Békés, 1904 (36. évfolyam, 1-52. szám)

1904-10-23 / 43. szám

a BÉKÉS 1904. október 23. havában csupán 10 ilyen cselekmény követtetett el, sőt 3 járásban, úgymint: a gyulai, szarvasi és gyo­mai járásban egyáltalán nem támadtatott meg a személybiztonság. 2. A vagyonbiztonság állapota a folyó év szep­tember havában változatlanul rossz. Az augusztus havában elkövetett 48 ilynemű cselekmén­nyel szem­ben szeptember hónapban 47 vagyonbiztonság elle­nes cselekmény követtetett el, mely számból egye­dül Gyula város területére esik 13 ilyen bűncselek­mény. Sajnos, nem mondhatjuk, hogy a cselekmé­nyek kisebb jelentősége kiegyenlíti a számadat ma­gasságát, mert e 13 lopás nagyban egészben súlyo­sabb természetű, ahol 360 korona, 120 korona stb. értékű tárgyak eltulajdonításáról van szó, minélfogva e cselekmények túlnyomó számban nem vétségek, hanem büntettek. Méltán aggasztó tünet ez épen az idei ínséges esztendőben, miután méltán lehet tartani attól, hogy a tél beálltával és előrehaladtával, viszont a munka­alkalmak fokozatos csökkenésével a lopási alkalmak száma még inkább növekedni fog. 3. A balesetek száma örvendetesen és követke­zetesen csökken. Ugyanis a balesetek statisztikáját nyomozva, a legközelebbi hónapokra visszamenőleg azt találjuk, hogy folyó év június havában 16, jú­lius havában 14, augusztus havában 9, szeptember havában pedig csak 4 baleset történt, továbbá, hogy míg augusztus hónapban a 9 baleset közül 6 halá­los kimenetelű volt, a szeptember havi négy baleset közöl csak kettő vált halálos kimenetelűvé. 4. Folyó év szeptember havában az öngyilkos­ságok száma változást nem mutat. Mert míg augusz­tus havában 11 halálos kimenetelű öngyilkosság tör­tént, addig szeptember havában 10 ilyen cselekmény követtetett el. 5. A tűzesetek száma rohamosan csökkent. A július havi 39 és az augusztusi 56 tüzeset mellett a szeptember havi 15 tüzeset, tekintve, hogy szeptem­ber hónap is túlnyomólag száraz hónap volt, való­ban csekélynek mondható, különösen ha megfontol­juk, hogy a leégett tárgyak értéke távolról sem kö­zelíti meg azon tárgyak értékét, amelyek július és augusztus havában pusztító tűz martalékává estek. Feltűnő, hogy 9 esetben a leégett tárgyak biztosítva nem voltak. 6. A földmivelési, ipari­ és kereskedelmi viszo­nyok változatlanok. A tengeri betakarítása befeje­zést nyert. A czukorrépa behordása is a végéhez kö­zeledik. Mindkét termelési ág hozama a közepén jó­val alul marad. A szőlő­szüret eredménye viszont kielégítőnek, sőt hel­lyel-közzel jónak mondható. A munkások több helyen földmunkához jutottak ugyan, de tartós keresetre nem lévén kilátás. Ínségtől mél­tán tarthatunk, ha csak a szándékolt útépítések idő előtti megkezdésével a népnek munkát nem biztosí­tunk. Gyulán az asztalos segédek sztrájkja befejezést nyert, ellenben Orosházán a czipész és csizmadia segédek sztrájkja most vette kezdetét. Jelentem, hogy szeptember hóban Békéscsabán 2 munkásszervezet alakult és pedig a »Magyarországi czipész- és csiz­madia munkások és munkásnők szakegyletének cso­portja« 30 taggal és a »Magyarországi famunkások szövetségének békéscsabai 50. számú csoportja« 120 taggal. Jelentem, hogy az orosházi községi jegyző Vangyel Szilárd nyugalomba vonulván, ezen állásra Torkos Kálmán nagyszénási jegyző választatott meg. 7. A vármegyei közigazgatás menete zavartalan volt s a megejtett vizsgálatok a községek helyes ügyvezetéséről és pénzkezeléséről tettek tanúságot, amennyiben számbavehető jelentős mulasztás csupán Kondoroson, ahol Fülöp József II. jegyzőt nagyfokú hanyagság miatt állásától felfüggesztettem és ellene a fegyelmi eljárást folyamatba tettem, hiba nem volt konstatálható. Miután a jelentést tudomásul vették, azzal kapcsolatban több indítvány tétezett. Az elsőt Haviár Dániel terjesztette elő s a következőkben: A szarvasi kir járásbíróságnál négy bíró működik. A nagyváradi kir. táblától olyan ér­telmű hivatalos értesítés érkezett, mely a négy bírói állás közül egy albíróét és az ehhez tartozó segéd­személyekét megszüntetné, a sommás perek számá­nak megfogyatkozására hivatkozással. A vármegye, de különösen a szarvasi járás közigazgatási érdeke, hogy az igazságszolgáltatás megfelelő legyen. Éppen ezért indítványozza, hogy a közigazgatási bizottság a szarvasi kir. járásbírósággnál a negyedik albírói állás meghagyása érdekében intézzen az igazságügy­miniszterhez feliratot. Az indítványt egyhangúlag elfogadták. Ladics György jelenti, hogy Gyulavári község­ben az úgynevezett »Nyilas földek« még mindeddig telekkönyvezetlenek, miáltal az egyes egyének hitele rendkívüli módon meg van bénítva. Az előbbi indít­­ván­nyal kapcsolatosan javasolja, hogy hivassák fel az igazságügyminiszter figyelme arra, hogy Gyula­váriban a telekkönyvi betétszerkesztés mielőbb meg­történjék, mert pregnáns érdeke ez nemcsak a község­nek, de az egész vármegyének. Haviár Dániel oda kívánja módosítani Ladies indítványát, hogy a telekkönyvi betétszerkesztés foganatosítása az egész vármegye területére keressék, miután a betétszerkesztés, Endrőd község kivételével, az egész vármegyében nincs végrehajtva. A bizottság ilyen értelemben határoz. Almásy Dénes gróf megdöbbentő képét festi annak a botrányos köz- és vagyonbiztonsági állapo­toknak, melyek egy idő óta tapasztalhatók Kétegy­­háza községben. Javasolja, hogy a közbiztonság helyre­állítása szempontjából hivassák fel a csendőrség, hogy nemcsak a határban, de bent a községben is tartson rendszeres éjjeli őrjáratokat. Szabó János: Köröstarcsa községe három év óta kér csendőrséget. Ez irányban a tárgyalások folynak is, de eredményre nem tudnak jönni, mert a felettes hatóság a csendőrség felállításához évenként 200 korona hozzájárulást kér a községtől. Mivel Körös­tarcsa nincs abban a helyzetben, hogy ezt az éven­kinti 200 korona hozzájárulást megadhassa, indítvá­nyozza, írjon fel a közigazgatási bizottság az illetékes hatósághoz a hozzájárulás elengedése iránt. A bizottság mindkét indítványt úgy dönti el a főispán javaslatára, hogy megbízza az alispánt a községek érdekének a minisztérium előtt való támo­gatásával. Daimel Sándor dr. főjegyző előterjesztette, hogy Kliment Emil gerendási tanító ellen 9 szülő részeg­ség és a gondjaira bízott gyemekekkel való kegyet­lenkedés miatt feljelentést adott be a csabai iskola­széknél. Ez háromtagú bizottságot küldött ki a panasz megvizsgálására. A bizottság: Korosy László, Maros György és Németh Lajos a felvett jegyző­könyvet beterjesztették a tanfelügyelő elé, aki a bizottságtól kér intézkedést. A jegyzőkönyv szerint a szülők arról panaszkodnak, hogy Kliment Emil részegeskedik, a gondjaira bízott gyermekeket üti, veri, éhezteti, hónapokig minden ok nélkül távol van az iskolától s a tanítást ilyenkor egy nagyobbacska leányra bízza, s ezért a gyermekek nem mernek az iskolába menni, hanem kénytelenek mulasztani, amiért ismét a szülőket büntetik. A bizottság Kliment Emilt kihallgatta, aki azzal védekezik, hogy bosszúból tet­tek ellene feljelentést, amiért az iskolamulasztó gyer­mekek szüleit feljelentette. A vádakat a leghatáro­zottabban tagadja. Daimel Sándor dr. főjegyző nem látja fenfo­­rogni a fegyelmi eljárás indokait, hanem javasolja, hogy a panasz adassák vissza a csabai iskolaszéknek, amely saját hatáskörében fegyelmi jogával, éljen a bepanaszolt tanítóval szemben. Rezey Szilviusz tanfelügyelő Daimel javaslatát pártolja. Varnagh Béla: A csabai iskolaszék eddig elvé­gezte a maga feladatát. Ismerve a viszonyokat s a hanyag tanítót, úgy tartja, hogy sokkal több súlya volna a feddésnek, ha a közigazgatási bizottságból kerülne ki. Lukács György dr. főispán a fegyelmi vizsgá­latot ajánlja s ezt a bizottság egyhangúlag el is fogadta. Szabó János Zoltán Soma szarvasi adó­jegyző És e kendőn — óh csodálat! — Ott maradt a Krisztus képe Néha mintha halványulna . . . S jön idő, hogy szint kap újra ! — És a hivő, aki látja, Úgy tekint rá, mintha élne ! A jó Isten mentsen is meg a drága kép, hogy elszánjon ! Mert ha már nem látszik többé, Ha nem ég ott mindörökké : Ez annak a jele lesz már, Hogy nincs hivő a világon ! Óh magyarok, nekünk is van ilyenforma­ drága leplünk Az a fátyol, amit sírván, Megváltóink kora sírján, A Golgotánk után egyszer A Múltakra terítettünk. Hejh, ezen is, — nem tudom hogy ? Nem tudom miért ? — ... jönnek órák, Mikor lelkem keservébe! — Áld, vagy ver az Isten érte — Látod előrémedezni Sok b­omba akasztófát !­­ . . S kövezzetek bár meg érte, Szóljátok le, mit én bánom ; Én ott látom mindörökké! . . . S ha senki sem látja többé : Ez annak a jele lesz már, Hogy nincs magyar a világon ! Esztétika. Folyik a nagy vizsga javában A felsőbb leányiskolában. Egy barna kislány — szeme napsugárból — Nem tud felelni az esztétikából. Gyönyörű kis fejét butácskán. Lehajtja mondhatatlan árván. S mind hasztalan faggatja a tanárja : Hogy mi a szépnek „meghatározása“ ? . . . — Pirulva, hogy ott állt szegényke : Ez a világnak legszebb képe. A Szépet ennél soha senki hűbben, Nem határozta még meg gyönyörűbben ! S mig a szekundáját bejegyzik : A termen át — nekem úgy tetszik, — Kaczagó, vig tündérek szálldogálnak S a kis szamárra rózsákat dobálnak ! — ! Ős­szel születtem. Ős­szel születtem, haljak is meg ős­szel, Együtt a vadvirággal, Amely fölött ép bucsuzóra szól tán, Az utolsó madárdal, Úgy gondolom, nem lesz olyan keserves Akkor az elmúlásom : Ha már tudom, hogy nincsen több madárdal Se virág a határon ! Évfordulón. Emlékezem még rá, hogy szerettek meg : Nagy ártatlanságod, liliom-lányságod, Szűzi fehérséged, — ezek ejtettek meg. Bolyongunk azóta együtt a világba', S mindösszébb kötözget fényes aranyszállal, Kis gyermekeinknek édes kaczagása. Bolyongunk szünetlen más-más környezetben. Páros gyaloguton s néha besodródva, Rút, ledér szokású, szennyes tömkelegben ! — S te ma is csak az vagy, aki réges-régen : Nagy ártatlanságod, liliom-lányságod, Szűzi fehérséged ma is csak a régi Édes feleségem ! Hir a falunkból. A fiatal bárónk nagy maga­zntába, Rózsafát oltott a Gálék udvarába. Hej, hogy irigyelték a ritka virágot, Gál Magda sorsát a többi parasztlányok. S az a semmi kis fa beválik csodának Szerencsét termett az egész Gál-családnak !

Next