Bereg, 1885 (12. évfolyam, 2-52. szám)

1885-11-08 / 45. szám

45. szám. Szerkesztőség: hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők: Beregszász, Péter-utcza 732. szám. Előfizetési díjak: Egy évre . . 4 Irt. Fél évre ... 2 Irt. Negyed évre 1 Irt. Bereg- és ugocsamegyei községeknek s néptanítóknak egész évre, előre ■ beküldve ...................2 frt 50 kr. Egyes szám 10 kr. Nyilttér sora 20 kr. Beregszász, 1885. november 8. TÁRSADALMI ÉS MEGYEI ÉRDEKŰ HETILAP. Beregmegye Hirdetéseinek, a kir. Tanfelügyelőség és a Közművelődési Egyletnek Hivatalos Közlönye. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP REGGEL. Tömörüljünk saját érdekeink megóvására. Beregszász, 1885. nov. 5. A gazdasági viszonyok nyomasztó hatása országszerte érezhető, érzi azt minden rendű és rangú egyén ; de azt hiszem, nem tévedek, ha állítom, hogy legjobban érezzük mi, felette silányul javadalmazott tisztviselők, kik a naprólnapra megélhetést alig vagyunk képesek csekély fizetésünkből biztosítani. A gabnaneműek és marha hihetetlenül olcsók, de ez reánk nézve mi előnnyel sem jár, mert a liszt és hús, az emberi szükségletek e két fő czikke alig egy-két krajczárral olcsóbb, mint azelőtt. Naponta olvashatni mozgalmakról, melyek a tisztviselők anyagi helyzetének javítása tárgyában meginduttattak, tisztviselő-egyletek alakulásáról, melyek az önsegélyezés czéljából alakíttattak. Beregszászban lakó tisztviselők között már eddig legkisebb mozgalom sem észlelhető, pedig Beregszászban is érezzük a nyomasztó helyzetet s mi sem vagyunk kedvezőbb anyagi helyzetben, mint mások. 150-et meghaladja száma a köz- és magántisztviselőknek, lelkészeknek, ügyvédeknek ; oly tekintélyes szám, mely mindenkor kellő súlyt adhat nemcsak a társadalmi, hanem a közgazdasági és üzleti helyi áramlatnak, ha együttesen egy irányban működünk. Amit egyes egyéneknek külön-külön elérni nem sikerült, társulva egymással kivívhatják. Társuljunk, egyesüljünk, mert csak így leszünk képesek egymást támogatni, egymásnak a megélhetést könnyebbé tenni. »A társulás — mint Garnier, a hires franczia nemzetgazda mondja — egyik legtermékenyebb factora a czivilizácziónak és előmenetelnek, ez az a szellem, mely előhozta a társaságokat és egyesületeket, ez az a szellem, mely semmitől vissza nem retten, melynek konczepcziói a legmerészebbek, de mégis legeredményesebbek.4 A jelen század valódi jellegét az egyesülési irányzat képezi; ne maradjunk el mi sem, egyesüljünk, egyéni tehetségeinket, erőnket, törekvéseinket egyesítsük, mert külön-külön kis-, de egyesülve nagy tényezővé válható képességeinket, erőnket együttesen és szervezetten értékesíthetjük , külön működőleg csekély eredményű törekvéseinket egyesítve, egymást sikeresen támogathatjuk, érdekeinket védhetjük. Az önsegélyezés elvéből indulva ki, addig is, míg a törvényhozás javít helyzetünkön, tömörüljünk, hogy háztartásainkat a legkevesebb költség mellett olcsó élelmi czikkekkel láthassuk el és egymásnak a tisztességes megélhetést biztosíthassuk, alakítsuk meg a beregszászi tisztviselő egyesület fogyasztási szövetkezetét. Általánosan elismert tény, hogy a fogyasztási egyletek áldásos hatásúak; egymással társulva, közösen, bizonyos egységes terv szerint eszközölve a bevásárlásokat, a háztartás olcsóbb s a kiadás kevesebb, a szövetkezet tagjai kedvezőbb anyagi helyzetnek örvendnek. Városunk arra hivatott magas főtisztviselői volnának hivatva egy értekezlet összehívására; én hiszem s erős meggyőződésem, hogy kivétel nélkül megjelennénk s a fogyasztási szövetkezet megalakultával rövid időn érezhetnők anyagi helyzetünk némi javulását.* Szikszay Károly: Óh ne beszéljetek... Óh ne beszéljetek kincsről, gazdagságról. Nem járok hiúság fényes templomába! Szelidebb otthona van az én szivemnek, S arany, ezüst fénynél éltetőbb világa! Ne szóljatok nekem hatalomról semmit. Rabszolga vagyok bár, nem kell azért mégsem! Nincs föld kerekségnek annyi koronája Hogy e szolgaságot érte elcseréljem! Hunyó dicsőséget sem szomjaz a lelkem; Lobban s elalszik az, mint meteor lángja! Kápráztatja szemünk, de nincsen melege — S annál ijesztőbb a sötétség utána! Ne szóljatok hát, ne kincs, hatalom, fényről, Minden, de óh mindent meg tudok most vetni! Telisteli van már az én szivem lelkem... Próbálnátok meg csak, hogy mi azt szeretni!! Bodnár István. XT. évfolyam. Kiadóhivatal: hová az előfizetési, hirdetési nyílttéri dijak küldendők: Nagy Lajos és Sallay Gyula könyvnyomdája. Hivatalos hirdetési díjak: egyszeri közlésért: 50 szóig 1 frt 90 kr. 100 szóig 1 frt 40 kr. 200 szóig 2 frt 40 kr. Hildstéssk s a nyílttérre szánt közlemények előre fizetés mellett fogadtatnak el. Felhívás Beregszász lelkes hölgyeihez! A természet bölcs alkotója az embert két ajándéka által különböztette meg a többi teremtményektől ; ezek egyike az ész, a másik a szív. Az ész által urává emelte őt az egész természetnek, a szív által pedig a nyert uralmat megtarthatóvá tette! Az ész ugyanis, ez isteni szikra, részt akarván venni a teremtés nagyszerű művében, alkot, rombol, hódít s alkotásai felett, mint zsarnok, kegyetlenül uralkodik. A szív pedig a beléje lehelt jeles érzelmek, mint fénysugarak által felnyitja a zsarnok szemeit, védőszárnyai alá veszi a teremtményeket, nemcsak útját állja a kényuralomnak, a zsarnokságnak, de a mások nyomora, szenvedései által megindittatva, részvét könyeit fakasztja a szemekbe, melyek mint harmatcseppek életre ébresztik a szeretetnek isteni magvait. Az ész hamarább ébredt életre az ős emberben, feltárván előtte csakhamar az ismeretek csodás mezejét; de ő e mezőket uralmába véve. * Bizonyára lesz tekintélyesebb tisztviselőink között olyan, ki a kezdeményezést magára fogja vállalni! Szerk. mint zsarnok ütötte fel sátorát s rettenetes jogarával hatalmasan parancsolt. Bámuljuk a phöniciaiak felfedezéseit, az egyiptomiak építészetét, a görögök tudományát s művészetét, a rómaik világuralmát, Mohamed rettentő theocratiáját; de nem hajlunk meg előttük, mert ők szívtelen zsarnokok voltak. Csodálatra ragadtatunk azonban Krisztus szelid tana: a keresztyén vallás s annak intézményei által, mely a szívhez szól, azt kiképezvén s a testvériség zászlóját kibontván, az alá hívja az emberiséget, hol mint testvérek teljesen egyenlők vagyunk. A pogányság századaiban a szív jeles tehetségei parlagon hevertek ; mert az ököljog nem ismert részvétet, elnyomott mindenkit, akit csak lehetett; rabszolgájává tette nemcsak a gyöngébb népeket, hanem a gyöngédebb nőnemet is, leszorítva a tett, a cselekvés színpadáról. A keresztyén vallás azonban, mint a szabadság, egyenlőség és testvériség vallása, feltörte a gynecaeumok s háremek zárait, szabaddá, egyenjogúvá tette a férfival a nőt, öröklétet biztosítva magának a szeretet, mint az egész alkotmány megingathatlan szegletköve által. S valóban: a nők megérték nemes hivatásukat, nemcsak kiképzik keblükben a részvét s szeretet nemes érzetét, de mint vezérek maguk után vonják szépért s jóérti törekvésükben a férfiak tömegét is. Nem lehet tagadni, hogy a pogány rómaiknál is találkozunk női erényekkel : a Gracchusok anyja dicső példáját nyujtá az anyai, Veturia a hazaszeretetnek ; de a magasztos erény: az önzetlen, tiszta szeretet csak keresztény nő szivében fogamzhatik meg s érlelhet nemes gyümölcsöket. Nincs is napjainkban nemes ügy, melyért a nők ne lelkesednének s annak előmozdítása körül minden lehetőt meg ne tegyenek. Elhagyatottak, szegények, nyomorultak mindenkor voltak és lesznek s ezek sorsát, fájdalmát enyhíteni, ezek kényeit felszárítani: a lelkes nők legszebb feladata. Minden nőnek vannak magán-, vannak családi ügyei, de azért a társadalom, az emberiség ügyei sem szenvednek hátrányt ott, hol lelkesek, áldozatkészek. A felsült szerelmes. (Víg népies elbeszélés ) - írta: SZÍNI PÉTER. — (Folytatás.) Megállott a diszes rácsozatnál s beköszönt a leánynak : — Jó reggelt bugám! Miben foglalatoskodol ilyen szent reggelen ? — Adjon az Isten kendnek is, János bácsi. Hát csak virágot szedek. — Mire neked a virág? Virág vagy te magad is. — Ugyan ne beszéljen kend mindig. — Hát nem igaz? Tudnám én azt, ha legény volnék. — Nem is vénül kend meg soba! — Nem is vágyok én rá, húgám, Isten látja a lelkem. Hanem mondjad csak, lehetne-e Vaczkornéval beszélnem ? — Alszik az még, mint a tej. — Hiszen csak felébred. Nem aludt el örökre. — Bár elaludnék. Isten bocsássa meg bűnömet, de nem kívánhatok neki jót soha. A világon nincs nehezebb természetű vénasszony. — Jere közelebb csak, te Maris. Tudod-e, mit akarok a vén bárpiával? Meglásd csak, mennyire csúffá lesz téve. Eredj be hozzá s mondd meg neki, én keresem. Ne félj tőle, hogy bántson. Ha van egy kis esze, nem utasít vissza. Maris engedett a kérésnek és felkerte Vaczkornét, ki örömmel fogadá a belépő Ladangot. — Mi jó hírt hoz, komám? kérdő tőle. — Jobbat, mint gondolná. Tudja-e, hogy mindent elkövettem ? Elkövetett? Miért? — Ejnye, hogy bakafántoskodik a komámasszony !... Hát nem megígértem, hogy beszélni fogok Csobán Palival? A vén asszony egyszeriben oly fürge lett, hogy akár verebet lehetett volna vele fogatni. — Hát aztán mit mondott? — Azt mondta, hogy hát ő is szereti a komámasszonyt s el is venné feleségül, ha hozzámenne. — No, no!... Ne hazudjon komám ilyent!.... Már miért is szerethetne egy olyan derék legény egy ilyen vénasszonyt ? — Tubaj! Nem tudja még komámasszony a csíziót!... Már miért is ne szerethetné, mikor elbeszéltem neki, hogy komámasszony még csak harminczhárom esztendős és sok pénze van a ládafiában. Hát ebben nem is hazudtam. Ha nincs is, de lehetne!... A mellett ki mondhatná azt, hogy komámasszony már ötven éves? — Oh, még nem is vagyok annyi!... Tengeritöréskor töltöttem be a negyvenkilenczet. — Épen azért!... Csobán Pali már jól van, csak komámasszony ne húzódozzék tőle! — Én? Már miért is húzódoznám? Mondja komám neki, jöhet bátran!