Az Őslakó, 1933. április-július (8. évfolyam, 16-28. szám)
1933-04-16 / 16. szám
______ Egyszerre ünneplünk, együtt reméljünk! Az idő múlása, a kalendárium változása, a hold járása úgy hozta magával, hogy az idei husvétot egyszerre, egyidőben ülik s ünnepelik meg az Egy-Istent hivő emberiség keresztény és zsidó vallásfelekezetei. Az ünnepek egybekerülésének különös jelentősége van a mi kis országunkban, hol a legtöbbször külön ünnepli ünnepét a katolikus és protestáns, külön a görög katolikus és külön a zsidó vallású őslakosság. Bizony a legnagyobb ünnepekben sokszor fájdalmas érzéssel látjuk, hogy amikor egyik vallásfelekezet legnagyobb ünnepét üli, a másik vallásnak, de az Egy Istennek hívői vásári zajjal töltik meg az uccát, vásári rivalkodással rontják meg a mások vallásának talán egyik legnagyobb ünnepét. Most egybeesik mindhárom ünnep, egyszerre ünnepel Kárpátalja őslakosságának minden vallásfelekezete, minden Istent hivő népe. — Az ünnep külsőségeit nem zavarja meg az utcák hétköznapi forgalma, az ünnep hangulatát nem rontja meg a tülekedés, életviaskodás, alku zaja. — Egybeesik mindhárom ünnep: az Egy közösisten rendelte így, a teremtett Treuga Dei-t egymás közti életünkben, mindnyájunk ünneplésében. Ez az Isten-béke nem olyan, melyet az emberek reklám célból, vagy képmutatásból és alakoskodásból szoktak hirdetni! Ez az Isten-béke igazán csendet, békét parancsol legalább egy-két napra egymás között. A megpróbált, az elesett, az igazságtalanságot szenvedő, jobb napokat remélő, mindig várakozó ember szeret minden nagyobb, vagy különösebb eseményben, jelenségben szimbólumot látni, keresni. S így keressük mi is jelentőségét, magyarázatát annak, hogy mit jelentsen számunkra most, legnehezebb, de egyben leginkább várakozással teljes napjainkban a három ünnep egybeeste, az őslakosság egészének, minden felekezetének egyszerre ünneplése? — Úgy magyarázzuk ezt, azt kell elhitetnünk magunkkal, hogy mostani egyszerre és együtt ünneplésünk azt szimbolizálja, hogy az őslakosságnak össze kell fogni, együtt kell lennie, mert csak ez a természetes összefogás és együttlét hozhatja el annak az ígéretnek beteljesedését, melyet a „Húsvét ünnepe“ tartalmaz: a feltámadást. Feltámadását életlehetőségeinknek, az igazságnak, az életnek így fogadjuk az egyszerre ünnepelt husvétot, — ezt jelentse számunkra ünneplésünk egybeeste . Ennek érzésével és öntudatával kivánj:-:-:k^rg^ másnak boldog húsvéti ünnepeket a megújhodás és feltámadás hitével! Antiszemiták — Magyarországon Színpadi tréfa. — Irta: Márkus Aladár. Történik: Nyáron, éjjel 2 óra körül Nyíregyháza és Kisvárda között. Szín: III. osztályú két pados vasúti kis fülke. Lefüggönyözött tolóajtó. Üvegburás villanyégő. Portás: (Kívülről, csengetés után) Sóstóhegy, Kemencse, Nyírbogdány, Kék, Demecser, Gégény, Pátroha, Ajak, Kisvárda felé beszállás... Kívülről: (Kiáltások) Narancsot, mandarint, gyümölcsöt tessék !... Forró a tormás!... Friss vizet tessék !... Frissen csapolt sör!... Déri: (a fülke ajtó mögött) Kalauz ur kérem !... Kalauz: (a fülke ajtó mögött) Mi tetszik kérem?... Déri: Nincsen hely? Kalauz: Már hogy ne volna, kérem!... Déri: Hol? Kalauz: Hát a szakaszban. Déri: De hiszen mind foglalt... Kalauz: Az lehet... Sok az utas! Déri: Ez a kis fülke is foglalt? Kalauz: Nem... De ezt már csak akkor nyitom ki, ha már sehol sincs ülőhely. Kívülről: (halk trombita jelzés után a vonat elindul) Déri: Mondja kérem kedves kalauz úr, nem lehetne magával okosan beszélni? Kalauz: Csakis, csakis! Déri: Hát akkor nyissa ki az ajtót!... Kalauz: (kinyitja az ajtót) Tessék kérem! Déri: (belép. Utazó tipus. Minden mozdulata elárulja zsidó voltát.) Ez már beszéd!... (poggyászát a padra helyezi. Zsebébe nyúl, pénzt vesz elő és azt a kalauz zsebébe csúsztatja.) — Remélem, hogy zavartalanul utazhatom?!... Kalauz: Hogynehogyne kérem... Legfeljebb egy kollega urat helyezek el a másik padra. Déri: Az ellen nincs kifogásom. Kalauz: A menetjegyet kérem! Déri: Bérlet. Kalauz: Köszönöm... Jó álmokat... (el. Kívülről behúzza az ajtót és lezárja.) Déri: Jó éjszakát!... (Körülnéz. A polcon egy ottfelejtett újságot vesz észre. Leveszi.) Aj néd!... ’ „Nemzeti Újság“... Különben, ha nincs más ez is jó!... (poggyászát a polcra teszi fel.) Leveti felöltőjét, összehajtogatja és vánkosul a pad végére helyezi. Lefekszik a padra. Olvas. Csakhamar elalszik. Nagyokat pöfékel.) Kividről: (A vonat megáll.) Kalauz: (kívülről) Sóstóhegy!... Egy perc!... Kívülről: (halk trombitajelzés után a vonat elindul.) Spitz: (az ajtó mögött) Kalauz úr kérem, nincsen hely!... Kalauz: Hogyne volna!... Csak tessék keresni... Spitz: Egyebet se tettem egész nap, mint kerestem. Még sem kerestem egy vasat sem. De legalább maga keressen kalauzot!... Nincs ebben a kis fülkében hely? Kalauz: Majd megnézem. (feltárja az ajtót. Sunyin pislog.) Van hely!... Sőt, fekvőhely...Tessék parancsolni!... Spitz: (belép. Tipikusan zsidó külső. Keserű ember. Óvatosan a polcra helyezi kollekciós táskáját.) Tudtam, hogy kalauz ur ügyes ember!... — Leveti felöltőjét, a padon fekvő útitársát mustrálja. Észreveszi a „Nemzeti Újságot.( Félre.) Aj véd! Pont jó helyre kerültem!... Antiszemita!... (hirtelen mosollyal, mint akinek jó ötlete támadt.) Kalauz ur!... Kalauz: Kérem. Spitz: Nem lehetne valahonnan egy „Magyarságot“ szerezni ? Kalauz: Hogyne kérem! Nekem is van. Szívesen átengedem. Én úgyis kiolvastam már. Tessék!... Spitz: Köszönöm. Kalauz: Kérem szépen... Nemde bérlete van Uraságodnak? Spitz: Eltalálta!... Kalauz: Köszönöm, (szalutál) Jó éjszakát, (el) Spitz: Jó éjszakát!... (összehajtja felöltőjét és vánkosul a pad végére teszi. Lefekszik és a „Magyarság“-gal akként takarja be fejét, hogy a címlap látható legyen. Az újság alól hamiskásan rápislog útitársára.) Nnal... most már elvtársak vagyunk!... (Elalszik. Nagyokat horkol.) Déri: (kis szünet után a horkolástól felébred. Végigmustrálja szomszédját és megpillantja a „Magyarságot.“ Félre.) Aj véh!... Antiszemita!... (gyorsan a fejére teríti az ujágot, majd kis idő múlva mint a teknősbéka félve dugja ki a fejét) Szép utitársát kaptam!... Nem lehet aludni, úgy horkol, mintha másfél kiló disznósajtot vacsorázott volna... (dühösen befordul és utitársa mintája szerint betakarja fejét a „Nemzeti Újsággal“. Félre) Dögölj meg!... (Ismét elalszik. Nagyokat pöfög.) Spitz: (a pöfögés felébreszti. Mérgesen néz útitársára. Félre) Nem lehet itt aludni... Úgy pöfög, mintha másfél méter hosszú kolbászt vacsorázott volna... (mérgesen befelé fordul. Félre) Dögölj meg!... (Elalszik. Egymásutáni tempóban felváltva, egyik horkol, a másik pöfög. A vonat kegyetlenül rázza az utasokat) A vonat: (Váltón halad át. Nagyot zökken. A két utas majdnem leesik a padról és az újságok lerepülnek a padozatra.) Déri és Spitz: (álmukból felriadnak, pillanatig bambán néznek egymásra.) Déri: (nagyot nyújtózkodik) Itt nem lehet aludni!... Spitz: (dörzsöli a szemét) Bizony nem!... Úgy rázza az embert ez a döcögő, mint a váltóláz... Déri: És milyen bűzös a levegő itt, akár a Dob utcában... Spitz: Úgy van kedves keresztény testvérem... Ha nem kifogásolnád, kérlek a lássan, kinyitanám néhány percre az ajtót... Déri: Kérlek alásan! Egy előkelő, Párisban élő cseh újságíró szükségesnek tartja a magyarság sérelmeinek orvoslását »Inkább háború, mint területi revízió« — a válasz. Érdekes politikai cikk jelent meg a „Pritomnost“ előkelő cseh folyóirat legújabb számában. A cikket Weiner Richárd, a Benes külügyminiszterhez közel álló „Lidové Noviny“ párisi tudósítója írta. A figyelemreméltó cikk a csehszlovák szövetségi politika problémáját feszegeti és arra a megállapításra jut, hogy a „francia szövetségi blokk“ kiélte magát és Locarnóval megszűnt létjogosultsága. Weiner cikkében a revízió kérdésével is foglalkozik és azt tanácsolja, hogy a németek és magyarok sérelmeit orvosolni kell, hogy már egyszer rend legyen. Az érdekes cikknek, a magyarokra vonatkozó részét az alábbiakban közöljük : — A magyar határok problémája alkalmat ad a kisántant államainak, hogy három eredményt érjenek el, amelyek közül egyik sem veszélyeztetné általános helyzetüket vagy létük kárára lenne. Alkalmat ad nekik, hogy helyrehozzák azt a sérelmet, amit a magyar nemzettel szemben elkövettek, hogy eliminálják és eltüntessék a sérelmekből származó nemzetközi veszélyeket és végül példát mutatnának Európának, hogyan kell megoldani a korszerű problémákat. — Reperálni kell a sérelmeket, ha ilyesmi tényleg történt, — amint azt a magyarok állítják. — Csak egyetlenegy sérelem történhetett a magyarokkal és csak egy van, amely iránt Európa fogékony lehet és ez a körülmény annál jelentősebb, mert ennek megoldása után a magyarok nem tehetnének mást, mint lemondanak minden további reményről, mégpedig örökre. Ez a magyar sérelem abban áll, hogy a kisantant államok határai mentén magyar területek is kerültek új uralom alá. A sztratégiai határok argumentuma itt nem áll meg. Ha valahol is érvényesülni kell a nemzetiségek önrendelkezési jogának, úgy ezen a területen kell, mert hiszen még a maximális érvényesítése sem vonhat maga után a másik félre veszteséget. — Meg lehet állapítani a magyar nemzeten elkövetett sérelem nagyságát? Csehszlovákiában igen, a választási kimutatásokkal. Romániában és Jugoszláviában ez már nehezebb. Az ottani választásoknak rossz hirük van. De ez nem lehet kifogás, még kevésbbé, indok az elutasításra. A „Pritomnost“ cikke nagy visszhangot keltett a szlovák sajtóban is. A kis mérges „Slovensky Denik“ éles hangon próbál válaszolni a cikk írójának és azt mondja, hogy ha a csehszlovák nemzet hasonlóképpen gondolkozna, mint Weiner Richárd, akinek jelszava : „Mindent, csak nem háborút!“, akkor Csehszlovákiát kár volt önálló állammá deklarálni. — „Hála Istennek — írja a St. Denik —, hogy a csehszlovák nemzet más véleményen van és inkább a háborút választja, mintsem egy talpalattnyi földet is veszítsen el területéből. Szlovenszkón is vannak revizionisták. A csehszlovák revizionisták azt az elvet vallják: ha a Tátra és Fátra a miénk, miért nem lehetne a miénk a Mátra is?“ MUSSOLINI: a kisantant negatívum, a revízió pozitívum A Morning Post április 9-i száma Mussolini hosszú cikkét hozza „A kisantant“ cím alatt. Mussolini kifejti, hogy a három balkáni állam kisantant név alatt ismert csoportját mindeddig csak a szerzett területek megtartásának negatív politikája fűzte össze. Most a kisantant egy jegyzőkönyvben magasabb nemzetközi egységgé alakult. A kisanant, mint ilyen, eltűnt és a párizsi zenekar kíséretben nagy hűhóval ötödik nagyhatalomként tűnt el a színpadon. - A három állam közti politikaszzerződés még nem elegendő egy i/j^^^tatalQ^megteremtéséhez. A három állan i"nali híd egyikben jelentékeny faji és vallási élnek. Csehszlovákiában a lakosságnak csak biffo-uistái.’ Románia lakosságának csak 75°/o-a román. Jugoszlávia lakosságának csak 52%-a szerb. A kisantant katonai erejét sem kell túlbecsülni. Öt-hatmillió ember mozgósítása még nem jelenti harcképes és győzni tudó hadsereg létezését. A három államban élő tíz faj panorámája a hadsereg öszszetételében is visszatükröződik. Az új nagyhatalom tehát nem egyéb, mint az egykori kisantant, mely a zöldasztalra lépett fel, hogy erősnek lássék. Mussolini ezután bírálja a kisantant jegyzőkönyvének egyes pontjait és rámutat arra, hogy minden egyes kisantant államnak vannak különleges céljai és bajai. Romániát Orosz .i.Wi cjar Besszarábiában, de kétes, hogy számíthat e itt Jugoszláviára. Jugoszlávia csak kö- SLOVENSKA BANKA FIÓKJA MUKACEVO Alapittatott az 1879 évben. Fiók 43. A munkácsi fiók telefonszáma: 99. KÖZPONT: BRATISLAVA Részvénytőke és tartalék Ke 120.000,000 Betétek --------------------Ke 550.000,000 Lebonyolít mindennemű banküzletet!