Belpolitikai Szemle, 1959 (2. évfolyam, 1-12. szám)
1959-03-01 / 3. szám
LAKÁSHELYZETÜNK A VILÁGSTATISZTIKA TÜKRÉBEN » A lakáskérdés az egész világon égető probléma. A népesség gyors szaporodása és városokba való özönlése önmagában véve is jelentősen megnövelte a lakásszükségletet. Európában tovább súlyosbította a helyzetet az, hogy a háború során az 1939-es lakásállomány jelentős része megsemmisült. Lengyelországban például a városi lakások 40 százaléka elpusztult. A háború befejezésekor még a háború által kevésbé sújtott, sőt a semleges országokban is lakáshiány mutatkozott. Magyarországon a háborús események következtében a lakásokat csaknem 2 milliárd pengő értékű Az európai lakáshelyzet statisztikai felmérésére — adatok hiányában — először csak 1954-ben került sor. Az ENSZ Európai Gazdasági Bizottságának (EGB) jelentése szerint 1953-ban Európában — a Szovjetunió, NDK, Romá,nia és Albánia nélkül 297 millió lakás volt, amelyben 385 millió ember lakott. Így 1000 lakosra 252 lakás jutott.A 1953. évi helyzetet tükröző adatok szerint a lakosság számához viszonyítva legjobban Belgium, Svédország, Ausztria, Dánia és Csehszlovákia volt ellátva lakásokkal, míg a legrosszabb helyzet Törökországban, Jugoszláviában és Görögországban volt. E fontos mutató tekintetében a magyarországi arányszám jobb volt az európai átlagnál. Nemzetközi összehasonlításnál minden esetben figyelemmel kell lennünk kár érte. Budapesten a lakóházak 74 százalékát érte kisebb-nagyobb sérülés, a lakószobák csaknem egynegyede viszont elpusztult, vagy teljesen használhatatlanná vált. Az ország felszabadulása után viszonylag rövid idő alatt a lakásokat ért háborús károk zömét helyreállítottuk — a hároméves terv 488,4 millió forintot, az öszszes beruházás 7,4 százalékát irányozta elő lakásépítésre —, s bár 1948-ban az összes lakások száma már meghaladta a háború előtti lakásállományt, az igen nehéz lakásviszonyokat lényegesen nem javíthattuk meg arra, hogy az adatok nem adnak hű képet az egyes országok lakásviszonyairól. Az előbbi táblázatban feltüntetett mutatószám kiszámításánál pl. figyelembe vették az üresen álló lakásokat is, és ahol ezek száma jelentős (Olaszországiban pl. 5,5—6 százalék), ott a mutatószám a valóságosnál kedvezőbb képet nyújt. A táblázat másik hiányossága, hogy nem ad képet a lakások nagyságáról sem, aminek az ismerete a lakáshelyzet megítéléséhez feltétlenül szükséges. Ez utóbbi mutatószám — a lakásonkénti átlagos szobaszám — a következő: Nyugat- és Közép-Európában átlagosan 4,1 szoba (Svájcban 4,8 , Finnországban 2,5), Dél-Európában 2,9, Csehszlovákiában 2,6, Magyarországon 2,4, Lengyelországban 2,3 szoba. Tagadhatatlan, hogy jelenleg Nyigat-Európában általában jobbak a lap . Az európai lakáshelyzet 4»