Bereg, 1876 (3. évfolyam, 1-18. szám)

1876-09-17 / 4. szám

Beregszász 1876. Szeptember 17. 4. szám. VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Megjelenik minden vasárnap délelőtt. Harmadik évfolyam­­ ^ . Előfizetési díj: Szeptember —December 4 hóra . . . . 2 ft. Szerkesztői helyiség hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők : Beregszászban A­r­d­ó-u­t­c­z­a 233-ik szám. Az előfizetési és hirdetés dijak Székely József pénztár­nok,­­ a reclamátiók pedig Papp Károly lapkiadó úrhoz intézendők a megyeháznál. Bérmentetlen levelek csak ismert kezekből fogadtatnak el. A kéziratok nem adatnak vissza. Hirdetési dijak: Bélyeg dij minden egyszeri hirdetésnél 30 kr. Hirdetési dij: minden 50 szónál kisebb hirdetésnél 50 kr., 100 szóig 1 ft. Előfizetési felhívás. Lapunk ezen négy havi folya­mára előfizetéseket folyvást elfoga­dunk s kérjük a megrendeléseket 2. frt. előfizetési összeggel Székely Jó­zsef pénztárnok úrhoz (hitelintézeti­helyiség) beküldeni. Beregmegye bizottságának tisztelt tagjaihoz. A közigazgatási bizottság alakítása és más sürgős tárgyak elintézése czéljából f. hó 26-ának d. e. 10 órájára bizottsági köz­gyűlést hirdetek, a­melybeni részvételre a bizottság t. tagjait tisztelettel meghivom. Beregszász 1876 évi Szept. hó 6-án. Horváth István főispán. Meghívás. Uray Miklós képviselőnk választóival értekezni­ óhajtván, a szabadelvű párt t. tagjait f. hó 22-én reggel 10 órakor az Oroszlán czimü vendéglő nagytermébeni megjelenésre kérem. Surány Szept. 12. 1876. Bay Ferencz m. k. a szabadelvű párt elnöke. Meghívás. A beregi folyam szab. és ármentesitő társulat igazgató választmányi gyűlése f. évi szeptember hó 19-én d. u. 3 órakor, közgyűlése pedig ugyancsak szeptember hó 20-ik napján d. e. 9 órakor Beregszászban a megye termében lesz megtartandó, mire az érdekeltek meghivatnak. Beregszász Szept. 4-én 1876. Horváth István társ. elnök. Nagyobb terjedelmű többszöri hirdetéseknél 10 °/o levonatik. Nyilttér sora és egyes szám­ára 20 kr. Hirdetések s nyilttérbe szánt közlemények kész­pénz fizetés mellett fogadtatnak el. A gazdasági egyesülethez. (Folyt, és vége.) Napról napra látjuk, hogy szaporod­nak megyénkben a gazdasági gépek, nem akarunk levonni gazdaközönségünknek, de aligha mindnyájan okszerű vizsgálat és meggyőződés mellett vitték bevásárlásaikat, az iránt hogy a megszerzett gép az illető czélra a helyi viszonyokhoz képest megfe­lelő leend. Belátjuk mi azt hogy gazdasági egyle­tünk kívánt erélyű fellépését a jelen mos­toha év nagyban korlátozza, azonban azon tökéletes tétlenséget, melyben jelenleg van, halgatással mellőznünk nem szabad. Itt lenne legelőször a megyében létező mindenféle gazdasági gépek össze­számítása Azt his­szük hogy ez semmibe sem kerülne, és ha reményünknek megfelelő szám tűnne ki, alig­ha nem akadna válalkozó gé­pész városunkban egy fiók­telep és kijavító műhely felállítására, és már magában ez is felette nagy nyeremény lenne sok gazdára nézve, mert nem lenne kénytelen arató, vagy cséplőgépe megromlott részleteit a legszorgosabb munka idején Budapestre, vagy legalább is Kassára küldeni. Ezen semmi egyleti költekezéssel sem járna, egy vagy több értekezletszerű össze­jövetel sem. Ez alkalmat adna az érdekel­teknek tapasztalataik kicserélésére. Nézetünk szerint sokkal többet tanulhat a ki akár a tapasztalatból merített adatok összevetése, mint a száraz theoria olvasása által. Nemzedék lép nemzedék nyomába, ad­ják át az öregek, saját tapasztalataikat az ifjabbaknak, azok igyekezzenek azt fejlesz­teni, itt a föld melyen nekünk élnünk , halnunk kell, fejles­szük annak művelése körüli ismereteinket, és ne tekintsük a gazdászatot olyan megélhetési módnak a melyhez egyébb ismeret mint a korán fel­kelés, és a szántás­vétés szokott időbeni megtétele nem szükséges. Nincs egy egy tágasabb tér a tanul­mányozásra és az ismeretek fejlesztésére, mint a gazdászati pálya, és épen a gazda­sági egyesületek vannak hivatva, arra hogy a ezen ösmeretek fejlesztésének lendületet, s helyi viszonyoknak megfelelő helyes irányt adjanak. Beregmegye 1848 9-iki története. LEHOCZKY TIVADARTÓL. (Folytatás.) Az országos honvédelmi bizottság September 26-ki rendeletében az ország alsó déli részén dü­höngött véres csaták s Jellasichnak Buda felé in­dított előnyomulása alkalmából egy önálló magyar honvédsereg alakítását elhatározván, a megyei és városi hatóságoknak kellő alkalmazkodás és előle­­ges tájékozásul, kiállítandó ujonczok központosítá­sára kijelöltettek a törzs és zászlóalj alakulási he­lyek. Egyelőre a már előbb szervezett 17 önkéntes honvéd zászlóaljon felül, most uj 13 zászlóaljnak, t­i. a 18—30-diknak alakítása rendeltetett meg s a Bereg-, Ung-, Máramaros- és Ugocsa vármegyék területéről kiállítandó 21-dik zászlóalj törzshelyéül Munkács város tűzetett ki, egyszersmind ki­neveztetett a zászlóaljhoz a következő tisztikar: Őrnagyul gróf Dessewffy Károly, szá­zadosokul: Ámon Ferencz, Dolinay Mihály, Benkő Rudolf; főhadnagyokul: Klima Adolf, Kiss Antal Duleskó Balázs, gróf Ráday István; hadnagyokul: Bernát Kálmán, Bay Bertalan Dobozy Dániel, Gombosi Mihály, Purkert Miksa, Melschiczky János és számfeletti hadnagyul Blanc Konstantin; később okt. 18-kán kineveztettek al­orvosokká Külkey István és Virágházi Elek, okt. 24-kén pedig pótlólag Torday Ede. A toborzás útján szervezett előbbi önkéntes honvéd zászlóaljak három, ellenben az utóbb kiál­lított tizennyolct már négy évi szolgálati kötele­zettséggel állíttattak ki. Hogy a mindenfelől beözönlött hadköteles­ ifjak besorozása harsány zene, vig­dallás és kur­­jongatások közt eszközöltetett, fölösleges említenem, ez az akkor általánossá vált lelkesedés és fellán­golt honszeretet hő kifolyása volt. Harsogott a „Rákóczy és Hunyady induló“ minden utczában s1 viszhangzott a város a felkiáltásoktól melyeknek a refrai­e e szavak valának: „Éljen a haza, Éljen az alkotmány, Éljen a magyar szabadság, Kossuth La­jos!“ satb. . . . A sorozást megyénkben Földváry Lajos honvédőrnagy eszközli. Október 10-kén már 450 ujoncz állott kiál­lítva sorban, kiknek számára a honvédelmi bizott­mány 500 fegyvert rendelt kiadatni Mihályi Gábor,­ királyi biztoshoz intézett iratában. Az itt alakult zászlóalj azután az ország központja felé indíttat­ván, élénk részt vett a csatározásban, mig a később besorozottak e tájon tartózkodtak. Október 8-kán 893. sz. a. rendelet érkezett az országos honvédelmi bizottmánytól, melyben tu­datott, hogy Jellasich egész serege Velenczénél, fejérvármegyében megveretvén, Bécs felé húzódik hogy Pákozdnál Roth és Philipovics tízezernyi se­rege elfogatott és lefegyvereztetett, s e szerint az osztrák támadó sereg megsemmisitése czéljából a kellő intézkedés megtétetvén, az országgyűlés ren­delete folytán meghagyatott, hogy a parancs vétele után hét nap alatt, minden parancsnok tűzze ki a vár falára a nemzeti háromszinti lobogót és valamint ezt, úgy másodszor, a magyar és hozzákapcsolt or­szágok iránti hűséget is az országos honvédelmi bizottmányhoz intézendő iratában jelentse ki. El­lenkezőleg mindenki, ki ezt tenni elmulasztja, ha­zaárulónak fog tekintetni s mint ilyen bárki által szabadon elfogattathatik s agyonlövettethetik . . . E rendelet a munkácsi várban jleendő kihir­detés s alkalmazkodás végett, megküldetett ugyan Laube őrnagynak, de eredménytelenül, mert e pa­rancsnok annak teljesítését megtagadta, állítása sze­rint azért, mert ő a bécsi kormánytól ellenkező irányú, az okt. 3-án kelt „Manifestumban (nyilat­­kozványban) kifejtett rendeletet vévén, mint cs. k. katona, annak tartozik hódolni; e kibocsájtványban pedig a magyar kormány intézkedései törvénytele­neknek nyilváníttatván s az ország a haditörvény alá helyeztetvén, a várak ostromállapotba tétettek. Az e válasz által felingerült közhangulatot még inkább növelé azon körülmény, hogy okt. 15. Kossuth Lajos, az országos honvédelmi bizottmány elnöke keserű szavakban irt rendeletet intézett a megyékhez, melyben a Kamarilla titkos működését rajzolván, Latour tragikus halálát tudatta s az erőszakoskodás újabb jeleiti főiemlité, hogy Simonies tábornok Sárosmegyébe betört, ki ellen az ottani kilencz megyében népfelkelést rendelt s annak fő­parancsnokául Pulszky Sándor alezredest kinevezé; ez iratában Simonies fejére 100 s minden egyes emberére 20 forintnyi dijt tűzött ki . . . Okt. 14-én a beregmegyei bizottmányhoz 1061. sz. a. intézett levelében pedig a Galicziából szándékolt betörés ellenében rendelé, hogy mindazon utakat és szoro­sokat, melyek Galicziába vezetnek, felásva és fákkal és kövekkel elrekesztve torlaszolja el s az ellenség tervezett betörését tőle kitelhető módon gátolja. Október 21-én kétszáz lőfegyver érkezvén Pestről, azokat Uray Pál első alispán az önkéntesek közt kiosztatá, valamint hogy a felküldött egy vas ágyút, lőpor és kartács golyókkal együtt, to­vábbi felszerelés végett átadá a nemzetőrségnek. Ekkor tudatta Nyári Pál honvédelmi bizottmányi helyettes elnök azt is, hogy Simonics okt. 14-ben Dukláról Bécs felé visszatért. . . Okt. 24-ken Szintay János kormánybiztos Pulszky Sándor ezredessel és Eötvös Tamás őrnag­­­­gyal a vereckei határszélre kirándultak, az átjárók és utszorosok megszemlélése és eltorlaszolása végett |

Next