Bereg, 1891. (18. évfolyam, 1-52. szám)
1891-11-08 / 45. szám
45. szám. XVII évfolyam. Megjelenik minden vasárnap. Beregszász, 1891. november 8. TÁRSADALMI ÉS MEGYEI ÉRDEKŰ HETILAP. BEREGVÁRMEGYE, A KIR. TANFELÜGYELŐSÉG, A KÖZMŰVELŐDÉSI EGYLET ÉS A GAZDASÁGI EGYESÜLETNEK HIVATALOS KÖZLÖNYE. Előfizetési árak: Egész évre 4 frt, félévre 2 frt, negyedévre 1 frt, — Egyes szélekra 10 kr. Nyilttér sora 20 kr, — Hirdetési bélyegdij 30 kr. Felelős szerkesztő és lap tulajdonos: MATAVOVSZKY BÉLA Szerkesztői iroda , Beregszász, barát-utcza 25. sz. Előfizetés és hirdetés dijai a kiadóhivatalban, Beregszász, Namény-utcza 503. szám fizetendők. Hirdetések árszabály szerint jutányos áron számíttatnak. Kisiparosaink helyzete. A magyar ember még ma is, amidőn pedig a rohamos haladást és fejlődést elvitatni nem lehet, nagyon nehezen barátkozik meg azon gondolattal, hogy az életben nemcsak mint földbirtokos, vagy hivatalnok, hanem másképen is boldogulhat. Nagyon nehezen adja rá a fejét még a közönséges szülő is, hogy gyermekét az iparos, vagy kereskedelmi pályára nevelje; intelligens embernél pedig valóságos csapásszámba megy, ha a fiúgyermek, mert a tudományos pályán a legnagyobb erőszakolás mellett sem boldogul: iparossá kénytelen lenni. Mint ijjesztő rémképet állítják elő az iparosságot: ha nem tanulsz, majd csizmadia-, vagy kovácsinasnak adlak! Természetes, hogy ilyen körülmények között nem valami kedvező véleménynyel van ezen pálya felől az ifjú, vigyázni pedig épen nem fog arra. Pedig értelmes, művelt embernek, igyekező , takarékos munkásnak nem olyan ijjeszető dolog az, mint tán első tekintetre látszik. — Sőt épen ma, a midőn az általános vagyonosodás szembeötlőbb, a ruházkodás csinosabb, az ízlés finomabb, a szükségleti és kényelmi czikkek iránti igények fokozottabbak; szóval a midőn minden téren, minden irányban pezsgő haladás, nagyobb arányú fejlődés nyilvánul, az iparos helyzete igen kedvező. Különösen van egy nagy előnye, melyet a tudományos pályán csak igen kevés ember biztosíthat magának, az hogy független. — Nem kell neki pártfogásért házról házra kopogtatni, elveit teljes tisztaságban megőrizheti; nem muszáj meggörbült háttal járulni feljebbvalóihoz s félnie attól, miként egy meggondolatlan szó, egy görbe tekintet miatt kiesik a kegyből s állását veszítheti, vagy legalább is folytonos zaklatásnak s üldöztetésnek leend kitéve. Neki csak egy fellebvalója van : a közönség , ezt pedig munkaszeretet, pontosság és előzékenység által állandóan a maga részére hódíthatja. — A másik kiváló előny az iparos helyzetében az, hogy a saját sorsát kezében tartja. Fokozott munkakedv mellett jövedelmét is hatványozhatja, megbízhatósága, rendszerezete által munkaadóinak számát növelheti, bizalmát megtarthatja; végre folytonos tanulás, önképzés, a szakmájában mennél nagyobb tökéletességre jutás folytán s ha a kellő modort, külső megjelenésében a megkívántató kellékeket elsajátító, bármely körben rendes helyet biztosított magának. A „mester“ művészszé válik, az ember tisztességet szerzett mesterségének. Igaz, hogy nehézséggel is kell a kisiparosnak küzdeni. A nagymérvben kifejlődött gyáripari készítmények sokkal jutányosabb árban, tetszetős alakban kerülnek a piacra, azonban, szolid, tartós czikkek készítése által a kisiparos is kivívja árui számára az azokat megillető helyet. Nem kisebb baj az iparosok boldogulásánál a tőke hiánya. Még az a szerény néhány forint sem áll rendelkezésére, a melylyel mesterségét megindíthatná s igy legnagyobb részben kölcsön pénzzel vagy hitelre vásárolt anyaggal kezdi meg iparát s ennek a nehézségeit aztán egész életén keresztül érezni fogja. Fontos dolog a kisiparosra továbbá, hogy képes legyen hitelezni. A mai világban, midőn a tisztviselő osztály, mely leginkább veszi igénybe a kisiparost, úgyszólván hónapról-hónapra él, csak 30—40 forintot sem képes egy öszszegben kiadni valamely tárgyért, ellenben 4—5 részletben igen kényelmesen letörlesztgeti eme czikkek óva. E bajon a dolog természeténél fogva nagyon nehezen lehet segíteni, de mégis válvetett működéssel, erős akarattal lehetne p. o. segélypénztárt létesíteni, melynek az lenne az intencziója, hogy a mesterséget kezdő s tőkével nem rendelkező iparos kamatnélküli s részletekben visszafizethető segélyben részesülne. Úgyszintén már a segédi karban meg kellene kezdeni a takarékoskodást s az igy össszerakott fillérek 5 —6 év alatt szintén jelentékeny összegre növekedhetnének. Nagy baj azonban, hogy kisiparosaink jobbára képzetlen elemekből állanak, a modern haladásnak ellenségei s nem bírnak az összetartás nemes és sikereket biztosító érzetével. — Láthatjuk itt városunkban s vármegyénkben, hogy mily nehézséggel lehet közöttük valami jó és uj dolgot meghonosítani. — A czédrendszert egyesek még mindig visszasírják, az ipartestületbe lépéstől egész iparosztályok idegenkednek s évekig spellálgatnak, hogy ezen rájok nézve annyi előnyt magában foglaló intézménytől szabadulhassanak. — Nagyobb vállalatok eszközlésénél, ahelyett, hogy összefogva, vállvetett működéssel igyekeznének eredményhez jutni, rendesen az egymás ellen való torzsalkodásban vérzenek el. Itt vannak évről évre a hadsereg számára készítendő czikkek és fölszerelések: iparosaink rá sem hederítenek, pedig egymást megértve, ebből is jelentékeny hasznot húzhatnának. —Szabad óráikat léha időtöltésben, haszonnélküli foglalkozásban fecsérelik el, ahelyett, hogy szakmájukban magukat tökéletesiteni, szellemi erejüket öregbíteni törekednének. — Tisztelet a kivételeknek, akiken aztán meg is látszik a kedvező hatás. Komoly munkaszeretet, takarékos életmód, pontos kiszolgálás által a kisiparosok helyzete folyton javulni fog s a maguk elé tűzött életezést biztosabban el fogják érni. Ezt bizonyára mindenki őszintén és szívből óhajtja. Benécs Gusztáv: Leányainkért is tegyünk! Régi jelszó: Több világosságot is mégis századoknak kellett lefolyni, míg meggyőződött a világ felőle, s döntő erejűvé vált az igazság, hogy a műveltség hatalom. Az ismeret, a képzett elme teszi úrrá az embert a természetvilág többi lényei és tárgyai fölött; ez teszi kihasználhatóvá ama tömérdek rejtett kincset életünk szépítésére, kellemessé tételére, mely kihasználatlanul parlagon hever ott, hol az emberek műveltség utáni törekvése még nem hozta lankadást, megállapodást nem ismerő édes izgalomba a lelkeket. Az ismeret, a képzett elme emeli tölibe az egyeseket gondolkozásban, ízlésben, magasabb röptűezetek, eszmények után való törekvésben, ama tömegeknek, melyek korlátoltságuk mellett teljesen ismeretlenek azokkal a gyönyörökkel, mik a műveit egyén legkedvesebb élet ingereiként szolgálnak. Hiszen teszünk io el egyokát, ki vált a jelen század folyamán, hogy a művelődés, az ismeretszerzés forrásai minél hozzáférhetőbbekké váljanak, s menthessenek azokból ne csak a kedvezőbb anyagi helyzetben levő gazdagok, hanem a szegény emberek és azok gyermekei is. Elveszítette régi jelentését még a rómaiak korából reánk maradt közmondás, hogy akit az istenek meggyűlöltek, tanítói pályára szánták, mert ezen állás mind erkölcsi értekében a fársadalom által való becsültetésben magas színvonalra emelkedett, mind anyagilag való méltányoltatása évről-évre emelkedőben van. De legyünk igazságosak. Valami menthetetlen egyoldalúság jellemzi áldozatainkat, melyeket az ismeretek és a műveltség terjesztése érdekében eddig meghoztunk, s e vád még határozottabban emelhető elődeink egymást fölváltott sok-sok nemzedéke ellenében. Mintha a családok élén a leányok nem is a mieink, vagy a mieink bár, de nem oly kedvesek, jövőjük építgetése, biztosítása szempontjából nem oly féltett kincsek volnának, mint a fiak; vagy mintha a nők életsorsára nézve egészen könnyű dolog volna, mit a vak életsorsának elgondolásánál nagyon fontosnak ismerünk el, hogy váljon hasznos és szép ismeretekkel gazdagon vagy azok nélkül indulnak-e el pályájukon, midőn a szülei hajlék küszöbén kívül vár reájuk az öntevékenység és egyéni boldogulás s esetleg másokat is boldogitásnak és étszaka? Már a régi századokban is, de kivált midőn a 16 ik századi vallásreformatió világra szóló nagy mozgalma erős lökést adott a szabad vizsgálódás elve proklamálásával az emberi művelődésnek, szinte versenyre kelni látszottak egymással a népesebb egyházak, városok, protestáns főurak mint pártfogók, közép és főiskolák létesítésében, de mindig csak a bak nevelésére, képzésére. Dicsekedésének tartotta minden valamire való város, hogy kebelében kisebb vagy nagyobb deákiskola legyen, arra azonban sokan nagyon sohá sem város, sem egyház, sem pártfogó, sőt még az állam sem gondolt, hogy az emberiség másik fele, a nőnem iránt is volnának a magasabb fokú ismerethez és műveltséghez juttatás szempontjából kötelezettségei. A legelőkelőbb és legjobb