Békési Élet, 1983 (18. évfolyam, 1-4. szám)

1983 / 3. szám

A szabadszenttornyai parasztok Justh Zsigmondhoz írt levelei KONRÁDYNÉ GÁLOS MAGDA Irodalmunk egyik legszorgalmasabb, szenvedélyes levélírója Justh Zsigmond volt. Sajná­latos, hogy egyelőre levelei csak részben kerültek elő - a hozzá intézett és általa megőrzött levelek száma ugyanis meghaladja a kétezret. Ezekből majdnem félszázat a szenttornyai parasztok írtak.­ Justh irodalmi műveiről igen sok és sokféle értékelés jelent és jel­enik meg ma is. Ember­ségével, a hazai földhöz és a föld fiaihoz fűződő viszonyával, a művelődésükért tett erő­feszítéseivel kevesebben foglalkoztak. Fejlődő szemlélete mind közelebb vitte földijeihez. Ezt bizonyítják regényei, elbeszélései, barátainak tett vallomásai, parasztjainak hozzá intézett levelei. Családi hagyományait folytatta. Egyik békési őse már a jobbágyok felszabadítása előtt „feloldozta őket minden kötelmek alól”.2 Szaradszenttornya lett a Justh-udvarházhoz leg­közelebb eső falu. Apja is jó viszonyban volt földmunkásaival, Gyula bátyja az általános, egyenlő és titkos választójogért küzdött. „Dajkája, Molnár Jánosné, parasztasszony, mint gyerekét úgy dédelgette.”­ Bizonyára sok falusi pajtása is volt gyermekkorában, jól ismerte a parasztok életét. „Az író mintegy 800 holdas itteni birtokát 5 holdtól 20-25 holdig terjedő parcellákban adta bérbe a falusiaknak, eléggé olcsó áron 250 kg búzáért, vagy 17 forintért egy évre... megértette a paraszti sors nehézségeit, a rossz termést adó évben vagy rész­ben, vagy egészben elengedte az árendálási díjat.”4 Vőfélyük, gyerekeik keresztapja lett gyakran hívták meg, máskor „szívesen látott vendégként kereshette fel minden bejelentés nélkül őket, otthonosan mozoghatott házaikban, kiismerte gondolatvilágukat, megismerte érzéseiket.”­ Nyaranta ő is gyakran hívta meg a falusiakat, nála tartózkodó vendégeivel vegyesen ültetve őket asztalához. A hideg hónapokat Justhnak tüdőbaja miatt kedvezőbb éghajlatú országokban kellett töltenie - ezalatt leveleztek. Békési földijei számon tartották, mikorra várhatják haza, ő pedig évről évre türelmetlenebbül viseli a távollétet. Gyötri honvágya, sóvárogva siet szülőföldjére: „Csak le, le a pusztára!”. A levelek ragaszkodást, bizalmat sugároznak. Az egyes családok örömei, búja-baja, a falu napi eseményei, torzsalkodásai tükröződnek a sorokban. A hangnem tiszteletteljes, de nem megalázkodó: Justh apai viszonyban van parasztjaival. Néhány rövidebb levelet egé­szében teszek közzé. A gyakori levélírók teljesen azonos szövegű megszólítását, kezdő és befejező sorait csak az első levelekből írtam le. Érdektelen vagy ismétlődő szövegrészeket kihagytam, vagy csak tartalmakat foglaltam össze, lehetőleg a levélíró kifejezéseivel. Az írá­sok külalakja, a fogalmazás, a helyesírás különböző. (Osztatlan iskola volt egyetlen tanító­val, és akkoriban onnan is hamar kimaradtak a tanulók.) Írásjeleket kevesen használtak, mondatkezdő nagybetűt sem, egyvégtében írták az elsőtől az utolsó szóig a levelet. 304

Next