Bereg, 1879. (6. évfolyam, 1-52. szám)

1879-01-14 / 2. szám

2 szám. Y-dik évfolyam. Beregszász 1879. Január 14. BE­REG Társadalmi és megyei érdekű hetilap. Megjelenik minden Kedden délelőtt. Az előfizetési és hirdetési dijak Deák János lapkiadóhoz intézendők. Előfizetési díj: Egész névre..........................4 ft.. Szerkesztői helyiség, hova a lap szellemi rég­é­szét illető közlemények s reclamátiók kellden- I­dők Beregszászban Arok-utcza 46. szám.­­ Előfizetésre való felhív­ás. „B­ERE­G“ 1879-iki ötödik évfolyamára. Kibocsátott felhívásunkhoz képest, habár nem a legvérmesebb remények között, de minden esetre bízva megyénk értelmiségének a közügyek iránti érdekeltségében és köte­lességérzetében, bátrak vagyunk lapunkat újólag­­megindítva e közhasznú vállalatot a nagyérdemű olvasók becses pártfogásába s jó indulatu hajlamaiba ajánlani. Biztat a remény, hogy akad megyénkben any­­nyi felvilágosult s a közügyek iránt érdeklő­dő egyén, a mennyinek áldozatkészsége biz­tosítani fogja e hézagot pótló, szükséges vál­lat fennmaradását. A szerkesztőség és kiadó hivatal min­­dent el fog követni, hogy a „Bereg" me­gyénk érdekeit kellőleg képviselje s egy ily tekintélyes megye értelmiségéhez méltóan te­kintélyes állást foglalhasson el a megyei vi­déki lapok jobbjainak sorában . Előfizetések legczélszerűbben posta utal­­ványával esz­közöl betűk. Előfizetési árak: Egy évre................4 ft. Fél évre................2 ft. Negyed évre .... 1 ft. Kérjük az előfizetések mielőbbi megtéte­lét, hogy a szétküldendő példányok száma iránt tájékozhassuk magunkat s a lap pontos kiszolgáltatásában akadály ne álljon elő. Beregszász 1879. Jan. 3. Deák János Janka Sándor kiadó és laptulajdonos, szerkesztő. Borászati társulatunkról. A „Bereg“ 1875. okt. 17-én kibo­csátott 42-ik számában e lapok akkori és jelenlegi szerkesztője egy szerény felhívást intézett a megyei közönség­hez ezen czim alatt: „Használjuk fel a kínálkozó alkalmat egy megyei borászati társulat alakítására.“ 1875. évben ugyanis részint bortermé­sünk volt oly mennyiségben, hogy az a ritkább évek közé jegyezhető fel ná­lunk a szőlőművelők által tapasztalt és élvezett eredmények között; részint a megter­elt borm­­e­m­yiség minősége is olyan volt, hogy a legjobb é­vek ered­ményével vetekedhetett; az eladandó borok ára pedig oly csekély volt, hogy azonnali elárusítása bortermé­sünknek­­ nem volt észszerű. E szerény felhívás eredménye az lett, hogy az indítvány üdvösségét és vidékünkre való nagy fontosságát elis­merve, megyénk buzgó és minden köz­ügyért lelkesülő főispánja ugyancsak e lapok következő számában Beregszász és hegylánczolataihoz kapcsolt borter­melőihez (nem állítjuk, hogy épen a fent jelzett szerény felszólítás és indít­ványból kifolyólag, de mindenesetre az ügy nagy jelentőségét átérezve) „többek megbízásából” egy lelkes felhívást in­tézett az érdeklett közönséghez, mely­ben azt az annyira szükséges „borászati társulat“ megalakítására hívta fel. És e felhívás eredménye fényes, meglepő volt. Az érdeklett közönség nemcsak belátta e társulat létrehozatalá­­nak szükségességét, s sietett a termelt mennyiség arányához képest hozzájá­­­lni a közérdekű ügy létrehozásához hanem akadtak egyes lelkesebb érde­keltek, kik jó szándékukat megkoro­názták azzal, hogy személyesen is igye­keztek e részben a termelő közönséget a közbenjárásra, i­lletőleg részvételre felhívni. Így alakult a „Beregszász- és vi­déki borászati társulat“ mintegy szük­­ségképens következményéül az idő kö­vetelményeinek, és fényes eredménye gyanánt a közreműködött s érdekelt bortermelők lelkes buzgalmának. . . Mi volt a czél? . . . Borászatunk előbbre vitele, bora­­inknak a külföldi kivitelre alkalmassá tétele, s bortermelésünknek felszabadí­­tása egy oly lealázó­nyűg, egy való­ságos nepotism­us alól, minő a kóserezés. Ki ne látta volna be az értelme­sebb bortermesztők közül a czél nagy fontosságát? s ki ne igyekezett volna kivált azon évben, midőn jó borainkért csak igen csekély árt igértek a vidé­künkhöz szoko­s gyarlóságainkat és jóhiszeműség­­­et, de — talán mond­hatjuk — tudatlanságunkat is minden alkalommal felhasználni szokott borvá­­sárló üzérek — a hiányok elhárítása végett meg áldozatot is hozni? . . Annyival elszomorítóbb tehát nem­csak az érdeklettekre, kik tényleges TÁRCZA. Melinda.*) (Ballada.) Védve, óva hű szerelmét Szép Melinda férjét várjál Minden estre angyal ajkán Száll az éghez hó imája: „Uram ne vigy a kisértetbe!" Nevet rajta Gertrud asszony, Erényéből tréfát űznek: Jó Melindám! hátha, hátha Elmennél te zárdaszűznek ? ! „Uram ne vigy a kisértetbe!“ Kerülgeti ravasz Ottó ajka­nyájas, szava szintét: „Üdvözülök szép Melinda, Hogy ha szemem néha rád néz !“ . . .Uram ne vigy a kisértetbe!" „Csak kezecskéd bársony habját Érinthetném pillanatra!. . . *) Mutatvány Lukács Ödönnek sajtó alatt levő köl­teményeiből. Csak egy csókot lehelhetnék Édes „forró ajakadra!“ „Uram ne vigy a kísértetbe! . .“ Tőrt kivetnek, elkerüli, Nyájas bóktól el nem szédül; őrzi szivét csábítástól, Fülét hízelgő beszédtől . . . „Uram ne vigy a kisértetbe! ... „Király asszony édes néném! Készíts nekem egy jó estét! Meghalok, ha nem bírhatom Szép Melinda harmat­testét!. .. „Uram ne vigy a kisértetbe! . .. „Öcsém uram mint Lázár! . . . Eredj tőlem gyáva, léha! . . . . . Ám ha fogadnád tanácsom Tied lenne kéje még ma!" „Uram ne vigy a kisértetbe!. . * * * Csöndes alkony száll a földre. Ablakában szép Melinda; Nyájas, fürge, esti szellő Forró homlokát simítja! „Uram ne vigy a kisértetbe!" Büszke Bánk­ bán útnak indult Itthon is lesz holnap estve, „Vár szerelmem" szól s örömtől összereng Melinda teste. „Uram ne vigy a kisértetbe ! . Dobogó szív ... Lázas vágyak... Vére forrong, mint a fával.. Térdre hull és csöndes álmot kér az égtól hó imája! . . „Uram ne vigy a kisértetbe!..“ Majd lehajtja angyal fejét Fehér habzó vánkosára. Haj de mintha égő tűzzel Volna töltve az a párnál „Uram ne vigy a kisértetbe !" S mintha ébren, még is alva, Hallaná, hogy nyit az ajtó . .. „Bánk bán jött meg"­­. Súgja halkan, Undok csellel ravasz Ottó. „Uram ne vigy a kisértetbe!.“ Oda csúszik lopva, csöndben . .. ... Felhő rejti a hold fényét . . . És ott hagyja, meggyalázva Szép Melinda szűz erényét. . . „Uram ne vigy a kisértetbe!­­ . .“ „Király asszony! édes Néném! Vihar tornyosul e házon, Rengni érzem itt a földet ! A kéziratok nem­ adatnak vissza. Hirdetési dijak : Bélyeg d­­ij: minden egyszeri hirdetésnél 30 kr. Hirdetési dij: minden 50 szónál kisebb hirdetésnél 50 kr., 100 szóig 1 ft s­tb. aránylag Hirdetések s nyilttérbe szánt közlemények készpénz fizetés mellett fogadtatnak el. Nagyobb terjedelmű többszöri hirdetések­nél 10°/o levonatik. Nyilttér~sora 20 kr. Egyes^szám ára 10 kr.

Next