Békési Élet, 1971 (6. évfolyam, 1-3. szám)

1971 / 1. szám - SZEMLE

eredményeiről, a e­abai helyiipar problémáiról, a békési duzzasztóműről, a tó­gazdasági kutatásokról, a mezőgazdasági munkaerőellátás kérdéseiről, az al­talajlazítás tennivalóiról stb. stb. Összefoglalót olvasunk a megye mezőgazda­ságának 1961 és 1965 közötti fejlődéséről, a Körösök 1966. évi árvízének tanul­ságairól, melyeket nyilván jócskán kiegészítettek az idei árvíz tapasztalatai. Átfogó városrendezési, urbanisztikai írások is a jelent, sőt a jövőt szolgálják. Békéscsaba központjának rendezési terve, ugyancsak Csaba általnos város­fejlesztése mellett Gyula és Orosháza, sőt a községek közül Békés, Endrőd, Gyoma, Szarvas, Szeghalom és Telekgerendás fejlesztése is a folyóirat nyilvá­nossága elé került. Kardoskút és a szarvasi arborétum mint értékes természet­védelmi terület. Nagyszénás pedig parkfürdője révén került a Békési Élet lap­jaira. Gyopárosfürdő százéves múltja és jelene is idetartozik. I­n I Gazdag mind történeti, mind leíró anyagban a megye kulturális élete. 3 [ Először csak szaladjunk végig azon a névsoron, mely díszére válik a megyének: kik is azok a kiváló személyiségek, akik a megye szülöttei, vagy valamiféle kapcsolatuk volt életük, munkásságuk során Békés megyével, s akikről — nyilván nem teljes tervszerűséggel, mégis, akaratlanul is, kiválóan reprezentálva a megye nagyjait — a Békési Élet eddig írt. Áprily Lajos­­ szeg­halmi kapcsolatai révén), Arany János (Békésen), Banner Benedek, Bereczki Máté, Győry Vilmos, József Attila (Mezőhegyesen), Justh Zsigmond, Kner Imre (róla, nyomdájáról többször is, teljes joggal), László Elek, Molnár Béla, Réthy Lipót (szintén egy fejezet a megye nyomdászattörténetéből), Sinka István (pálya­kezdése kapcsolódik a megyéhez), Szabó Pál (róla is többször; a dél-bihari tá­jat, népet megörökítő szépirodalmi munkáit sem téveszti szem elől a Szemle ro­vat, sőt közölte a folyóirat az író elsőként megjelent cikkét is, 1927-ből), Szend­rey Júlia (mezőberényi kapcsolatai), Tatay István (48-as honvédtiszt és peda­gógus), Tessedik Sámuel, Tevan Andor (a harmadik nagy nyomdász), Tüköry Lajos, Vajda Péter. Talán csak Munkácsy hiányzik, de a gyulai sakk-hagyomá­nyokról szóló írás szinte még ezt is pótolja. Művelődési mozgalmak, mint a tótkomlósi szlovák műkedvelő színjátszás, a szarvasi építőmunkások dalköre, szintén a folyóirat lapjaira kerültek. A megye iparművészeti emlékei, sőt — legalább képekben — műemlékei is szerepeltek. Történeti, vagy leíró méltatást olvashattunk a százéves gyulai könyvtárról, a megyei és a békési járási könyvtárról, a csabai általános iskolák, a Kulich Gyula kollégium, a Bartók Béla Zeneiskola, az orosházi Kossuth Lajos Mezőgazdasági Technikum, az orosházi Petőfi Dalkör múltjáról, jelenéről. A Tudományos Ismeret­terjesztő Társulat megalakulásának történetét is, azt hiszem, itt dolgozták föl először folyóiratban. A helyismeret egyik legkedveltebb tudományága a néprajz. A megye 4 kutatói a Békési Életben is szépen publikáltak. Elvi-módszertani, feladat­kijelölő írások latolgatták Békéscsaba és Gyula kutatásának tennivalóit, és kisebb-nagyobb, de egyaránt hasznos, értékes adatközlések szóltak a népi építkezésről, a körösi faúsztatásról meg a vízi merítő eszközről, a koponyáról, a sárréti pákászokról, a szarvasi csárdások világáról, az orosházi jubásszűcsök művészetéről, a Csanádalbertiben és Nagybánhegyesen megtelepült negyediek meghonosította káposztatermesztésről, a tótkomlósi kelengyéről, a természeti jelenségekhez fűződő csabai és környéki hiedelmekről, babonákról. A nyelvé­szeti kutatás a csabai zsargonszótárt fedezte föl a nyilvánosságnak, a csanád­apácai névadási szokásokat, Gyula utcaneveit, és hírt adott a szeghalmi járás földrajzinév-gyűjtő munkálatairól. Más tudományágak is megtalálhatják a helyi tennivalókat, nemcsak a törté­nelem a néprajz, a nyelvészet. A fiatalkorúak bűnözését a megyei adatok tükré­ben két tanulmány is vizsgálta: a tanya­világot, a tanyarendszer múltbeli és mai problémáit, sőt — itt is — jövendőjét, szintén két írás tárgyalta. A középiskolás ifjúság szabadidejének fölhasználását" Tótkomlóson és Csorváson egyaránt föl­ <117

Next