Békési Élet, 1990 (25. évfolyam, 1-4. szám)

1990 / 2. szám

EGY VILÁGHÍRŰ FRANCIA TUDÓS, HYPPOLITE TAINE KÉT LEVELE JUSTH ZSIGMONDHOZ 1891-1892-BŐL KONRÁDINÉ GÁLOS MAGDA DR. A Széchenyi Könyvtár kézirattára számos igen érdekes, Justh Zsigmondhoz intézett levelet őriz. Nemes egyénisége, sokoldalú műveltsége, rokonszenves lénye népszerűvé tette, amerre csak megfordult, barátokat szerzett kora híres politikusai, írói, művészei és más neves egyéniségei közül. Ez különösen Párizsra vonatkozik, ahol többre becsülték, mint itthon. Igen érdekes Hyppolite Taine két hozzá intézett levele. Taine-t ma alig ismerik, de a múlt század derekán a francia szellemi élet egyik legkimagaslóbb alakja volt a nagy gon­dolkodó. Filozófusnak készült, de munkássága a történe­lem, művészettörténet, kritika, irodalomtörténet területére tolódott át. Nálunk is sokra értékelték műveit, a Magyar Tudományos Akadémia külső tagjává választotta. Művei­ben pozitivista következetességgel a szellemi élet tör­vényszerűségeire irányult figyelme. Leginkább milieu elmélete ismeretes ma is: a race (a faj, az örökölt tulajdonsá­gok), a milieu (a társadalmi környezet, gyermekkortól ért hatások) és a moment (a történelmi korszak) határozzák meg a műalkotás létrejöttét. Illyés Gyula a francia XIX. század egyik nagy szellemi irányítójának és az akkori polgári szemlélet megtestesítőjének nevezte. Sándor Pál filozófiatörténész arra hívja fel a figyelmet, hogy Taine mennyire az általános érvényűt, az állandót fürkészi, hogy csak a pontos megfigyelésre és a tapasztalataira épít. Műveit elsorolni hosszú lenne, például Franciaország történetét 11 kötetben, az angol irodalom­­történetet 5 kötetben írta meg. Utolsó műve a Philosophie de l’Art volt, kifejti benne, hogy a műremek értékét az a viszony határozza meg, melyben kora szellemi és erkölcsi életével áll. Justh már egyetemi éveiben is Taine csodálója volt. Amikor a nyolcvanas években többször Párizsban járt, és személyesen megismerte, még jobban ragaszkodott hozzá, tanácsait kérte, sok­szor találkozott vele, házukhoz is eljárt. Amikor 1888-ban hosszabban időzött Párizsban, és a későbbi években is, tőle kért tanácsokat és azokat híven követte. Naplójában is többször írt róla: „Taine — minden élő emberek között az, ki leginkább imponál, s az egyetlen, akivel szemben min­dig, de mindig lámpalázat érzek. Pedig a világ legjobb, legegyszerűbb és legjóakaróbb embere. S tán a legnagyobb is... Ez tette egy egész nemzetközi iskola fejévé. ” Justh mindvégig mesterének tekintette. A kilencvenes évek körül azonban a francia irodalomban új irányok kezdtek uralkodni. Taine szemléletmódját már nem fogadták el. Ezt ő keserűen vette tudomásul, visszavonultan vidéken élt. TAINE par Jean Béraud (detail) coll. part. 237

Next