Békési Élet, 1987 (22. évfolyam, 1-4. szám)
1987 / 1. szám
folyóiratok. Ugyanakkor elég sokszor volt tájunk és népének élete az irodalmi ábrázolás tárgya, inspirálója, az irodalom (és egyes társművészetei, különösen a festészet) vidékünket ilyen módon mintegy felemelte az ország tudatába, a társadalmi feszültségekre éppen ezzel hívta föl a figyelmet. Ennek következménye, hogy a hazai irodalom ide kötődő jeleseit elsősorban a maguk személyében, egyénileg tartjuk és tarthatjuk számon, s emlékük ápolása is ehhez igazodik. Mindamellett be kell tudnunk mutatni az adott korszak fő irányzatait, s a kor szellemi mozgásaiban betöltött szerepüket. További lényeges sajátossága idevágó tradícióinknak, hogy azok területileg semmiféle érdemlegesebb múltbeli „központosultságot” vagy szervesebb összefüggést nem mutatnak, hanem szétszórtan, a megyét eléggé behálózó formában találhatók, Geszttől vagy Biharugrától elindulva Tótkomlósig vagy Mezőhegyesig, illetve Öcsöd-Szentandrás-Szarvastól Békéscsabáig, Gyuláig, Sarkadig. Alkalmi — egy-két évre, évtizedre szóló laza és szinte véletlennek tűnő csoportosulásokról, összetalálkozásokról, „összeverődésekről” számos ponton beszélhetünk ugyan (így például Mezőberényben Petőfi korában, Szarvason az 1840-50-es évekből, Gyulán és Szeghalmon a századfordulón s azután, Orosházán a harmincas-negyvenes években, Békéscsabán a század elejétől kezdve, Biharugrán Szabó Pál körül, Vésztőn Sinka István körül, Békésen Püski Sándor körül stb.), de folyamatosságról, nemzedéki kapcsolódásokról nemigen, illetve csak a nemzeti irodalom tágabb keretében. Nem lehet ennek a gondok egy részét taglaló írásnak a feladata irodalmi hagyományaink teljes felsorolása. Vázlatos csoportosításukkal, illetve korszakonkénti áttekintésükkel ezúttal csak a fő csomópontokat kívánjuk érzékeltetni, a 18. századtól kezdve, nem tagadva a török előtti és alatti értékeket sem. ★ A török kiverése után újranépesült területünkön a 18. század végén tűnik föl az a két személyiség, akiket a hazai irodalomtörténet számon tart: Wallaszky Pál Tótkomlóson (az egyik korai átfogóbb magyar irodalomtörténeti kézikönyv szerzője) és a sokoldalú Tessedik Sámuel Szarvason. Mellettük számos érdemes tollforgató akadt még, főként az egyházi kötődésű irodalomban. Az 1848. évi forradalmat előkészítő reformkor és a szabadságharc időszaka irodalmi alkotóinak fényes sora kapcsolódik a megyéhez: a Mezőberényben háromszor megforduló, s ott kiváló baráti körrel (Orlai-Petrics Soma, Bonyhai Benjámin, Szakál Lajos és mások) rendelkező Petőfi Sándor (emlékanyaga viszonylag jól összegyűjtve), a lapszerkesztő gyulai Pálffy Albert, a Szarvason tanárkodó Vajda Péter, a Szentetomyán birtokos Eötvös József, a szabadságharc leverése után erre sodródó, majd tartós itteni kapcsolatokkal rendelkező Arany János, Sárosi Gyula, Jókai Mór és Táncsics Mihály, a szarvasi gimnáziumban tanító Greguss Ágost és Ballagi Mór. Elfeledett író a sarkadi születésű Csató Pál. A magyar műfordítás-irodalom két korai jelese szintén szorosan kötődik Orosházához: a szerb népköltészetet már a reformkorban magyarra fordító (és Jugoszláviában ma igen nagyra becsült) Székács József, továbbá Győry Vilmos, a spanyol klasszikus Cervantes Don Quijoté-jának első magyar fordítója, amellett Shakespeare-művek, spanyol színművek, német, norvég és svéd költők magyar nyelvre átültetője. A századforduló időszakának fontos irodalmi egyéniségei: a parasztszínházat szervező és parasztábrázoló író Justh Zsigmond, az Orosházáról a szocialista költészet úttörői közé emelkedett Csizmadia Sándor, a Békéscsabán és Szarvason diákoskodó Gyóni Géza, a Békéscsabán katonáskodó Tabéry Géza. Ady Endre és köre életművének több szála kapcsolódik a megyéhez, főként Szeghalomhoz. Az 1882-ben alapított gyomai Kner, továbbá az 1903-ban induló békéscsabai Tevan nyomdák országos rangú könyvkiadói tevékenységének irodalmi vetülete, kapcsolatrendszere külön fontos fejezetet képvisel. A békéscsabai és szarvasi szlovák nyelvű és a gyulai román nyelvű újságok és esetenként megjelenő könyvek is e korban szaporodnak meg. A katonaélet Gyulára sodorja a román klasszikus Liviu Rebreanut. A két világháború közötti magyar irodalom legnagyobb egyéniségei közül József Attila első háború előtti öcsödi, majd a húszas évekbeli mezőhegyesi és battonyai kapcsolataira, Móricz Zsigmond 67