Az Őslakó, 1942. július-december (5. évfolyam, 26-52. szám)

1942-07-05 / 26. szám

2. oldal Városi közgyűlés Munkács megyei város képviselőtestülete csütörtökön tartotta júliusi rendes gyűlését. A tárgysorozaton a lefontosabb ügyekben is vita nélkül egyhangúlag hoztak határozatot, de ez nem az érdeklődés hiányával, hanem a gondos előkészítéssel magyarázható. A testület tulajdonképen kétszer tárgyal meg mindent. Szerdán délután is a jogügyi, pénzügyi, gazdasági és építésügyi bizottságok együttes ülésén a tárgysorozat minden pontja szóba került. A bizottsági ülésen mondhatni többen voltak, mint a csütörtöki közgyűlésen, s itt mindenik ügy beható eszmecsere után kapta meg azt a javaslatot, mely a plénum elé került. A határozatok a következők: A Vakokat Gyámolító Kárpátaljai Egyesület évi segélyét 3000 pengőre emelték fel. Remény van arra, hogy kosár és seprűkészítő üzemének tárgyait nyilvános bolthelyiségben is árusítani fogják. Az utcaseprők napibérét a közgyűlés 4 pengőre emelte fel. Hasonlóképen folyamatban van a többi kistisztviselők fizetésének felemelése. — Görbei Béla újabb betegszabadságot kapott. — Popovics Jenőné nyugdíját havi 200 pengőre emelték fel segély címén. A szegényházi gondnokoltak ellátási díját napi 1.20 p-re emelték fel 1942. július hó 1-től. Az írógépek javítását vállalatba adták Varga Béla műszerésznek öszszesen havi 40 pengős pausál árban. A munkácsi ref. Egyháznak 3000 pengő segélyt szavaztak meg. Néhai Nagy Béla szolgabíró földünknek volt egy háza a Zrínyi utca 26. szám alatt, a régi Merényi féle ház, amelyet a beregi és ugocsai ref. egyházmegyéknek hagyományozott jótékony célokra. Az egyházmegyék most ebben az épületben egy internátust kívánnak létesíteni, mely a szórvány magyarok középiskolás gyermekeinek elhelyezésére, helyesebben megmentésére fog szolgálni. Erre kért az egyházmegye segélyt és a város 400 pengőt szavazott meg. A városi gyámpénztári és a háztartási és egyéb alapok múlt évi zárszámadásait a közgyűlés elfogadta. Bertók Béla ny. püspök indítványára dr. Eddei Józsefnek, a polgármesternek és Táborossy számvevőségi tanácsosnak az eredményes, hasznos gazdálkodásért jegyzőkönyvi köszönetet mondott a közgyűlés. A Latorcaparton már épül egy kétemeletes bérháza a városnak. A legutóbbi hivatalos szemlének mutatkozik a kézzelfogható eredménye: a belügyminiszter hozzájárult, hogy egy újabb bérházat építsen Munkács. Ezt a házat az előbbi feltételek szerint ,a képviselőtestület az eddigi vállalkozóknak adja ki. A városi főügyész felhatalmazást kapott arra, hogy Bartos József ellen, sertésvásárlási ügyből kifolyólag pert indítson. A kisújszállási kisasszonyok Kisújszálláson a hajnali órákban a református iskola előtt már hetek óta egész sereg úri- és kisgazdalány gyűl össze és kapával a vállukon, friss nóták ütemére hosszú kilométereket gyalogolnak, hogy egyegy hadbavonult katona árván maradt tengeri — vagy krumpliföldjét bemunkálják. Magukkal viszik a reggelit, az ebédet, és csak az este veti őket haza. Öröm nézni ezeket a kipirult, kedves, fiatal arcokat, amelyeket már egészen barnára sütött a nyári nap heve. Ott van közöttük a bírósági elnök virágszállánya, meg ügyvédek, orvosok, lelkészek, földbirtokosok félve féltett gyermekei. Eleinte bizony a kapanyél feltörte puha fehér kezüket, de már megszokták és hozzáedződött a tenyerük. És senki se gondolja, hogy csak aféle pillanatnyi fellobbanásról van szó. Vagy kedvtelésről, hatáskeresésről. Nem! Azok a lányok hallgatnak és a legkomolyabban, a legkeményebben dolgoznak, már második hónapja. Ezek a kapáló és arató úrilányok ott a kisújszállási mezőkön gyönyörű iskolapéldáját szolgáltatják a magyar nő áldozatos, magasztos hazaszeretetének és szárbaszökkent, sőt már ki is virágzott szociális érzésének. A most születő új magyar élet komoly kötelességtudó, a hazaépítésben, a férfiakkal versenyezni akaró női társadalmának első fecskéi ők. Szokatlan és verejtékes szolgálatukat könnyűvé és széppé nemcsak az a tudat teszi, hogy hazánkért, Nagy-Magyarországért küzdő és vérző katonáink otthon maradt családjain segítenek, de kedvessé és szentté lesz számukra az a kapanyél azért is, mert vele kiengesztelőleg, bűnbánólag tiszteleghetnek az előtt a testi munka előtt, amelyet ezer esz-tendőn keresztül osztályuk annyira lenézett, annyira csak paraszthoz illőnek tartott, noha elsősorban en-nek a testi munkának, a kapának, a kaszának, a baltának, a kalapácsnak köszönhető, hogy voltunk, vagyunk és leszünk. De bizonyosan szíven simogatja azokat az urikisasszonyokat ott a kisújszállási határban az a gondolat is, hogy naphosszat együtt lehetnek, együtt dolgozhatnak, együtt tereferélhetnek azokkal a gazdalányokkal, azokkal a most felfedezett testvéreikkel, akiket eddig csak lefüggönyözött ablakaik mögül, fényes, illatos szobáik kényelméből, gavallérral üdített sétájuk közben, vagy teniszpályára igyekeztükben láttak a mezőre menni, vagy onnan jönni. Az útban lévő új Európa és benne az új magyar élet, a társadalmi osztályok közötti merev válaszfalak lebontását követeli, amivel együttjár a munka komolyabb megbecsülése, el addig az általános érvényű törvényig, amely egyformán kiírandó a cseléd-, a gazda-, az iparos-, és az úriházak kapujára, munka nélkül senkinek sincs igénye kenyérre, még kevésbbé az élet többi javára. A munkán természetesen ki-ki maga mesterségének becsületes elvégzése értendő. Az új magyar életnek feltétlenül magával kell hoznia, hogy minden magyar, minden magyarhoz a mai irdatlan testi és lelki távolság helyett ember-, sőt testvérközelségbe kerüljön. Teljes erejével vonatkozik ez a követelmény a magyar nőkre is, a város és a falu, az úri és a földműves osztály asszonyaira és leányaira is. A bársonysíma és a reszelősen kérges kezeknek találkozniuk kell a félúton: az a bársonysíma kéz vállaljon több munkát, az a reszelősen kérges kéz pedig kapjon több kultúrát, több fényt, simogatást az élet napjától. A festett körmű, minden hónapban másszínű hajú, kimázolt képű, csak az öltözködéssel törődő, egy pohár vízért is mindjárt szobalány után csengető, minden testi munkától irtózó »úrikisasszonyokat« az új magyar élet kiveti magából. Ezt a fiatal leánytípust a gazdag zsidóság hozta divatba, de aztán nem kis részben ennek is köszönheti azt az általános ellenszenvet, amelyet többé már nem lehet leszerelni. A zsidóság kiküszöbölése társadalmi és gazdasági életünkből semmiesetre sem vezetne teljes eredményre, ha az üreséletű, léhagondol AZ OSZ A KO kozású gazdag zsidó lányok helyét velük egy húron pendülő magyar lányok foglalnák el. A jövő a kisújszállási kisasszonyoké, akik a nyár tikkasztó hevében tengerit és krumplit töltögetnek városuk határában és talán már holnap markot szednek arató legények nyomában. Úri, fehér kezekkel mezei, paraszti munkát végeznek, mert most ezt kívánja tőlük a haza! Nehéz, nagy munka, de még mindig semmi amellett, amit katonáink teljesítenek a csatatereken. Mert igaza van Mussolininek elesett fiához írott könyvében: egy összetört homlok egyetlen csepp lecsorduló vére drágább áldozat, nagyobb szolgálat egy hoszszú élet minden polgári munkájánál. A kisújszállási kisasszonyok, hisszük, jövőre, a boldog békében már visszatérhetnek a maguk mesterségéhez, de bizonyos, hogy bárhol is fognak dolgozni, az ő leányvállukra, az ő kötelességtudó kezükre, hazájukért lángoló szívükre, az ő új életfelfogásukra bátran felépíthető a szebb magyar jövő! De büszkék volnánk rá, ha ezek a sorok a munkácsi kisasszonyokról szólhatnának! ft. 1.) Emléktábla születik Az az élénk érdeklődés, amely a Munkácsy-emléktábla iránt olvasóink körében megnyilvánul, örvendetesen bizonyítja, hogy a város polgárságából nem veszett ki a kegyelet érzése Munkács múltjának emlékei iránt, sőt mostanában ennek az érzésnek erősbödését tapasztalhatjuk. Egyre többen ismerik fel Munkácson azt az igazságot, hogy a múltnak jelentős szerepe van a jelen s a jövő kialakításában. Ennek az igazságnak a magyar Munkácsért dolgozók szemében különösen nagy a fontossága. Munkács magyar múltjának méltó megbecsülésével e város örök magyarságát szolgáljuk. Ebben az értelemben a Munkácsy-emléktábla is fontos és időszerű közügy, amely a mai háborús világban is általános figyelmet érdemel. Az eddigi hozzászólások után nem lehet többé kétséges, hogy a régi sóház telkén épült új palota homlokzatára ennek a felírásnak kell kerülnie: Munkácsy Mihály ház. Nem kétséges többé az sem, hogy a régi emléktáblát — Szász Károly klasszikus tömörségű emléksoraival és a Munkácsy látogatását megörökítő keltezéssel — vissza kell tenni eredeti helyére. Végül egyhangúan nyilvánult meg az eddigi hozzászólásokban az a vélemény is, hogy a régi emléktábla mellett új szöveget kell vésni a Munkácsy Mihály ház falán elhelyezendő megnagyobbított márványtáblára. Már csak egyetlen kérdésben oszlanak meg a vélemények, nevezetesen abban, hogy mi legyen ennek a megnagyobbított emléktáblának a szövege. Egyik hozzászóló disztichont szeretne vésetni a régi tábla keretére, a másik javaslattevő négy tizenkétszótagú, páros című Zrínyi-sort ajánl. Az első versnek nem az a hibája, hogy időmértékes. A jó hexametert és a jó disztichont ne igen ócsároljuk, ne is utasítgassuk poétikai tankönyvekbe (ilyenek különben ma már nincsenek is), s legkevésbbé se higyjük, hogy »ezekkel leszámolt az élet«. Ugyan mikor s hol számolt le az élet Berzsenyivel, Vörösmarthyval? Más hibája van az első versnek: az, hogy nem jó. A második versről e szám másik helyén olvashatunk véleményt. Egyetértek vele. Mielőtt ez a dalnokverseny folytatódnék, hadd mutassunk rá egy alapvető tévedésre. A történelmi magyarázótáblák szövegét ma már nem szokás versbe szedni. A régi emléktábla klasszikus verse úgy szép, úgy jó, ahogy van. Az új magyarázó tábla azonban csak úgy lesz helyes, ha rendeltetésének megfelelően egyszerű, világos és magyaros prózában mondja el mindazt, amit a régi sóházról tudni kell. Munkácsy Mihály látogatásáról írt korábbi megemlékezésünkben utaltunk már arra, hogy az emléktábla rövid magyarázó szövegét Lehoczky Tivadar közismert adatai nyomán könnyű lesz megfogalmazni. A munkácsi harmincadról és sóházról szólva elmondja Lehoczky, hogy a Munkácsy Mihály utca és a Főutca sarkán bizonyára már a XIV. században állott ily középület, melyet később más alakban megújítottak. 1780-ban a harmincad hivatalt a határszélre, Alsóvereckére helyezték. Munkácsont csak a sóhivatal maradt; ennek céljára az uradalom 1784- ben telket adományozott, az építési anyagot pedig önköltségi áron engedte át. Amikor 1856-ban feloszlatta a bécsi kormány a munkácsi sóházat, Munkácsy Mihály szülőházába a pénzügyigazgatóságii adóhivatal költözött, majd a 70-es években a járásbíróság, mely egészen a 80-as évekig működött itt. A nagy művész emlékezetes látogatását megelőző napoban a Fővárosi Latrok beszámolt arról, hogy Liebék hajdani szobáiban most a járásbíróság s a kiadói személyzet dolgozik. Milyen célt szolgált a nevezetes épület ezután, arra az öregebbek közül bizonyára sokan emlékeznek még: én hírtelenében nem tudom megállapítani. A városi felső kereskedelmi iskola Munkácsy Mihály szülőházában talált hajlékot. Utóbb a cseh rendőrség költözött be falai közé. A felszabaduláskor városi hivatalok helyezkedtek el benne, míg végre — több mint másfél évszázad után — csákány alá került a régi, dísztelen épület. Nagyjából ez a története a munkácsi sóháznak, ezt kellene röviden összefoglalva, néhány sorban az emléktáblára vésni. És meg kellene említeni azt is, hogy a régi emléktáblát a nagy művész jelenlétében leplezték le, az tehát nemcsak Munkácsy Mihály születésének, hanem munkácsi látogatásának emlékét is megörökíti. Helytörténeti adatok hiteles megállapításáról lévén szó, erre a feladatra a Lehoczky Múzeum tudós - igazgatója hívatott. A Munkácsy Mihály ház magyarázó emléktáblájának megszövegezését, tehát mint legilletékesebb tényezőtől dr. Jankovics József Mihálytól várjuk. Krónikás. “ATTILA“ FILMSZÍNHÁZ Munkács egyedüli fővárosi nívójú mozija. ELŐADÁSOK: vasárnap d. u 113, 1125, 127 és’129 órakor, hétköznap d. u. '125, 127 és 129 órakor. Nagy Béla előnyösen ismert hentes és mészáros iparos, a munkácsi iparostársadalom egyik vezető embere július 1-től megszünteti hentes és mészáros iparát. Nagy Béla a tőle megszokott agilitással Gáton, a Moravetz-malomban húsipari -és húsfeldolgozó nagyüzemet létesít, amelynek gyártmányait, egyéb helyeken kívül továbbra is a Rákóczi utcai üzletében fogja árusítani. Nagy Béla új vállalkozása jelentékenyen hozzájárul a közellátás jobbátételéhez és így minden dicséretet megérdemel. Reméljük, hogy gyártmányainak jóhírneve a jövőben még erősödni fog. — Egy szép nagy szobát bútorozva, üresen, konyha és fürdőszoba használattal teljesen díjtalanul kiadnám annak, ki 2000 p. kölcsönt ad kamatra. — Cím a kiadóban. — Keresek 2 000 P. kölcsönt üzletnyitáshoz biztos fedezet és magas kamat mellett. Cím a kiadóban.