem kevesen. Sőt többet mondok, én répa és luczerna alá mindenkor 8”-re szántottam, mégpedig a közönséges II. számú Vidacs-ekével. — Ha nem mindnyájan így szántunk, az sem a gőzeke ajánló leveléül, sem a közönséges eke hátrányául nem tekinthető, hanem egyedül indolentiánknak tulajdonítható. Valamint tehát jó szerkezetű vasekéinket 8”-re lebocsájthatjuk, úgyszintén érintett keleti attribútumunk mellett a gőzekével is 4—5- re szánthatunk. Azon állítással pedig, hogy extensiv rendszerünk mellett kevés és satnya igavonó erővel jó, ha a 3—4”-nyi szántást is meggyőzzük, magunk magunkra sütjük a szellemi szegénység és hátramaradottság bélyegét, — anyagilag pedig kérdem, nem könnyebb e elengendő igavonói marhát beszerezni, s azt nem engedni em satnyulni, mint óriási tőkéket a gőzekékbe befektetni ? Többi állításait s nézeteit igen tiszta gazdatársamnak pontról pontra áfái romia azokat részemről, ahol csak lehetett és kellett, tapasztalataim után mindenkor és mindenütt hirdettem ; nem hagyhatom azonban 3) érintetlenül azon alapjában teljesen téves, s ezenkívül a nagy gazdaközönségre nézve felette veszélyes uj tant, mely szerint a mély mivelés táperőt szolgáltatna a növénynek, s ebből folyólag bizonyos mérvig nélkülözhetővé tenné a marhatartást , igy a trágyázást is. Jelesen nagyon tévedünk, midőn azt hisszük, hogy mély szánjtás által friss földet hozunk a felületre, és az olyan földet, mely csekélyebb mivelés mellett növényeink által még épen nem volt igénybe véve. Constatált dolog, hogy péld. a búza 5, a luczerna 40 lábnyi mélységre képes gyökerével a földbe lehatolni, — valamint az is, hogy ezen növények e mély utat nem csupa kedvtöltésből teszik, hanem azért, hogy onnan is táplálkozzanak. Ezen elismert s bebizonyított tény kétségbevonhatlanul tanúságot tesz arról, hogy a semmiféle eszközök által meg nem mivelhető altalaj is éléskamarául szolgál a növényzetnek, s hogy e szerint ezen alsó éléskamara is napról napra s évről évre apad, s ennélfogva a felszínre hozva nem képezheti s nem is képezi azt az érintetlen szűz táptárt, melynek azt sokan mintegy a priori tekintik. Bizonyos azonban az is, hogy az altalajban oldott (a növények által megemészthető) tápelemek mellett oldatlanok is emészthetlenek léteznek, melyek csak akkor válnak áthasonithatóvá (assimiliibar) ha a napsugarak s a levegő behatásának kitéve, részint elmállás, részint élenyülés folytán alkalmatos megemészthető ételü il elkészíttetnek. — Ezen vegyi folyamot a tudomány a természettől elleste s tudomásunkra hozta, s mit mond erre a gyakorlat megerősíti az elmélet iménti tételeit azon észlelet nyomán, miszerint a mély cultúra alatt álló földek dúsabb terméseket hoznak. Eljutottunk odáig, ahol komolyan kérdezhetjük, vájjon avion föld, melynek felső—kamarájából növényeink részére 4 tál helyett már csak 2 tál étel telik, s a hiányzó 2 tálat már a pinczéből kell pótolnunk, nélkülözhetne az „egy marhát, vagy az egy kocsi trágyát?“ ezen kérdésre nem csak határozottan nemmel kell felelnünk, hanem tovább is kell mennünk, és azt állítanunk, hogy mély mivelés mellett, több tápanyagok vonat van ki a földből, több trágyát kell készítenünk s visszavinnünk a talajba, mint csekélyebb termelés mellett, ha hogy termő rétegünket a végképeni kimerüléstől meg akarjuk óvni. — És én biztosíthatok mindenkit arról, hogy ha mi a gőzekében ilynemű nem létező s nem létezhető előnyüket keresve, t. i. marhareductiót és trágya kevesbitést, azt ezen czélból gazdaságainkba behozzuk, egy szép reggelen a legérzékenyebb csalódásokra fogunk kikerülhetetlenül felébredni. Erzsébet puszta május 10. 1875. Csallóköz. Rimler Pál. Az építészeti vállalatokról. Az építészeti vállalatokról csak különbség nélkül kívánok néhány szót szóljani, és arra vonatkozólag akarom, mint egyszerű munkás nézeteimet előadni. Az építészeti vállalatoknál mutathatja meg minden mesterember, hogy hivatását teljes mérvben felfogta, hogy tudja azt, mivel tartozik magának és a társadalomnak. Az építészeti vállalatoknál van a mesterembereknek a legtöbb anyagi, és ha szabad mondanom erkölcsi haszna. Azért tehát az építészeti vállalatokra minden komoly irányt követni szerető mesterember (kinek t. . szakjába vág) nagy súlyt fektet, és méltán. Csakhogy én épen ezeknél tapasztaltam nálunk Magyarországon két nagy hibát, melyeknek kiküszöbölése igen óhajlandó volna. Az egyik hiba az, hogy az élni és élni hagyni szép elvét nemigen méltányolják a vállalkozók. Pedig hát azzal többre mennének, mint kicsinyes kapzsisággal. Az élni és élni hagyni elve a fővárosi vállalkozóknál, kik közt 14 évig lenni szerencsém volt, mindig megtermi gyümölcseit, mert ha az egyik vállalkozó felvesz valamely nagyobb kiterjedésű munkát, azt szaktársai közt felosztja, részben a szívélyes collegiális viszony fentartása kedvéért, részben pedig a helyes munka felosztáa kedvéért, mert hiába: több fő, több helyesebb, gondolat. A másik hiába az, hogy az ajánlatoknál benyújtott költségvetéseknél nem mindig szoktak vállalkozóink a részletenként, vagyis pontonként árfelemelést kérni, és azt következetesen szakismerettel okadatolni, hanem nagyobbára csak az alapszámot kérik egy bizonyos összeggel megtoldani. Pedig hát éppen ott nyilna alkalma, a részletes megvitatásnál a mesterembernek kitüntetni TARCZA. Mutatvány Hajóssy Ottó „Művelődéstörténet s a művelődés Békésmegyében“ czimű művéből.*) n. Átalában a hazánkban második József reformjai által életre kelt szellemi mozgalom, s a francziaországi forradalmi események folytán támadt fölvilágosodás, megyénk rendeinél semmi tért sem foglalt. Mig másutt az 1790. évi nevezetes országgyűlés óta jelentékeny eszmeforrongás volt tapasztalható, melyben a szabadelvű politikai irány nevezetes túlsúlyban volt, addig nálunk Békés megyében a tespedés szelleme uralkodott. Annál feltűnőbb tehát, hogy megyénkben a köznépnél egy oly politikai mozgalom nyomaira, mely megyénk akkori szellemével egyátalán nincs öszhangban. Értem a Martinovics-féle társaság által országszerte támasztott politikai mozgalmat, e gyászos véget ért drámát, melynek főbb szereplői életükkel , szabadságukkal lakoltak a szabadelvű eszmék terjesztése körül kifejtett tevékenységükért. Az, hogy e társaság határa megyénkre is kiterjedt, s hogy izgatása itt is megtenné gyümölcseit — okmányokkal ugyan nem, de hagyomány által bizonyítható. Kik voltak megyénkben az úgynevezett magyar jakobinizmus hirdetői) kik voltak a megyénkben is támadt ilynemű mozgalom közvetlen előidézői, azt még a hagyomány sem tartotta fen i nem vélek azonban a valószínűség határain túllépd azon gyóntásommal, hogy tekintve megyénk azoj időbeli viszonyait, semmi ok sincs feltennünk, mi kép a jakobinismus tanai megyénk — mondható — kivétel nélkül az uradalmi fenhatóság játszajlagán vezetett értelmisége köréből találtak voln apostolokat, hanem a társaság ama főbb intézői kell a megyénkbeli mozgalom szitóiul is tartanunk kik a velünk szomszéd Biharmegyében laktak, e kiknek e közelségnél fogva módjukban állott megyénk kebelében is izgatni. Ezek közül felemlíthetem Kazinczy Miklós biharmegyei esküdtei Szlávy György ugyanottani főszolgabírót és Szláv Jánost. Ez utóbbi Békés megyében gyakran fordul meg, ismerősei látogatása végett. S most térjünk a hagyomány által fentarto tény elbeszélésére. A jakobinismus tanai átalában a felvilágosodás tanai lévén, önként következik, hogy azok különösen a műveltebb osztályuaknál találtak vita hangra, s ebből kiindulva azt is megfoghatónak kell találnunk, hogy ott, hol e tanok a köznép soraiban jelentkeztek, annak ugyancsak értelmesen vagy vagyonosabb része fogadta el azokat. A ma század végén Gyula város német ajkú lakossága jólét — aránylag — magas fokán állott, s it történt, hogy a gyulai német ajkú jómódú polgárok között talált menhelyet a haladás szellemi Mennyire terjedtek el közöttük az uj tanok, min vagy átalában volt e szervezete a titkos mozgalomnak — tudva nincsen; de részeseik létezésül első jelét az által kívánták adni, hogy a megye tisztikarnak, az uralkodó hatalom híveként, s hivatalbeli szigoráról ismert egyik tagját, a járási szolgabirót orozva lelövik. E szándékukat két ízben kisérlették meg akkor, midőn a szolgabiró Gyuláról Békésre ment, de tervük egyszer sem sikerült, a lövések nem találták a kiszemeltet. — Maga a tény — természetesen — általánosan tudva volt, de a tetteseket kipuhatolni nem sikerült, s a merénylet titkos rugói talán soha sem kerülnek napfényre, ha egy német gyulai vagyonos pékmester halálos ágyán az őt gyóntató lelkésznek azon vallomást nem teszi, hogy ő a jakobinizmus terjesztésére összeesküdött gyulai polgárok egyesületének szintén tagja, s hogy a szolgabíró ellen intézett két rendbeli merénylet ez összeesküdtek műve volt. A lelkész a gyónás meghallgatása után felhatalmazást kért a haldoklótól arra, hogy a dolgokat a hatóságnak feljelenthesse, csak igy adhatván meg neki a bünbocsánatot. A haldokló e felhatalmazást megadván, ennek nyomán akkoron sok német gyulai polgárnál a jakobinusok úgynevezett kathekizmusa meg is találtatott. Mi történt e polgárokkal, s mi átalában a vizsgálat következtében, — erről a hagyomány mit sem szól. Az összeesküdtek közül is csak egynek tartotta fenn nevét: Glück, szintén vagyonos polgárét, ki azon időben egy gyulai vendéglő bérlője volt. 1T) íme, ennyiből áll az, amit megyénkről a franczia szabadelvű eszmék alatt támadt mozgalomra nézve feljegyezhetünk. Vajmi kevés ez, ha az ország más megyéiben uralkodott ilyetén eszmeforrongások mérvét tekintjük ; de az, hogy megyénk is azok közé tartozott, hol az újabb eszmék iránti fogékonyság hiányzott — éppen nem csodálandó, ha nem feledjük, hogy az értelmiség osztálya, melyből a szabadelvű tanok legtöbb követőre találtak, nálunk teljesen hiányzott. Egyébiránt maga a kormány is mindent elkövetett, hogy a franczia haladási eszmék terjedése az országban megakadályoztassék és hogy a franczia nemzet tényei és törekvései, mint olyanok állíttassanak a magyar nemzet elé, melyek a törvényes rend, az itteni eredeti monarchikus intézmények, a nemzeti alkotmány felforgatására irányozvák. S csodálhatjuk-e, ha a rendi uralom oly kiváló helyén, minő Magyarország volt, sikerült a franczia forradalmi eszmék behatolását annyira ellensúlyozni, hogy utóbb határozott ellenszenv keletkezett irántuk; csodálhatjuk-e, hogy az elévülhetlen emberi jogokat kifejező ezen eszmék iránt a lelkesülés megszűnt Hazánkban, ha meggondoljuk, hogy a „testvériség • egyenlőség“ örök-igaz elvét hirdető ezen tanok, valósítása, az önmegtagadás szép, de nehéz erényét, s így a rendi alkotmány elejtését feltételezte volna, — s csodálhatjuk-e különösen, hogy megyénkben ez okoknál s a már említett helyi viszonyoknál fogva, a szabadelvűség nemcsak hogy lábra nem kapott, hanem ellenkezőleg a franczia nemzet világra szóló politikai s bölcseleni tanai a „csék kapkodás,“ maga a franczia nemzet pedig ,T) Tomcsányi József hozzám intézett levele, — Az előadott eset az, egyetlen adat, melyet a jakobinismus megyénkben működésére vonatkozólag kikutatnom sikerült, 4 © ágyú jegyzőkönyvei vaz esetről mit sem tartalmaznak.