Az Őslakó, 1933. április-július (8. évfolyam, 16-28. szám)

1933-04-16 / 16. szám

• Az őslakó« Podk. Rus magyarsága, őslakossága jogainak, érdekeinek har­cosa és szószólója. Tiszteli mindenki meggyőződését, nemzeti és vallási érzését. Hirdeti a nemzetek, feleke­zetek, társadalmi osztályok közötti megértés és béke szükségességét, de vétót kiált az igazságtalanságnak és elnyomásnak, hangot ad az elnyomot­tak és igazságtalanságot szenvedők jajjának. Felelős szerkesztő: R. VOZÁRY ALADÁR Szerkesztőség: KoSSUth-UCCa 1. 16. szám MN­ évf. POLITIKAI ÉS TÁRSADALNlI HÍRLAP. Mukacevo—Munkács »Az őslaka$› jelszava: Igazság és egyenjogúság. Küzd az igazságért és egyenjogúságért tiszta s törvényes eszközökkel, a magyar újságíráshoz méltó hangon. Az egyénnel csak a köz szempontjából foglalkozik. A csa­ládi és magán­élet küszöbén át nem lép. — Egyéni célok és érdekek szolgálatában nem áll. Megjelenik minden szombaton. Kiadóhivatal: Szünstelt Kör könyikenskedést F9 u. 24. könyvnyomdája Püspök u. 2. Telefon 18. ROVÁS A német hivatalos lapban megjelent a rendelkezés a németországi államhivatalnokok faji­­­ságának, fajtisztaságának megállapítására vonatko­zólag. — Aki gyanús fajiságában, azt fajkutatási eljárásnak vetik alá. — Az utódállamok területén élő magyarság előtt nem úl ez a fajisági, fajkuta­tási teória. Ez az a segédeszköz, mellyel több országban a magyarságot, számát gyengíteni akar­ták és akarják azáltal, hogy a nem magyar nevű magyarokat igyekeznek kiszakítani a magyarságból, mint nem magyarokat, hanem erőszakkal — per­sze a magyarság által — elmagyarosítottakat. Így akarnak pl. Petőfiből, Madáchból, Kossuthból szlo­vákot csinálni. — A német kulturnagyságnak nem válik díszére, hogy balkáni államtól, pl. Ro­mániától tanul. A budapesti büntetőtörvényszék Méhes­tanácsa előtt a múlt hét egyik napján egy, a zsidó­­felekezet elleni izgatással vádolt fiatalember állott egy cikke miatt. — A fiatalember a bíróság előtt többek között azt hangoztatta, hogy cikkének a zsidók ellen irányuló kitételei a magyar nép bol­dogulását kívánták szolgálni. — Erre Méhes ta­nácselnök a következőket válaszolta: — „A revízió a magyar nép boldogulása szempontjából sokkal fontosabb, mint az, (az antiszemitizmus) amit önök hirdetnek, mely csak kárára lehet a legnagyobb magyar ’érdeknek !“ — A legközelebbi napokban lesz Washing­,­tonban a iMiTirr^n?tf j;r~ -ci:'.jaLinely..,f Amerika, Anglia, Franciaország, Olaszország, Németország diplomáciai, külpolitikai képviselői vesznek részt, hogy megmenteni, a háborútól meg­óvni, gazdaságilag új életre kelteni próbálják meg a világháborúval és békéivel tönkretett világot. — A konferenciát Roosvelt, Amerikának új s nagy­nak készülő elnöke kezdeményezte, — talán azért, hogy azt, amit nagyrészben egy amerikai elnök elődje rontott el, szintén Amerika elnöke hozza rendbe. — A nagyhatalmak konferenciájára nem nyert meghívást a magát nagyhatalomnak deklarált kisantant. — Románia és Lengyelország képvise­lete Washingtonban érdeklődött, hogy megjelen­­hetnek-e a konferencián, de kérdésükre a válasz elutasító volt, mondván: a nagyhatalmak dolgát nem akarják a kis államok dolgaival megzavarni. — Később módosították e választ azzal, hogy megjelenhetnek a konferencia színhelyén a kis ál­lamok képviselői is, de csak — meghívás nélkül. — Mit ér a sziveslátás ígérete, ha nincs a szives­­látásra — meghívás?! A csehszlovák szociáldemokraták kétféle „egységfrontja“ Kárpátalján. A csehszlovák szociá­demokraták mesterek abban, hogy miként lehet egyszerre két lovon ülni egy embernek egy nyereggel. — A csehszlovák szocid/demokraták kár­pátaljai szervezete egyszerre két „egységfrontban“ van benne. — Az egyik: a kommunista-szocid/de­­mokrata egységfront, — a másik: a cseh kormány­pártok kárpátaljai képviseletének koalíciós egység­frontja. Dolgozik a kárpátaljai cseh pártok kor­­mánykoalíciós egységfrontja. A cseh kormány­pártok kárpátaljai koalíciós egységfrontja nagy és állandóan gyülésező munkában van. Az első ülé­sükön kimondották, hogy tiltakoznak a revízió el­len, hogy Kárpátalja az orosz népé és nem a magyarságé, hogy Bacinsky, Zajic, Curkanovic, Husnaj, Sverecky és Prokop vérükkel is megvédik Kárpátalját.­­ Második gyűlésükön megállapítot­ták: Beszkyd kormányzó nem dolgozik, Beszkyd kormányzó,a fent felsorolt urakkal nincs jó viszony­ban s nem keresi az érintkezést, Beszkyd kor­mányzó nincs benne a kárpátaljai koalíciós mun­kában (vetőmagakció, téglakartell, romániai dohány, kukorica stb.), tehát a kormánynak el kell ejte­nie Beszkid kormányzót! — Hogy a cseh koalí­ciós pártok kárpátaljai vezetőinek egységfrontja arról is tanácskozott volna sürgősen eszközölt ta­nácskozásain, hogy miként enyhítsék a ruszinság ínségét, nyomorát, a munkanélküliséget és kere­­settelenséget, — nem tudunk. — Úgy látszik, ez számukra nem mindenekelőtti probléma! „A magyarságnak nem kell kapkodnia Az a szellem, mely egy politikai párt szélső­séges elemei által Németországban uralkodóvá lett, kezd a német határokon túl csapni s ter­jedni azok körében, kik telítettek az antiszemitiz­mussal és bizonyos okokból csak tartózkodnak annak kifejezésétől.­­ Nincs nap, hogy ne halla­nánk újabb híreket arról, hogy itt is ne lenne hatásuk a németországi antiszemitáskodásoknak, hogy egyesek ne szimpatizálnának azzal s ne volna hajlamuk magukat abban kiélni. Aggódva figyeljük ezeket a jelenségeket, mert tudjuk, hogy alaptermés­zetén senki sem tehet erő­szakot. Másrészt azonban megnyugtató ránk nézve, hogy e jelenségek, az egyelőre hallgatólagos és el­fojtott törekvések nem a magyarság köréből fakad­nak. A magyarság nem rágalmazható és nem vá­dolható azzal, hogy a németországi eseményekkel szimpatizálna, hogy a németországi események hasonló felfogásra hajlamossá tennék. Nagy érdeke a magyarságnak, hogy ez to­vábbra is így legyen. A németországi antiszemitáskodások követ­keztében ugyanis, mint látjuk, a nénis­ség és Né­metország ellen a gyűlöletnek jóságos óceánja árad. Látjuk, hogy még az.anlisz»síta mentalitású, vagy a zsidósággal egyébként m) dalában nem törődő országok, nemzetek, kül^kc c 5-ok^j«mny-t m­­ire sietnek ebben a vonatkozj^^Naf^^rsrf \ "ellen fellépn­i. Neny a’ rdi !, hogy minél ngy^ai#f kárára refegenek a németségnek, " h­ogy a maguk nemzeti és gazdaságpolitikai céljai és törekvései érdekében kihasználják a németség és Németország-ellenes világhangulatot! A megtépázott és megszaggatott, de a most már joggal jobb napokat váró magyarságnak nem szabad olyasmit cselekednie, hogy az ártson nagy törekvéseinek, hogy azt a minden oldalról ellene leselkedők, a vád és rágalomhadjáratra a magyar­ság ellen mindig készen állók a maguk céljai és törekvései érdekében kihasználhassák.­­ A magyar­ságnak nem szabad sem egészében, sem egyénei­ben okot és lehetőséget szolgáltatnia arra, hogy újabb rágalomhadjáratot zúdíthassanak ellene, hogy azt a vádat szegezzék törekvéseivel szemben: nem kérhet igazságot, jogot, egyenjogúságot a maga számára az, ki a maga szűk körében igazságtalan, jogfosztó, ki az egyenjogúságot másokkal szemben megtagadja! Jól esik ma hallanunk a zsidó vallású, vagy zsidó nemzeti felfogású személyek részéről azt, hogy az összeomlás, a forradalom, a bolsevizmus utáni Magyarországon meg lehetett érteni az egye­sek részéről felburjánzott antiszemitizmust, annak lehetett lelki, érzésbeli magyarázatát találni és adni, de soha hivatalosan a magyar kormányzat, a ma­gyar állam tényezői antiszemita megnyilatkozásokat nem tettek, soha hivatalos kormányintézkedés a zsidóság ellen nem történt és hogy az idők múlá­sával a forradalmi hangulatok hullámzása meg­nyugtatóan és megbékéltetően elsimult, már em­lékei is kezdenek felejtettekké válni.­­ Vigyázni kell tehát nagyon, hogy azt, amit az idő s a ma­gyar politika vezetése feledtetett és meggyógyított, ne lehessen újból feleleveníteni. A magyarságnak semmi oka sincs arra, hogy bármit is átvegyen, megtanuljon a mai németor­szági eseményekből. A magyarságnak lelkivilága, magatartása, hangulata egészen más mint a né­meteké. Nagyon helyesen mondotta a magyar kormányzás mai vezére: a magyarságnak nem kell idegen ideák s minták után" kapkodnia idegen ideáli­s minták után, — a ma­gyar irányadó eszmék nem lehetnek idegenből át­plántáltak, hanem csak a magyar földből fakadók ! A német nemzet nagy, hatalmas és gazdag ma is. Kultúrája, ipara, pozíciója a nemzetek életé­ben és körében nagyobb mint a magyarságé, óriás a mienkhez képest, de azért politikában nincs mit tanulnunk, átvennünk a németektől. A mi alkotmá­nyos érzésünk és életünk kezdettől fogva való, — a magyar nemzet körében sohasem volt talaja an­nak a hűbéri rendszernek, mely a németek (és franciák) középkori életében uralta az embert, — a németeknek nincs sem Széchenyijük, sem Kos­­suthjuk, sem Deákjuk (ha vannak is szellem óriásaik), mert a szabadság érzésnek, alkotmányos életnek és politikának a németség körében soh’se volt olyan vitalitása mint a magyarság, a magyar nemzet életében. — A német soh’se volt igaz ba­rátja a magyarnak. Szent Istvántól kezdve az első magyar királyok alatt örök harc volt a német csá­szár­királyok és Magyarország között, hogy a ma­gyarság önállóságát megtarthassa, hogy Magyar­­ország ne kerüljön a német császárok hűbéruralma alá. A Habsburgok is németek voltak (ha nem is poroszok, birodalmi németek) és különösen azóta, amióta a bécsi császári udvari levéltár hozzá­fér­­hetővé vált, tudjuk, hogy az osztrák-német Habs­burg uralom annak idején nagyobb kárára volt a­­magyarságnak, több vér és vagyon áldozatot vett a­ trófgyárságtól,­­mint a török járom. — Talán a világháborút is szerencsésebben úsztuk volna meg, ha nemzetünk nem sodródott volna annyira bele a német szövetségbe, vagy ha a magyar jel­lem engedte volna, hogy idejekorán szakítsunk azzal. — Akik a háborúban közvetlenebb érintke­zésben voltak a németekkel, tudják, hogy milyen öntelt, visszataszító modorral kezelték a magyarsá­got, a magyar katonát. — Ma pedig hallunk né­met hangot, tudunk egy német tervről, mely a németség határait a Balatonnál hirdeti s kívánna végződni! Minden gondolkozó magyart önmagának kell meggyőznie arról, hogy a német eseményekkel a magyarságnak nem lehet közössége, hogy a né­met eseményeket és politikát a magyarság számára sem ideálnak ne tekintsük, sem követésre, vagy utánzásra méltónak ne találjuk.­­ A magyarság minden egyes tagjának ma különös józansággal és megfontoltsággal kell haladni a jövő útján. Ez a józanság és megfontoltság pedig azt parancsolja, hogy óvakodjék minden magyar olyan megnyilat­kozástól és cselekedettől, mely kárára lehetne a legcsekélyebb vonatkozásban is a magyar érdekek­nek, melyet elleneink a maguk céljai, a magyarság ellen irányuló, a magyarság boldogulását gátolni akaró törekvései érdekében kihasználhatnának! A meggyőződés különféle. Természetes, hogy vannak magyar antiszemiták is (a pápa, a herceg­érsekek, püspökök megnyilatkozásai, vagy pl. Balthazár püspök felfogása ellenére is), de, ha ezek igazán magyarok (mint ahogy azoknak kell lenniök), akkor ma nekik is az a kötelességük elsősorban, hogy a meggyőződésüket semmi esetre se éljék úgy ki, hogy az nemzetüknek, nemzeti ér­dekeiknek kárt okozó legyen.­­ Az antiszemitizmus még sokáig fog élni az emberek körében a hala­dás ellenére is, de az antiszemitizmusnak is fel kell emelkednie arra a nívóra, melyet a XX. szá­zadnak kellene reprezentálnia s ez semmiesetre sem lehet pogrom, terror, uszítás, véres, emberte­len, középkori vagy balkáni tónus és cselekedet. Április 15—16. Városi mozi A szezon legjobb és legújabb német operettje Csábítson el, kérem Főszereplők Liane Haid, Georg Alexander, Szőke Szakáll. Fülbemászó zene. Világváro­sokban hónapokon át fut nagy sikerrel. Ha feledni akarja baját, ha szórakozni, ha szívből kacagni akar, okvetlen nézze meg ápr. 17-18-án Zoro és Huru legújabb katonakomédiáját Lépésről lépésre Ápr. 19. Marlene Dietrich, Fritz Kortner Asszony, aki után vágyódunk Ápr. 20—21. Volgahollós Némafilm népelőadás.

Next