Bereg, 1891 (18. évfolyam, 1-52. szám)

1891-11-22 / 47. szám

47. szám. XVII. évfolyam. B­E­R­E­O támogatva egymást értékekkel. Van, a ki meg­vesz egy kötetet Jókaiért s megismeri?edik benne Herczegh Ferenczczel, vagy Mikszáthért s kellemes ismeretséget köt Lipcsey Ádámmal. És ez az ismerkedés mindnyájokra és mindnyá­junkra nézve előnyös. Mert megszoktuk, hogy az Almanach tar­talma mindig olyan, hogy minden egyes darabja külön-külön megérdemli a ügyeimet. A mostani kötet, melyet a régi szerkesztő, Mikszáth Kál­mán gondos keze állított össze tizenhat kisebb­­nagyobb elbeszélést és rajzot hoz ugyanannyi írótól. Mikszáth humoros előszava után, mely alapjában véve igen komoly intelemmel fordul az iróvilághoz, hogy a jelenkori hazai élet is­mertetésének szentelje magát, Jókai Mór kezdi meg a sorozatot „A glóriás hölgy“ czímü tréfás elbeszéléssel, mely tele van az ő aranyos hu­morával és pompás leírásaival. Azután Benicz­­kyné Bajza Lenke következik egy „Égi sugár“ czimü megkapó kis vázlattal, melyben egy le­ánysziv története van elmondva. Tóth Béla „A beszélő kert“-rö­ ir tréfás bondomiával és zama­tos magyarsággal török mesét. Vadnay Károly distinguált tolla „Az elsülyedt asszony“-ban kel­lemes folyékonysággal ír meg egy szomorú és megható történetet. Bródy Sándor „Mese a tuli­pánról“ czím alatt bizonyságot tesz arról, hogy a naturalisták, ha még olyan fiatalok is, igen szépen tudnak mesélni és ábrándozni, ha akar­ják. Békefi Antal „Véröröklés“-e izmos írói te­hetségnek a szüleménye. Porzó (Agai Adolf) „A hős“ czim alatt gyermekkori reminiscien­­cziát ad a forradalom napjaiból. Justh Zsigmond „Veres kakas“ czimü rajza megrázó a maga egyszerűségében. Hevesi József néhány lapon nagy közvetlenséggel vázolja egy ősi család utolsó sarjadékának lelki állapotát a­­ „Bob szó előtt“, mely birtokát idegen kezekre juttatja. Herczegh Ferencz, a fiatal nemzedék legkivá­­lóbbja, remek képet fest egy festő modelljéről „A szent“ czim alatt. Kozma Andor jóízűen ir le egy vadmagyar „szegény atyafi“-t, kit a gaz­dag rokonok jószívűsége semmikép sem bír meg­lágyítani. Lipcsey Ádám a nagyvilági élet sötét­ségét festi biztos vonásokkal, az „Eladó lányok“ czimű elbeszélésében. Rákosi Viktor az ő számta­lan pszeudo alakjainak egyikében jókedvű dé­­vajkodással írja meg, hogy „miért nem lett ő dalárdista“. Tábory Ró­bert az „Arany lelkiismeret“ czim alatt érdekes elbeszélést ad egy múlt szá­zadi temesvári királybíróról. Bársony István, a remek tollú iró „Örökre“ czim alatt állít élére egy társadalmi kérdést, melyre még folyvást nincs más megoldás, mint a kard, a párbaj, s konklúziója az, hogy a nő, ha elitéli is, gyá­vasága miatt, azt, akit szeret, azért mégis to­vább szereti. A díszes sorozatot Mikszáth Kál­mán rekeszti be „Az elképzelt méz“ czimü tréfás rajzával. Egészben tehát az uj Almanach méltó utóda a korábbiaknak s beváltotta azt, amit az előb­biek ígértek. A közönség pedig fogadja jó szív­vel s élvezze e kis irói gárda szellemességét, jókedvét, szivmelegségét, gazdag tehetsége ham­vas gyümölcseit. 2­/4 évi fegyházra ítéltetett. A kassai kir. ítélő­tábla azonban a beregszászi kir. törvényszék ezen ítéletét, miután Irsay József földbirtokos, kinek nevére a váltó hamisittatott, a végtár­gyaláson meg m­m jelent és kihallgatható nem volt, feloldotta és Irsay kihallgatása végett uj végtárgyalás megtartását rendelte el. Irsay azonban az újabb végtárgyalásra, mely f. hó 1- re volt kitűzve, sem jelent meg, és elmara­dáséit betegséggel igazolta. A beregszászi kir. törvényszék ennek folytán kénytelen volt a végtárgyalást elnapolni, de egyidejüleg a pest­vidéki kir. törvényszéket táviratilag az iránt kereste meg, hogy Irsay egészségi állapotát a törvényszéki orvossal vizsgáltassa meg. Azon esetben, ha Irsay a betegséget csupán elmara­dásának ürügyéül hozta volna fel, őt a miatta meghiúsult végtárgyalás költségeinek viselésé­ben marasztalta el; dr. V­écsey Gyulát pedig, ki letartóztatva volt, szabadlábra helyezte. Bunyovi végtárgyalások sorrendje a beregszászi kir. törvényszéknél. November 23-án­. 1. Szándékos emberölés bűntettével vádolt Gyurics András és társa ellen. N­ove­m­ber 24-én 2. Gondatlanságból elkövetett ember­ölés bűntettével vádolt 11 ezer eg­­­erenezné ellen. 3. Hamis esküvés bűntettével vádolt Mascsekievics Sándor és társa ellen. No­ve­mb­er 26-án. 4. Csalás és okirat-hamisítás bűntettével vádolt Ördög János és társa ellen. November 27-én. 5. Lopás bűntettével vádolt Ondrisko Vaszily és társa ellen 6. Súlyos testi sértés bűntettével vádolt Talpas Jó­zsef ellen. 7. Lopás és testi sértés bűntettével vádolt T­ó­t­h Mi­hály és társai ellen . Lopás bűntettével vádolt Fábián Béni ellen. 9. Lopás bűntettével vádolt S­z i­in­k­ó József ellen. 10. Fegyelmi vétséggel vádolt Sc­he­ff­er Emil ellen. Törvényszéki csarnok. — A báró Vécseyék bűnügye. A f. évi julius hó 23-án megtartott végtárgyalás alkalmával — mint erről lapunk 30. számában már megemlé­keztünk — dr. Vécsey Gyula és Reich Ernő magánokirat (váltó) hamisitás bűntettében bűnösnek mondatván ki, az első 2­/2, az utóbbi Beregszász, 1891. november 22. A közönségi rovata: Tekintetes Szerkesztő Ur ! A folyó hó 9-iki tüzeset alkalmából jónak találta valaki, hogy a „Bereg“ 47. számának „Hírek”" rovatában a rendőrkapitányi hivatal eljárását ez alkalomé 1 is erélytelennek, lany­hának nevezze. Minthogy azok, kik a hírlapokat hírekkel látják el, köztudomás szerint ritkán birnak szak­értelemmel; minthogy a rendőrkapitányság fe­lett véleményt csak az mondhat, ki a törvény által reá ruházott száz meg száz különféle kö­telességeket s hozzá azon eszközöket ismeri, mely ezen kötelezettségek teljesítése czéljából rendelkezése alatt áll, és minthogy a már idé­zett becsmérelő megjegyzés különben sincs in­dokolással kisérve, maga­m szempontjából elég­ségesnek tartanám a hírt belüldő uraságnak egyszerűen ennyit felelni: „— — maga ezt nem érti!“ Hogy azonban a t. közönség tájékozva legyen arról, hogy a kapitányi hivatal esetről­­esetre szándékosan van rágalmazva a „Bereg“ hasábjain, utalok azon rendőri intézkedésekre, melyeket a kérdéses elégett sz­ámára vonatko­zólag előzőleg tettem s a­melyre vonatkozó ira­tok nálam megtekinthetők. Aki kiváncsi, kérdezze meg Blau urat, hogy váljon „erélytelennek, lanyhának" találta-e intézkedéseimet? Hogy pedig egy tömegben levő 1000, vagy a valósághoz képest 3—400 szekérszalma rendes tűzoltóság és hozzá szükséges felszerelés n­élkü­l sem volt megmenthető még akkor sem ha kutak lettek volna a közelben rendelkezés alatt: ez nem a rendőri közegek erélytelenségének, ha­­n­em a szalma azon különös természeti tulajdon­ságának róható fel, hogy nagyon szeret égni s ilyenkor nem igen tűri maga mellett még az oly bátor embereket sem, mint a hírt beküldő uraság. Már a jó öreg Aesopus megírta azt, hogy Jupiter két tarisznyát akasztott nyakunkba az egyiket a magunk, másikat a mások hibáival rakta meg, amazt hátul ezt pedig elől rendelte viselni. Ugyan kérem hirhordó uraság csalja meg Jupitert! Cserélje meg egyszer a tarisznyákat! Nem bánja meg s talán elhagyja rosz szokását! S még egy kérésem van : igyekezzék ne­kem alkalmat adni, hogy személyesen győződ­hessék meg arról, hogy nem vagyok erély­telen.“ Beregszász, 1891. november 17. Balás, rendőr-kapitány. Igen találóan mondja Aesopus, hogy hi­bákkal vagyunk megrakva és saját hibáink iránt elnézők szeretünk lenni. Saját hibáinkat mások kára nélkül azonban bátran hordhatjuk a hátulsó tarisznyában, de nem úgy az, kinek hi­bái esetleg egy egész város fennállását, köz­­biztonságát veszélyeztetik. Szívesen hajolunk meg a rendőrkapitány úr szakértelme előtt, me­lyet itt működése alatt elsajátíthatott, de a fen forgó esetben nem szakértelemről van szó, hanem érésről, még pedig oly erélyről, mely nem aktákban nyilvánul, hanem melynek ered­ménye tettekben, a végrehajtásban keresendő. Abból vajmi kevés hasznunk van, ha a rend­őrkapitány úr valakit pénzbüntetésben marasz­tal el, de annál nagyobb kárunk lehetett volna abból, hogy a szalma el nem hordatott. Hogy pedig az élő szalma meddig közelíthető meg, azt a rendőrkapitány úr csak azon esetben állíthatná, ha oly közel állott volna ahoz, mint az általa neheztelt hirü­nk írója. Azon állításunkat pedig, hogy a tűz kiütésekor a szalma tekintélyes része megmenthető lett volna, annál kevésbé c­áfolhatja meg, mert akkor, midőn a helyszí­nére érkezett, már az egész szalmatelep láng­ban állott. Szerk. Isis iaiisi§iajisigiaiiHisrajisisjaiii isisei ismei isisei Isise­ IsieeIIsisejH I Az 1889. évi párisi világkiállításon aranyéremmel­­ 1­5­ kitüntetve. A SZÉTRONCSOLÓ TORD-TRIPE kiirt patkányokat, egereket és vakondokat a házi állatok legcsekélyebb veszélyeztetése nélkül. Ezen szer teljesen ment arzén, strychnin, phos­phor vagy egyéb házi állatokra káros alkatrészek­ig től. —­ Egy csomag 50 kr. — Könnyű kezelés ! [a Biztos siker! Használati utasítás: patkányoknál nedves !Új kenyérszeletekre a por kis mennyiségben ráhinte­­­t­tik; vakondoknál a por hernyókkal vagy va­ra­gott hússal kevertetik. 1 Kapható Beregvármegye részére: 1 .^Trier ZEZárolyi kereskedésében | Beregszászban. JölfG!JöI51fgJnl51fgiBl51fgjQl5]fgJ515nfö1fBJBl51fBIil51 f pnBrrglíBJBl51fBI5151fBJB151f­H**************** &&&&&&&&&&& HST-^GrST JsJtt mindennemű kárpitos- és asztalos­­bútorokban. Szállodai, fürdői és menyasszonyi kiállítások jutányosan elfogadtatnak és gyor­san eszközöltetnek. GLUCK LAZAR első magyar BÚTORRAKTÁRA BEREGSZÁSZBAN namény-utcza 504. szám­a. és előszoba-berendezéseket; ágybetétek, vas­i* í* I******I* 1* * * Ajánlja jól berendezett nagybani és kicsinybeni bútor-raktárát, konyha­bútorok, tükrök, gyermekkocsik, lószőr és tengerifa-m­atraczokat a legolcsóbb árakon. 33ia,tor- és l­árpitos­ fa,­vistással a leg­job­­ban eszk­özöltetn­ek­:. 8—12 Csomagolások felvétetnek. m ä ä, ai íVt wí ÜK A ÜK ÜK m ÜK iK Ä a Ä «I Ä ÜK Ä Ä Ä ÜK ÜK m Ä 1K ÜK flSk Ä Ä m ^ A ÜK ä Ä Ä ® ÜK A m a a a a a a a ÜK KT BEREGSZÁSZ,­­HALADÁS* KÖNYVNYOMDA, 1191, ** *

Next