Bereg, 1892 (19. évfolyam, 1-52. szám)
1892-02-14 / 7. szám
7. szám. XVIII. évfolyam.Megjelenik minden vasárnap., 1892. február 14. BEREG. TÁRSADALMI ÉS MEGYEI ÉRDEKŰ HETILAP. BEREGVÁRMEGYE, A KIR. TANFELÜGYELŐSÉG, A KÖZMŰVELŐDÉSI EGYLET ÉS A GAZDASÁGI EGYESÜLETNEK HIVATALOS KÖZLÖNYE. Előfizetési árak : Egész évre 4 írt, félévre 2 frt, negyedévre 1 frt. — Egyes szám ára 10 kr. Nyilttér sora 20 kr. — Hirdetési bélyegdij 30 kr. Felelős szerkesztő és lap tulajdonos: MATAVOVSZKY BÉLA Szerkesztői iroda : Beregszász, barát-utcza 25. sz. Előfizetés és hirdetés dijai a kiadóhivatalban, Beregszász, Namény-utcza 503. szám fizetendők. Hirdetések árszabály szerint jutányos áron számíttatnak. Polgárságunk. Szeretettel csüggünk hazánk felvirágzása eszméjén. Területeink, melyeket az Ős hódítók vérök hullása árán szereztek meg, s százados küzdelmekkel tartottak fenn az utódok, a jelenkor számára, gondos figyelmünk tárgyát képezi. Szívünk örömre lobban, ha szemléljük a földmivelés, az ipar, a kereskedelem fokonkénti kifejlését, ha látjuk, hogy immár a külföldtől nemcsak a politikai küzdelmekben, de a munkásság terén is mind nagyobb függetlenségre teszünk szert. És szeretettel gondolunk arra a népre, akik által és akikben nyer kifejezést hazánk haladása! Szentebb nekünk a mi szegény magyar hazánk, mint a klasszikus kor ezer örök emléke s örömestebb időzik képzeletünk hazánk munkás, hangyaszorgalmú népe között, mint a gúlák rabépitőinél. Nem az acropolis és kolosseum óriás művei, de boldog és egyszerű magyar községeink hatják meg lelkünket. Ne legyen mi közöttünk nézeteltérés, ne legyen viszály a társadalom elemei között, melyek a magyar haza javára működnek valamennyien. A miniszterek és főispán, akik kormányoznak, és a nép, amely a törvényes hatalomnak tisztelettel aláveti magát, a bíróság, amely ítél az emberi természet rész indulatai felett és az iskolák, hol e rész indulat megszüntetésére s a nemes érzelmek kiművelésére törekednek, a föld mives, aki a mindennapi kenyeret termeszti s az iparos és kereskedő, kik az emberi kényelem eszközeiről gondoskodnak, mindmegannyian annak a társadalmi gépezetnek hasznos és szükséges tagjai, melynek állam a neve, s mind valamennyien, mint emberek nemzeti múltúnk emlékeivel, jövőnk iránti törhetetlen kitartásunkkal a nemzetet képezve, magunk s utódaink javára működünk. Úr és szolga avult fogalmak,a társadalomban lehetetlenek is, mert mindannyian hasznos és egyaránt fontos hivatást végeznek, tövényeink is ez értelemben szerkesztvén Polgár, törvények, és intézmények által védett szabad, független polgárság hazánk lakosssága. Azért az osztályok közötti harcz bűn és vétek, az egyetértő, törvénytisztelő munkás élet kötelesség. A közéletben látszólag fentlevő különbségtétel tényleg nem létezik, az embereket nem a jog, hanem a műveltség különböző volta választhatja mai időnk szerint szét, s hogy még a viszonyokban rejlő ezen szétválasztás is eltűnjék, arra való a művelődés kötelessége. „Az én udvaromban az udvarképességet nem a születés határozza meg, hanem a férfinál a becsületes jellem, nőnél a jó hírnév.“ Tényleg ezt a mondatot adja szájába Jókai a jövő század ideális fejedelemnőjének. Jókai ezen eszméje a valódi, nemes demokráczia értelmében van mondva. Azt óhajtja mindenki, ki a hazát s a hazában a nemzetét őszintén tiszteli és szereti. Az emberek vagyoni helyzete soha sem lesz egyforma, ez ellenkeznék magával az emberiség fejlődésével is. A vagyoni helyzettől pedig sokszor a műveltség és képzettség is függ, de azért a különböző képzettségű elemek becsületes jellem és jó hírnév mellett mindig egyenlők. E tekintetben kell különösen vallanunk, hogy a nemesség, a szívnemesség kötelez. Helytelen felfogás volna azt mondani, hogy a művelt elem „ereszkedjék le“ a kevésbé művelthez. Helytelen, mert ez bizonyos tekintetben süllyedést jelentene. Ne „ereszkedjék le“, hanem „emelje fel“ az értelmiség magához a kevesebb értelmi kiképzéssel bíró s különben elegendő neveltségű elemeket. Így nemesíti meg egyik tényező a másikat, s közvetve így szolgál valamennyi a haza javára. Aki nem ezt vallja, nem óhajtja a nemzet fejlődését, nem műveli azt tehetsége szerint; jóravaló restség bűnében s közvetve hazafiatlanságban szenved. A társadalom és emberiség fejlődésének nagy processusában időről-időre változások állanak be. A nemzet egyes rétegei kifejlődnek, műveltségük emelkedik; régebbi, nyersebb erkölcseiket levetkezik, mint ruhát — a társadalmi osztályok. A társadalmi műveltség és erkölcsnek az a foka, a melyen csak még a múlt században is nemes uraink, táblabiróink állottak, ma már általánosságban a jómódú polgárelem és nép által is túl van haladva, s ha még ma különbség van pld. a literátus elem és a kis városi polgárság értelmi képzettsége között, ez hovatovább teljesen el fog enyészni. Kettős irányban látjuk e különbségtétel elenyésztetésének kötelességét. Egyrészről az értelmiséget kötelezi az, hogy a kiváló polgárelemet társaságába felvegye, másrészről, hogy a polgárelem saját művelődésére nagyobb gondot fordítson. Gondja legyen különben arra, hogy az iparos és kereskedő pályákra iskolázottabb, tanultabb ifjúság lépjen, s a szakismeretek elsajátítása mellett ne legyen elzárva az értelmi továbbképzéstől. Nagy városaink e tekintetben jó példával szolgálnak, hogy a kereskedő és iparos ifjúság életképes pezsgő egyesületeket tart fenn s olvasgatás és műveit szórakozás által megfelelőbbben neveltetik. Erre kellene minálunk is gondot fordítani Az iskolai képzés, melyet a nép- és iparos iskolák nyújtanak, betetőzését nyerné ez ifjúsági egyletek által s bizonynyal jó hatással lenne a jövő polgárságának értelmi fejlődésére. Hitter Ferencz: Beregvármegye népoktatásigye az 1890/1. iskolai évben. A beregmegyei kir. tanfelügyelőségnek a közigazgatási bizottság f. évi január hó 14-én tartott ülésében felolvasott jelentése, mely jórészt az 1890/91. évi adatokkal foglalkozik, első részében az általános tanügyi tényezőket öleli fel, hűen az 1890/91. évi statisztikai gyűjtéshez. Az adatok teljes tárgyilagossággal vannak összeállitva, amint azt olvasóinkkal, kik vármegyénk kulturális ügyei iránt érdeklődnek, az alábbiakban közöljük. Az ily jelentések csakis akkor bírnak értékkel, ha azok a tényeknek megfelelnek, mert az orvoslásra szoruló állapotokról csakis úgy lehet szerezni biztos tudomást; azért a jelentésben a létező s eddigelé kellően nem orvosolt hiányok sehol szépítgetve nem lettek. A jelentés második részletes fejezete az egyes tanügyi tényezőket sorrendben veszi taglalás alá, véleményt mondva úgy a jelen hiányainak okairól, valamint a jövő jó irányú fejlesztése érdekében követendő eljárási módozatokról, melyekben programmszerűleg vannak feltüntetve a tanügyi adminisztráczió legsürgetőbben megoldandó kérdései. Miután a közigazgatási bizottság f. évi január hó 14 én 4—128 sz. határozata szerint a kir tanfelügyelői jelentés egész terjedelmében ki fog nyomatni s igy közönségünk a megyei tanügyet illetőleg abból teljes tájékozást nyerhet, a második fejezetet e helyütt nem közöljük . Az első fejezet szerint: „Beregvármegyében az 1890/91. tanév végén a községegyesitések folytán a polgári községek száma már csak 247 volt. E szám magában foglalja mindazon községeket, melyeknek egy biró elnöklete alatt helyi képviselőtestületök és külön községi háztartásuk volt; úgyszintén ide van számítva vármegyénk két rendezett tanácsu városa is. E községek közül helyben tartott iskolát 211, csatlakozott más, iskolával bíró községhez 28, teljesen iskolázás nélkül volt 8, mely utóbbi községek azonban összesen 1123 lakosság mellett együttesen csakis 198 mindennapi és ismétlő tankötelest számláltak ; — látni való tehát, hogy egy jókora községnek együttesen is alig felelnek meg s az iskoláztatás hiányának is az a valódi oka, hogy elzárt hegyközi fekvésük miatt nem lévén képes saját erejükből iskolát fentartani, de még az egyes községekben levő csekély számú tankötelesekért az állam sem fektethetvén be egyéb, égetőbb szükségek mellett a kívánt összeget, más községhez sem csatolhatók. A népoktatási tanintézetek összes száma volt 275; ezek közül állami jellegű 56, községi 6, magán 1, r. kath 12, gör. kath. 136, ev. ref. 63, és izr. 1. A tankötelesek összes száma 29767 volt. Ezek közül 6—12 éves 21718, 13—15 éves 8049. Vallásra nézve r. kath. 2572, g. kath. 15047, ev. ref. 7702, ágostai 104, izr. 4342 Nyelvre nézve magyar 14.905, német 975, tót 172, rutáén 13715. Nemre nézve fiú 15066, Lány 14701. A 29767 tankötelesből tényleg járt iskolába: elemi népiskolába 17072, ismétlő iskolába 5170 iparostanoncz iskolába 404, kereskedelmi tanoncziskolába 26, polgári iskolába 179, középiskolába 204. Tényleg iskolázott tehát 11874 fiú és 11.181 leány. Ezek közül volt r. kath.218, g. kath. 10721, ev. ref. 7027 ágostai 86, izr. 3003. Vagyis iskolázott a róm. kath. tankötelesek 96%-a, a g. kath. 71%-a, az ev. ref. 91 °/0-a,