Békés, 1886 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1886-02-14 / 7. szám

7-ik szám f----------—1 Szerkesztőség: Újváros, 1301. sz. a. házban, hova a lap szellemi részét illető közlemények külden­dők. Kéziratok nem adatnak vissza. Előfizetési dij: Egész évre .. .... 5 frt — kr. Félévre .......... 2 n 50 „ Évnegyedre ..•• i 1. 25 » í. Egyes számára 10 kr. , Gyula, 1886. február 14-én V. évfolyam Társadalmi és közgazdászati hetilap. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Kiadja: Gyula városa értelmiségéből alakult társaság. Felelős szerkesztő: Oláh György, munkatárs: Bodoky Zoltán. Kiadó hivatal: Főtér, Prág-féle ház, Dobay János könyvárus üzlete, hova a hirdetések és nyílt­téri közlemények küldendők Hirdetése­k szabott áron fogadtatnak el Gyulán a kiadó hivatalban. Nyilttér sora 10 kr. Hirdetések felvétetnek: Budapesten: Goldberger A. V. Dorottya utcza 6. sz. a.; Haasenstein és Vogler (Jaulus Gyula) Dorottya utcza 11. sz. a.; Lang Lipót Dorottya utcza 8. sz. a.; — Bécsben: Oppelik A., Schalek Henrik, Moose Rudolf és Dukes M. hirdetési irodáiban, a szokott előnyös árakon Törvényhatósági és községi k­özé­let­ megfelel s azonkívül tanácsülési határo­zattal igazoltatik az eladás szükségszerű és a kiskorúra nézve előnyös volta. A megyei árvaszék intézkedései. 1. Mióta egyes községek árvapénztárai összesítve a megye által kezeltetnek, az árvaszék mindenkor kiváló gondot fordí­tott az árvapénzek elhelyezésének bizton­ságára. Úgy a törvény, mint a megyei szabályrendeletnek a kölcsönök engedé­lyezésére vonatkozó feltételei, a legna­gyobb szigorúsággal alkalmaztattak s ez ideig nem fordult elő eset, hogy a megyei árvaszék által engedélyezett kölcsönök meg nem téríttettek volna; mindazonáltal azon nagy felelősség, mely a kölcsönök engedélyezésénél, az árvaszéket terheli, arra indította az árvaszéket, hogy jövő­ben a lakházakra való jelzálogi biztosítás mellett kért kölcsönök engedélyezésénél, még nagyobb óvatossággal járjon el. S nehogy az árvapénztári kölcsönök a be­következhető elemi csapások esetén ve­szélyeztetve legyenek, elhatározta az árva­szék, hogy jövőben minden oly esetnél, hol a kölcsön lakházakra való bekebele­zés feltételével engedélyeztetik, az enge­dély az „első magyar általános biztosító társulat“ igazgatóságával is közöltetik oly felhívással, hogy esetleg előforduló tűz­veszély esetén a biztosítási díj kifizetésé­­sénél a bekebelezett árvapénztári követe­lésre figyelemmel legyen s az árvaszék intézkedéséig az árvapénztári kölcsön fe­dezésére szolgáló összeget ki ne fizesse. — A kölcsön engedélyezésére vonatkozó végzés közöltetik egyideűleg azon köz­ség elöljáróságával is, melynek hatósága területén a jelzálogul szolgáló ingatlan van, hogy az az ingatlanon előforduló vál­tozásokat éber figyelemmel kisérje s arról az árvaszéknek esetről-esetre jelentést te­gyen s őrködjék a felett, hogy a lak­ház kellő gondozásban, jó karban tartassék, ne­hogy az értékében csökkenjen s ha a tulajdonos részéről mulasztást észlelne, azonnal jelentést tegyen, hogy az árvaszék a kölcsön behajtása végett a kellő időben intézkedhessék. Ügyelni köteles az elöljá­róság arra is, hogy az ingatlan azon köz­terhei, melyek törvény szerint előnyös té­telnek tekinthetők a tulajdonos által lehe­tőleg évről-évre lefizettesenek, nehogy ár­verés esetén azok nagy összege az árva­pénztár követelésének veszélyeztetését idézze elő. II. Másik fontos intézkedése az árvaszék­­nek, a kiskorúak tulajdonát képező in­gatlanok eladásának, elcserélésének kellő ellenőrzésére vonatkozik. Mint múlt szá­munkban jeleztük, az árvák érdekei ily eladások­ és cseréknél nem kevés esetben veszélyeztetnek. A hagyatékhoz leltáro­zott ingatlanok csekély becsértéke szolgál legtöbb esetben irányadóul a vételárra nézve, s a községi elöljáróság is könnyen kiadja bizonyítványát, hogy az eladás vagy csere a kiskorú érdekeit nem sérti. A tiszti ügyész előterjesztésére elhatározta tehát az árvaszék, hogy jövőben minden oly esetnél, hol a kiskorúak ingatlana adatik, vagy cseréltetik el, az adás-vételi vagy csere­szerződésen a szerződés tárgyát képező ingatlan catasteri I. jövedelme ki­tüntetendő s csak azon esetben járul jó­váhagyásával az ügylethez, ha a katasz­teri jövedelemből kiszámított becsértéknek a vételár vagy a csereingatlan értéke a kőutakról. Megyénkben a kőutak építése körül három év óta kiváló ügybuzgalommal működő közigaz­gatási bizottság legutóbbi — február 8-iki — ülésében hozott határozataival ismét egy nagy lépést tett előre; megtette a békési köút építé­sét biztosító végső intézkedéseket. A békési köút a vasútállomástól kiindulva, a róm. kath. templomnál két ágra oszlik; egyik a piacz keleti oldalán a községház és szolgabirói lak előtt elvonulva, az úgynevezett cseresznye­­hidig, másik a k.-ladányi után, a szegény ápól­­dáig fog részben idomított, részben hasított kis­­teheri gránit kővel, — összesen 3405 méter hossz­ban — kiépíttetni. Ezen út építése folytán 7 mű­tárgy újból építése válik szükségessé, és pedig : az élővízcsatorna felett egy, 4 méter nyílású, a Fekete-Körös bolt medre felett egy, 1 méter nyí­lású boltozott híd kőalapokra, téglafelépítmén­­­nyel, továbbá 5 kisebb áteresz részint tégla, részint vascsöves szerkezettel. E műtárgyak épí­tése tizenkétezer forintra előirányoztatott, mi csak az által volt elérhető, hogy Békés­­ város a szükséges 175 ezer téglát önköltségen ígérkezett szolgáltatni. Minthogy a kövezés költsége 63 ezer frtra megy, az egész útépítés 75 ezer forintot vesz igénybe. Vállalkozók az útépítést 1887. évi junius végéig tartoznak befejezni, kilátásba helyezték azonban, hogy azt még a folyó évben teljesen elkészitendik. Az útépítéshez szükségelt kőanyag szállítása után, a földvár-békési vasúton Békés városát és gr. Wenckheim Frigyes ur ő méltóságát megillető mintegy 2000 frtra tehető jutalékról, önként le­mondottak. — Elismerés illeti meg Békés váro­­sát ezen, valamint a 176 ezer db. téglának önköltsé­gén való szállítása tárgyában hozott határozatért épúgy, mint gr. Wenckheim Frigyes urat, mi­ által lehetővé tették, hogy az ut jutányosabban előállítva, nagyobb terjedelemben épülhessen s ez által nagyobb közönségnek szolgáljon. Kívánjuk, hogy Békésmegyének ezen nagy népességű derék magyar városa, a forgalom ezen új közege által, ipari és gazdasági felvirágzásá­ban hathatós lendületet nyerjen ! Mielőtt sorainkat befejeznénk, nem tartjuk érdektelennek, a közigazgatási bizottságnak 1883. év óta a kőutak építése körül kifejtett tevékeny­ségét néhány adatban bemutatni. Ezen idő alatt kiépíttetett a szarvasi 2355-5 m. hosszú kőut 51,708 frt 49 kr; a gyomai 17,988 m. hosszú kőut 45,804 frt 46 kr; a mező-berényi 3111-2 m. hosszú kőut 74,266 frt 2 kr; a csabai 2372­3 m hosszú kőut 75,473 frt 4 kr, a gyulai (sarkadi útszakasz) 4525 m. hosszú kőut 6497 frt 37 kr, a gyulai kápolna-utczai 595­4 m. hosszú kőut 11,273 frt 30 kr, a gyulai vasúti 1426 2 m. hosszú kőut 38,655 frt 98 kr, az orosházi 1682­6 m. hosszú kőut 47,153 frt 67 kr. költséggel. Ezen utak összes hossza 13794*6 méter, építési költ­sége pedig 350,782 frt 33 krt tesz, erejéből is telhetőleg pótolni a hiányokat. A tanügy terén tapasztalható fogyatkozásokon sok helyütt lehetne községi erővel segíteni, ha az elöljáróságban, a képviselőtestületben meg volna a jóakarat. Ha a közoktatási tárcza költségvetése s a képviselőház tárgyalásai meg nem győznének bennünket arról, hogy az állam jelen pénzügyi helyzetében nagyobb áldozatokra egyátalán nem képes, meggyőz arról a vallás- és közoktatási miniszternek a tanfelügyelőkhöz intézett rendelete, mely minden kétséget kizárólag feltünteti a hely­zet azon képét, hogy iskoláinkat az állam egyelőre segélyben a legjobb akarat mellett sem része­­sítheti. A fennálló állami tanintézetek költségei — így hangzik a miniszter rendelete — valamint a községek, társulatok és magán egyének által igénybe vett segélyezések, ez idő szerint már oly nagy kiadásokkal terhelik az államkincstárt, hogy az államháztartás egyensúlya érdekében el­­engedhetlenül szükséges nemcsak újabb költsé­gektől szigorúan tartózkodni, de a meglevő ki­adásokat is lehetőleg leszállítani. Tudomás és mi­heztartás végett felelősség terhe mellett, utasítja a rendelet a tanfelügyelőt, hogy egy irányban se indítson meg bármily tárgyalást, melynek alapján az állampénztárt a legcsekélyebb összeggel is terhelni kellene, s mely tárgyalás alapján az ér­dekeltek államsegély engedélyezését kérhetnék. Új állami iskolákat — szól tovább a rendelet — az említett pénzügyi indokokból a legközelebbi időben felállítani nem lehet és megkívánja a mi­niszter, hogy a létező iskolák is a meglevő tényezőkkel működjenek tovább. Iskolák bővíté­sét, új iskolahelyiségek építését, új tanerők al­kalmazását és új bebútorozási költségeket feltét­lenül majd későbbi évekre kell halasztani. Az óvodák, valamint a községi iskolák részére az eddig megadott segélyeknél nagyobb összegek ne keressenek, új óvodák és községi iskolák segélyezése iránt pedig felterjesz­tés se tétessék. Több irányban kiterjed még a miniszter rendelete s végül midőn figyelmezteti a tanfelügye­lőt, az államkincstár érdekeinek szem előtt tar­tására, egyszersmind tudtára adja, hogy minden javaslata, melynek teljesítése az állampénztár megterheltetését eredményezné, ezen körrendeletre való hivatkozással egyszerűen vissza fog utasíttatni. Szomorú kilátásokat nyújt e miniszteri ren­delet a jövőre, mindazon­által a pénzügyi hely­zet eléggé indokolja azt s nem elég ok arra az államsegély elvonása, hogy tevékenységünk helyi közoktatási ügyünk előbb vitelére megszűnjék. Minden igyekezetünket arra kell fordítanunk, hogy az óvodák és iskolák bevételei emeltessenek s nemcsak az eddigi bevételi források használ­tassanak ki okszerűbben, jövedelmezőbben, de hassunk oda, hogy a tanintézetek, óvodák elő­nyeit élvező községek, felekezetek, társulatok és magán egyének, minél több járulékot biztosítsa­nak azok javára. Az iskolák állami segélyezése. A vallás- és közoktatásügyi tárcza költség­vetésének általános tárgyalása foglalkoztatta a múlt hét folyamán a képviselőházat. Mély és széles mederben folyt a vita. A képviselőház kiválóbb szónokai vettek benne részt, s érintve lett minden nevezetes kérdés, mely a közoktatási költségvetéssel összefüggésben áll. A­ki figyelemmel kísérte a tárgyalás folya­mát, meggyőződést meríthetett arról, hogy az állam ez idő szerint a tanügyre fordított kiadá­sokat jövőre semmi szín alatt sem fogja pótolni, a­mi intésül szolgálhat a községeknek arra, hogy igyekezzenek a tanügy terén a maguk . Ki ne tudná, hogy édes hazánk anyagi jólété­nek eszközeit kiválólag a mezőgazdaságból van utalva meríteni ! — Látják és olvassuk, hogy a nyugati külföld bennünket virágzó mezőgazdasá­gával messze túlszárnyalt. Ki ne vágynék elérni e magasságot, hogy legyen saját virágzó gazda­sága és lássa honát boldognak jólétében, erősnek szabadságában! A vessző egyenként eltörik, — közegben megtörhetlen. Az egyes katona nem sokra megy, — hadsereggé tömörülve világot hódit — A han­gya, a méh társaságba áll, hogy czélját könnyeb­ben elérje; — csak az ember, a mezőgazda ne tudná, hogy a közös nehézségek legyőzésére, a közös haladás gyorsítására legczélravezetőbb mód, ha társaságba áll s erejét egyesíti ? ! A békés megyei gazdasági­ egy­let meglévén győződve a­felől, hogy további fennállásának szükségét mindenki mélyen érez és őszintén óhajtja, felhívja megyénk minden értelmes polgárát, hogy az egyletbe belépjen. E végre alá­írási ivek s velük hason czélu és erejű levelezési lapok bocsáttatnak ki aláirás és taggyüjtés vé­gett. Tagja lehet az egyletnek Békésmegye és magyar hazánk minden becsületes polgára. A tagság háromféle: 1. Alapitó tag, legalább 100 frt tőkével, melyet vagy egyszer mindenkorra lefizet, vagy annak 5-ös kamatját év elején beküldi; 2. Rendes tag, évenkénti 5 frt befizetésnek 6 évre való kötelezésével; 3. Rendes tag, évenkénti 2 frt befizetéssel szintén 6 évig. Mind a három rendű tagok egyenlő jogok­kal bírnak s együtt képezik a megyei egy­letet. Azonkívül egy-egy községben lakó ta­gok, önválasztotta elnökkel, községi gaz­dasági kört képeznek, melynek a központi igazgató választmány felét, a reá eső arányban megválasztani, gyülésezni és kiállításokat tartani joga van s ez utóbbiakban a központ által anyagi­lag és erkölcsileg gyámolittatik. A tagok anyagi előnyökben is részesülnek, melyek a tagdi­jakat esetleg bőven kárpótol­ják. Ugyanis az „Első Magyar Általános Biztosító Társulat”- nál sokkal olcsóbban tanak, mint a nem tagok biztosí­és az egyletnek csabai fakertjéből csemetéket az ár 1/1-j­ének elen­gedésével vásárolhatnak. Kelt B.-Csabán 1886. febr. 2-án. A békésmegyei gazdasági egyesület felhívása. A békésmegyei gazdasági egylet a jelen év­vel fennállásának 25-ik évét futja meg. Mit tett és mennyit használt ez idő alatt arról, évenkint megjelent terjedelmes évkönyvei és számos mindennemű kiállításai és versenyei, valamint közhasznú kertgazdasága tanúságot tesz­nek. Legyen bár az eredmény szerény, de annyi dönthetlenül áll, hogy az egylet ezen lefolyt idő alatt ernyedetlenül fáradott kitűzött nemes czélja elérésén, megyénk mezőgazdaságának fejlesztésén, lakosai anyagi jobblétének előmozdításán. Nem lehet senki, a­ki ez ifjú egylettől az életerőt elvitathatná, a­ki meleg kebellel ne óhaj­taná további fennmaradását és megerősödését, — -------ha csak önmagára követ vetni nem akar! Ki ne tudná napjainkban, hogy az anya­gi jólét forrása a nép szellemi fensőségének, alapköve szabadságának ! Mokry Sámuel, Beliczey István, egyl. titkár, egyl. elnök. Az arad-békésmegyei egyesitett ármente­­sitő és belvíz levezető társulat 1885. évi száma­dása 1886. évi február 12-étől 28-áig Hofffmann Mihály társ. ügyész és jegyző ügyvédi irodájában közszemlére kitétetik. Miről az érdekeltséget oly megjegyzéssel van szerencsém értesiteni, hogy azok a hivatalos órák alatt bármikor megtekint­hetők. B.-Gyula, 1886. február hó 8. Ladics György, társ. alelnök. A hosszufoki ármentesitő öblözet 1885. évi pénztári számadása elkészülvén, az, az 1886. február hó 20-ig az öbl. pénztároknál közszemlére ki fog tétetni, miről van szerencsém a t. ez. öbl. érdekeltséget azon kérésem mellett értesiteni, hogy az öbl. pénztári számadást megtekinteni méltóztassék. Békés 1886. február 5. Dr. Hajnal István, t. alelnök. A földmivelés- ipar- és kereskedelmi miniszter, mint harmadfokú iparhatóság legköze­lebb egy felmerült eset alkalmából kimondotta, hogy a vegyes kereskedők, úgy mint a szatócsok, jogosítva vannak a háztartás körül kisegítő csa­lád­tagok által bár nem kizárólag a házi fogyasz­tás czéljára — tehát eladásra is a kenyérsütést iparigazolvány nélkül is folytathatni.

Next