Békés, 1875 (4. évfolyam, 3-52. szám)
1875-09-12 / 37. szám
Negyedik évfolyam 1875. Megjelenik hetenkint egyszer, vasárnap. Szerkesztőség: B.Gyulán, a polgári iskola < k épületében. Kiadó hivatal: Gyulán Dobay János könyvnyomdája és Winkle Gábor könyvkereskedése. A lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőhöz Gyulára czimzendők, és legfeljebb minden péntek estéig beküldendők. I ÍS I TÖBB BÉKÉSMEGYEI NYILVÁNOS EGYLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. 37-ik szám Gyulán szeptember 12-én. Előfizetési feltételek: Egész évre helyben házhoz hordva ki. vagy vidékre postán küldve 5frt— Háromnegyed évre 375 Félévre ....2 50 Évnegyedre . . .1 »25 Egyes szám ára 10 kr. Hirdetési dijak: Egy 4 hasábos petitsor 5 kr. Kétszeri közlésnél . . . 4 „ Háromszori közlésnél . . 8 jj Többszöri hirdetéseknél engedmény adatik. Bélyegilleték 30 kr. A nyílt-tér tora 10 kr. Hirdetések felvétetnek: B.Gyulán Dobay János könyvnyomdájában és Winkle Gábor könyvárusnál. — B-Csabán a nyomdában. — Budapesten Haasenstein és Vogler.— Braun Ede (Józseffőér, 10. sz. I. emelet.) — Bécsben Naftles J. hirdetési irodájában. — Elfogadtatnak hirdetések vidékről levélbeni megrendelés által „a „Békés“ kiadó hivatalához“ czimezve is. A mi bajaink. Sok a mi bajunk. Ennek kilenczvenkilencz oka van, melyek elseje: nincs pénz. Ennek ismét a vagyon, és a szárazságon kivül nem más az oka, mint a kormány. — így okoskodunk nagyobb részt; — és talán helyesen, — de csak is egy kis részben. A mi bajaink másutt, — a társadalomban gyökereznek. A mi társadalmunk hasonlít olyan géphez, melynek alkatrészei egyenként jók lehetnek, de, — mintha mindegyike más gyárban készült volna, — egymáshoz nem illenek, nem lévén öszhangzók, a gép rosszul működik, a czélnak meg nem felel. Innen a sok baj, mellyel az élet utáin minduntalan találkozunk. Kezdjük a közoktatáson. Iskoláinkban általában ahoz képest, amint azok állami, felekezeti, magán, nagyvárosi vagy vidéki intézetek a módszer merően különböző; a képesség különbféle mértékkel határoztatik meg. Elemi iskoláinkban a rendszer és a törvényes tanterv között oly nagy a különbség, mint a való és az eszmény között. Az ezekből, a középtanodákba került fiúk, a tanügy nem kis hátrányára, valóságos mozaikot képeznek. A gyenge szülők, fiaik pártjára állva, a tanárokat pedánsoknak, emezek a szüléket neveletleneknek tartják. A szülék nemcsak tanítást, de nevelést is követelnek a tanároktól, a tanárok azt üzenik a szüléknek, hogy a nevelés a szülék feladata. A nyolcz osztály befejezése után az apa tőkéje, melyet fiára költött, s a fiú érettségi bizonyítványa az egy éves önkéntes katonai szolgálatban versenyre kelnek a csizmadia legény türelme és engedelmességével, s ekkor tűnik ki, hogy az utóbbi alkalmasabb káplárnak, mint a maturus deák. Ez büszke önérzettel azzal vágja ki magát, hogy neki nem életczélja a katonai pálya; — hát a csizmadiának az e ? — Az urfi egyetemre kerül. Négy évi elmélet s három évi gyakorlat! Azért-e hogy nehezittessék a jogi pálya, s elriasztásul szolgáljon, vagy hogy képzettebb férfiak kerüljenek az életbe? még eddig meg nem fejtett probléma. A fegyelmetlen tanuló itt szabad ura léptettetett elő, — de hát így követeli ezt a külföldi egyetemek rendszere. Igaz, csak hogy a német Bursch vajon, a mi magyar legényünk pedig paprikás szalonnán nevekedett! Ezen hosszú és költséges pálya, a jogosultság azon érzetét ébreszti a fiatal emberben, hogy ő nem vállalhat akármiféle hivatalt. Irnoksággal kezdje? Titokban országgyűlési képviselő akarna lenni, de utolsó esetben szolgabíróságot is hajlandó vállalni. Végre azonban a délibábok hőse kiábrándul, — haza kerül, meglakni, otthon a sáros falut, — ügyvéd lesz, — vállal tyúkpereket, és váltókövetelési behajtásokat. De hogy nem annyira a fáradsága mint tudománya jutalmaztassák, a behajtott összeget megosztja a clienssel. Hát a hivatalnokok kikből lesznek? Azt mondják az élhetetlen, és befejezetlen képzettségű emberekből. A családanya jó gazdasszony, ki csupán őszi saláta, mák, és liba tokból 30 forintot csinált össze. Törődik, nélkülöz. Ámde Irénkének bálba kellett mennie, — maga a ruha diszitmény 20 forintba, az egész ruha pedig 60 forintba került, s mégis alig tánczolt, mert a 24 éves fiatalok rég kinőttek már az ily gyermekes mulatságból. A bál után összejöttek a jó barátnék, a vaníliás örém, különbféle befőtt, s czukros süteménnyel lelt asztal körül a bál éleményeit recapitulálandók. A fiatalok, kik tőkéjüket, a hosszú és költséges tanulás utján szerzett tudományos képzettségükben vélik bírni, gazdag leányokat keresnek. Miután ilyeneket nem kapnak, maradnak nőtlenek. A jó nevelésű leányok, már akik t. i. zongorázni és francziául tudnak, nem mehetnek akármiféle írnokhoz nőül, inkább örökös pártában maradnak. De jöjj ®*1 egy 60 éves agglegény, ha gazdag, a 18 éves leány kész a hymen lépvesszejére szállani. A földesgazda busul, ha 250 frt képzelt értékű földje évek óta nem jövedelmez többet holdanként 10 frtnál. Irigyli a tőkepénzes állapotát, ki 250 frt tőkéje után 50 frt kamatot húz. Amaz 10 frt után 2 frt 50 krt, — emez 50 frt után, mely jelzálogilag biztosítva van, 5 forint adót fizet. A haszonbérlő a 12 forintos haszonbér mellett vagyonilag tönkre ment — a földtulajdonos pedig ismét csak básdi, hogy bérbeadott földjébe fektetett tőkéje csak 5 ° C-kot jövedelmez. Az egyenlőség elvénél fogva, a különbféle osztályok összébb jöttek. Mily sikerrel? lássuk. Legjobban járt a magasabb aristocratia azon része, mely egykori pólósáról néhány fokkal lejebb szállt. Ez az országban költi jövedelmét, birtokán lakik, ennek miveltetését közvetlen figyelmével kiséri, é s ruházkodik megerőltetése nélkül. Nem úgy a gazduram ő kigyelme, ki nemzetes urnák, az iparos, ki ténsurnak, a kissebb hivatalnok, ki tekintetes urnák, a nagyobb hivatalnok és birtokos ki nagyságos urnak avanzsirozott. A ranggal aránylag az életmód, az igények s a kiadások is emelkedtek. A gazda a kávéházba jár, s az iparos a casinóban politizál, a kisbirtokos nagy úri sportot tíz. Ez utóbbi mind salonfáriig. Legtöbben aránylagos jövedelem hiányában. Emlékezzünk vissza, hasonsorsú és állású apáink egykori életmódjára, s munkásságára ; és ha nagy különbséget észlelünk, azt is könnyen kitalálhatjuk, mit hibáztathatunk inkább, a ragyát-e vagy a kormányt? Ilyen dissonancziákkal minden lépten nyomon találkozhatunk, melyek éltünk csillogó fényét sokszor meghomályositják, és bizonyosan több gondot, mint elvet szereznek nekünk. A kor korszelleme az, mely életünk köreit megzavarja. Mindenek előtt le kell mondanunk házunk nagy hatalmi állásáról, mert különben hiában lesz önálló nemzeti bankunk, bankunk mégsem lesz, és hiában lesz külön országos vámterületünk, ha saját udvarunk területét, a hiúság, nagyravágyás és munkakerülés becsempéztetése elől el nem zárjuk. ________ t ’.íLxscz.a.. Emléklapra. Emlékszel-e még rá, mit ígértél, lányka ? Majd egyszer, titokban, — ha senki se látja — Virágot adsz nekem. Akkor szép tavasz volt, ma már meleg nyár van. ígértél, nem adtál... pedig mennyit vártam ! Óhajtva, nehezen. Titokban ígérted, minek is tudja más ? Mi jólesett nekem az édes biztatás Mit ajkad kiejtett. Melyet számomra a te kezed szakított, Álmomba’ — mily sokszor csókdosám a szirmot; A szép virág kelyhet. Elröppent az álom, el az én virágom!!. Nem is terem nekem ezen a világon, Mit keblemre tűzzek. Majd, ha nem sokára nyugszom hideg sírba, Lesz-e, a ki ültet fejfám mellé, sírva, — Egy szomorú füzet... ? Virágot ígértél... hogy egykor megadod, — Kimondja e, vagy ne ezt a gondolatot ? — Soha sem reméltem. Első eset volna!... jobb lesz ha elhagyom, Minek indulnál fel holmi hitvány bajon ? ... Amit én megértem. Lásd : én nem ígértem, nekem nincs virágom, Nincsen nekem semmim széles e világon! ... Csak egy érző szivem. Ez az egy vagyonom, ezt is neked adom, — Úgy is érted ég az én édes angyalom ! . . . Érted dobog híven... Lásd 1 én nem ígértem csalogató ajkkal, íme mégis, midőn felderült a hajnal Születésnapodra: Tova tűnt csalódott reményim jellege; Mosolygó rózsákkal volt telides-tele, Szivem rózsabokra. A mosolygó rózsák harmat-gyöngyös szirma, Ezer áldással volt mind-mind tele írva, Mind te érted szálló ezer imádsággal... Egy halvány levelen ezt olvasá szemem: „A te számodra itt boldogság nem terem.. Szegény fiú! szenvedj, epedj reménytelen, — Egy életen által...“ Z. M. Gyula városa építkezési rendszabályai. II. Fejezet. Beltelkek közti viszonyok rendezéséről és a város felosztásáról. 10. Halácsi által §. A város beltelkének rendezésénél alapul a 1859-ben felmért és hitelesített térkép, és az abban találtató méretek szolgálhatnak, azokból mindenféle nagyobbitása egyes telkeknek, ha azok későbbi okmányok által igazolva nincsenek, foglalásnak tekintetik, jogában áll tehát a városnak azokat a szépészeti alap javára visszafoglalni, és azokkal, mint birtokával rendelkezni. 11. §. Ha egyes házak nyeregtetője akár újabb építkezések, akár csak az épületen történt változtatások alkalmával tűzfallal cseréltetnek fel, ezen épületnek a szomszéd telkén csurgóul hagyott területe visszafoglalható, s következéskép a netáni keletkezés, valamint a szomszéd által ez oldalon eszközrendő építkezés mindenkor ezen elv figyelembe vételével hajtható végre. Utczai építkezésnél az egész telek hossza beépíthető, ha azonban ezen építkezés által a szomszéd ház teteje sérülést szenvedne, köteles az építtető a szomszéd háza tetejét saját költségén a viszonyokhoz mérten átalakítani. Aki ettől vonakodnék, legalább 2 ölet (4 méter) tartozik saját telkéből, mint kapubejárást üresen hagyni. Élefák legkevesebb 1 ölnyi (2 méter) távolságban ültethetők a szomszéd épülete vagy telkétől, úgy azonban, hogy azok lombozatai a szomszéd felüli légürt el ne foglalják. 12. §. Beltelkek mesgye vonalaiban oly gyakran előforduló szögleteket, melyek végett mindkét fél telkének szabad használatában csak gátolva van, kiegyenlíteni; és a mesgye vonalakat lehető Múzeumi szemle I. A békésmegyei régiségtárlat sorozatából a honi és megyénkbeli leletek már e lap útján úgy nagyjából a maguk idején ismertetve véltek, úgyszintén a vétel útján hozzácsatolt Haan Antal-féle gyűjtemény is. Nem lesz érdektelen ez utóbbinak néhány darabja fölött egyet-mást elmondani egyrészt azok közelebbi ismertetése, másrészt érdekkeltés szempontjából. Ez alkalommal vegyük szemügyre az igen értékes etrusk-görög edénygyüjteményt. Etruskgörögnek mondom, mert az edények legnagyobbrésze etrusk készítmény, de tisztán megtartott görög stylben dolgozzák ki. Képviselve van bennük nem csak az antik idomszépség és gazdagság, de egyúttal a görög edényfestés három fejlődési korszaka is. A tuskoknak v.etruskoknak, a rómaiak elődeinek, sok tekintetben önálló művészete volt, de ez a közszellem realisztikus, sőt materialisztikus irányzata miatt nem fejlődhetett magas fokra, és nem maradhatott meg függetlenségében, hanem korán átvette a görög szabatos művészet elemeit s azokat, ha nem is assiailálta szerencsésen, de mégis mint ügyes utánzó jó eredménnyel alkalmazta. Maga a görög művészet bár a nemzet géniusától született és önállóságát mindig megtartotta bölcsőkorában az egyptomi óáassyr, akkor már tetőpontjukon álló művészet által dajkáltatott, s e dajkálás világos kinyomatát viselik magukon a kezdetleges épület, szobor és festmény-művek. Gyűjteményünkbe pillantva rögtön kiválaszthatjuk e kor jellegzetes műveit. Néhány hosszúkás, henger alakú edény s egy öblös, nagyocska hamvveder áll előttünk. A forma még fejletlen, a hajlásokban nincs merészség (schwungles). Festett díszük legjobban árulja el régiségüket s kezdetleges voltukat. Világos, sárgás alapon barna körök és szalagok haladnak párhuzamosan, köztük néhány phantastikus gyíkalak. A kissebbek egyikén hibás, de karakteristikus rajzban zebrát és oroszlánt látunk, míg egy ép ily alakún két tigris (v. hiúz) közt ülő madarat (liba ?). E vadállatok nem éltek se Etruriában se Görögországban, tehát itt nem is ábrázoltathattak. Ezek közvetlen másolatai kereskedés útján ide került egyptomi edények rajzainak, mit az előadás és felfogás naivsága mutat, mely az egyptomiaknál oly jellemzetes. Ilyenek a talán azon edények, melyek a dór-korszakból kerültek ki és maradtak fönn. Nagy előlépést tanúsít azon két nagyobb és 2 kissebb amphora, vagyis kétfülü kancsó, melynek hajlatos oldalain vörös alapon már emberi alakot s növény-díszt lelünk fényes-feketén festve. A nagyobbak egyikén sphinx, mely azonban távol áll még a későbbi görög művészet eme kedvelt alak-összetététel, hanem inkább hasonlít az assyrépületek rettentő pylon-őreihez: bikatesten madárszárny, és emberfő,az erő, gyorsaság és esz e hármas jelképéhez. Másikán Centaurt látunk, szinte primitív rajzzal. A Centaur fél ló, félember, ábrázolása mindég kedvenc tárgya volt a görög művészetnek, s igy ez edényen, mint köznapi jelenség nem feltűnő. A két kissebb amphora egyikén 2 alakot látni, melyben az egyiptomi felfogás félreismerhetlen. Lábukkal oldalt lépnek, mellük szemközt (en face) van s fejők ismét oldalt (en profil) áll, éppen úgy mint az egyptomi reliefekben s falfestményeken. A kéz mozdulata is egészen egyptomias, de már haladottságot tanúsít a lépés (mozgás) jelzése, a sark fölemelése által. Az arc-él, szakálviselet és ruházat pedig egészen aesyr. A másik kiesebb edényen azonban görög alakokat ismerünk fel. Két görög ifjú élénk mozgásban. Úgy látszik viadalra készülnek, legalább az ököl-