Görög katholikus szemle, 1906. július-december (7. évfolyam, 26-52. szám)

1906-07-01 / 26. szám

154. oldal. GÖRÖG KATHOLIKUS SZEMLE 1906. július hó 1. Ha a nő elraboltatásába bele nem egyezett, (néme­lyek szerint, még ha előre beleegyezett volna is) szabad­ságának teljes visszanyerése után köteles legazonnal, vagy legkésőbb 6 hónap (félév) alatt a házasság érvényét megtámadni, mert különben, — főleg, ha időközben a házas életet szabadon folytatja — ezen jogáról lemon­­dottnak vélelmeztetik. Végre megjegyzendő, hogy a tridenti zsinat a nő­rablót és mindazokat, kik a rablónak a merénylet végre­hajtásában tanácscsal vagy bármiképen segítségére voltak, becsteleneknek és az egyház kebeléből kizártaknak nyilvánítja. Gyakorlati útmutatás. A szoros értelemben vett nőrablás manapság már az európai művelt államokban alig fordul elő, legfeljebb itt-ott a balkán államokban (pl. Dalmáciában) előfordul, hol ez mintegy a népszoká­son alapul,­­ azért ezen akadálynak manapság már nincs is valami nagyobb gyakorlati fontossága. Azért a polgári törvény a nőrablással külön §-ban nem is fog­lalkozik, mert 37. és 38. §-aiban úgyis kimondja, hogy a »házasságkötés nyilvánosan, az erre rendelt hivatalos helyiségben történik«, másrészt meg: »a házasságkötés­hez a házasulók szabad beleegyezése szükséges, kény­szer kizárja a szabad beleegyezést« — s igy a nőrablást az erőszakkal egészen egyenlő értékűnek tekinti. De még azért sem foglalkozik a polgári törvény a nőrablással külön §-ban, mert 7—10 §-aiban úgyis kimondja, hogy a kiskorú nő a, szülő vagy a törvényes képviselőnek beleegyezése nélkül nem köthet házasságot. S végre nem foglalkozik a polgári törvény a nőrablással külön §-ban azért sem, mert hisz a (1878 .V. t.-c.) m. büntető tör­vénykönyv jelenleg is érvényben levő 320. és 321. §-ai így szólnak: »Aki életkorának 14-ik évét még túl nem haladott leányt, annak beleegyezésével szülőjének, gondnokának vagy felügyelőjének felügyelete alól, azok akarata ellenére elvisz vagy letartóztat, 5 évig terjedhető fogházzal büntetendő.« »Aki fajtalanság vagy házasságkötésre irányzott célból, valamely nőszemélyt, ennek akarata ellenére, erő­szakkal, fenyegetéssel vagy ravaszsággal hatalmába kerít, elvisz vagy letartóztat, 5 évig terjedhető fegyházzal bün­tetendő.«­­— Eszerint tehát büntető törvénykönyvünk a nő­rablót, — mint a személyes szabadság megsértőjét — erősen bünteti, s amennyiben jelenleg a házasulók egyházi áldásban csakis azután részesülnek, amint már a polgári alakszerűségeknek eleget tettek, alig fordulhat elő az az eset, hogy a pap olyan házasulókat részesítene egyházi áldásban, kik ezen házassági bontó akadálynál fogva egyházi áldásban nem részesíthetők! 16. A bűntény akadálya (Impedimentum criminis.) Bűntény alatt érvényesen megkötött s még fönnálló házasság ellen intézett két súlyos bűntettet értünk, t. i. a házasságtörést és a hitves meggyilkolását olyan szándékkal egybekötve, hogy ezen fönálló érvényes há­zasságtól megszabadulva, a bűntársak majd egymás kö­zött újabb házasságot köthessenek. A kánonjog szerint a bűntény csak a következő négy esetben képez bontó házassági akadályt: 1. Ha a házasságtörés kölcsönös házassági ígérettel van egybekötve. Ezen házasságtörésnek azon­ban valódinak kell lennie, vagyis kell, hogy ezen há­zasságtörés által: a) egy és ugyanazon érvényesen megkötött házasság legyen megsértve; b) hogy nemcsak megkísértve, de tényleg végre is legyen hajtva a testi közösülés és pedig szabadon, menten minden kényszer nélkül; c) hogy mindkét bűntárs tudja azt, hogy ők ezen testi közösülés által házasságtörést követnek el; s végre d) hogy a házasságtörők kölcsönösen, szóval vagy írás­ban, teljes komolysággal (még hitvestársuk életbenlétében) egymásnak házasságot ígérjenek. 2. Ha a házasságtörés tényleges házasság­­kötéssel (vagy jobban mondva házasságkötési kísérlet­tel) van egybekötve. Az előbbi esetben elmondottak a 2-ik esetre is értendők, azzal a különbséggel, hogy itt az ígéret helyébe a házasságkötés lép (s illetve inkább a házasságkötés kísérlete, mer hisz’ érvényes házasság — a kötelék akadálya miatt — úgy sem köthető!) Nem tesz különb­séget akár a trienti forma megtartása mellett, akár anélkül, (pl. polgárilag vagy concubinatus útján) lépnek házasságra; sem az nem határoz, hogy a házasságtörés, ezen második házasság megkötése előtt, vagy után történt-e? 3. Az egyszerű hitves gyilkosság — házas­ságtörés nélkül — csak akkor képez bontó akadályt, ha a) ha a vétkes házasfél azon személlyel, kivel új há­zasságot akar kötni, az ártatlan házastárs meggyilkolása iránt összebeszélt és mindketten közös megegyezéssel a bűntett végrehajtására közreműködtek jóllehet tényleg csak az egyik bűntárs követte el a gyilkosságot, vagy egy­más által követtette el. b) A két bűntárs előzetes tudomásával végrehajtott egyszerű hitvesgyilkosság még azon esetben is bántó akadály, ha csak az egyik fél követte el azon szándék­kal a bűntettet, hogy ezután egymással házasságra lép­hessenek. c) Végre, hogy az akadály létre jöjjön, szükséges, hogy a halál a vétkes cselekmény természetes követ­kezménye legyen és ne véletlenségből, vagy más okból (pl. az orvos tudatlansága vagy hanyagságából) szár­mazzék. 4. A hitvesgyilkosság pedig házasságtöréssel egybekötve még akkor is bontó akadályt képez, ha csupán az egyik házasságtörő, a másiknak tudta és bele­egyezése nélkül követi el (személyesen vagy más által) a hitvesgyilkosságot. A gyilkosságra vonatkozólag itt is ugyanaz áll, ami fentebb (3. c. pontban) volt elmondva s egyúttal itt is megkivántatik azon szándék, hogy a házasságtörő fél ezen gyilkosság által meg akar szabadulni az útjában álló házasságtól, vagyis, hogy e gyilkosság a kötendő új házasság céljából (és ne más okból, pl. bosszú, rablás stb.) történjék. (Ezen szándék különben úgy itt, mint a 3-ik esetnél mindig feltételeztetik, ha tehát a gyilkos a bíróság előtt ezen szándékát tagadná, az ellenkezőt be­bizonyítani köteles!) A bűntény akadálya mind a 4. esetben, — ámbátor a házasságnak isteni rendeleten nyugvó lényege ellen van közvetlenül irányozva, mégis csak tételes egyházi törvényen nyugszik, s azért a nem keresztényeket nem kötelezi s egyúttal az egyház felmentést adhat. Megjegyzendő azonban, hogy a házasságtörés ese­tében, ha a felek a házasságkötést vagy megígérték vagy megkisérlették, a quinquenalis facultások alapján a püs­pöktől felmentés kapható, de a hitves gyilkosságnál,­­ legyen az akár házasságtörés nélkül, akár házasságtörés­sel egybekötve, továbbá akár mind a ketten, akár csak az egyik okozta a halált,­­ ha a hitvesgyilkolás nyil­vános és köztudomású még sohasem adatott dis­­pensatio; ha pedig az elkövetett hives gyilkolás titkos, nagyon ritkán s igen fontos okokból a római szentszék adhat felmenést. »In articulo mortis« azonban, a nm. püspöki kar­nak közös főpásztori körlevele alapján a bűntény-aka­dálynak mind a­­ nemétől a parochusok felment­vényt adhatnak, de az ügyet azután utólagosan a püspöknek bejelenteni kötelesek. A polgári törvénynek a bűntényre vonatkozó ren­­delkezései a következők: »Nem köthetnek egymással házasságot azok, a­kik közül egyik, a másikkal egyetértve saját házastár­sának vagy a másik házastársának élete ellen tött.« (13. §.) »Semmis a házasság, melyet a 13. §. ellenére kö­töttek.« (45. §. 1 pontja.) A 20. és 23. §-ok pedig így szólnak: »Tilos a házasságkötés azok között, akiket a fel­bontó ítélet házasságtörés miatt az egymással való házasságkötéstől eltiltott. A király az igazságügyminiszter előterjesztésére fel­mentést adhat.« (20§.) »Tilos házasságot kötni az egyik házastársnak azzal, aki a másik házastárson elkövetett gyilkosság, szándékos emberölés vagy ezeknek kísérlete miatt mint tettes, vagy részes elítéltetett, akkor is, ha az ítélet még nem jogerős. ^ A király az igazságügyminiszter előterjesztésére fel­mentést adhat.« (23. §.) Végre a 76, 78. és 85. §-ok igy szólnak: »A házasság felbontását kérheti az a házasfél, ki­nek házastársa házasságtörést, vagy természetelleni fajtalanságot követ el . . .« stb. (76. §.) »A házasság felbontását kérheti az a házasfél, ki­nek házastársa élete ellen tört, vagy kit házastársa testi épségét, avagy egészségét veszélyeztető módon szándéko­san súlyosan bántalmazott.« (78. §.) »A házasságtörés okából vétkesnek nyilvánított házastárs a felbontó ítéletben eltiltandó a házasság­­kötéstől azzal, a kivel a házasságtörést elkövette.« (85. §. 4-ik pontja.) — Jolánka, mit szólnál hozzá, ha téged egy oly ember venne el, mint az én vőlegényem? Szeretnéd-e?. — Nagyon, nagyon — szaladtak ki a fiatal leány ajkain önkéntelenül a szavak. — Aha, persze hogy nagyon ! Hisz el is felejtet­tem, hogy ezt már elmondtátok egymásnak eljegyzésem napján. Tudd meg, hogy ott voltam mellettetek s min­dent hallottam. Add csak ide a gyűrűt! Magdolna úgy meglepte mit sem sejtő nővérét, mint a folyam rohanó áradata a parton gyanútlanul járkálót. Jolánka ránézett nővérére s villámgyorsan a tó közepébe vetette magát, de testvére segély kiáltására a nagyszámú cselédség ki­mentette őt a vízből. A mint magához tért lábaihoz esett s irgalomért esedezett. — Oh Magdusom, bocsáss meg nekem, látni sem akarom azt a gonosz Körtefayt, ki ellened ilyen bűnre tudott csábítani. — Nem haragszom, minek haragudnám reád? — válaszolta nyugodtan Magda s e pár szóval annyira meg­nyugtatta nővérét, hogy látszólag az eset semmi nyomot nem hagyott kedélyén. Egy tavaszi napon Jolánkát már korán reggel a parkban látták. Ott ült egy padon, s hosszan nézegette azt a gyűrűt. Csodálatos varázsa lehetett annak a gyűrűnek. Könnyet csalt a szemből, sóhajt sóhajra szakasztott fel a kebelből. Magda is a padon találta meg Jolánt. — Nem tudsz megválni­ attól a gyűrűtől? — Nem Magdasom, hadd legyen örök büntetőm ez a gyűrű, a­miért összetörtem vele boldogságodat, hadd sirassam meg mindannyiszor, a­hányszor látom, azt a pillanatot, a melyben Körtefayt meghallgattam. Aztán mosolyogni kezdett, összecsókolta testvérét, künyje fölszáradt, karját testvére karjába ölté s mintha csak egy elröpült rossz álom után lenne, vig lelt paj­­zánságának egész teljességével. Egy pár nap múlva azonban Jolán már ágyban fekvő beteg volt. Láza a legmagasabb fokokat mutatta, az orvosi tudomány tehetetlen volt vele szemben. Nem szenvedett, legalább nem mutatta szenvedését, de a­mikor egyszer egyedül maradt Magdával, megragadta Magda kezét, csók­jaival halmozta el s sírva kérte: — Magdusom bocsáss meg nekem. Nagyon szen­vedek. Meghalok, mert ezt akartam. Szeretem Körtefayt egész lelkemmel, de azért látni sem akarom s átkozom azt a percet, amelyben megszerettem . . . Most már oda­adom a gyűrűt csak azért, hogy emlékezzél meg sokszor szerencsétlen testvéredről s mindannyiszor bocsáss meg neki . . . Megteszed Magdusom? — Meg édesem! De . . . Nem volt ideje befejezni szavait, melyekkel talán a betegség okát akarta kérdezni, avagy vissza akarta őt hivni az életre, hisz 15—16 év nem tudja a boldogság forrását megállapítani, mert Jolán még egyszer megcsó­kolta kezét, lihegő kebléből fölszakadt még egy sóhaj s szederjes ajkával oda tapadva Magda kezéhez, kiadta szenvedő lelkét. Talán a Körtefaytól való irtózat tette oly rette­netessé azt a sikoltást, mely kiszaladt Magda ajkán akkor, mikor látta, hogy nővére kiadta szenvedő lelkét. Hiába voltak a szülők forró csókjai, Jolánt többé életre kelteni nem lehetett. Körlefay a jegyváltás, után, mivel megtudta, hogy menyasszonyának tudomása van Jolánnak tett vallomá­sáról, azonnal elutazott. Irt ugyan Magdának, hisz szép hozományáért érdemes volt­ mentegetnie magát s meg­próbálni visszaszerezni a Magda kegyeit, de választ nem kapott levelére. Bízva hóditó erejében, végre elhatározta, hogy személyesen keresi fel Magdát. De rosszkor jött. Magda ott volt szobájának ablakánál s fejét a te­nyerébe temette. —­ Magdus!szólalt meg a belépő Körtefay. Magda meglepetve kelt föl székéről s élő szobor­ként állt meg Körtefay előtt. Arcának halványságát ru­hájának gyásza emelte, ajkai remegtek, szemei meredten tapadtak Körtefayra. — Mit keres itt? — szólalt meg pár pillanat múlva tompán. — Magdus! — Személyesen akart tetteinek következményeiről meggyőződni ? Még egyszer akarta látni azt a két leányt, azt a két testvért, kik közül az egyiket a halálnak adta, a másikban pedig a legmélyebb gyűlöletet keltette fel maga iránt. Ha igen, úgy nézzen arcomba, melyből az irtózat minden vért elkergetett, aztán lépjen a szomszéd szobába s nézze meg a Jolán ravatalát. S azzal rideg léptekkel az ajtóhoz ment s benyi­tott a ravatalos szobába. Körtefay mintha megremegett volna, de egy pilla­nat múlva már ismét a régi volt. — Bocsáss meg Magdus. Önfeledt pillanat volt, nem gondoltam meg, hogy ez is következhetik utána. — Nem ? — kérdezte Magda s a­mit még ezután akart mondani, azt abba a rettenetes keserű mosolyba temette, mely megremegtette ajkait. • — Kíván még valamit? — folytatta azután. — Azt hiszem, hogy célját elérve, többé nincs mit keresnie itt! — s azzal bement a ravatalhoz s keserűen elzo­kogta azt, a mit végig szenveded megcsalt és meg­tört szive. Az öreg Szilvássyt a csapás nagyon megviselte. A vigkedélyű Jolán kedvence volt, Körtefayt ő hozta be családjába. EGYHÁZI HÍREK. A szerednyei esp. kerület papságának üdvözlő feliratát, melyet e helyen közöltünk annak idején, Apponyi Albert gróf vallás- és közokt. miniszter a következő sorokban köszönte meg: »A szerednyei gör. kath. egyházkerület pap­ságának meleghangú, hazafias üdvözletéért mélyen érzett köszönetet mondok s azt szívből viszonzom. Apponyi.« A kislétai gör. kath. templomra újabban ada­koztak: Novák János dobrókai lelkész gyüjteivén 20 koronát. Eddigi gyűjtésünk az előbbi 5240 korona 58 fillérrel együtt tesz 5260 kor. 58 fillért. Fogadják a nagy­lelkű adakozók kegyes adományaikért szegény hitközsé­­gem­ nevében is hálás köszönetemet. — Szaplonczay György. TANÜGY. A tanképesités nyilvánosságra hozásáról. A »Görög Kath. Szemle« f. évi junius hó 17-iki száma »Helyi Hírek« rovatában az ungvári gör. kath. kántor-tanitó-képző intézetében képesített ifjaknak nem csak névsorát, de még azt is kellett olvasnom, hogy kik lettek egy évi újrakészülésre, s kik lettek valamely tárgyból az ok felemlitésével javító vizsgálatra utasítva. Ezeket olvasva engedje meg főtisztelendő szerkesztő úr, hogy e közétételre —­ okleveles polgári iskolai taní­tónő — szerény nézetemet azon kérelemmel kifejezhes­sem, hogy e nézetemnek becses lapja hasábjain helyet engedni kegyeskedjék.

Next