Görög katholikus szemle, 1913. január-június (14. évfolyam, 1-24. szám)
1913-01-05 / 1. szám
2. oldal. GÖRÖG KATOLIKUS SZEMLE 1913. január hó 5. Onnan (a szentségházból) hirdeti Jézus : «Szeresd felebarátodat, mint tenmagadat». — «Szeresd embertársadat, mint én szeretlek téged». A gazdagot figyelmezteti a szegények, özvegyek és árvák támogatására. Az alattvalókat inti a tekintély tiszteletére s engedelmességre. Jóllehet, a természetjog különféle rendeket és osztályokat különböztet meg s jóllehet, az életben a munka, szorgalom, ügyesség, erő és fortély, személyes szabadság, szerencse vagy szerencsétlenség, vállalkozási szellem a vagyon felosztását s az egyenlőtlenséget szüli, mint az Úr is mondja «szegények mindig lesznek közöttetek. (Mát. 26.), az eucharisztia előtt oly szépségesen kiegyenlítődnek a társadalmi különbségek. Hiszen oly édesen hívogat magához az Üdvözítő . (Mát. 11.) „Jöjjetek hozzám mindnyájan, kik fáradtak s terhelve vagytok s én megenyhitlek titeket“, — kivétel nélkül mindenkit: gazdagot, szegényt, urat, szolgát, előkelőt, koldust. Senkit senkit sem taszítok el magamtól. S valóban mily szépen megférnek előtte, az eucharisztia előtt mindazok, kiket az életben nagy űr választ el. Mily jól esik enyhülést, vigasztalást keresni s találni, mit sehol másutt nem találhatunk fel. Az általános segélyreszorulás közel hozza egymáshoz a még annyira is különböző rangú és rendű embereket. Mert hiszen ki mondhatja magáról, hogy meg nem ízlelte az élet keserűségét? Hiszen életünk nem egyéb, mint a szenvedés, bú és bánat, keserűség és csalódás, gondok és bajok folytonos láncolata! Épp úgy nincs fölmentve ezek alól az előkelő és gazdag, valamint a szolga és szegény. Kivétel nélkül, mindnyájan rászorulunk az enyhülésre és vigasztalásra. Mindnyájan odafutunk az Élő víz forrásához s onnan mentünk közösen. Eltűnik ott a gőg és lenézés, az irigység és büszkeség, az elkeseredés és csüggedés. Az eucharisztia elűzi a mindennapi élet árnyoldalait. Itt megtanulják az emberek egymást érteni, becsülni s szeretni! Ez tehát a szociális erények legbővebb forrása! De menjünk tovább s nézzük a természetfeletti indokot, mely felkelti bennünk a szociális érzéket. Az általános bünteher jele: a kereszt s a keresztáldozat vérontás nélküli megújítása, a sz.miseáldozat (eucharisztia) előtt, minden tisztelet, rang, tekintély, vagyon vagy kiválóság háttérbe szorul s mindenki csak az Ég haragjára s Isten könyörületére, végtelen szeretetére, az ember végcéljára, az örökkévalóságra gondol. Mindenki egy szent közös érzéstől — a bűntudat súlya alatt — áthatva s mellét verve azt mondja : „légy irgalmas Uram nekem, szegény bűnösnek !“ Fényesen beteljesedtek az Úr szavai: „Ha e földről felmagasztaltatom, mindenkit magamhoz vonzok. (Jan. 12.) Mert valóban különbség nélkül egyaránt mindenkit magához vonz az eucharisztia s gyönyörűségesen kiegyenlít minden társadalmi különbözetet s ellentétet. S ha az oltártól eltávoznak, azért a szegény nem fog kevesebb tisztelettel viseltetni a gazdagok és nagyok iránt, mint addig, de viszont a gazdagok is érezni fogják, hogy ők is segélyre szorulnak s a szegényekkel egy családnak, az Isten családjának tagjai s ezeket segíteni, gyámolitani fogják. így lesz a betlehemi jászol, — igy lesz az Eucharisztia a szó legnemesebb értelmében szociális tény, a szociális erények legbővebb forrása! P. Müller nyomán: Sztankai Gyula. EGYHÁZI HÍREK. Fejér Emmánuel munkácsi kanonok meghalt. A munkácsi egyházmegye olvasókanonokja Fejér Emmánuel praelátus, c. prépost e hó 29-én este fél 8 órakor Ungváron hosszas betegeskedés után elhalt. Személyével lapunk más helyén bővebben foglalkozunk. Temetése az egyházmegye, a vármegye és a város nagy részvéte mellett e hó 1-én volt. A sz. misét és a temetést nagy segédlettel Gébé Péter kanonok, székesegyházi parochus végezte. A temetésen a megyés püspök is megjelent. Nagy közönség kísérte a népszerű főpapot a kriptába, ahol örök nyugalomra helyeztetett. A gyászesetről a következő jelentések szólnak : I. A munkácsi görög szertartású katholikus székeskáptalan őszinte fájdalommal tudatja, hogy szeretett tagtársa méltóságos és főtisztelendő Fejér Emmánuel székeskáptalani olvasókanonok, Pápa Őszentsége házi főpapja, sz. Ágostonról nevezett sz. Lázárszigeti c. prépost, a III. oszt. vaskorona-rend lovagja, Ungmegye törvényhatóságának tagja stb. munkás és tevékeny életének 73-ik, áldozópapságának 48-ik évében az isteni Gondviselésben megnyugvó lélekkel viselt hosszas betegség után, az anyaszentegyház szentségeivel többször megerősítve, folyó hó 29-én este 8 órakor halhatatlan lelkét Teremtőjének visszaadta. A megboldogultnak földi maradványait 1913. évi január hó 1-én reggel 8 órakor fogjuk a székesegyházban végzendő szentmiseáldozat és beszentelés után a katedrális sírboltjába, a feltámadás boldog reményében elhelyezni. Ungvár, 1912. december 29. Az örök világosság fényeskedjék neki s az Úr Jézus legyen jutalma ! — II. Alulírottak úgy a maguk, mint a kiterjedt rokonság nevében mély fájdalommal tudatjuk, hogy a legjobb apa, a jóságos nagyapa, após, sógor és rokon ''méltóságos és főtisztelendő Fejér Emmánuel pápai praelatus, munkácsi székeskáptalani prépost-kanonok, a III. oszt. vaskoronarend lovagja, Ung vármegye törvényhatósági bizottságának tagja stb. stb. életének 73-ik, áldozópapságának 48-ik évében békés türelemmel viselt hosszas szenvedés és a haldoklók szentségeinek ájtatos felvétele után f. hó 29-én este 8 órakor visszadta lelkét Teremtőjének. A megboldogultnak földi maradványai 1913. január 1-én d. e. 8 órakor a püspöki székesegyházban végzendő sz. mise után fognak örök nyugalomra helyeztetni. Ungvár, 1912. december 30. Legyen emléke örök és nyugalma boldog! Leánya: Emma, férj. dr. Sereghy Mihályné. Veje: dr. Sereghy Mihály kir. táblabiró. Unokái: Mihály, Emil, Magda. Testvéreinek gyermekei: Molnár Gyula és neje, Molnár Ágoston, Molnár Ilona és férje Kutka Izidor. Molnár István, Molnár Kornélia, Molnár Pál és neje. Rokonai és sógorai : Rezy Vilmosné szül. Szteczovics Terézia, Szteczovics Miklós, Hrabár Bazilné szül. Szteczovics Kornélia, Melles Emil és családja, Vargha Géza és családja, Melles Gyula és családja. Lelkészi kinevezések a munkácsi egyházmegyében. Orosz Ágoston hajdúböszörményi r. h. lelk. kineveztetett Lasztomérba h. lelkészül. Az uj göp. kath. püspökség székhelye és Nagykároly. Nagykároly város tanácsa a múlt héten ülést tartott, amelyen elhatározta, hogy az uj gör. kath. püspökségnek Nagykárolyban való felállítása érdekében felír a kormányhoz. A feliratban a tanács a város részéről a legmesszebbmenő anyagi hozzájárulást ajánlotta fel Amerikai vikárius. Gorzó Bálint északamerikai gör. kath. lelkész 1911. év okt. 3-án a filadelfiai egyházhoz kanonokká (? Szerk.) neveztetvén ki, gróf Septiczky András lembergi ruthén érsek és Falkoni amerikai apostoli delegátus jelenlétében 1912. év nyarán stallumába ünnepélyesen beiktattatott. Az uj kanonokot Ortynsky S. István az amerikai Egyesült Államok ruthén püspöke az Északamerikába kivándorolt magyarországi származású magyar és ruthén gör. kath. lelkészek és egyházaik egyházi ügyeinek vezetésére vikáriussá nevezte ki. A GÖRÖG KATH. SZEMLE TÁRCÁJA. OD BOOD OOOO POOD GOOD POOD POOP POOP POOP POOP DO I A munkácsi székeskáptalan sorában a letűnt év folyamán ugyancsak széles rendet vágott a halál. Nem volt elég, hogy megfosztott bennünket áldott lelkű püspökünktől és a káptalan két tagjától, — áldozatul kívánta még a harmadik káptalani tagot is Fejér Emmánuel pápai prelátus, prépost-kanonok személyében. December 29-én esti fél 8 órakor dobbant utolsót a nemes szív, melyben oly igen sok szeretet lakozott. Az egyházmegyének egyik oszlopa, Ungvármegye és Ungvár város életének egy tevékeny tagja, a társadalomnak köztiszteletben és szeretetben álló alakja szállott vele a sírba, kinek értékét talán csak most, halála után fogjuk kellőképen becsülni, jóllehet életében is általános tisztelet övezte. Az elhunyt főpap Nyírcsászáriban, Szatmár vármegyében 1840. január 26-án született, hol atyja, János, gör. kath. lelkész volt. Középiskoláit Nagykárolyban kezdte, majd, — miután ott az alsó osztályokban minden tárgyból első eminens volt — Ungváron folytatta mindvégig kitűnő eredménnyel. Szüleinek korai halála miatt már középiskolai tanuló korában önfenntartásra volt utalva s ezen körülmény adja meg magyarázatát annak, hogy egyrészt a munkába — melyhez már ifjúkorában hozzászokott — sohase fáradt bele, másrészt pedig, hogy a nemes törekvést, a fáradságos munkát mindenkiben nagyrabecsülte s tehetségéhez mérten támogatta is. Miután theologiai tanulmányait részint a budapesti egyetemen, részint az ungvári papnevelőintézetben elvégezte, nőül vette Szteczovics Sándor akkori nagymogyorósi lelkész leányát, Emmát s 1866-ban Gaganecz eperjesi püspök pappá szentelte. Papi működését Beregszilváson (Kuzmina) kezdte, miután azonban szeretett élettársa alig egy évi házasság után váratlanul elhunyt, az egyházmegyei főhatóság az alapítványi pénztárhoz ellenőrré nevezte ki. Új állásában igazi ambícióval dolgozott és különösen azáltal szerzett érdemeket, hogy az addigi nehézkes kezelési módot könnyebbé és áttekinthetőbbé tette. 1877-ben az egyházmegye legnagyobb parochiájára, a 9 ezer hívőt számláló Hajdúdorogra választották meg pappá, mely állás méltó betöltésére nemcsak kitűnő szellemi tehetségei, hanem erős testalkata, imponáló megjelenése és hatalmas, szentori hangja is kiválóan alkalmassá tették. Az eddig csöndes elvonultságban dolgozó fiatal pap itt egyszerre a nagy nyilvánosság kellő közepébe jutott. Bőségesen kivette részét minden — a vármegyét, vagy a várost érdeklő ügyből, de buzgó lelkipásztora volt a gondjaira bizott híveknek is. Ebbe az időbe esik ama nagy mozgalom, mely egyházi könyveinknek magyarra való fordítását tűzte ki céljául s a kilences tagú fordító bizottságban (7 munkácsi és 2 eperjesi tag) Fejér Emmánuel is igen tevékeny részt vett; legfőképen az ő fáradozásainak köszönhető, hogy a fordító bizottság munkájának legelső gyümölcse Aranyszájú szt. János Liturgiája már 1882-ben megjelenhetett, melyet két évvel utóbb az Egyházi szerkönyv is követett. . 1887-ben az apostoli király Őfelségének kegye a munkácsi székeskáptalan kanonoki stallumába ültette, hol szintén jelentékeny munka várakozott reá. Csakamar átvette az egyházmegyei főtanfelügyelői hivatal vezetését, de átvette ezzel az egyházmegye nagyon is zilált tanügyi állapotainak rendezését is. Éles szeme igen sok bajt és hiányt fedezett fel az egész vonalon. Igen sok községben alig egy-két évfolyamot végzett, képesítés nélküli tanító működött, természetes hiányos képzettséggel, silány fizetéssel és még silányabb tanítási eredménnyel. Mint a jó orvos szokta tenni, úgy ő is nem magát a bajt, hanem a baj okát igyekezett gyógyítani. Mindenek előtt is óriási munkával és szívós kitartással tiszta képet szerzett az egész egyházmegye összes tanítói állomásainak szellemi, anyagi és személyi állapotáról, küzdött, agitált, dolgozott a tanítók javadalmazásának érdekében, s a legszegényebben dotált tanítók részére már az 1893. évi törvény meghozatala előtt államsegélyt eszközölt ki, de egyúttal a tanítóktól becsületes, pontos és lelkiismeretes munkát kívánt s a hanyagokkal szemben az igazság szigorát alkalmazta. Hogy a magyar nyelv tudását terjessze s a tanitás színvonalát emelje, 1896-ban a működésben levő idősebb tanitók részére póttantfolyamot is rendeztetett a helybeli tanítóképző intézetten. Fáradozásait a jó Isten kegyelmesi Fejér Emmánuel. 1840-1912. 8CVEMDET CONSTANT ÜL svájci „kizárólag“ órás . BUDAPEST, IV. kerület, Kigyó tér 5. szám. Különleges és egyszerűbb gyártmányú zsebórák. Cronograph-, Crono- S: métre-, ütőzseb-, ébresztőzseb-, naptár-, világítóórák és ezek kombi- ~5. nációja. Automobil-, kocsi-, utazóébresztő-, utazóütőórák. Bronz-, márvány- és fatoku diszórák. — függő és álló ingaórák. S3 Karcsatórák. Gyűrűórák. — „Javítások”. 94-52-1811-3 TANÜGY. Jegyzőkönyv. Fölvétetett a Munkácsegyházmegyei Gör. kath. Kántortanitóegyesület választmányának 1912. dec. 20-án tartott üléséről. Jelen voltak : Volosin Ágoston tanítókép. igazgatótanár mint elnök, Melles Gyula tanítónőkép. int. igazgató, Csepey Olga tan. kép. int. tanítónő, Volosin Olga, Szadváry Erzsébet polg. isk. tanítónők, Boksay Péter (Nagyláz), Bony László (Herincse), Egreczky Emil (Máramarossziget), Fatán János (Nagylucska), Ilmát János (Ungvár), Jankovics Sándor (Repede), Kalinyák Illés (Őrdarma), Karpinecz Emánuel (Glabócz), Menykő Mihály (Ungvár), Szuchy László (Drugetháza), Orosz Mihály (Márk), Zseltvay Viktor kép. tanár (Ungvár), Torbics Mihály képtanár (Ungvár) egyesületi tagok s alulírott mint jegyző. Elnök meleg szavakkal üdvözli az egybegyült tagokat. Röviden megemlékezik a »Munkácsegyházm. G. kath. K.-tanítóegyesület« megalakulásának előzményeiről s hangsúlyozza, hogy amennyiben most az első választmányi gyűlést tartjuk a megalakulás után, legelső dolgunk legyen a hála kifejezése a jó Isten iránt, kinek kegyelme engedte elérnünk a tömörülést, melynek legfőbb célja szintén csak Isten dicsősége, vagyis a hitvallásos kultúra pedagógiájának művelése. Beszédjében hálásan emlékezik meg Firczák Gyula volt püspökünk-