Békésmegyei Közlöny, 1880. július-december (7. évfolyam, 125-250. szám)

1880-09-12 / 175. szám

B.-Csaba, 1880. VII. évfolyam, 175. szám. Vasárnap, szeptember 5-én­. Megjelenik hetenként ötször: vasárnap, kedd, szerda, csütörtök és szombaton. Előfizetési dij : helyben házhoz hordva vagy postán bérmentve küldve: egy évre 8 frt; félévre 4 frt; évnegyedre 2 frt. Kéziratok nem adatnak vissza. Szerkesztőség: Apponyi-utcza 891. számú ház. Kiadóhivatal: Takács Árpád nyomdája. Egyes szám ára 4 kr A szerdai és szom­bati szám ára 3 kr. Kapható Grünfeld I. könyvkereskedő urnát. Hirdetések jutányos áron vétetnek fel. „Nyílttériben egy sor közlési dija 26 kr. Előfizethetni helyben a szerkesztőségben, a kiadó­hivatalban Takács Árpád ur nyomdájában, vidéken a postahivataloknál 5 kres postautalványnyal. Ki való katonának? Mindaddig, mig az államok, nem­zetek, népcsaládok támadásoknak van­nak kitéve, biztos létükről, önvédel­mükről gondoskodniok kell. A mely állam, a mely nemzet, a mely népcsalád tételének biztosítékát könnyelműen önmaga elhanyagolná, vagy elhanyagolni engedné kormányon levő emberei vagy egyéb befolyás által, az menthetetlenül, a jelentőség nélküli ten­gődő létezés, — vagy az enyészet meg­szégyenítő, rideg éserébe jutna, hol „a bus feledékenység koszorutlan alakja lebeg," mig utóbb örök halálba sü­­lyedne, honnan nincs többé feltámadás! Megdöbbentő, iszonyú tudata volna a jövendőnek ez, a nemzetek részéről! Pedig ily elbukásoknak a törté­nelem, a „Magistra vitae" részrehajlat­lan, igazságos lapjain sokat találunk följegyezve — okulásunkra, — és oku­lunk-e azokból? Méltónak tartjuk-e a történelem múzsájának fenkölt tanácsait, útmutatásait, intelmeit figyelmünkre s javunkra fordítani?!... Az igaz felele­letet adja meg kiki önmagának. Változó időket élünk. Korunk moz­galmas. Nyugtalanító jelek­kel az államok, a nemzetek tünedeznek életében. Nem lehetünk biztosságban a béke tartósságáról. Minden pillanat meglepő fordulatot szülhet. Ily jelenségekkel szemben minden államnak, minden nemzetnek, létele biz­tositékával, minden eshetőségre készen kell lenni. Az óvatosság a bölcsesség anyja. Ezen biztosíték a védelem eszkö­zeiben van, s ezek között különösen, ugy béke, mint háború idején, legelső a katona, a honvéd, öldöklő fegyverei­vel s egyéb készletével együtt... * * * Az örök béke emberei eszméikkel terveikkel,czéljaikkal,időnkben még ugy tűnnek fel, mint elérhetetlen után vá­gyódók, mint tárgytalan rajongók mint kegyes ábrándozók — mint ébren álmodozók — —. Rajongnak, de rajongásaik tárgya hasonlít a megtestülésnek induló szel­lemhez, mely csábító nőalakban tün­döklik szemeik előtt, melynek látása édes ingerrel hat érzékeikre, látják bá­joló mosolylyal inteni feléjük, remegvt óhajtják át­ölelni, de a mint megérinteni akarják — Kegyes eltűnik... ábrándozásunk hasonlít imádságaikban kifejezett érzelmeikhez és óhajtásaikhoz­, akkor van foganat­juk, ha az élet örök törvényeivel s azok lefolyásával mindenben megegyezőt kér­nek. Ébren álmodozók: szép álom, kí­vánatos álom, de az élet mai nem valósítja e tündér álmokat. folyása: Azonban, ha nem is örök béke, — de a viszonylagos béke tartóssabbá, állandóbbá tétele végett, még­is csil­lámlanak fel néha-néha, egyes tüné­keny fények az emberiség viharzó nap­jainak némely perczeiben, s mily jóté­kony erővel hatnak csak e perczek is, a finomabb hatások és kiválóbb inge­rek iránt fogékonysággal viseltető ha­zafiak keblére!... (Ezután hosszabban előadja, hogy a viszonylagos béke érdekében ez év július havának közepe táján, az angol parlamentben szóba jött Richárd par­lamenti tag indítványa következtében az általános lefegyverzés kérdése, mely indítványnak lényege az volt, hogy fel­irat intéztessék a királynéhoz, az ál- A „BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY" TÁRCZÁJA. Csabai séták. Este felé indultam kifelé a „Fiume" szállo­dából, vastag porfelleg között a monumentális nagy templom irányában. Mily kár, hogy ezen előre törekvő, oly intézkedés, derék község részéről nem történik hogy legalább főutczája rendesen öntöztetvén, a közönség megk­mélve lenne az egész­séget is rontó por kellemetlenségétől. Kiérve az uj hidra, felséges panoráma tárult szemeim elé. Már maga az uj hid mily csinos, azonban mennyivel csinosabb volna, ha azok a fe­leslegesen vastag oszlopok karcsúságát nem „csök­kentenék." Az ezen hidráli széttekintés valóban a leg­kellemetesebb benyomást gyakorolja a szemlélőre. Mily gyönyörű és párját ritkító azon nyárfák sora, mely itt hosszasan elnyúlik a Körös-csatorna egyik­­ partján, szépen beszegélyezve a Széchenyi-ligetet, és oly sétapályát nyújtva, minővel Magyarország­­ kevés kis városa dicsekedhetik. Félórai séta után bemenve a közkertbe, azt oly érdekesnek, kitűnő gonddal, ízléssel rendezett­nek tapasztaltam, hogy ahoz képest a budapesti városliget Kis-Miska, s minővé válik majdan 6—10 év múlva, ha az összes ottani fa­csemeték, bokrok teljesen kifejlődnek? Megszemléltem a fürdőhelyiségeket, a nyári színkör-épületet, czukrász-bódét és a­­ vendég­asztalokat, melyek kellőleg nem méltányoltatnak. A séta fáradalmait kipihenendő, én is leültem az egyikhez, és mivel már eleve hallottam volt, hogy az ottani mostani vendéglős az, ki Csabán a leg­jobb sört szolgáltatja vendégeinek, hozattam ma­gamnak is egy pohárral, de mily nagy jön megle­petésem, midőn tapasztaltam, hogy azon pohár sör rosz és ihatatlan volt. Az e miatt kérdőre vont pinczér azzal igyekezett megnyugtatni, hogy ez most egész történetes dolog, a­mennyiben a ven­déglős ezelőtt néhány nappal hurczolkodván más helyiségből ide, a sör átköltözködés közben zava­rodott meg. A pinczér mentegetését igazoltnak ve­vem, a sör árát kifizettem, s eltávoztam , tovább mentem egyedül, nem találkoztam senkivel, miből azt tapasztaltam, hogy a csabaiak e sétatér élve­zetét vagy nem értik, vagy nem tudják meg­érteni ?! Rövid séta után megpillantam a csinos ker­­­tészlakot, s miután nagy virágkedvelő vagyok, ki­­­váncsiságom egészen közelébe esett. Láttam ott a régibb üvegházon kívül egy újonnan épült, mintegy 19 öl hosszú üvegházat is, melyről legkedvesebb meglepetésemre azon értesítést nyertem, hogy ab­ban fele részben minden fajú nemes rózsák, fele részben pedig a legjelesebb magvakból termő kü­lönféle virágok neveltetnek, s hogy az azokból ké­szülendő csokrok már folyó év októbertől kezdve, a nagy közönség által ott beszerezhetők és far­sangra már használhatók lesznek. Ez igen helyes gondolat, legalább nem kényteleníttetik a közönség ebbeli szükségleteit idegen helyekről költségeseb­ben beszerezni. Befejezésül lehetetlen még egyszer ki nem jelentenem a feletti csudálkozásomat, hogy daczára a legszebb időnek, alig láttam a csabaiak közül 10 embert a Széchenyi-ligetben. Honnan e közö­nyösség? Nem tudná ezt megmondani, a ^— mint női lény — igen kíváncsi i Inikének *) i *) Bizon nem szolgálhatunk fölvilágositással a t. kis • asszonynak, ha nem mindenkinek csak az nem, h­ogy megvan nálunk majd­a tanyája vagy kertje, hol nyáron át időzik. Szerk,

Next