Az Őslakó, 1933. április-július (8. évfolyam, 16-28. szám)

1933-04-16 / 16. szám

______ Egyszerre ünneplünk,­­ együtt reméljünk! Az idő múlása, a kalendárium változása, a hold járása úgy hozta magával, hogy az idei hus­­vétot egyszerre, egyidőben ülik s ünnepelik meg az Egy-Istent­ hivő emberiség keresztény és zsidó val­lásfelekezetei. Az ünnepek egybekerülésének különös jelen­tősége van a mi kis országunkban, hol a legtöbb­ször külön ünnepli ünnepét a katolikus és protes­táns, külön a görög katolikus és külön a zsidó vallású őslakosság. Bizony a legnagyobb ünnepek­ben sokszor fájdalmas érzéssel látjuk, hogy amikor egyik vallásfelekezet legnagyobb ünnepét üli, a má­sik vallásnak, de az Egy Istennek hívői vásári zaj­jal töltik meg az uccát, vásári rivalkodással rontják meg a mások vallásának talán egyik legnagyobb ünnepét. Most egybeesik mindhárom ünnep, egyszerre ünnepel Kárpátalja őslakosságának minden vallás­felekezete, minden Istent­ hivő népe. — Az ünnep külsőségeit nem zavarja meg az utcák hétköznapi forgalma, az ünnep hangulatát nem rontja meg a tülekedés, életviaskodás, alku zaja. — Egybeesik mindhárom ünnep: az Egy közös­­isten rendelte így, a teremtett Treuga Dei-t egy­más közti életünkben, mindnyájunk ünneplésében. Ez az Isten-béke nem olyan, melyet az em­berek reklám célból, vagy képmutatásból és ala­koskodásból szoktak hirdetni! Ez az Isten-béke igazán csendet, békét pa­rancsol legalább egy-két napra egymás között. A megpróbált, az elesett, az igazságtalansá­got szenvedő, jobb napokat remélő, mindig vára­kozó ember szeret minden nagyobb, vagy különö­sebb eseményben, jelenségben szimbólumot látni, keresni. S így keressük mi is jelentőségét, magya­rázatát annak, hogy mit jelentsen számunkra most, legnehezebb, de egyben leginkább várakozással tel­jes napjainkban a három ünnep egybeeste, az ős­lakosság egészének, minden felekezetének egyszerre ünneplése? — Úgy magyarázzuk ezt, azt kell elhitetnünk magunkkal, hogy mostani egyszerre és együtt ün­neplésünk azt szimbolizálja, hogy az őslakosságnak össze kell fogni, együtt kell lennie, mert csak ez a természetes összefogás és együttlét hozhatja el an­nak az ígéretnek beteljesedését, melyet a „Húsvét ünnepe“ tartalmaz: a feltámadást. Feltámadását életlehetőségeinknek, az igazság­nak, az életnek­ így fogadjuk az egyszerre ünnepelt husvétot, — ezt jelentse számunkra ünneplésünk egybeeste . Ennek érzésével és öntudatával kivánj:-:-:k­^rg^ másnak boldog húsvéti ünnepeket a meg­újhodás és feltámadás hitével! Antiszemiták — Magyarországon Színpadi tréfa. — Irta: Márkus Aladár. Történik: Nyáron, éjjel 2 óra körül Nyíregyháza és Kisvárda között. Szín: III. osztályú két pados vasúti kis fülke. Le­függönyözött tolóajtó. Üvegburás villanyégő. Portás: (Kívülről, csengetés után) Sóstóhegy, Ke­­mencse, Nyírbogdány, Kék, Demecser, Gégény, Pátroha, Ajak, Kisvárda felé beszállás... Kívülről: (Kiáltások) Narancsot, mandarint, gyü­mölcsöt tessék !... Forró a tormás!... Friss vizet tessék !... Frissen csapolt sör!... Déri: (a fülke ajtó mögött) Kalauz ur kérem !... Kalauz: (a fülke ajtó mögött) Mi tetszik kérem?... Déri: Nincsen hely? Kalauz: Már hogy ne volna, kérem!... Déri: Hol? Kalauz: Hát a szakaszban. Déri: De hiszen mind foglalt... Kalauz: Az lehet... Sok az utas! Déri: Ez a kis fülke is foglalt? Kalauz: Nem... De ezt már csak akkor nyitom ki, ha már sehol sincs ülőhely. Kívülről: (halk trombita jelzés után a vonat el­indul) Déri: Mondja kérem kedves kalauz úr, nem le­hetne magával okosan beszélni? Kalauz: Csakis, csakis! Déri: Hát akkor nyissa ki az ajtót!... Kalauz: (kinyitja az ajtót) Tessék kérem! Déri: (belép. Utazó tipus. Minden mozdulata el­árulja zsidó voltát.) Ez már beszéd!... (poggyá­szát a padra helyezi. Zsebébe nyúl, pénzt vesz elő és azt a kalauz zsebébe csúsztatja.) — Re­mélem, hogy zavartalanul utazhatom?!... Kalauz: Hogyne­hogyne kérem... Legfeljebb egy kollega urat helyezek el a másik padra. Déri: Az ellen nincs kifogásom. Kalauz: A menetjegyet kérem! Déri: Bérlet. Kalauz: Köszönöm... Jó álmokat... (el. Kívülről behúzza az ajtót és lezárja.) Déri: Jó éjszakát!... (Körülnéz. A polcon egy ott­felejtett újságot vesz észre. Leveszi.) Aj néd!... ’ „Nemzeti Újság“... Különben, ha nincs más ez is jó!... (poggyászát a polcra teszi fel.) Le­veti felöltőjét, összehajtogatja és vánkosul a pad végére helyezi. Lefekszik a padra. Olvas. Csak­hamar elalszik. Nagyokat pöfékel.) Kividről: (A vonat megáll.) Kalauz: (kívülről) Sóstóhegy!... Egy perc!... Kívülről: (halk trombitajelzés után a vonat elindul.) Spitz: (az ajtó mögött) Kalauz úr kérem, nincsen hely!... Kalauz: Hogyne volna!... Csak tessék keresni... Spitz: Egyebet se tettem egész nap, mint keres­tem. Még sem kerestem egy vasat sem. De le­galább maga keressen kalauz­ot!... Nincs eb­ben a kis fülkében hely? Kalauz: Majd megnézem. (feltárja az ajtót. Su­nyin pislog.) Van hely!... Sőt, fekvőhely...Tes­sék parancsolni!... Spitz: (belép. Tipikusan zsidó külső. Keserű em­ber. Óvatosan a polcra helyezi kollekciós tás­­káját.) Tudtam, hogy kalauz ur ügyes ember!... — Leveti felöltőjét, a padon fekvő útitársát mus­trálja. Észreveszi a „Nemzeti Újságot.( Félre.) Aj véd! Pont jó helyre kerültem!... Antisze­mita!... (hirtelen mosollyal, mint akinek jó öt­lete támadt.) Kalauz ur!... Kalauz: Kérem. Spitz: Nem lehetne valahonnan egy „Magyar­ságot“ szerezni ? Kalauz: Hogyne kérem! Nekem is van. Szívesen átengedem. Én úgyis kiolvastam már. Tessék!... Spitz: Köszönöm. Kalauz: Kérem szépen... Nemde bérlete van Ura­­ságodnak? Spitz: Eltalálta!... Kalauz: Köszönöm, (szalutál) Jó éjszakát, (el) Spitz: Jó éjszakát!... (összehajtja felöltőjét és ván­kosul a pad végére teszi. Lefekszik és a „Ma­­gyarság“-gal akként takarja be fejét, hogy a címlap látható legyen. Az újság alól hamiská­san rápislog útitársára.) Nnal... most már elv­társak vagyunk!... (Elalszik. Nagyokat horkol.) Déri: (kis szünet után a horkolástól felébred. Vé­gigmustrálja szomszédját és megpillantja a „Ma­gyarságot.“ Félre.) Aj véh!... Antiszemita!... (gyorsan a fejére teríti az ujágot, majd kis idő múlva mint a teknősbéka félve dugja ki a fejét) Szép utitársát kaptam!... Nem lehet aludni, úgy horkol, mintha másfél kiló disznósajtot va­csorázott volna... (dühösen befordul és utitár­­sa mintája szerint betakarja fejét a „Nemzeti Újsággal“. Félre) Dögölj meg!... (Ismét elalszik. Nagyokat pöfög.) Spitz: (a pöfögés felébreszti. Mérgesen néz útitár­sára. Félre) Nem lehet itt aludni... Úgy pöfög, mintha másfél méter hosszú kolbászt vacsorá­zott volna... (mérgesen befelé fordul. Félre) Dö­gölj meg!... (Elalszik. Egymásutáni tempóban felváltva, egyik horkol, a másik pöfög. A vo­nat kegyetlenül rázza az utasokat) A vonat: (Váltón halad át. Nagyot zökken. A két utas majdnem leesik a padról és az újságok lerepülnek a padozatra.) Déri és Spitz: (álmukból felriadnak, pillanatig bambán néznek egymásra.) Déri: (nagyot nyújtózkodik) Itt nem lehet aludni!... Spitz: (dörzsöli a szemét) Bizony nem!... Úgy rázza az embert ez a döcögő, mint a váltóláz... Déri: És milyen bűzös a levegő itt, akár a Dob utcában... Spitz: Úgy van kedves keresztény testvérem... Ha nem kifogásolnád, kérlek a lássan, kinyitanám né­hány percre az ajtót... Déri: Kérlek alásan! ­ Egy előkelő, Párisban élő cseh újságíró szükségesnek tartja a magyarság sérelmeinek orvoslását »Inkább háború, mint területi revízió« — a válasz. Érdekes politikai cikk jelent meg a „Pritom­­nost“ előkelő cseh folyóirat legújabb számában.­­ A cikket Weiner Richárd, a Benes külügyminisz­terhez közel álló „Lidové Noviny“ párisi tudósítója írta. A figyelemreméltó cikk a csehszlovák szövet­ségi politika problémáját feszegeti és arra a meg­állapításra jut, hogy a „francia szövetségi blokk“ kiélte magát és Locarnóval megszűnt létjogosult­sága. Weiner cikkében a revízió kérdésével is fog­lalkozik és azt tanácsolja, hogy a németek és ma­gyarok sérelmeit orvosolni kell, hogy már egyszer rend legyen. Az érdekes cikknek, a magyarokra vonatkozó részét az alábbiakban közöljük : — A magyar határok problémája alkalmat ad a kisántant államainak, hogy három eredményt érjenek el, amelyek közül egyik sem veszélyeztetné általános helyzetüket vagy létük kárára lenne. Al­kalmat ad nekik, hogy helyrehozzák azt a sérel­met, amit a magyar nemzettel szemben elkövettek, hogy eliminálják és eltüntessék a sérelmekből szár­mazó nemzetközi veszélyeket és végül példát mu­tatnának Európának, hogyan kell megoldani a kor­szerű problémákat. — Reperálni kell a sérelmeket, ha ilyesmi tényleg történt, — amint azt a magyarok állítják. — Csak egyetlenegy sérelem történhetett a ma­gyarokkal és csak egy van, amely iránt Európa fogékony lehet és ez a körülmény annál jelentősebb, mert ennek megoldása után a magyarok nem­ te­hetnének mást, mint lemondanak minden további reményről, mégpedig örökre. Ez a magyar sérelem abban áll, hogy a kisantant államok határai mentén magyar területek is kerültek új uralom alá. A sztratégiai határok argumentuma itt nem áll meg. Ha valahol is ér­vényesülni kell a nemzetiségek önrendelkezési jo­gának, úgy ezen a területen kell, mert hiszen még a maximális érvényesítése sem vonhat maga után a másik félre veszteséget. — Meg lehet állapítani a magyar nemzeten elkövetett sérelem nagyságát?­­ Csehszlovákiában igen, a választási kimutatásokkal. Romániában és Jugoszláviában ez már nehezebb. Az ottani vá­lasztásoknak rossz hirük van. De ez nem lehet kifogás, még kevésbbé, indok az elutasításra. A „Pritomnost“ cikke nagy visszhangot kel­tett a szlovák sajtóban is. A kis mérges „Slovensky Denik“ éles hangon próbál válaszolni a cikk író­jának és azt mondja, hogy ha a csehszlovák nem­zet hasonlóképpen gondolkozna, mint Weiner Ri­chárd, akinek jelszava : „Mindent, csak nem hábo­rút!“, akkor Csehszlovákiát kár volt önálló állammá deklarálni. — „Hála Istennek — írja a St. Denik —, hogy a csehszlovák nemzet más vélemé­nyen van és inkább a háborút vá­lasztja, mintsem egy talpalattnyi földet is veszítsen el területéből. Szlovenszkón is vannak revizionisták. A csehszlo­vák revizionisták azt az elvet vallják: ha a Tátra és Fátra a miénk, miért nem lehetne a miénk a Mátra is?­“ MUSSOLINI: a kisantant negatívum, a revízió pozitívum A Morning Post április 9-i száma Mussolini hosszú cikkét hozza „A kisantant“ cím alatt. Mussolini kifejti, hogy a három balkáni ál­lam kisantant név alatt ismert csoportját mindeddig csak a szerzett területek megtartásának negatív politikája fűzte össze. Most a kisantant egy jegy­zőkönyvben magasabb nemzetközi egységgé ala­kult. A kisanant, mint ilyen, eltűnt és a párizsi zenekar kíséretben nagy hűhóval ötödik nagyha­talomként tűnt el a színpadon. - A három állam közti politikaszzerződés még nem elegendő egy i/j^^^tatalQ^megteremtéséhez. A három álla­n­ i­­"nali h­íd egyikben je­lentékeny faji és vallási élnek. C­seh­szlovákiában a lakosságnak csak biffo-u­istái.’ Románia lakosságának csak 75°/o-a román. Jugo­szlávia lakosságának csak 52%-a szerb. A kisan­tant katonai erejét sem kell túlbecsülni. Öt-hat­millió ember mozgósítása még nem jelenti harc­képes és győzni tudó hadsereg létezését. A három államban élő tíz faj panorámája a hadsereg ösz­­szetételében is visszatükröződik. Az új nagyhata­lom tehát nem egyéb, mint az egykori kisantant, mely a zöldasztalra lépett fel, hogy erősnek lássék. Mussolini ezután bírálja a kisantant jegyző­könyvének egyes pontjait és rámutat arra, hogy minden egyes kisantant államnak vannak külön­leges céljai és bajai. Romániát Orosz .i­.Wi­ cjar Besszarábiában, de kétes, hogy számíthat e itt Jugoszláviára. Jugoszlávia csak kö- SLOVENSKA BANKA FIÓKJA MUKACEVO Alapittatott az 1879 évben.­­ Fiók 43. A munkácsi fiók telefonszáma: 99. KÖZPONT: BRATISLAVA Részvénytőke és tartalék Ke 120.000,000 Betétek --------------------Ke 550.000,000 Lebonyolít mindennemű banküzletet!

Next