Bereg, 1877. (4. évfolyam, 1-31. szám)
1877-01-14 / 2. szám
Beregszász 1877. Január 14. 2. szám. Negyedik évfolyam. VEGYESTARTALMU HETILAP. Megjelenik minden vasárnap délelőtt. Előfizetési díj: Egész évre..............................................6 ft. Szerkesztői helyiség hova a lap szellemi részét illető közlemények s reclamátiók küldendők: Beregszászban Ard 6-utcz a 233-ik szám. Bérmentetlen levelek csak ismert kezekből fogadtatnak el. A kéziratok nem adatnak vissza. Hirdetési dijak: Bélyeg dij minden egyszeri hirdetésnél 30 kr. “ ’l8 SSS&SST pénatir‘jHirdetéai dij: minden 50 udndt IM hirdetésnél 50 I kr., 100 szóig 1 ft. Nagyobb terjedelmű többszöri hirdetéseknél 10% levonatik. Nyilttér sora 20 kr. Egyes számára 12 kr Hirdetések s nyilttérbe szánt közlemények készpénz fizetés mellett fogadtatnak el. Előfizetési felhívás A 1877. évi folyamára. Lapunkat jelen évben is fentartandjuk s arra ezennel előfizetést nyitunk. Néptanítók részére azon kedvezményt nyújtjuk, hogy a lapot kiállítási áron megrendelhetik. Előfizetési feltételek: Vidéken, vagy helyben házhoz hordva. Egész évre 1877. (Jan.—Decz.) 6 frt. Félévre [Jan. Jan.J . .... 3 frt. Néptanítóknak egész évre . . 3 ft. Félévre....................1 ft. 50 kr. Az előfizetési összegeket kérjük Székely József pénztárnok úrhoz [Beregszászi hitelintézet] mielőbb beküldeni. Egy vénlegény elmélkedései az ifjúság felett. (erővel esett vezérczik.) I. „Lamenta non sunt argumenta“ szokta mondani Pista bácsi, — ami szószerinti fordításban annyit tesz, hogy nem kell az ördögöt feketébbre festeni, mint amilyen. Annyival kevésbbé akkor, mikor voltaképpen nem is valami rettenetes fekete. Karczolatok.*) I. *,Ámbátor és jóllehet“ S . . . urambátyám kormos prókátor vala a maga idejében. Jól összeszedte légyen az eszét, a ki vele ki mert kötni, mert a „corpus juris“ kis körmében volt, s ha már épen nem bírta ellenfelét törvényczikkel legyürkölni, találékonyságánál fogva furfanggal és ügyes fortélylyal okvetetlen lecsepűzte. Sok érdekes adomát tudnék elbeszélni szegény megboldogult drága urambátyám viselt dolgairól, ki a mellett, hogy kitűnő prókátor volt, a tréfának és kópéságnak sem vala elrontója, azonban most elégedjünk meg egy ifjúkori története elbeszélésével, mely egyszersmind világot vet az akkori igazságszolgáltatásra is. Tudjuk, hogy a század első felében még nem igen görnyedtek a szolgabirák vállai az igazságszolgáltatás súlya alatt. Az „esküdt társ“ elvégzett mindent, s a szolgabiró úrnak nem volt egyéb dolga, mint nevét a kész sententia alá subscribálni, s minden quartalison befogatni az ősi csétába, s behajtatni Beregszászba, hogy itt a sedriákra összegyűlt tisztviselő kollegákkal találkozhasson, s egyszersmind felvehesse fizetési angáriáját.**) Hát mire való azt a vészharangot olyan kétségbeesetten kongatni, mintha már mingjárt nyakig merülne ifjúságunk a „léhaság satnyitó semmit nemtevésébe“ Bizony engedelemmel legyen mondva nem megyek én sem a ködös albionba, sem a junkerek hazájába délczeg ifjút keresni, hanem maradok magamnak Kis-Kocsordon, és még is merem mondái, hogy találok itthon is eleget. Gyakorlati tudományokat kedvellő, társaságba való, edzett lelkű és testű, kedélyes fiatalságot.. . csak úgy mint máskor. . . és miután sem az angolt sem a németet nem láttam, s ennél fogva azoknak a mieink feletti fölényükről meg nem győződtem, kijelentem hogy azt nem is hiszem. Hogy az egyetemi ifjúság nem bocsátkozott utczai verekedésbe, nem verte le a rendőrséget, ebből még nem következik, hogy azt meghunynyászkodásból tette volna hogy saját fejét féltette volna a bevezetéstől s egyébb indok nem vezérelte. Tette volna az ellenkezőt akkor tele lettek volna úgy a külföldi lapok mint a mieinknek legtöbbje is azzal hogy a mi ifjúságunk, nyers, neveletlen, erőszakoskodó. Hogy pedig az egyetemi tanács és a hatóság mérsékelni igyekezett, és ez irányban intézkedésekhez is nyúlt, az nagyon természetes. Hivatását teljesítette, és ez igy volt máskor is és igy lesz ezután is. Hát a vidéki ifjúság! Én nem ösmerek vagyonos és vagyon A beérkezett panaszok, instantiák és keresetek tétettek „ad acta“ jobb időkre, a tiszteletbeli esküdt által. Mikor aztán az ordinárius esküdt szépen bevégezte otthon a mezei munkáltatást, átrándult a szolgabiróhoz. Előbb megbeszélték együtt pipaszó mellett, hogy melyik sógort vagy komát kellene meglátogatni? Mikor erre nézve birótársi együttes megállapodásra jöttek, kikeresték az épen azon faluból beérkezett panaszokat vagy repositionális kereseteket; terminust tűztek valamelyik alkalmas napra, s szép egyetértéssel elhatározták, hogy a látogatás mellett „egy füst alatt“ majdelvégzik azt a peres dolgot is; az esküdt az emlékezetnek okáért görcsöt kötött a zsebkendője szegletére, a mi azt jelentette, hogy hivatalos dolga akadt, melyet majd ha haza megy, be fog irni a lőcsei kalendárium azon tiszta lapjára, a hol chronologicus sorrendben be vagyon vezetve, hogy a csonka szarvú riska tehén üszőt ellett. — Marczi béres kapott egy borjúból fejeléscsizmát és egy fordított talpalást, — a kis Jánoska születettma 7-ber, kereszt szülei: Nemes Tóth Pál uram és hitvestársa született Ns. Sárkány Katalin asszony stb. stb. Ebben az időben még S. F. urambátyám kezdő prókátor volt, s jól fel kellett csavarni az eszét, nehogy vén praktikus kollegái, kiknek különösen kedvük telt abban, hogy a kezdőket sarkukból kiforgassák és zavarba hozzák — szép szerével kifoghassanak rajta. Egyszer hozzá jön repositionális perbe idézett alperes, aki G. szolgabirótól terminust kapott, s felkérte a védelemre. Abban az időben az ilyen pernél az volt a boldog, kit az első biró a birtokban hagyott vagy abba bevezetett, mert a felebbezés csak birtokon kívül lévén megengedve, kétszer, háromszor elvetalán ifjúság közötti különbséget, mert az ifjú mind vagyonos. Egy élet áll előtte, tele örömökkel, tele dicsőséggel, csak nyúljon utánna, és ne dobja el magától. Az tagadhatatlan hogy a sült galamb senkinek sem repül a szájába, hanem higyjék el öcsém uraimék hogy a „fórum“ nálunk is fenn áll még jelenleg is, és a „fenséges populos románus“ — már t. i. az a fórum ahova fiatalságunknak iskolai tanulmányai bevégeztével sietni kellene nálunk is minden perczben kész a jelentkező ifjúnak előnyt adni, annyira hogy biztositom miszerint verseny esetében hamarabb mutatnának nekem utat mint nektek. Hanem hát olyan formán vagyunk vele hogy a tisztelt fiatalság legnagyobb részben azt várja hogy a „fórum“ a „populus romanus“ helyébe menjen, s úgy vegye a nyakába. Na már tisztelt fiatal uraim, az nem megyen, hanem aki boldogulni akar, aki azt akarja hogy a társadalom felkarolja, — hát tessék egy kicsit mozogni magának is. Az állam alkalmat ad a nevelődésre az iskolák által, a társadalom pedig a műveltség tovább fejlesztésére azzal hogy minden becsületes ifjút szívesen fogad körében. E tekintetben panasznak helye nincs, mert műveit emberek közt, műveit itja, mindenkette a termést addig mig felülről,az apellata viszszaérkezett. Arra kellett tehát törekedni, hogy a szolgabiró ítélete kedvező legyen. Azt is tudta S. urambátyám, hogy a szolgaimé maga nem szokott az ügybe belefolyni egyébbel, mint hogy nevét a kész ítélet alá írja, — nemkülönben az esküdtnek is ismerte azon ázsiai jó tulajdonát, hogy szerette a munkát saját nyakából a máséba varrni, s rendesen azon ügyvédből készíttette meg az ítéletet, akinek igazat akart adni. A faluban természetesen egyik jó komájához szállott a szolgabiró, valamint az esküdt és ügyvédek is. Mindjárt a villás reggeli után meg is kezdődött a tárgyalás. Az ellenfél ügyvéde B. hires régi vén prókátor volt. Míg a két ügyvéd dühösen czitálta egymás fejére a paragrafusokat — maguk írván védelmüket a protokulomba — az alatt a másik szobában a házigazda a „törvényes bizonysággal“ együtt erősen csinálta a tisztikart a bekövetkezendő tisztujításhoz, kün a konyhán pedig iszonyú baromfi mészárlás, kisebb nagyobb cilinderek és kulacsok öblítése gyanittatni enged, hogy itten még ma komolyabb tárgyalások is fognak következni. Mikor a két ügyvéd készen volt a tárgyalással, az alatt a másik szobában ki volt jelölve az egész új tisztikar az utolsó tiszteletbeli viceesküdt helyettesig. Az esküdt bement az ügyvédekhez, felületesen végig olvasta a jegyzőkönyvet, s bizalmasan félre hívta B . . . . t, a felperesi ügyvédet. S_z urambátyám mindjárt tudta, hogy e bizalmas félreszólítás azt jelenti, hogy B. fogja megcsinálni az ítéletet saját inye szerint. Következett aztán az ebéd, melynek leírásával azonban nem akarom a nyájas olvasónak étvágyát felingerelni, sem saját képzeletem ásiai *) tizen czim alatt Csergő barátunk élénk tollából jövő kisebb rajzok számára állandó rovatotot nyitunk. **) Mi meg úgy tudjuk hogy ezen korrertian a gyűlésekre nemcsak e két érdek, de a közügyek iránti igaz érdeklődés is vonzotta, ami a mai időben épen követendő példa gyanánt szolgálhatna. Szerk.