Belpolitikai Szemle, 1959 (2. évfolyam, 1-12. szám)

1959-03-01 / 3. szám

LAKÁSHELYZETÜNK A VILÁGSTATISZTIKA TÜKRÉBEN » A lakáskérdés az egész világon égető probléma. A népesség gyors szaporodása és városokba való özön­­lése önmagában véve is jelentősen megnövelte a lakásszükségletet. Európában tovább súlyosbította a helyzetet az, hogy a háború során az 1939-es lakásállomány jelentős része megsemmisült. Lengyelország­ban például a városi lakások 40 százaléka elpusztult. A háború be­fejezésekor még a háború által ke­vésbé sújtott, sőt a semleges orszá­gokban is lakáshiány mutatkozott. Magyarországon a háborús ese­mények következtében a lakásokat csaknem 2 milliárd pengő értékű Az európai lakáshelyzet statisztikai felmérésére — adatok hiányában — először csak 1954-ben került sor. Az ENSZ Európai Gazdasági Bizottságának (EGB) jelentése szerint 1953-ban Euró­pában — a Szovjetunió, NDK, Romá­,­nia és Albánia nélkül 2­97 millió lakás volt, amelyben 385 millió em­ber lakott. Így 1000 lakosra 252 lakás jutott.­­A 1953. évi helyzetet tükröző ada­tok szerint a lakosság számához vi­szonyítva legjobban Belgium, Svédor­szág, Ausztria, Dánia és Csehszlová­kia volt ellátva lakásokkal, míg a leg­rosszabb helyzet Törökországban, Ju­goszláviában és Görögországban volt. E fontos mutató tekintetében a ma­gyarországi arányszám jobb volt az európai átlagnál. Nemzetközi összehasonlításnál min­den esetben figyelemmel kell lennünk kár érte. Budapesten a lakóházak 74 százalékát érte kisebb-nagyobb sérülés, a lakószobák csaknem egy­negyede viszont elpusztult, vagy teljesen használhatatlanná vált. Az ország felszabadulása után viszonylag rövid idő alatt a laká­sokat ért háborús károk zömét helyreállítottuk — a hároméves terv 488,4 millió forintot, az ösz­­szes beruházás 7,4 százalékát irá­nyozta elő lakásépítésre —, s bár 1948-ban az összes lakások száma már meghaladta a háború előtti la­kásállományt, az igen nehéz lakás­­viszonyokat lényegesen nem javít­hattuk meg­ arra, hogy az adatok nem adnak hű képet az egyes országok lakásviszo­nyairól. Az előbbi táblázatban fel­tüntetett mutatószám kiszámításánál pl. figyelembe vették az üresen álló lakásokat is, és ahol ezek száma je­lentős (Olaszországiban pl. 5,5—6 szá­zalék), ott a mutatószám a valóságos­nál kedvezőbb képet nyújt. A táb­lázat másik hiányossága, hogy nem ad képet a lakások nagyságáról sem, aminek az ismerete a lakáshelyzet megítéléséhez feltétlenül szükséges. Ez utóbbi muta­tószám — a lakáson­kénti átlagos szobaszám — a követ­kező: Nyugat- és Közép-Európában át­lagosan 4,1 szoba (Svájcban 4,8 ,­ Finnországban 2,5), Dél-Európában 2,9, Csehszlovákiában 2,6, Magyarországon 2,4, Lengyelországban 2,3 szoba. Tagadhatatlan, hogy jelenleg Nyi­­gat-Európában általában jobbak a lap . Az európai lakáshelyzet 4»

Next