Békés, 1875 (4. évfolyam, 3-52. szám)

1875-09-12 / 37. szám

Negyedik évfolyam 1875. Megjelenik hetenkint egyszer, vasárnap. Szerkesztőség: B.­Gyulán, a polgári iskola < k épületében. Kiadó hivatal: Gyulán Dobay János könyvnyom­dája és Winkle Gábor könyvke­reskedése. A­ lap szellemi részét illető köz­lemények a szerkesztőhöz Gyu­lára czimzendők, és legfeljebb min­den péntek estéig beküldendők. I ÍS I TÖBB BÉKÉSMEGYEI NYILVÁNOS EGYLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. 37-ik szám Gyulán szeptember 12-én. Előfizetési feltételek: Egész évre helyben házhoz hordva ki. vagy vidékre postán küldve 5frt— Háromnegyed évre 3­75 Félévre ....2 50 Évnegyedre . . .1 »25 Egyes szám ára 10 kr. Hirdetési dijak: Egy 4 hasábos petitsor 5 kr. Kétszeri közlésnél . . . 4 „ Háromszori közlésnél . . 8 jj Többszöri hirdetéseknél enged­mény adatik. Bélyegilleték 30 kr. A nyílt-tér tora 10 kr. Hirdetések felvétetnek: B.­Gyulán Dobay János könyvnyomdájában és Winkle Gábor könyvárusnál. — B-Csabán a nyomdában. — Budapesten Haasenstein és Vogler.— Braun Ede (Józseffőér, 10. sz. I. emelet.) — Bécsben Naftles J. hirdetési irodájában. — Elfogadtatnak hirdetések vidékről levélbeni megrendelés által „a „Békés“ kiadó hivatalához“ czimezve is. A mi bajaink. Sok a mi bajunk. Ennek kilenczven­­kilencz oka van, melyek elseje: nincs pénz. Ennek ismét a vagyon, és a száraz­ságon kivül nem más az oka, mint a kor­mány. — így okoskodunk nagyobb részt; — és talán helyesen, — de csak is egy kis részben. A mi bajaink másutt, — a társadalomban gyökereznek. A mi társa­dalmunk hasonlít olyan géphez, melynek alkatrészei egyenként jók lehetnek, de, — mintha mindegyike más gyárban készült volna, — egymáshoz nem illenek, nem lévén öszhangzók, a gép rosszul működik, a czélnak meg nem felel. Innen a sok baj, mel­lyel az élet utáin minduntalan talál­kozunk. Kezdjük a közoktatáson. Iskoláinkban általában ahoz képest, a­mint azok állami, felekezeti, magán, nagyvárosi vagy vidéki intézetek a módszer merően különböző; a képesség különbféle mértékkel határozta­­tik meg. Elemi iskoláinkban a rendszer és a törvényes tanterv között oly nagy a különbség, mint a való és az eszmény kö­zött. Az ezekből, a közép­tanodákba került fiúk, a tanügy nem kis hátrányára, való­ságos mozaikot képeznek. A gyenge szü­lők, fiaik pártjára állva, a tanárokat pe­dánsoknak, emezek a szüléket neveletlenek­nek tartják. A szülék nemcsak tanítást, de nevelést is követelnek a tanároktól, a ta­nárok azt üzenik a szüléknek, hogy a ne­velés a szülék feladata. A nyolcz osztály be­fejezése után az apa tőkéje, melyet fiára köl­tött, s a fiú érettségi bizonyítványa az egy éves önkéntes katonai szolgálatban versenyre kelnek a csizmadia legény türelme és enge­delmességével, s ekkor tűnik ki, hogy az utóbbi alkalmasabb káplárnak, mint a ma­­turus deák. Ez büszke önérzettel azzal vágja ki magát, hogy neki nem életczélja a kato­nai pálya; — hát a csizmadiának az e ? — Az urfi egyetemre kerül. Négy évi elmélet s három évi gyakorlat! Azért-e hogy neh­e­­zittessék a jogi pálya, s elriasztásul szolgál­jon, vagy hogy képzettebb férfiak kerüljenek az életbe? még eddig meg nem fejtett prob­léma. A fegyelmetlen tanuló itt szabad ur­a léptettetett elő, — de hát így követeli ezt a külföldi egyetemek rendszere. Igaz, csak hogy a német Bursch vajon, a mi magyar le­gényünk pedig paprikás szalonnán neveke­­dett! Ezen hosszú és költséges pálya, a jogo­sultság azon érzetét ébreszti a fiatal ember­ben, hogy ő nem vállalhat akármiféle hiva­talt. Irnoksággal kezdje? Titokban ország­­gyűlési képviselő akarna lenni, de utolsó esetben szolgabíróságot is hajlandó vál­lalni. Végre azonban a délibábok hőse ki­ábrándul, — haza kerül, meglakni, otthon a sáros falut, — ügyvéd lesz, — vállal tyúk­­pereket, és váltókövetelési behajtásokat. De hogy nem annyira a fáradsága mint tudomá­nya jutalmaztassák, a behajtott összeget meg­osztja a clienssel. Hát a hivatalnokok kikből lesznek? Azt mondják az élhetetlen, és be­fejezetlen képzettségű emberekből. A családanya jó gazdasszony, ki csu­pán őszi saláta, mák, és liba tok­ból 30 forin­tot csinált össze. Törődik, nélkülöz. Ámde Irénkének bálba kellett mennie, — maga a ruha diszitmény 20 forintba, az egész ruha pedig 60 forintba került, s mégis alig tán­­czolt, mert a 24 éves fiatalok rég kinőttek már az ily gyermekes mulatságból. A bál után összejöttek a jó barátnék,­­ a vaníliás örém, különbféle befőtt, s czukros sütemén­­nyel lelt asztal körül a bál éleményeit reca­­pitulálandók. A fiatalok, kik tőkéjüket, a hosszú és költséges tanulás utján szerzett tudományos képzettségükben vélik bírni, gazdag leányo­kat keresnek. Miután ilyeneket nem kapnak, maradnak nőtlenek. A jó nevelésű leányok, már akik t. i. zongorázni és francziául tud­nak, nem mehetnek akármiféle írnokhoz nőül, inkább örökös pártában maradnak. De jöjj ®*1 egy 60 éves agglegény, ha gaz­dag, a 18 éves leány kész a hymen lépves­­­szejére szállani. A földesgazda busul, ha 250 frt kép­zelt értékű földje évek óta nem jövedelmez többet holdanként 10 frtnál. Irigyli a tőke­pénzes állapotát, ki 250 frt tőkéje után 50 frt kamatot húz. Amaz 10 frt után 2 frt 50 krt, — emez 50 frt után, mely jelzálogilag biztosítva van, 5 forint adót fizet. A haszon­bérlő a 12 forintos haszonbér mellett vagyo­­nilag tönkre ment — a földtulajdonos pe­dig ismét csak básdi, hogy bérbeadott föld­jébe fektetett tőkéje csak 5 °­ C-kot jöve­delmez. Az egyenlőség elvénél fogva, a különb­féle osztályok összébb jöttek. Mily siker­rel? lássuk. Legjobban járt a magasabb aristocratia azon része, mely egykori pól­ósáról néhány fokkal lejebb szállt. Ez az országban költi jövedelmét, birtokán lakik, ennek miveltetését közvetlen figyelmével ki­séri, é­ s ruházkodik megerőltetése nélkül. Nem úgy a gazduram ő kigyelme, ki nem­­zetes urnák, az iparos, ki ténsurnak, a kis­­sebb hivatalnok, ki tekintetes urnák, a na­gyobb hivatalnok és birtokos ki nagyságos urnak avanzsirozott. A ranggal aránylag az életmód, az igények s a kiadások is emel­kedtek. A gazda a kávéházba jár, s az ipa­ros a casinóban politizál, a kis­birtokos nagy úri sportot tíz. Ez utóbbi mind salonfáriig. Legtöbben aránylagos jövedelem hiányában. Emlékezzünk vissza, hasonsorsú és ál­lású apáink egykori életmódjára, s munkás­ságára ; és ha nagy különbséget észlelünk, azt is könnyen kitalálhatjuk, mit hibáztat­hatunk inkább, a ragyát-e vagy a kor­mányt? Ilyen dissonancziákkal minden lépten nyomon találkozhatunk, melyek éltünk csil­logó fényét sokszor meghomályositják, és bizonyosan több gondot, mint elvet szerez­nek nekünk. A kor korszelleme az, mely életünk köreit megzavarja. M­i­ndenek előtt le kell mondanunk házunk nagy hatalmi állásáról, mert különben hiá­­ban lesz önálló nemzeti bankunk, bankunk mégsem lesz, és hiában lesz külön orszá­gos vámterületünk, ha saját udvarunk te­rületét, a hiúság, nagyravágyás és mun­kakerülés becsempéztetése elől el nem zárjuk. ________ t ’.íLxscz.a.. Emlék­lapra. Emlékszel-e még rá, mit ígértél, lányka ? Majd egy­szer, titokban, — ha senki se látja — Virágot adsz nekem. Akkor szép tavasz volt, ma már meleg nyár van. ígértél, nem adtál... pedig mennyit vártam ! Óhajtva, nehezen. Titokban ígérted, minek is tudja más ? Mi jólesett nekem az édes biztatás Mit ajkad kiejtett. Melyet számomra a te kezed szakított, Álmomba’ — mily sokszor csókdosám a szirmot; A szép virág kelyhet.­ Elröppent az álom, el az én virágom!!. Nem is terem nekem ezen a világon, Mit keblemre tűzzek. Majd, ha nem sokára nyugszom hideg sírba, Lesz-e, a ki ültet fejfám mellé, sírva, — Egy szomorú füzet... ? Virágot ígértél... hogy egykor megadod, — Kimondja e, vagy ne ezt a gondolatot ? — Soha sem reméltem. Első eset volna!... jobb lesz ha elhagyom, Minek indulnál fel holmi hitvány bajon ? ... A­mit én megértem. Lásd : én nem ígértem, nekem nincs virágom, Nincsen nekem semmim széles e világon! ... Csak egy érző szivem. Ez az egy vagyonom, ezt is neked adom, — Úgy is érted ég az én édes angyalom ! . . . Érted dobog híven... Lásd 1 én nem ígértem csalogató ajkkal, íme mégis, midőn felderült a hajnal Születésnapodra: Tova­ tűnt csalódott reményim jellege; Mosolygó rózsákkal volt telides-tele, Szivem rózsabokra. A mosolygó rózsák harmat-gyöngyös szirma, Ezer áldással volt mind-mind tele írva, Mind te érted szálló ezer imádsággal... Egy halvány levelen ezt olvasá szemem: „A te számodra itt boldogság nem terem.. Szegény fiú! szenvedj, epedj reménytelen, — Egy életen által...“ Z. M. Gyula városa építkezési rendszabályai. II. Fejezet. Beltelkek közti viszonyok rendezéséről és a város felosztásáról. 10. Halácsi által §. A város beltelkének rendezésénél alapul a 1859-ben felmért és hitelesített tér­kép, és az abban találtató méretek szolgálhatnak, az­­okból mindenféle nagyobbitása egyes telkeknek, ha azok későbbi okmányok által igazolva nincse­nek, foglalásnak tekintetik, jogában áll tehát a vá­rosnak azokat a szépészeti alap javára vissza­fog­lalni, és azokkal, mint birtokával rendelkezni. 11. §. Ha egyes házak nyeregtetője akár újabb építkezések, akár csak az épületen történt változtatások alkalmával tűzfallal cseréltetnek fel, ezen épületnek a szomszéd telkén csurgóul ha­gyott területe visszafoglalható, s következéskép a netáni keletkezés, valamint a szomszéd által ez oldalon eszközrendő építkezés mindenkor ezen elv figyelembe vételével hajtható végre. Utczai építkezésnél az egész telek hossza be­építhető, ha azonban ezen építkezés által a szom­széd ház teteje sérülést szenvedne, köteles az épít­tető a szomszéd háza tetejét saját költségén a vi­szonyokhoz mérten átalakítani.­­ A­ki ettől vo­nakodnék, legalább 2 ölet (4 méter) tartozik sa­ját telkéből, mint kapu­bejárást üresen hagyni. Élefák legkevesebb 1 ölnyi (2 méter) távol­ságban ültethetők a szomszéd épülete vagy telké­től, úgy azonban, hogy azok lombozatai a szom­­széd felü­li légürt el ne foglalják. 12. §. Beltelkek mesgye vonalaiban oly gyak­ran előforduló szögleteket, melyek végett mindkét fél telkének szabad használatában csak gátolva van, kiegyenlíteni;­ és a mesgye vonalakat lehető­ Múzeumi szemle I. A békésmegyei régiségtárlat sorozatából a honi és megyénkbeli leletek már e lap útján úgy nagy­jából a maguk idején ismertetve véltek,­­ úgy­szintén a vétel útján hozzácsatolt Haan Antal-féle gyűjtemény is. Nem lesz érdektelen ez utóbbinak néhány darabja fölött egyet-mást elmondani egy­részt azok közelebbi ismertetése, másrészt érdek­­keltés szempontjából. Ez alkalommal vegyük szemügyre az igen értékes etrusk-görög edénygyüjteményt. Etrusk­görögnek mondom, mert az edények legnagyobb­­része etrusk készítmény, de tisztán megtartott görög stylben dolgozzák ki. Képviselve van ben­nük nem csak az antik idomszépség és gazdag­ság, de egyúttal a görög edény­festés három fej­lődési­ korszaka is. A tuskoknak v.­etruskoknak, a rómaiak elő­deinek, sok tekintetben önálló művészete volt, de ez a közszellem realisztikus, sőt materialisztikus irányzata miatt nem fejlődhetett magas fokra, és nem maradhatott meg függetlenségében, hanem korán átvette a görög szabatos művészet elemeit s azokat, ha nem is assi­ailálta szerencsésen, de mégis mint ügyes utánzó jó eredmén­nyel alkal­mazta. Maga a görög művészet bár a nemzet gé­­niusától született és önállóságát mindig megtartotta bölcsőkorában az egyptomi óá­assyr, akkor már tető­pontjukon álló művészet által dajkáltatott, s e daj­­kálás világos kinyomatát viselik magukon a kez­detleges épület, szobor és festmény-művek. Gyűjteményünkbe pillantva rögtön kiválaszt­hatjuk e kor jellegzetes műveit. Néhány hosszúkás, henger alakú edény s egy öblös, nagyocska hamv­veder áll előttünk. A forma még fejletlen, a haj­­lásokban nincs merészség (schwungles). Festett dí­szük legjobban árulja el régiségüket s kezdetleges voltukat. Világos, sárgás alapon barna körök és szalagok haladnak párhuzamosan, köztük néhány phantastikus gyík­alak. A kissebbek egyikén hi­bás, de karakteristikus rajzban zebrát és oroszlánt látunk, míg egy ép ily alakún két tigris (v. hiúz) közt ülő madarat (liba ?). E vadállatok nem éltek se Etruriában se Görög­országban, tehát itt nem is ábrázoltathattak. Ezek közvetlen másolatai ke­reskedés útján ide került egyptomi edények raj­zainak, mit az előadás és felfogás naivsága mu­tat, mely az egyptomiaknál oly jellemzetes. Ilye­nek a talán azon edények, melyek a dór-korszak­ból kerültek ki és maradtak fönn. Nagy előlépést tanúsít azon két nagyobb és 2 kissebb amphora, vagyis kétfülü kancsó, mely­nek hajlatos oldalain vörös alapon már emberi alakot s növény-díszt lelünk fényes-feketén festve. A nagyobbak egyikén sphinx, mely azonban távol áll még a későbbi görög művészet eme kedvelt alak-összetététel, hanem inkább hasonlít az assyr­­épületek rettentő pylon-őreihez: bikatesten madár­szárny, és emberfő,­az erő, gyorsaság és esz e hármas jelképéhez. Másikán Centaurt látunk, szin­te primitív rajzzal. A Centaur fél ló, félember, áb­rázolása mindég kedvenc tárgya volt a görög művészetnek, s igy ez edényen, mint köznapi je­lenség nem feltűnő. A két kissebb amphora egyikén 2 alakot látni, melyben az egyiptomi felfogás félreismer­­h­etlen. Lábukkal oldalt lépnek, mellük szemközt (en face) van s fejők ismét oldalt (en profil) áll, éppen úgy mint az egyptomi reliefekben s falfest­ményeken. A kéz mozdulata is egészen egypto­­mias, de már haladottságot tanúsít a lépés (moz­gás) jelzése, a sark fölemelése által. Az arc-él, szakálviselet és ruházat pedig egészen aesyr. A másik kiesebb edényen azonban görög alakokat ismerünk fel. Két görög ifjú élénk mozgásban. Úgy látszik viadalra készülnek, legalább az ököl-

Next