Filatéliai Szemle, 1986 (39. évfolyam, 1-12. szám)

1986-08-01 / 8. szám

Építsünk közösen témát! Török hadak Magyarországon (Budavár visszafoglalásának 300. évfordulójára) A török birodalom alapítói, a szeld­­zsuk törökök a IX-X. században tele­pedtek át Kisázsiába. Alp Arszlán szul­tán (Törökország 1788) vezetésével 1071-ben Malazgirtnál győzelmet arat­tak (Törökország 1546) a bizánci had­sereg felett. Ez a győzelem szilárdítja meg egyrészt kisázsiai uralmukat, nyit utat másrészt a nyugati irányú terjesz­kedéshez. A szeldzsuk törökök ekkor lovasroha­mokkal (Törökország 2109) és nyilazó haditechnikával (Törökország 2110) harcoló nép, de kultúrájukról tanúsko­dik az 1072-ből származó első török térkép (Törökország 2126), orvos-, csil­lagászati és matematikai tudományuk már olyan kiválóságot adott a világ­nak, mint a 973-1051 között élt Al Bi­­runi (Törökország 2170). A malazgirti csata utáni három év­századot Kisázsia teljes birtokba vétele töltötte ki. Ebben az időszakban, konk­rétan 1277-ben lesz a török nyelv a szeldzsuk állam hivatalos nyelvévé (Tö­rökország 2293). E nyelv gazdaságát és irodalmi hajlékonyságát mutatják az ebben az időben íródott Naszredin Hodzsa (Törökország 2271—3) és Kara­­göz (Törökország 1910, 1913) történetek és komédiák. Kézművességükről legin­kább a korabeli szeldzsuk szőnyegek (Törökország 2578) tanúskodnak. 1354-ben Gallipolinál Európa földjére léptek, s 1363-ban I. Murád szultán (Törökország 1743) elfoglalta Adria­­nopelt — Edirnét (Törökország 1740—2). Itt született meg a török hadsereg (Tö­rökország 1744-5). Ezt követően tartó­san megvetették lábukat földrészünkön. Erre mutat, hogy a hódító utódai a Bi­záncra (Törökország 1328) és szűk kör­zetére zsugorodott kelet-római császár­ság szomszédságában fekvő városban nagy építkezésekbe fogtak. Felépült az ucserefeli mecset (Törökország 1740), és a Kum Kasri palota (Törökország 1742). Bizáncot egyelőre békén hagyták. Azt használták ki, hogy Stefan Dusán cár (Jugoszlávia 714) halála után részeire szakadt a Balkán utolsó hatalma is. 1371-ben a Marica folyónál (Törökor­szág 1741) vívott csatában Macedónia, 1389-ben a rigómezői csatában (Jugo­szlávia 414, 399) pedig Szerbia függet­lenségét vették el. A csatában elesett Lázár szerb király (Jugoszlávia 413, 1508) és halálos sebet kapott­. Murád szultán (Törökország 1743) is. 1393- ban Ivan Sisman bolgár cártól (Bulgá­ria 2245) elfoglalták kelet Bulgáriát (Bulgária 2244), néhány évre rá nyugat Bulgáriát is. 1400-ban Mircea havasal­földi vajda (Románia 231, 676) tett hű­ségesküt a szultánnak. A XV. század elején az ozmán biro­dalom a „tatárjárás” következtében belső válságba került, amit csak II. Mohamednek (Törökország 1237-8, 2121, 2423-4) 1432-ben történt trón­­ralépése után sikerült leküzdeni. II. Mo­hamed világra szóló tette volt, hogy 1453-ban elfoglalta Bizáncot (Törökor­szág 1227-39), s Isztambul néven a bi­rodalom fővárosává tette. A török birodalom már Bizánc eleste előtt elérte a történelmi Magyarország határait. Hogyan reagáltak a törökök európai terjeszkedésére a magyar ural­kodók? I. (Nagy) Lajos (Magyarország 705- 6) nem ismerte fel a török veszedel­met. Balkáni hadjáratai az ott élő né­pek erejének megtörésével szinte elő­készítették a törökök számára a fen­tebb említett könnyű győzelmeket. Bal­káni hadjárata során ütköztek meg elő­ször magyar és török csapatok. E győ­zelme emlékére építette Lajos király a máriacelli templomot (Ausztria 1013-4, 1042, Vatikán 276-9). Luxemburgi Zsigmond (Luxemburg 315-20) esetében a helyzet fordított volt: felismerte a veszélyt, de előbb Galambócnál (Jugoszlávia 1822), majd 1396-ban Nikápolynál (Bulgária 2246) vereséget szenvedett tőlük. Magyarország területére először 1442-ben törtek be Gyulafehérvárnál (Románia 3158), de Hunyadi János er­délyi vajda (Románia 468) győzelmet aratott, ami lehetővé tette ellentáma­dás megindítását is. Az úgynevezett hosszú hadjáratot 1443—44-ben a pápa biztatására I. Ulászló magyar király (Bulgária 284-5) és Hunyadi János (Bulgária 283) vezették. A döntő csatá­ra Várna mellett került sor, amelyben személyesen részt vett a király is (Bul­gária 287, 2406), de holtan maradt a csatamezőn (Bulgária 286). II. Mohamed Bizánc elfoglalása után látta elérkezettnek az időt arra, hogy leszámoljon Magyarországgal. Az ütkö­zetre 1456-ban Nándorfehérvárnál ke­rült sor, amelyet Hunyadi János (Ma­gyarország 710, 1276) védett. A Ka­­pisztrán János (Vatikán 261­2, Spa­nyolország 1838) által toborzott és lel­kesített keresztes sereg Hunyadi zász­lója (Magyarország 3464) alatt fényes győzelmet aratott a török félhold (Tö­rökország 714-32) felett. E győzelem emlékére rendelte el III. Kallixtus pápa a déli harangszót (Magyarország 3567). Bár a győzelem után Hu­nyadi meghalt (Magyarország 1478, Románia 1727), a török Magyarország­nak békét hagyva a Balkánt hódoltat­­ta meg. 1459-ben elesett az utolsó szerb vár, Smederevo (Jugoszlávia 277), s elbukott az albán Szkander bég (Al­bánia 28-33, 40-5, 53, 1147-54, 1162— 9) évtizedes szabadságharca is. Meg­kezdődött a balkáni népek mohamedán hitre térítése, ami különösen Boszniá­ban (Horvátország 59) volt sikeres. Magyar—török összecsapásra Má­tyás király (Magyarország 637, 2581) uralkodása idején 1463-ban került sor, amikor is visszafoglalta Jajcát (Horvát­ország 48) a töröktől. 1479-ben a ke­nyérmezői csatában tűnt ki Kinizsi Pál (Magyarország 711) erejével és virtus­­ságával. A XVI. század azonban változást ho­zott Magyarországon is: a Jagellók ide­ ‘ | □□□□ Hl

Next