Bereg, 1895. (22. évfolyam, 1-52. szám)
1895-07-21 / 29. szám
29. szám. — XXI. évfolyam. BE R E G Beregszász, 1895. julius 21. Ugyanis azon szülök nagy részénél, kiknek gyermekeik a múlt tanévben az alreáliskola 1. osztályát végezték, azon határozott szándék észlelhető, hogy az esetben, ha a gymnasium fokozatosan teljessé egészittetik ki, azon számítással, hogy így gyermekeikkel a gymnasiumi 8 osztályt itthon végeztethetik, az I. osztályt megismételtetik, és ez nagyon természetes okoskodás, legalább oly növendékeknél, kik nem előrehaladott korúak, mivel eltekintve azon erkölcsi és pedagógiai előnytől, hogy így gyermekeiket a legveszélyesebb serdülő ifjúkorban is helyben, saját szemeik és szülői felvigyázatuk alatt nevelhetik fel, más oldalról azon pénzügyi hasznot is nyújtja, hogy a növendékeknek ily módon nem kell a felső középiskolai osztály elvégzésére máshova menniök, ami (egy-egy évi taníttatási költséget 200—250 írtra téve) minden egyes szülőre nézve egy-egy ezer írttal és így — ha csak 30, a felsőbb osztályokban is haladó növendéket veszünk is fel — a négy év alatt a városi szülőkre nézve 30000 írt megtakarítással ér fel. De tekintve továbbá azon nagyon valószínű számítást, hogy eddig is az alreáliskola I. osztályába az elmúlt éven 45 rendes növendék jelentkezett s iratkozott be, ebből következtetve, gyanítani lehet, hogy egy teljessé kifejlesztendő gymnasium 1. osztályába mindenesetre jóval több, tehát 50—60 növendék fog beiratkozni; ha hozzávesszük ehez a szülőknek fentjelzett számítás alapján bekövetkező elhatározásuk folytán, hogy esetleg 10—20 szülő megismételteti gyermekével az I. osztályt, úgy oly létszámot fogunk nyerni a leendő II. osztály jókora megnéptelenedése mellett a következő I. osztályban, melyet a jelenlegi alreáliskolai épületnek egy tantermében sem tudnánk elhelyezni, még azon esetben sem, ha a minisztérium a törvényes maximális létszám szaporodását engedélyezné, és így a jelentkezők egy részét vagy vissza kellene utasítani, vagy pedig a város közönsége azon terhes feladattal állana szemben, hogy az I. osztályban egy parallel osztály felállításának költségeit kellene viselnie, amit tekintve azt, hogy már a leendő IV. osztály számára is egy új helyiségről kell gondoskodni (ami már magában véve nehéz feladat) és annyival inkább nehéz volna két új tantermet találnia, de figyelembe kell vennünk azon körülményt is, hogy a felállítandó parallel osztályban legalább két új tanerőre is lenne szükség, ez pedig a jelenleg uralkodó tanárhiánytól eltekintve, már csak azért is kerülendő, mivel a városra 2—3000 írt újabb évi megterheltetést hozna. Ezen körülményeket figyelembe véve, városunk hatóságának nincs s nem lehet most más feladata, minthogy számításba véve ezen újabban felmerülő incidenst, minden erejét s befolyását azon irányban kell érvényesítenie, hogy jövőre az alreáliskolának nem egy, de átmeneti tantervvel két osztálya nyittassák meg gymnasiumi jelleggel, ami részint az osztályok elnémulva kezdett csak beszélni megint, alig halhatóan. — Most már nem leszek a magáé soha. . . Tudom biztosan ... És még látni is alig fogom. Azt is tudom . . . Mert apa nem fogja engedni, hogy ide járjon ... Én ösmerem apát, maga is ismeri . . . Aztán úgy látszott, mintha gondolkoznék valamin és hozzátette: — Igaza is van apának, mert a világ, meggyezése, részint a tantárgyak új beosztása mellett semmi akadályba nem ütközik s a mellett sem számbavehető költségtöbbletet, sem új tanerők alkalmazását nem igényelné. Ezeket szükségesnek láttuk előleges felvilágosításként ez ügyben elmondani s e körülményre intéző köreink figyelmét még idejében felhívni, nehogy az idő, midőn a bajon még segíteni lehet, végleg elrepüljön. —.. az emberek ... " Rabóty nem engedte, hogy befejezze. — Csak azt ne mondja, Ida ... Az embereknek mindig volt beszélni valójuk, mindig lesz . . . Könnyű nekik, mert örökké élni fognak, de mi nem fogunk örökké . . . Nekünk boldogoknak kell lennünk . . . A leány könnyes szemével felnézett Rabótyra és csak annyit mondott: — Azt hiszi, hogy csak miértünk van a világ ? Aztán megint nem beszéltek egy ideig. Némacsend lett. A Rabóty zsebében megzörrent az ezüst pénz és összerázkódott. Az ablak alatt nehéz léptekkel mentek hazafelé a részeg parasztok. Durva hangjuk behallatszott a szobába. Az utcza végén pedig egy szerelmes mesterlegény harmónikázott. A leány megmozdult a helyén és alig hallhatóan szólott: — Jó volna meghalni ... * * Hát még sincs vége. Nemsokára jobban lesz majd, aztán felejteni fog és tovább fog küzdeni a boldogság után ... De már nem Rabótyval együtt . . . Külön-külön fognak küzdeni a boldogságért . . . Vagy talán megint együtt . . . valaki mással . . . Vegyes hírek. — Uj temetkezési egyesület városunkban. Alig alakult meg városunk lakossága közt a gör. kath. temetkezési egylet s e jótékony czélu, humánus intézmény áldásait alig kezdték tapasztalni az egyesület tagjai, máris egy uj, ilyen irányú egylet van alakulóban. A helybeli ev. ref. egyházi tagok körében ugyanis legközelebb élénk mozgalom indult meg hasonló tervezetű intézmény létesítésére, miután a gör. kath. temetkezési egyesület tagjainak száma oly nagy, hogy több tag ide nem vehető be, s e czélból a múlt vasárnap délután népes értekezletet tartottak, melyen az egyesület alakítását határozatilag kimondották s az előleges intézkedések megtételével egy küldöttséget bíztak meg. — Alispánválasztó értekezlet Ugocsában. Ugocsa megyében a következő tisztujitás már nagyban előre veti árnyékát. Báró Perényi Zsigmond meghívására ugyanis e hó elején Nagy-Szőllősön népes értekezletet tartottak, melyen — miután a vármegye jelenlegi alispánja, Szentpály István határozottan kijelentette, hogy az alispáni állásra az új választásnál semmi körülmények közt nem reflektál, a jelenlevő nagyszámú intelligens érdekeltség egyhangúlag Becsky Emil, ugocsavármegyei árvaszéki elnököt jelölte az alispáni állásra. — Egyházmegyei közgyűlés. A beregi ev. ref. egyházmegye nyári közgyűlését f. év augusztus hó 12 én és következő napokon tartja meg Beregszászban. — Hangverseny. Káldy Gyula zeneművésztársasága országos körútjában érintve városunkat, f. hó 13-án érdekes hangversenyt tartott az »Arany Oroszlán« nagytermében. A Programm a szabadságharcz dalaiból volt összeállítva, melyek dallamait úgy énekhangra, mint zongorakiséretre a jeles zenetanár, Káldy írta át. — Ő, ki előttünk a múlt években tartott Rákóczy-korabeli kurucz dalokból álló hangversenyeiből már ismeretes, a szabadságharcz dalainak összegyűjtésével uj babért szerzett ama koszorúhoz, mely öt, mint a nemzeti zenetörténeti irodalom megteremtőjét s egyedüli apostolát méltán megilleti. — A műsor előttünk nagyobb részben ismeretes dalait újjá, meglepővé tették a kitűnő művészek, úgy felfogásuk, mint előadásuk művésziessége által. Különösen megnyerték a közönség tetszését a Kossuth-dalok, s a »Honvédfüzér temetése«. Megértette, de nem akarta elhinni. Tízszer is elolvasta, húszszor is. Végre is el kellett hinnie. Csak egy rövid levél volt az egész. Német írta. Már a borítékáról is sejtette, ismerte az írást még akkorról, mikor hozzájuk járt. Mert Németnek is tetszett a leány, de kikosarazták. Ő volt az, akit Rabóty maga előtt látott, mikor összezavarodott előtte a világ egy nagy végtelen szürkeségbe ... A Németé volt az a jelentéktelen czivilarcz, amely akkor úgy megszépült Rabóty előtt . . . A levélben csak annyi volt : »Ha nem tudja, hogy Rabóty kártyára tette a boldogságát, — hogy a kauczióját kártyán vesztette el, hát tudja meg tőlem. Ha magának mást mond, akkor hazudik, megcsalja. Ida, . . . legyen az enyém. Német.« Mikor a leány a végére ért, az első szava az volt: — Soha.. . Pedig az volt a legkedvesebb benne, ami a végén volt. Az eleje fájt a legjobban, végtelenül . . . .. . Hát csalódott benne . . . Hiába küzdöttek együtt a boldogságért olyan sokáig . . . De nem is volt érdemes, mert megcsalta, hitvány volt . . . Aztán gondolkozni sem tudott tovább, látni sem tudott. Olyan valamit érzett a fejében ő is, mint Babóty akkor, mikor a boldogságát mely utóbbit Bárdossy íré, k. a. hangversenyénekesnő és Várady Sándor operaházi énekes adtak elő, Kuliffay Izabella úrhölgy zenetanárnő s Káldy négykezű zongorakísérete mellett. Érdekes része volt a hangversenynek a Kuliffay k. a. és Káldy által előadott Battyányi és Klapka-induló négykezü darabok, melyeket szintén a nagymester, Káldy irt át. Nagy elismeréssel adózunk Kuliffay kisasszonynak zongorajátékáért, kisolo-jában (Liszt F. Október 6-ára) művészi egyéni felfogásának, s országszerte bámult technikájának ismét fényes jelét adta. Különösen csodáltuk a hatalmas fizikumot s kitartó játékot, mely a zongoraművésznőknél oly ritka és keresett. Nagyon sajnáljuk, hogy a művésznő játékának eredeti nuance-ait nem érvényesíthette az impertinens zongorán. A hangversenyt csekély számú, de elegáns közönség hallgatta végig. Kár, hogy nem oly nagy volt az érdeklődés a többiek részéről, mint azt a hazafias érzés megkívánta volna. Szeretjük ezt a hangverseny kezdete előtt támadt zápornak beszámítani. A közönség egy része a »Kaszinó Vendéglő« termeiben együtt töltötte az estét tovább is a zeneművészekkel, hol a kedélyes együttlétet Várady szives éneklésével tette még kellemesebbé. (kb.) — Orgyilkosság Volóczon. Kroó Szender és Rosenberg N. volóczi lakosok, a közöttük levő sógorsági összeköttettés daczára, már régtől fogva ellenséges viszonyban élnek egymás közt, a minek oka abban keresendő, hogy Rosenberg veszedelmesen kezdett gazdagodni, amit a »verhovinai pénzkirály« görbe szemmel nézett. A napokban a két vetélytárs az utczán találkozott s Szender ur az esthomály fedezete alatt a boszu óráját elérkezettnek vélve, Rosenberg sógort fiai segítségével megtámadta s kövekkel úgy helybenhagyta, hogy életben maradásához alig van remény. A törvényszék a vizsgálatot a helyszínen vezeti, Szender ur pedig a hűvösön szendereg, elmélkedvén a történtek felett. *— Kinevezés: Justh Zsigmond, helybeli közjegyzői helyettes az igazságügyminiszter által helyettes közjegyzővé neveztetett ki. — Halálozások gombamérgezés következtében. Az elmúlt tartós esőzések idejében valóban gombamódra nőtt a gomba mindenütt, erdőn, mezőn, hegyen. A kedvező alkalmat a nép fel is használta kellőleg s uton-útfélen lehetett találni gombaáruló embereket. Azonban a gomba csak a kellő elővigyázat mellett élvezhető. A ki nem ismeri a mérges gombafajokat, azon igen könnyen megesik a szerencsétlenség s a jóizü, kedves csemegében a halál magvát veszi be. — Ily szomorú eredménye lett a gombaevésnek a múlt napokban két családnál városunkban. Egyik áldozata Cziment Frida, IV. polgári leányiskolát legközelebb kitűnően végzett növendék, kir. hó 13-án gombaevés következtében nagy kinfák közt halt meg. — Varga Ferencz helybeli napszámos és Jani nevű 7 éves fiacskája a múlt héten szintén gombát ettek és a fiú vesztette el . . . Összezavarodott benne a szerelem, a boldogság, a bánat és semmit sem látott . . . Csak egy revolvert, halványan, bizonytalanul az apja asztalán ... A keze önkénytelenül utána nyúlt. Másszor nem mert hozzá se érni, mert mindig töltve volt . . . Most is biztosan . . . Aztán a halántékához szorította ... Az ujja megtalálta a ravaszt . . . Már csak egy gyönge nyomás kell és vége a küzdelemnek, a vágynak a boldogság után . . . Vége a reménynek, de a bánatnak is . . . Olyan jó lesz Csak egy kis nyomás kell .... Megtette s a kakas lecsattant ... És semmi sem történt egyéb. Nem is volt megtöltve. A keze lecsúszott a halántékáról s a gyilkos szerszámot messze eldobta magától ... A teste csak most kezdett reszketni, az ajka csak annyit tudott kimondani: — Hál istennek, hál istennek . . . Aztán összeesett az izgalomtól.