Békésmegyei Közlöny, 1880. július-december (7. évfolyam, 125-250. szám)
1880-10-10 / 195. szám
B.-Csaba, 1880. Kéziratok nem adatnak vissza. VII. évfolyam, 195. szám. Vasárnap, október 10-én. KÖZLÖNY. Politikai, társadalmi, közgazdászati és vegyes tartalmú lap. megjelenik hetenként ötször: vasárnap, kedd, szerda, csütörtök és szombaton. Kiadóhivatal: Takács Árpád nyomdája. Előfizethetni helyben a szerkesztőségben, a kiadóhivatalban Takács Árpád ur nyomdájában, vidéken a postahivataloknál 5 kres postautalványnyal. Előfizetési dij : helyben házhoz hordva vagy postán bérmentve küldve, egy évre 8 frt; félévra 4 frt; évnegyedre 2 frt. Szerkesztőség: Apponyi-utcza 891. számú ház. Egyes szám ára 4 kr A szerdai és szombati szám ára 3 kr. Kapható Grünfeld I. könyvkereskedő urnái. Hirdetések jutányos áron vétetnek fel. „Íyilttéruben egy sor közlési dija 21> kr. Előfizetési felhívás a „Békésmegyei Közlöny" hetenként ötször megjelenő politikai, társadalmi és vegyes tartalmú lap 1880-dik évi hetedik évfolyamának utolsó évnegyedére. Előfizetési dij egy negyed évre . 2 frt. Egy hóra 80 kr. Az előfizetés czélszerüen ;posta,eszközölhető. B.-Csaba, 1880. szeptember hóban. A „Békásmegyei Közlöny" Isia.d.ó-hivatala.. Alakítsunk szinügy-egyleteket! A fővárosi sajtó bizonyos része rá tartós kicsinyléssel szokta kisérni a vidéki hírlapok működését, a másik része pedig sokkal jobban van elfoglalva lázas politikai életünk rohamos eseményeivel, semhogy ideje maradna a vidék érdekeivel érdem szerint foglalkozni; a harmadik része ismét egy pillanatra sem tudja magát emanczipálni a párttusák súrlódásai alól; s így történt, hogy évekkel ezelőtt a vidéki színészet érdekében megindított mozgalom felett néhány lapos frázissal napirendre tértek. E mozgalomnak czélja volt honunk nagyobb városaiban a vidéki színészetnek a város mérvéhez képesti időszakra biztos existentiát szerezni, és pedig egyszerűen az által, hogy minden ilyen városban egy szinügy-egylet alakulna, mely az érkezendő színtársulattal előlegesen paktálva, annak bérletet csinálna, szóval az ügy szirénhordozásával a rendelkezésére álló eszközökkel oda hatna, hogy a társulatok oly igen ingatag lett talaját némileg megszilárdítsa. A fővárosi sajtó — mint mondák — e mozgalom iránt meglehetősen hideg maradt, nem elvileg ugyan, hisz azt hírnevének koczkáztatása mert nélkül nem is tehette, hanem az által, hogy vidéki társas életünk e ügyét csupán egy-egy újdonságba fontos beszélte meg. Egy jelesünk, ki nagy igazságokat igen ügyesen tudott kis mondatokba szorítani, azt mondá, hogy minden ember csak annyit ér, amennyi jót saját körébe tenni tud. Ez igazság íratja velünk jelen sorokat is, és meg vagyunk győződve, hogy a közjónak szolgálatot teszünk, midőn a művészetpártolás egy gyakorlati eszközét hozzuk javaslatba. Mert hát Magyarország nemcsak annak fővárosából áll, s így, ha a fővárosi sajtó a vidéki élet bármily érdekét ignorálja, nekünk, vidéki hírlapíróknak kettőzött kötelességünk ezen mellőzött érdekekért sorompóba szállni. Nem szeretünk meghaladott álláspontokat vitatni s így nem fogunk jelen alkalommal hosszas magyarázatokba bocsátkozni a színpad hivatásáról. Már évekkel ezelőtt közöltük a lánglelkű német költő, Schillernek egy erről szóló értekezését Csupán azt akarjuk felemlíteni, hogy Magyarország törvényhozó testülete is kimondotta elvileg, miszerint a vidéki színészetet okvetlenül rendezni kell. Több mint tiz éve foglalkoztatja A „BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY" TÁRCZÁJA. Az apa intései. — Elbeszélés. — írta: Gipsz I-iajos. (Folytatás.) E hidon át hajtatunk s nem messze tőle letérünk balra s egy gyönyörű épület előtt megállunk. Ez a Somfásy Endre lakása. Az öreg házigazda magyaros szívességgel fogad bennünket s csakhamar fiairól kezd beszélni. Elmondja, hogy két fia volt, de az egyik már 17 év óta nem volt otthon, mindig várta, hogy majd hazajön, mígnem egyszer valamelyik fővárosi lap azon szomorú hírt hozta számára, hogy bizonyos Somfáty Vilmos biharmegyei bis születésű Hamburgban meghalt. Felesége e hir hallatára megbetegedett s csak az isteni gondviselés nagyon menté ki a halál torkából. Azóta mindig Egy fél évvel ezelőtt a másik fiam is gyöngélkedik. itt hagyott a arról sem hallottam azóta semmit, mondá könytelt szemekkel az öreg Legalább csak ő ne hagyott volna itt bennünket agg napjainkra. Lett volna legalább ki vigasztaljon bennünket. De sincs. Minden könyörgésem, intésem hasztalan volt. Végre azt mondtam, hogy csak 100 frtot adok neki, azt hivén, hogy pénz nélkül nem fog elmenni. De biz az elment s hirt sem hallottam felőle többet. Igy van ez uram ! A gyermekek nem szokták meghálálni szülőiknek jóságát. Az igaz, hogy nem idén gyermek hálálja meg szülőinek jóságát, de csak kivételek, s nem lehetetlen, hogy épen az ön gyermekei lesznek azok. — Nem mondok semmit. Majd meglátjuk, mondá az öreg, könyet törülve le történik még velem hátra levő napjaim arczáról, mi alatt. — Egyik fiam meghalt, tehát csak a másikból várhatnék valamit. Épen két hete, hogy B-ben időzünk. Gyönyörű szeptemberi nap van. Az öreg kirándulást ajánlott a közeli hegyekbe. Elfogadtuk. A gyönyörű négyes fogat előállott , hárman bele ülve a kocsiba, ki robogott velünk. Már esteledett midőn visszatértünk B be. A Somfásy udvaron kocsis és inas rendkívüli szép négy almás-szürke paripát jártatot, mig egy harmadik inas a hintó körül foglalkozott. Ki jöhetett hozzám? kérdé az öreg mint egy önmagától. Ismerősnek kell lenni, különben nem helyezkedett volna el oly otthonialan udvaromon. Ki van itt? kérdé az elébe szaladó kertésztől Cserháty István ő nagyságú T. . . .-ról, felelt a kertész. Cserháty? De hát ki az? én nem ismerek ilyen nevü urat. Azután gondolkozni kezdett Előszámlálta valamennyi ismerősének a neveit, egy sem volt Cserháty. — Amint a kocsiról leszállunk, Elemér fogadott bennünket. Hát te haza jöttél? kérdé tőle az apa s a következő pillanatban egymás karjaiba omlottak és sírtak, akár a gyermekek. — Mostan Elemér anyjához sietett, hogy azt a kocsiról lesegítse. A viszontlátás megható volt. (Folyt. köv.) Színház. Folyó hó 6-án a b csabai nőegylet javára Berg 0. F. „Fokról fokra" czimü színmüvét, vagy mint a színlap hirdeté, életképét adták. Ez egyike volt a legsikerültebb előadásoknak; a meglehetősen zavaros jelenlétek ritka praeczióval voltak rendezve és az összjáték meglepően harmóniáit Gerőfyné kedélygyujtó dalai Locsarekné művésziesen sikerült joblirozása, Kömivesné benső, valódi érzéssel teli drámai alakítása Marczell, túlzásoktól megóvott, igazi kedélytől áthatott humora és Medgyaszai Evelin értelem s érzelemteljes játéka oly élvezetessé tevék az előadást, hogy hálás közönségünk alig tudott a tapsból kifogyni. Az anyagi erdmény is kielégítőnek mondható. Úgy halluk, hogy 50 forintnál több jutott a nőegylet részére. Örömmel ragadjuk meg az alkalmat, hogy a derék igazgatónak a jótékony czél nevében köszönetünket szavazzunk, biztosítva őt közönségünk hálájáról. Csak a darab megválasztása ellen van igen alapos kifogásunk. A jótékony czél iránti figyelem is megkívánta volna hogy klaszikus értékű irodalmi termék kerittessék szinre, nem pedig egy a bécsi spieszburgerek szájize szerint összetákolt férczmű, melynek egyes jelenetei nem hogy az irodalmi tisztesség színvonalán nem állanak, de sőt határozottan etnikai botrányoknak nevezhetők, melyet elnézünk a ledér irányú operettenél, de melynek színműben semmi körülmények közt jogosultsága nincs-Hagyjuk ezt a lerchenfeldi söröző publikumnak. Csütörtökön „Dráma a tenger feneken" czimül hírhedt látványosság került színre. Egy szellemdús ember egyszerűen azt jegyzi meg e darabra, hogy