Bereg, 1882. (9. évfolyam, 1-53. szám)
1882-12-03 / 50. szám
50. szám. iá Előfizetési díjak: V Egész évre...................4 frt. 5* {}] Félévre.......................2 frt. [|] Negyed évre 1 írt. Bereg- és Ugocsamegyei nép- X TM tanítóknak s községeknek egész 1$) fp évre, előre beküldve 2 frt 50 kr. Szerkesztőség: Beregszász, 1882. deczember 3. Vikék évfolyam. TÁRSADALMI ÉS MEGYEI LRDSKÚ HETILAP. BEREGMEGYE HIRDETÉSEINEK és A MEGYEI KIR. TANFELÜGYELŐSÉGNEK HIVATALOS KÖZLÖNYE. MEGJELENIK MIDEM VASÁRMAI* HEGGEL. Hová a lap szellemi részét illető közleményeit küldendők : Beregszász, Namény utcza 453. LP Kiadóhivatal: V Hová az előfizetési és hirdetési {§] díjak s reclamátiók intézendők : (|j Nagy Lajos és Sallay Gyula 0 könyvnyomdája. $ Hivatalos hirdetési díjak: $ [§] nyugta bélyeggel s igazolólappal |^j egyszeri közlésért: j|) |§j 100 szóig . . 1 frt 40 kr. [|j rgj 200 szóig . . 2 frt 40 kr. j|] ® Magánhirdetések: ® 50 szóig . . — frt 80 kr. ›ji‡‚ . 1 frt 30 kr. át‡ . 2 frt 30 kr. ^100 szóig 2§£200 szóig X Hirdetések s a nyilttérbe . ® szánt közlemények készpénz ® ||) fizetés mellett fogadtatnak el Írt @ ... $ Nyilttér sora 20 kr.$ (f) Egyes szám 10 kr. 1$ Átmenet bajjal jár. Nem azon bajról akarunk emlékezni, mely folyamon a hidas segélyével átkelőket érheti, — vagy mely a községi utakon itt-ott tátongó dágványokon áthatolni kénytelen előfogatokra leselkedik. Az ily átmeneti bajok is figyelemre s elhárításra méltók. — Kivánatos volna, hogy a folyamokat a nagyobb közlekedés irányában biztos s jó hidak fékezzék és hogy a községi utak mindenütt rendesen járható állapotban tartassanak. De ilyen bajok feletti baj az, ha valamely vidéken megingatva van a közbátorság, az az a személy és vagyon biztonsága! Ezen közbaj van most megyénk területén növekedőben ; ezt tüntetik fel azon merész lopások és rablások, melyeket a folyó évben még idáig ismeretlen tettesek, feltűnőleg gyakran és lázító módon követtek el. Macsolán erősen rostélyozott ablakot törtek fel, a szomszéd szobában alvók nyugalmát meg se zavarva, három szobából lopták el az értékesebb tárgyakat. Csetfalván öt lárvázott arczú gonosztevő tört be egy jó módú földmíves lakába, a bent talált két nőt megkötözték, szájaikat betömték, és a felkutatott pénzt elrabolták. Nagy-Dobronyban öt-hat lárvázott egyén rabolni akart, egy ifjú meggyilkolása után, mert gonosz céljuk valósítására nem kedvezett a körülmény, elfutottak. Ezen bűnesetek a sok közül, arra mutatnak, hogy megyénkben bűnszövetségre lépett 5—6 gonosztevő talált idáig menhelyet, mert a tettesek még mindig szabadságot élveznek. Váljon esetleges vagy okszerű összefüggésbe hozható-e ezen bajos közállapot azzal, hogy a megyei rendőrségnek kifele áll a szekere rudja? Nem a legközelebb beálló átmenet, mikor a megyei rendőrséget állami csendőrség váltja fel, hozta-e meg a bajt, mely közbiztonságunkat fenyegeti ? Nem állítjuk. De a baj mindenesetre meg van; nem segít rajta, ha csak okát fürkészszük. — El kell azt hárítanunk, meg kell gátolnunk terjedését azonnal. Mit ér az örökség, ha nagy teherrel jár ? Az örökhagyók emléke, ily esetben átkos szokott lenni. A jól használt életnyereség nem csak az azt élvezőre, hanem az utódodra nézve is. — Az utódok tiszteletéért is érdemes munkálni. A közjóért, ha egy nap van is rendelkezésünkre, teljes erélylyel közrehatni, mindig tisztességes. Megyénk rendőrihatalmának tényleges birtokosaihoz, pályájuk végnapjaiban is bizalommal fordulunk s reméljük, hogy azon öt-hat gonosztevőt, kik bűntettekre szövetkezve meg megyénk területén lappanganak, lankadatlan nyomozás mellett, mihamar felfedezendik s átadják az igazságszolgáltatás megtorló kezébe. Semper. ..? E ÖRÜLJ .. . Ne örülj te annak, Hogy mint derűs, felhőtlen nyári ég: Boldog léted gyönyörben úszik még S csak vig perczei vannak. Tekints a magasba: Vidorabb ott is az égbolt kékje, Ha gyér fellegtöl övezten néz le Ránk, uj reményt adva. Hidd el, jobb’ szeretek Izzó aranyfényben borut-árnyat. Falánktalan örömre a bánat $ szivünk nem sebzi meg I Ae,é * 44$ A socialismus hazánkban. (Társadalom-bölcsészeti tanulmány.) III. Kivihető-e a socialismus elve? Mindenesetre igen nehezen oldható meg az A kérdés : minő okok folytán tisztelték először az emberek egymás tulajdonjogát?“ S. Maine S. Henrik. ,A jog őskora.* 219.1. Az angol jogtudomány egyik legjelesebb képviselője Maine, az emberi jog származását, fejlődését kutatva azon végeredményre jutott, hogy a jog gyermekkorában a tulajdon közös volt. Szerinte még ura is az ind falukban, sőt némely orosz helységekben is, csak ideiglenesen van meg a tulajdonjog, és bizonyos, változó időközben megszűnik a község összes tulajdona, az egész földbirtok összesittetik, azután a családok szerint újra felosztatik. Sőt felhoz egy különös esetet hazánkból is. A török birodalom s Magyarország közt fekvő, sokáig kétes birtokot képező, szerb és határőrvidéki falvakban a közbirtokosok, (egyúttal rokonok) közösen művelték az összes földet s a termést évenként felosztották, az egyes családok közt, néha szükségeik, néha bizonyos szabályok szerint. „Alapos okunk van hinni, — mondja ezek után, — hogy a tulajdon nem egyéneket, sőt nem is egyes családokat illetett meg valamikor, hanem csakis patriarchális mintára alakult nagyobb társadalmakat.“ Az átmenet azonban —mint mondja — ezen őskori tulajdonjogi viszonyokról az újkoriakra, mindenesetre homályos. Szerinte e kérdésre: minő okok folytán tisztelték először az emberek egymás tulajdonjogát? csak az felelhet biztosan, ki meg tudja magyarázni, „mely indokok ösztönözték az embereket eredetileg arra, hogy csaádi egyesületben összetartsanak? A socialisták szintén feltették ezen kérdéseket s egyik prófétájuk azon eredményre jutott kutatásaiban, hogy „a vagyon nem egyéb, mint lopás“, mert mint a evegő, viz, úgy a föld is az emberek közös tulajdona, s hogy meg kellett volna égetni a vakmerőt, ki legelőször verte be magának egy földdarabot s arra azt mondá, hogy „az enyém,“ de viszont azon eszteleneket is, kik ezt neki elhitték. S azért a socialismusnak a tudománynyal segítségére jövő hirdetői, az úgynevezett „socialista próféták“ ezrekre menő kötetekben szórták s szórják haragjuk s dühök mennyköveit, különösen a vagyon ellen, s az azt védő állam s társadalom ellen, s legújabban a hires nihilista Krapotkin legmondá a franczia socialistáknak: „a socialismusnak főellensége a vagyon s a jelen társadalom.“ Czéljuk tehát nem lehet egyelőre egyéb, mint lerontani a jelen társadalmi viszonyokat s csak azután fogják, — ha ugyan sikerült fog megegyezniük, — érvényre emelni, életbe léptetni elveiket. Elvüknek, tételeknek e szerint két része van: egy tagadólagos, mely ellentétbe helyezi magát a fönálló viszonyokkal s azokat nem csak tűzzel, vassal, de „petroleum“-mal is igyekszik lerombolni; a másik positiv, igenieges, melynek feladata a mai társadalom épületének romjain építeni fel a socialismusnak eldorádói boldogsággal kecsegtető, utópikus légvárát, tündéri varázspalotáját. És most tegyük fel a kérdést: „kivihető-e a socialismusnak eme terve?“ fájdalommal kell beismernünk, hogy a socialismus negatív része, a rombolás iszonyú terve, tekintve a mai társadalom viszonyait, nagyon is könnyen kivihető, hamar valósulhat s kérdésünkre síig ha nem már a „közel jövő“ fogja megadni a kétségbeejtő „igen“-t a választ. A positív, az igenleges, az alkotó részre nézve ellenben csak egy, határozott válasz lehetséges, hogy t. i. a socialismus, úgy, amint ma, egész borzasztóságában hirdettetik, soha kivihető nem lesz. Mert eltekintve attól, hogy mindig lesz ember, ki tulajdonáért, vagyonáért mindenre kész, maga a sociális Szeszélyes szomszédnők. Elbeszélés. Irta: Aigner Ferencz. Budapesten jó a harmadik emeleti lakás is a fiatal embernek, azért magam sem akartam alantabb keresni azt a kis szobát, amelyre pár hónapra terjedő budapesteni tartózkodásom alatt szükségem volt. Megbámultam tehát a házak kapuira kiaggatott, szemrontó házmesteri hirdetéseket, hogy valamikép megtaláljam jövendő lakásomat. Már kápráztak szemeim, a sok olvasástól, midőn egyik négy emeletes ház kapuján ökölnyi nagyságú betűkkel irt hirdetésre bukkantam. Ezt persze minden megerőltetés nélkül elolvashattam, igy hangzott: „Kiadó szállások a harmadik és negyedik emeleten.“ Ezt kerestem én — kiáltok fel örömmel — s beléptem a kapun. E nagy házban csak akad majd nekem is egy zughely is — gondolom. Amint aztán a fényes lépcsőzeten fölfelé haladtam, megváltoztattam a harmadik emeletre irányuló elhatározásomat, hisz a negyedik emeletről szebb a kilátás, azután egy fiatal embernek egészen mindegy, akár a harmadik, akár a negyedik emeleten szerez fészket magának, lévén az a nemes szokása, hogy keveset ezo-I Imnt /Vila —1—’ Az első emeleten lármás megjelenésemre egy vézna alak közeledett felém, a kiben én azonnal felismertem egy nagy ház hatalmas házmesterét, a kinek a kapunyitogatásokért adót tartozunk fizetni. E hatalmas férfiú pár lépésnyire megállt tőlem s rikácsoló hangon kegyetlenül törve a magyar nyelvet, kérdezé: — A kiadó szállásokat méltóztatik megtekinteni? — Igen, a negyedik emeleten . . Mintha most is látnám a gúnyos pillantást, mit reám vetett — szavaim után — macska szemeivel. — Egyébiránt egyúttal meg fogom nézni a harmadik emeleten levő szobákat is, — tevém hozzá hirtelen, restelve, hogy a negyedik emeletre való törekedési hajlamom miatt annyira lenézett a kiborotvált arczú német férfiú, felelete furcsán hangzott: — Uram, a negyedik emeletre felmehetünk a nélkül, hogy előbb a harmadikat lennénk kénytelenek felkeresni. E ház az újkor építészeti szabályai szerint van készítve. Itt minden emeletre külön lépcsőzet szolgál feljáróul. Kissé különösnek találtam ezt az újkori építési módot, de nem szóltam semmit, hanem egyszerűen követtem a házmestert, aki előbb levezetett a kapu alá , onnét az udvar hátsó részében levő lépcsőzeten sae-