Bereg, 1885 (12. évfolyam, 2-52. szám)

1885-11-08 / 45. szám

Beregszász lelkes női sem maradnak hátra e téren sem, mert nem merülhet fel városunkban semmi ügy, melyért élénk érdeklődéssel ne lennének ; nem merülhet fel jótékony czél, melyért ne áldoznának. A műkedvelő társaság is, melynek egyedüli czélja a jótékonyság, a csak lelkes nők közreműködésével jöhetett létre, csak igy mutathatott fel eddig oly szép eredményt, csak igy mozdíthatta elő a tanügyet s nyújthatott segélyt a szükségben levőknek. Én hiszem, hogy jelenben is vannak s a jövőben is lesznek lelkes hölgyek e városban, kik ezt az erkölcsi testületet, a műkedvelő társaságot szíves részvétekkel támogatandják. Igaz, hogy ez részükről nem kis áldozatba kerül, de kik tudnak úgy áldozni, mint a nők ? És ha nem egyet hagynak a sorompón belül, de a terheket arányosan megosztják, kevés jut egy-egy egyénre. A szépért, jóért, nemesért fáradozni pedig mindig szép, mindig lélekemelő. Fel azért, lelkes hölgyek, lépjünk fel a cselekvés színpadára; mutassuk meg, hogy a beregszászi műkedvelő-társaság nem halt meg, de él és élni fog! Zágoni Károly. Az ártéri érdekeltség figyelmébe. A kormánybiztos által e hó 5-ére összehívott értekezleten számos tekintélyes ártéri birtokos vett részt. Hangsúlyozva volt ama, lapunk által már évek óta hangoztatott körülmény, hogy a czélba vett nagyszabású csatornázási műveletnek költségeit az ártéri birtokosság nem fogja megbírni, azonban a terv módosítására nézve semmi lépés nem javasoltatott, mivel ezt az értekezlet túlhaladott álláspontnak tekintette. Mi nem vagyunk e tekintetben az értekezlettel egy nézetben. Mi azt hisszük, hogy az ártéri érdekeltségnek önmaga iránti kötelessége lett volna a kormánynál minden követ megmozgatni, hogy a birtokosságot elviselhetlen teherrel sújtó kanalizáczionális terv legalább e tekintetben módosíttassák, hogy a létező vízmedrek felhasználása s ez által a kisajátítási költségek nagy részének megtakarítása által a munkálat kevesebbe kerüljön, mely módosítás által egyszersmind sok ártéri birtokos meg lett volna kimérve attól a költségtől is, hogy a főkanálisba saját maga által felállítandó s fentartandó zsilipen vezesse be belvizeit. Nézetünk szerint e módosítás még most is kivihető lett volna, ha fáradtságot vesz az érdekeltség a minisztert talajviszonyainkkal megismertetni s érvekkel győzni meg a módosítás czélszerűségéről. Ezen most már túl vagyunk. Meglehet, hogy az e hó 19-ére összehívott társulati közgyűlésen e nézetnek is fog szószólója akadni. Hanem van egy körülmény, melyről az e hó 5-én tartott értekezlet megfeledkezett, de amelyre az ártéri birtokosok érdekében szükségesnek látjuk a közfigyelmet felhívni. Bármilyen irányban vezettessék is keresztül a kanalizáczió, kell, hogy annak technikai vezetése oly szakértő mérnök kezében legyen, aki kizárólag a társulat érdekeit szolgálja. E végből egy társulati főmérnökre volna szükség, mely állásnak betöltése végett a pályázat már korábban ki lett hirdetve, mindazáltal annak kinevezése vagy megválasztása el lett odázva s úgy látszik, hogy a kormánybiztos ez állás betöltését teljesen mellőzni akarja s a csatornázási tervet is — mint a gázemelési munkálattal téve — a v.naményi folyammérnökség által akarja végrehajtatni. Ebben mi — határozottan kimondjuk — nemcsak semmi megnyugtatót nem találunk, sőt eddigi tapasztalatunk nyomán, aggodalomra találunk okot. Bármennyire tiszteljük is a folyammérnökség jelenlegi vezetőjét, kénytelenek vagyunk kimondani, hogy a gázemelési munkálatnál követett eljárásával s ellenőrzésével nem voltunk megelégedve. Ugyanis a vállalati feltételek 2. §. c) pontjában világosan ki van kötve, hogy: „a töltésbe hordott földanyag úgynevezett csőverés mellett 30 czentiméternyi vastag rétegekben lesz rendesen elegyengetve feltöltendő.“ Ezt a pontot minden technikus úgy magyarázza, hogy a töltésre hordott földet minden 30 czentiméternyi vastagságú rétegben le kell bunkózni s úgy hordani rá az újabb réteget. Sajátságos, hogy a folyammérnök ur ennek más értelmet adott s elégnek tartotta a földréteget deszkajárón felhalmozni; a rétegenkinti bunkózást vagy7 előverést a vállalkozótól nem követelte s általában nem hajtotta végre, habár különösen a lónyacsapi vonalon nemcsak a főfelügyeletet, de a munkálat közvetlen vezetését saját hivatali közege által eszközöltette. Igaz, hogy ez a vállalkozóra nézve nagyon kényelmes dolog volt s innen magyarázható, hogy kubikméterenként néhol 16 krajczárjával is kapott munkást a földmunkára, de annál nagyobb aggodalmat kelt ez az ártéri birtokosságnál, mert könnyen megtörténhetik, hogy egy bekövetkező vizáradat a kellőleg le nem vert laza földréteget úgy elhordja, mintha ott sem lett volna s a százezrekbe került kiadás teljesen füstbe megy. Nem akarjuk, hogy a csatornázás s az azzal összekötött védtöltés emelés szintén ily elvek alkalmazása mellett hajtassák végre. Ha már olyan terhet vállalunk magunkra, mely még unokáink vállait is nyomni fogja, kívánjuk, hogy az építkezés legyen szolid és tartós s ezt az által véljük elérni, ha a műszaki vezetést egy oly mérnök teljesíti, aki kizárólag a társulat érdekeit szolgálja s annak felelősséggel tartozik. Ezért sürgetjük mi a társulati főmérnök kineveztetését, esetleg megválasztatását Ajánljuk e körülményt az ártéri érdekeltség figyelmébe. (K.) A hivatali rendelet keltjétől tizenegy év múlt el, melynek mindegyike nagy mértékben kiterjeszté a körjegyzői hivatalok hatáskörét. Ma számtalan eset fordul elő, hogy a körjegyző nagyon fontos okmányokat kénytelen más hatóságokhoz továbbítani s ha azt nem akarja, hogy azok az ő felelősségére elveszszenek, kénytelen az ajánlati dijat sajátjából fedezni, a nélkül, hogy azért valamely alapból kárpótolva lenne. Belátta maga a nagyméltóságu m. kir. kormány e postai szabályzat helytelenségét legközelebb, midőn az új katasteri adókivetés folytán megállapított földadó értesítéseinek továbbítását az ajánlati díjak fizetése nélkül engedélyezte. Nem tartjuk szükségesnek felhozni ama okokat, melyek a mellett tesznek bizonyságot, hogy ma már elkerülhetlenül szükséges, miszerint a közjegyzők hivatalos ajánlott levelei is díjmentesség kedvezményében részesüllessenek, hiszen tudva van a tekintetes közigazgatási bizottság előtt, hogy többet ne említsünk, mennyi fontos okmány fordul elő az adó és hagyatéki ügyeknél, melyek, ha elvesznek, egyes feleknek kipótolhatlan károkat okozhatnak. Ugyanazért, a nagyközönség és a pontos hivatali ügymenet érdekében mély tisztelettel esedezünk a tek. közigazgatási bizottsághoz, hogy közérdekű kérésünket sajátjává téve, a közjegyzői hivatalos ajánlott levelek díjmentessége tárgyában a nagyméltóságu közlekedésügyi m. kir. minisztériumhoz felterjesztést intézni méltóztassék. Teljes tisztelettel vagyunk a beregmegyei községiés körjegyzők egyletének Munkácson 1885. évi julius hó 13-án tartott közgyűléséből. alázatos szolgái: Szabó József, m. k. Uszkay Bálint, m. k. egyleti alelnök, egyleti jegyző. Megyei községi- és körjegyző egyletünk felterjesztései, n. A beregmegyei községi- és körjegyzők egyletének felterjesztése a körjegyzői hivatalos ajánlott levelek díjmentesítése tárgyában a tele. közigazgatási bizottsághoz. Tekintetes közigazgatási bizottság! A postai rendeletek tárának 165-dik oldalán 9765/1385. szám alatt közzétett szabályrendelet értelmében a községi és közjegyzők által más hatóságokhoz küldött ajánlott levelek után 10 kr. ajánlati díj fizetendő. E szabályrendelet alkotásának hatályba lépte alkalmával meglehetett a maga oka; nevezetesen még azon időben nagyon ritkán fordultak elő esetek, hogy a közjegyző fontosabb okmányokat továbbított volna irodájából, s így e szabályrendelet elejét akarta venni az ajánlott levelek küldésénél netalán magánügyek érdekében előfordulható visszaéléseknek. — Dehogy jár, lelkem komámasszony, dehogy!... Tudom én tán mi a tisztesség!... Csak aztán el ne feledje ott lenni, mert Pali nagyon epekedik!... — Nem, nem!... Nyugodt lehet Pali felőle !.... Ladang kibandukolt az udvarról s botránkoztató csetlés-botlás közt kullogott laktanyája felé. Otthon földrevágta magát a nagy kaczagástól. — No, még ilyet sem ettem, mióta az eszem tudom, pedig isten kegyelméből tizenhat esztendeje, hogy a bakterságot folytatom!... Mennyire szerelmes ez a vén szipirtyó!... Mégis a leányokat szólják, hogy igy-úgy!... Hanem most az egyszer ugyancsak rászedem. Tudom, hogy eszébe jut, mig él!... Brüsztihihihihi!... Hírrehehehehe!... — Hahó, de nem addig van a’!... Csobán Pali ugyan ide nem jön, bármennyire szereti is a komámasszonyt, hanem más oka-foka van az egymással való egyetértésnek. — Hát aztán mi volna az? — Persze, hogy nem érti, komámasszony!__ Csobán még ma este meg akarná innen komámasszonyt menteni. Tudja, hogy az uraság nem egy könnyen bocsátana el, azért azt tervezte, hogy estére legyen ott a kávéház mellett s ő szekéren elviszi Bükkösre a nénjéhez s harmadnap múlva visszajöhetnek, mint férj és feleség. — Nem beszél kend most bolondot, komám? — kételkedett Vaczkorné, kinek egyáltalában fejébe nem fért, hogy öt egy derék legény megszöktetni tudná. — Már hogyan is beszélnék?... Nem vagyok tán szószátyár, hogy minden bolondot összehadarjak !.. .. úgy higyje el komámasszony, mint ahogy itt lát. Meglássa csak: megemlegeti még a vén Ladangot! Vaczkorné keble kimondhatlan örömtől dagadozott s hogy Ladang is részese legyen e hasonlithatlan örömnek, kivett a szekrényből egy üveg szilvapálinkát, melyet is Ladang bakter oly jó étvággyal kezdett leönteni torka lépcsőin, hogy néhány pillanat múlva alig maradt valami az üvegben. Mikor ezzel készen volt, elővette tekintélyes botját és indulni kezdett kifelé az ajtón. Vaczkorné kikisérte s odasugta neki: — Csak aztán el ne járjon a kend szája. Mondja meg Palinak, hogy ott fogom várni a kávéház mellett!... VI. A szilvapálinka erős hatásától lefegyverzett Ladang csaknem estig aludt a szekérszinben. Már a nap is hanyatlóban volt, mikor felébredett. — Ejnye, az áldóját is, no hiszen én jól csinálom a csinálóját! — kiáltott fel. — Derék lesz, ha már még Csobánnal sem beszélhetek. Hirtelenében felugrott fekhelyéről s utcza vesd el magad, indult a korcsma felé. A korcsmában ott találta Csobánt, ki épen akkor igyekezett összetűzni Kincses Ferivel. Láttuk, hogy mihelyt Ladang odasúgott neki, rögtön elhallgatott a virtuskodással s elhagyta vele a korcsmát. — No hát eljárt kend a dologban? — folytatta Csobán, a mint az után haladtak. (Folyt. köv.) NU M 0 R. Garasosy Zebulon levele Nem sokatváro Államhoz, Tekintetes Barátom Uram! Ámbátor már m rig meghaltam tekintetes barátom uramra nézve, de mint hogy ez világra nézve mig nem meghaltam; mert nem megártya nekemnek sem öröm sem bánat, sem hideg, sem meleg, sem munka, sem pihenés, és mint hogy meghalotam, hogy miltoztatja most egy kicsit betegeskednyi : tehat hogy tekintetes barátom uramat kisé feliiditsem, kisó recrealjam, leteszem lethargiamat, ime levelet írok, megszólalók ! Szerfelet megijesztete engem barátom uramnak betegsige, mert nem tudom el sem kipzelni mikipen kellene nekem inni, ha az olyan magamforma rigi zemberek fűldnek szinirül elpusztulnának. Hej az nekemnek igen keserves zállapot megvolna; soha nem ki mehetnék házambul sem; mert még zujabb nyelven nem hogy beszilni, de még köszönni sem nem is tudnám. Mai napság ugyan is újabb kori modern zember aszongya, ha találkozi valakivel: „van szerencsim,“ ha pedig eltávozi másik zembertül aszongya: „volt szerencsim.“ Mit irések in ezen beszidekbül barátom uram? Ha van ugyan is modern zembernek szerencsije, tartsa meg magának, nekemnek ne remlegesse, ha pedig csak volt nekinek, akkor hallgassa róla, mert az már úgy sem ir semmit. Nem tudunk mi ezen a nyelven ; mi úgy köszöntjük egymást, ha mig élünk, mint mienk és apánk „szerencsis jó napot kívánom“ „Zisten hozta tekintetes barátom uramat, s megpusziljuk egymást jobbrul is balrul is, ez legjobban kifejezi teslviri szeretetet ; ha pedig távozunk, isten áldását kirjuk egymásra; mert hiszen igen is ránk fér. Mióta nem irtam, sok zujság megtörtént e mienk székvárosban. Megrestellaltuk városi tisztikar, megválogattuk zuj polgármester, a rigit pedig pensioba tettük, csak hogy mint takarékos zemberek nem a ma— El ám öcsém, nem is gondolod, milyen szerencsével!... Megvettem a leányt egészen. — Csak ne beszéljen kend! — Már meg hazugnak tartasz?... Háiszen a mibe én felindulatoskodom, annak menni kell. Nem vagyok én már pelyhesszájú, hogy egykönnyen retiráljak. — Hát aztán? — Hát azt mondta Olonka, hogy ő nem is szerette Perit, hanem téged, de te rá sem ügyeltél s felé sem mentél soha! — Már az nem igaz, hallja kend! Hiszen mindig ott dalolgattam a kapujokban! — Ér is a valamit. Nem úgy kell a lány körül forgolódni, hogy gajdoljunk neki, hanem ölelgetni, csókolgatni. Arról tudja meg, hogy szeretik, agy ám! — Jól van hát, majd úgy teszek máskor. Hanem mondja hát kend, miben állapodtak meg? — Elbeszéltem neki a dolgot s ő rá is állott. Azt mondta, hogy este ott fog várni a kávéháznál s elmegyen veled akár a világ végére is. Gyarló az én tollam leírni azt a nagy örömet, mely Csobán szivére tolult. Összevissza ölelgette a vén Ladangot az egész falu szeme láttára, úgy, hogy még Sőrét János, a volt falusi biró is erősen elcsodálkozott bele. — Mi lett Ladang? — kiáltott a bakterre. — Talán menyecskének csaptál fel? — Annak ugyan! — vágott vissza Ladang. —• Hanem kelmedet csak mégse ölelném meg !...