Bereg, 1886. (13. évfolyam, 1-53. szám)

1886-05-23 / 22. szám

22. szám. — XII. évfolyam Megjelenik minden vasárnap. Beregszász, 1886. május 23. Kiadóhivatal: Szerkesztőségi, hová a lap szellemi részét illető közlemények küldendők : Beregszász, Péter-utcza 732. szám. Előfizetési díjak: Egy évre . . 4 frt. Fél évre ... 2 frt. Negyed évre 1 frt. Bereg- és Ugocsamegyei községeknek s néptanítóknak egész évre, előre beküldve .....................2 frt 50 kr. —I Egyes szám 10 kr. TÁRSADALMI ÉS MEGYEI ÉRDEKŰ HETILAP. Beregmegye Hirdetései, a kir. Tanfelügyelőség, a Közművelődési Egylet és a Gazdasági Egyesületnek HIVATALOS KÖZLÖNYE. Hivatalos hirdetési díjak: egyszeri közlésért .* 50 szóig — írt 90 kr. 100 „ 1 „ 40 „ 200 „ 2 „ 40 „ hová az előfizetési, hirdetési és nyilttéri dijak küldendők. I Nyilttér sora 20 kr. Hirdetések s a nyilttérbe szánt közlemények előre fizetés mellett fogadtatnak el. Az emberi szépség.* A legtermészetesebb óhajtás : ha valaki szép kíván lenni , oly természetes az is, ha a rut szebbé óhajt válni s a szép vágyik szépségét hosszú ideig megőrizni. Tisztességes és természetes ösztönök ezek és senkit sem lehet érte megróni vagy kigunyolni, mert ha igaz, hogy az ember isten képére van teremtve , aki saját szépségét fejleszti, ápolja, megóvja, az ép oly természetes kötelességet teljesít maga iránt, mintha eszik, hogy életét fentartsa, alszik, pihen, hogy üdüljön, tanul, dolgozik, hogy bölcsebb s ügyesebb legyen; szóval a gondviselés megindított művét folytatja tovább a maga részéről! Aziért nem éri el ez a természetes vágy oly egyenesen czélját, mint a többi fent említett vágyak? Mert álutakon, nem egyszerű természetes módon óhajtják elnyerni. Ha egy egészségtanár összes tudományát kizárná a gyorsan szépülni óhajtó egyén előtt, kicsinyléssel fordulna el tőle, mert semmi titkos és rendkívüli nincs benne, hanem egyszerű, bárki által elérhető feltételek. S a józan, egyenes tanácsnál többre becsülné egy nyegle csalónak ismeretlen alkatrészü és (ami a becsét neveli) méregdrága csodaszerét, mely tönkreteszi elébb jó ízlését; (mert minden kendőzőszer túlzásra vezet,) aztán szépségét s végül egészségét. De talán tévedek. Talán ha okos emberek, nyájas modorban, könnyen érthető módon elcsevegnének egyszer-másszor erről a világért sem kicsinylendő tárgyról : hálás figyelem, meleg érdeklődés lenne következése s ha az orvos és természettudós néhány sort szentelne az értelmes szépségfejlesztés és ápolásnak, ezáltal egynéhány százalékát megmenthetné a bismuth és minium szerencsétlen áldozatainak, e csekély eredmény is dús jutalma lenne fáradtságáért, mert a közönséget egy lépéssel előrevinné, a szépség tisztességes és természetes úton való fejlesztésében. Hiszen minden időben vannak és voltak emberek, akik meghallgatták és követték a szíves és okos tanácsot. Mindig akadt józan, értelmes fő a legtorzabb, természetellenesebb szokások idején is. Poitiers Diana, valentinoisi herczegnő soha semmi kendőzőszert nem használt, a friss esővizén kívül semmi mosdószere nem volt oly korban, mikor nemcsak a hölgyek, de a férfiak is túlzásba vitték az arczfestést s kendezőszerek használatát. Ninon nem festette őszülő haját, de ő utána porozta a magáét fehérre kivétel nélkül mindenki. Cleopátra barna bőre s haja nem takartatott a Juvenál által megörökített magas fokra fejlődött szebbitó művészet által. De míg egy tudományos egyén leereszkedik ilyen tárgyról írni, melyet a gyors előítélet kicsinyeivé lenéz, nem volna-e jó, ha közkincssé lehetne tenni mindazokat a tapasztalatokat, amit egyik-másik szemlélődő egyén gyűjtött, a kendőzőszerek mérgezése által szent , szépés tanúságos czikkre, melyet lapunk egyik kiválóan szellemes és jeles tollú barátnője irt, felhívjuk olvasóink , különösen a szülők figyelmét. Szerk. védők érdekében egyrészről, a szépség természetes uton való elnyerése és megóvása érdekében másfelől! Mindenki örömmel veendi, s talán az orvosok és természettudósok a sok jóakaratu, de tudománytalan csevegést megolvasva, kedvet fognak kapni, egy rendszeres értekezés megírásához, melynek tárgya lesz : az emberi szépség lehetséges elnyerésének, fejlesztésének, megóvásának s hosszú évekig való megtartásának egyetlen biztos módja. De hát hogy is lehetne szépnek, szebbnek lenni! Lehetséges-e az egyáltalában? Ha ezalatt valaki azt érti, hogy megváltoztathassa arczát, alakját, termetét stb? Fekete helyett legyen kék szeme, pisze orra helyett césári stb, az bizony egyszerűen lehetetlen, de felesleges is, mert : Mindenkinek a saját arczát, termetét, színét stb. kell fejleszteni és ápolni; nem idegen, de saját vonásaival kell a legkellemesebb hatást előidézni, valamint a saját idegeivel érez, saját gyomrával emészt, s ha nem a maga szemével néz, alig tudom mit lát. Az elérhető legnagyobb szépség a jó — nem tülvérmes vagy zsíros — egészség, a ruganyos test, vidám kedély, munkás, derült élet, szelid, értelmes, jó modor, tiszta szív és rendezett társadalmi viszonyok, általában a lehető külső és belső legnagyobb összhang által érhető el. Ezért a szépségnek ellensége mindaz, ami az egészségnek is árt. A rendetlen életmód, tunyaság, dűlő szenvedélyek, harag, bánt, túlfeszített nehéz munka, gőg, irigység, minden rossz vagy aljas indulat, kivált ha mélyebben gyökerezik, mert az arczvonásokat ellúzítja. A rossz, hiányos táplálkozás fakóvá, a túlfalánkság tisztátalanná, foltossá teszi az arczkört. Mélakór, bánat, közöny, túlságos sok szórakozás után beálló unalom az arczkifejezés összhangját rontja el. Általában a szórakozás — vadászat eszmeszegénységet bizonyít s hogy legyen az arca szép, ha szellemtelen? De a sok szellemi foglalkozás is árt ám a szépségnek; sok irodai munka, tanulás stb. tönkre teszi azt. Természetesség, harmónia az életben, mérséklet, józanság a szépség táplálója! A szépség fejlesztését már az élet első perceiben szükséges megkezdeni. A kisdedápolás e tekintetben már jó előrehaladt nálunk, úgy, hogy az élet első éveiben, mikor a szépséget okszerűen ápolják, mily csinosak, mily kedvesek is a gyermekek; ha így folytatnák, mily deli, kellemes és egészséges volna a társaság! Az orvosok egyedül dietetikai tanácsadók lennének, kevesebb számmal talán, de mennyivel kevesebb fáradtsággal s határtalanul jobban díjazva. A gyógyszerész (amint képzettsége s tehetsége magával hozná) vagy vegyészszó emelkednék, vagy lenne egyszerű drogneista, készitne bonbont, pástétomot, illatos sacheteket stb. Az elkerülhetlen betegségeket, himlőt stb. is, mennyivel könnyebben viselné el az ilyen nevelésben s életmódban részesülő nemzedék. A fájdalmat érezné, de nem merülne el benne tetszelegve. De fájdalom, kivált a kis leánybabáknál, a legzsengébb éveken túl már megjelenik a szépség első ellensége: az irigység, s torzvonást ró a sima arezra. A nevelés, tanitás daczot szül s az a szájat rutitja el, a hát meggörbül, a makacs, rossz gondolatok rejtőzni akarnak, a homlok, mely eddig emelve ragyogott, lesütve elárulja, mit titkolni szeretne. Minden új nap, uj kellemetlen érzés rutit, ferdít arezon,alakon. Minden élettapasztalat egy bájt rabol el s végre a virágkorban kész a rut leány ! Hogy lehetne ezt kikerülni? Szeretettel, szivjósággal, vidám kedélylyel, testi, lelki mérsékelt, hasznos munkássággal; ezek a pelyhek, melyekkel a szépség fejlődő kis madárkájának fészke kipárnázva legyen. Ki ezekkel bir, szép lesz nehéz sorsban is, sőt betegségben sem teheti teljesen semmivé. Készvét, elnézés, okos mérséklet több szépséget megment, mint Cagliostro híres kenőcsei. Az érzéketlen, önző és hideg egyén eszerint legtovább megtartaná szépségét? Igen, de hiányozván vonásaiból a kifejezés bája, mélyebb hatással nem bír. Ezenkívül az önző sokszor igen kicsinyes aggodalmaktól gyötörtetik, saját bálványozott éne örökös gondjainak tárgya s nélkülözni kénytelen a magasztos, szelid léleknyugalmat, mely hatalmas fentartója a szépségnek. A józan itélőtehetség is múlhatlan szükséges a szépség érvényre emelésénél. Mily hatást keltett volna p. v. Cleopátra, ha mikor Antóniuszszal először találkozott, llaszin teremben, violaszínű nehéz selyemruhában, szorosan testhezálló derékkal és gyertyavilágnál fogadja vala! Képzeljétek a fekete, pisze egyiptomi kövér nőt, a 20 éves fiuk anyját, a maradék falatot Caesar asztaláról, e helyzetben s Antonius úgy teendett, mint Octavián! És most állítsátok magatok elé a hasonlíthatlan találkozást, amint valóban megtörtént, az arany gályákat bíbor vitorlákkal árnyalva s a bő puha mouslin-öltönyü királynőt, mintha nem az evezők, de az őt megpillantó Antonius vágya vonná közelebb! Ah, Cleopátra szellemdús volt! Tettekkel, nem szavakban. Amint szelleme elhagyta, megszűnt igéző lenni.. Valóban, szellemdús nő sohasem követheti el azt az ostobaságot, hogy rut legyen, ha szép akar lenni. A meggyőződés — mondja Carrara — gyakran a vágyból származik. Jó, keltsen az élénk vágy meggyőződést. Űzzünk el magunktól mindent, mi a szépségnek árt: a szoros midért és gonosz szívet, a vonásokat durvító indulatokat és kenőcsöket, gondoskodjunk jó gyomorról és lelkiismeretről, szeressük embertársainkat, mint saját szépségünket, szeressük istent, ki alakunkat adta, mert vallásosság nélkül hiányzik a szépségnek egy bája. Szeresse a nő leendő gyermekei apját, hogy deli és ékes termete s előnyös jelleme legyen; szeresse a férj leendő gyermeke anyját, hogy szép arcza és élénk eszü legyen; mert bizony nem olyan lesz gyermekünk, mint valóban vagyunk, hanem a milyennek egymást láttuk. Semmi anyagi vagy sorscsapás ne zavarja fel annyira lelki nyugalmunkat, hogy A helységi ládája. — Eredeti népies elbeszélés. — Irta: SZÍNI PÉTER. (Folytatás.) III. A MÉREGKEVER ŐK. A magyar közmondás azt tartja, hogy „a titkot a tyúk is kikaparja.“ Bebizonyult az az igazság azon bűnténynél is, melyet Makkos László és felesége elkövettek. Mert — fájdalom — csakugyan igaz volt, amit a kantomé leánya szemébe vágott. Megmérgezték a vén Makkost olyan méreggel, melyet felismerni nagyon bajos s mely hosszú idő alatt öl. Előbb az erőt veszi el, a testet elszárasztja s azután hozza el lassan a halált. Makkos László ezen mérget még tanulókorában kapta egy gyógyszerész fiától, ki neki kedves barátja volt. Hogy látta a két szívtelen teremtés, hogy a vén Makkos nemhogy a sír felé közelednék, hanem egészsége mind jobban helyreáll, megunták várni az időt, míg a vagyon kezekre jut és elhatározták, hogy a mérget beadják Makkosnak. Úgy is történt. Egy napon Makkos László elment hazulról. A menyecske felhasználta ezen alkalmat és előkereste a mérget. Hizelgett az öreg Alakkosnak és amit soha nem tett, maga vitte be neki az ebédet. A vén Makkos el nem tudta gondolni, hogy mi jó ütött a menyéhez. Örömmel ült le asztalához és elkölte az ebédet minden rossz gondolat nélkül. Hogyan is tudott volna az az egyszerű ember olyat még gondolni is?...Az igaz lélek még a gonoszt is jónak szereti tartani. A menyecske öröme leirhatlan volt. Az öreg Alakkos jó étvágygyal megevett mindent, pedig az étel meg volt mérgezve. E naptól kezdve aztán mindig betegesebb lett az öreg Alakkos. Bélfájdalmakról, csontszaggatásról panaszkodott és lassan-lassan kialudt élete világa. A két „jó madár“ elérte czélját. Eltették láb alól a vén parasztot, mint ahogy az új menyecske nevező. Nem gyanított senki semmit. Eltemették az öreget szépen. A gonosz embert könnyen megnyugtatja lelkiismerete, mert előtte a rossz cselekedet is olyannak tűnik fel, melynek elkövetése nem bűn, nem vétek. Makkos László is csakhamar kibékült vele és egy hét múlva dicsekedve beszélte el anyjának az uj menyecske a dolgot. Eszében sem volt soha Makkos Lászlónak, hogy valaha napfényre kerüljön a dolog. Képzelhető hát rémülete, midőn egy napon meghalld, amit a faluban beszélgetnek. Alert Kuvik Kata gondoskodott arról, hogy a hirt elterjeszsze a falu népe között. Elbeszélte az eseményt fűnek-fának, csak azt nem monda meg, hogy ki volt a tett elkövetője. A falusi nép már hetek óta zúgott rajta s követelték a bírótól, hogy jelentést tegyen a dologról s vizsgáltassa meg az ügyet. Csonka László egy napon be is ment Makkos Lászlóhoz és szőnyegre hozta beszéd közben, hogy mit beszélnek a faluban. Makkos László elsáppadt a bíró beszédére, de hirtelen erőt vett magán és így szólt: — Biró úr, ha így áll a dolog, én mint gyermeke megboldogult atyámnak, követelem, hogy azonnal jelentést tegyen a hatóságnak. Nem tudom ugyan, van-e valami igaz a dologban, de hát sohse nyugodnék meg a lelkem, ha a vizsgálat elmaradna. A biró nem is soká késlekedett. Másnap bement Hólyag Ferenczczel Kölesdre és jelentést tett az ügyről. Makkos László kétségbeesése leírhatatlan volt. Most már feltámadt benne az alvó lelkiismeret és szakgatni kezdő szivét, de nem azért, mintha atyját szánta volna, hanem csupán attól való félelmében, hogy a törvény kezére kerül. Az új menyecske is megszeppent. Azt gondold egyszerre, hogy anyja beszélte el valakinek a vétkes tettet. Beszülten szaladt hozzá és megtámadta: — Te lelketlen, te szívtelen anya, ki gyermekednek sem akarod boldogságát, mit tettél te? A kántorné csak bámult leányára. — Tagadni sem tudod, ugye? Te beszélted el a dolgot. Most már neveted magadban, hogy én börtönbe kerülök. De tudd meg, hogy akkor te is odajutsz hoz.