Görög katholikus szemle, 1918. január-június (19. évfolyam, 1-26. szám)

1918-02-10 / 6. szám

S. oldal, hg. dr. Batthyány Strattmann László sk., főrendiházi tag, Köpcsény, dr. Bernolák Sándor sk., egyet, tanár, Debrecen, dr. Bleyer Jakab sk., egyet, tanár Budapest, dr. Bochkor Mihály sk., egyet, tanár, Kolozsvár, dr. Bo­­zóky Géza sk., egyet, tanár, Pozsony, Buttykay Antal sk., rendfőnök, a Kath. Sajtóegyesület főtitkára, Bpest, dr. gróf Károlyi József sk., főispán, Székesfehérvár, dr. Kmety Károly sk., egyet, tanár, Bpest, Kriston Endre sk., kanonok, érseki irodaigazgató, Eger, dr. Krüger Aladár sk., ügyvéd, Nagyvárad, dr. Lépesd Antal sk., herceg -­primási irodaigazg., prelátus-kanonok, Esztergom, dr. Mosonyi Dénes sk., kanonok, püsp. irodaigazg., Pécs, dr. Nékám Lajos sk., kormánybizt., egyet, tanár, Bpest, dr. Rainprecht Antal sk., főispán, Veszprém, dr. Steuer György sk., főispán, Nagybecskerek, gróf Széchényi Emil sk., v. b. t. t., főrendiházi tag, Bpest,­­gróf Szé­chenyi György sk., főispán, Sátoraljaújhely, dr.­Takács Menyhért sk., jászóvári prépost, Jászóvár, dr. Vécsey Aurél sk., theol. tanár, Gyulafehérvár, dr. Waigand Jó­zsef sk., ügyvéd, főv. bizotts. tag, Budapest. Egyszerűen meglepő és páratlan az a lel­kesedés, amely az egész országban, a fővárostól elkezdve a legutolsó faluig megnyilvánul a keresz­tény sajtó megteremtéséért s ma már közmeg­­­­győződés, hogy nem 3, hanem legalább is 6 millió­­ fog egybegyülni a szent célra. A város a várossal, falu a faluval versenyez, hogy elsőbb helye le­hessen a jegyzésekben, s mint a Szervező Iroda igazgatósága értesíti lapunkat, egyszerű, szegény, de becsületes keresztények nem várt összegeket jegyeznek. Azt mondják: Inkább a szánktól spóroljuk meg a falatot, de a keresztény sajtó ügyét nem szabad továbbra halaszt­anunk. E nélkül halálra vagyunk kárhoztatva. Hogy a tehetősek tízezrekkel, százezrekkel járulnak a nagy ügyhöz, mondanunk sem kell. Nekünk is szívvel-lélekkel kell csatlakoznunk a sajtómozgalomhoz. Jegyezzen mindenki sajtórészvényt. Egy részvény ára 25 K alapítási költséggel együtt 26 K. Kérjünk a r.-t. szervező irodájától aláírási íveket és postabefize­tési lapokat a pénz elküldésére. Az aláírási ivén a jegyző fés odaírja nevét, pontos címét és hogy hány részvényt jegyez. A befizetési lap szelvénye egyúttal igazoló írás a részvényjegyzésről. Az eredeti részvényeket a részvénytársaság megala­kulása után küldik szét. Mindennemű kérelemmel a Szervező Irodához, (Budapest, IV. Harisbazár 1.) kell fordulni. Olvasóink figyelmét ismételten felhívjuk a részvényjegyzésre! * Lelkészi kinevezés. Megyéspüspök Urunk Óméltósága Suba Mihály mezőterebesi lelkészt a mun­kácsi kerület rendszerinti esperesévé, Suba, Pál iványit lelkészt a beregrákosi esperesi kerület másodesperesévé, Pribits Gyula velétei lelkészt tb. esperessé és födeles Cyrill alsóhatárszögi lelkészt Fancsikára helyettes lel­késszé nevezte ki. * Kántortanitói kinevezés. Dusínecz János kat­­lanosi kántortanitót főpásztorunk Őméltósága Bábakutra rendes kántortanitóul nevezte ki. * Berendelés. A hadügyminisztérium egyház­megyénk tartalékos tábori lelkészei közül szolgálattételre Orosz Ádám lasztoméri és Lyachovics István kovács­réti lelkészeket rendelte be újabban. Orosz Ádám az ungvári I. sz. tartalékkórházhoz lett beosztva, míg Lya­chovics István az olasz harctérre lett kiküldve. * Kinevezés: Dr. Mudrovcsics Máriust, az ung­vári m. kir. főerdőhivatal számosztályához kinevezett számellenőrt a földmivelésügyi miniszter számvizsgálóvá nevezte ki. * Megkezdődtek az előadások. A hathetes ka­rácsonyi szünidő után ismételten megkezdődtek az elő­adások összes iskoláinkban. A főgimnáziumban és a képezdében előkészítő tanfolyamok is tartaznak a beso­rozott katonák részére. * A papnövendékek figyelmébe. A papnevelő intézet elöljárósága felhívja növendékeit, hogy f. hó 15-én este valamennyien tartoznak az intézetben bennt lenni és szabályszerűen jelentkezni. * Művészet. A reakciós gondolatok a művészet terén a legnagyobbak. A legkisebb bánat, lehangoltság, sápadt tespedés az életben, azonnal impressioniz­­must szül, megmagyarázhatatlan érzéshullámokat a kultúra fokmérőjében. Ungváron a kulturélet nagy fellendülése e tüne­teket mutatja. Nincs az a nap, hogy valami kedves szórakozás ne foglalkoztatná lakosait. 1. A Mozgó­ Színházat telt ház fogadja. A jó filmek egész sorozatával találkozunk s még jobbak lesz­nek a műsoron a jövő héten, így 10-én: Téli sport Budán, Satanell és Gyula ; 11-én : Halál és ítélet;­ 13-án: A nap átka; 15-én: Vengerkák c. filmekre kerül a sor. 2. A Gyöngyössi Irodalmi Társaság február 2-án tartott felolvasó ülése sikerült volt. Kretovich Etuska melegen és megnyerően szavalt. Rácz Pál, Ma­gyar Bálint felolvasásai, György Oszkár versei és Zádor Jenő éneke szintén a megelégedés jegyében folytak le. 3. A Vöröskereszt képkiállítása nagy anyagi és erkölcsi sikerek közt csalogatja a műkedvelőket. Az első hét felolvasói, úgymint: Berzeviczy István polgár­­mester, Bánó József és Magyar Bálint nagy háláját bírja a rendezőségnek dr. Kárpáthy Lászlóval együtt, aki saját dalaiból többet adott elő hegedűn. A jövő hét műsora a következő : 10-én d. u. 5 órakor felolvas: dr. Gáti József „A művészi szépről“ és koncertezik Goldmann Adolf női zenekarával. Előadásra kerülnek Balfet, Mendelsohn, Puccini és Wagner kisebb ábrándjai és nyitányai. ' 14-én d. u. 5 órakor (csütörtökön) Antal Miklós fog felolvasni. Játszani fogják: Mozart, Ave verum cor­pus, Boccherini, Erstes Menuett in A. Mascagni, Caval­leria rusticana című darabokat. Fenczik és dr. Gáthy (hegedűn), Boldizsár (violán), dr. Ivántsy (cellón), Nedved zászlós (harmóniumon) és Stern főhadnagy (zongorán). Továbbá: Gounod Ave Mariáját énekelni fogja: Szuhy Elek (tenor) Fenczik, Nedved és Stern kísérete mellett. 4. A Szabad Lyceum jelenlegi előadói: dr. Szőke orvos és Volosin Ágoston igazgató szokatlan nagy hallgatóság előtt folytatták előadásaikat. 5. Szombaton este Garamszeghy Sándor előadása folyik le a színházban és a tiszti bál a kaszárnyai nagy ebédlőben. 6. A vidéken: Perecseny ünnepli Rohn Szeverin 15 évi működését nagyszabású kabaréval, Tarnóczon pedig Kossuth Elek százados rendez jótékonysági elő­adást a Vöröskereszt javára vasárnap délután. 7., 8-án végül megalakult az Ungvári­­Filharmoni­kus Zenetársaság 30 taggal Medveczky István elnök­lete alatt. Igazán gazdag Ungvár és vidéke a sok önzetlen művészlélekben úgy az előadókat, mint a rendezőket illetőleg. A háborús ,éveknek még ilyen jó farsangja nem volt. A Papözvegyeink segélyezésére megindított gyűjtés lassan halad előre. Nem lobogott fel az az álta­lános lelkesedés, melyet az eszme napvilágra jötte után vártunk. Ifj. Danielovich István ladoméri lelkész 500 koronát tudott beküldeni e célra s hány jóval nagyobb parochiánk van, ahonnan még a lelkész adománya sem jött be. Karácsonyi segélyre indult meg a gyűjtés, de talán húsvéti segély sem lesz belőle. Miért ? Mert mél­tatlan volna hozzánk, ha csak 30—40 koronás segé­lyeket tudnánk szétosztani. Eddig csak a lelkészkedő papság kis részét láttuk az adakozók között. Milyen lélekemelő volna, ha — mondjuk — március hó 15-ig minden papunk, minden parochiánk beküldené a maga adományát s husvétra kaphatna minden özvegy 100-150 koronát s minden apátlan-anyátlan árva 50—100 ko­ronát. Igaz, hogy ehhez legkevesebb 26.000 kor. kell, de ezt egy kis jóakarattal össze tudjuk hozni. * Az Élőrózsafüzér Társulat mint minden évben, úgy ezidén is gyűjtést eszközölt a szegény gyermekek felruházására. Adományozók : 1. Hacskajló Ilona gyűjteivén: Papp Antal püspök 50, Geczkó Gy.-né 50, Karczub E. kanonok 25, Kar­czub Gézáné 16, Koleszár János 12, Popovicsné 10, Hacskajló I. 10, Papp A.-né, Petrik J., Sanger B. és Osvaldné 5—5, Mellesné, Karczub M. 3—3, Hudák L., Takácsné, N. N., Bugsánné 2—2, Többen 4‘40­0 koronát, összesen 211 K 40 f. 2. Koflanovics Helén Irén, Isebé P., Hadzsega B., Suba Gy., Volosinné 10—10, Szeminárium 20, Laurisin Kornél 20, Szabó S. Alapkezelőség, N. N., Novák Bé­­láné, Unió r.-t. 5—5, Schlágerné 4, Gaal Iván 4, Ta­kács B. 3, Drohobeczkyné, Szernán I., özv. Petrikné, Porada A., Gulovics T., Seregélyi S., Sztankai Gy., Ilyasevics I. 2—2 kor., N. N. 40 fill. összesen 131 K 40 f. 3. Schmelcz Emilné idén: Krakovszky János 5, Hrabár Bazil, N. N. 4—4, Schlágerné 3, Dudinszky I., Szernán I., Schmelczné 2—2, N. N., X. Y., Baksa A.,­­N. N. 1 — 1 korona, összesen 27 kor. 4. Takács Jánosné ivén többen 29 kor. 40 fillér. Melles Gyuláné 3 drb ruhanemű. Fogadják jólelkű ada­kozóink hálás köszönetünket a szegény gyermekek nevében is. Ungvár, 1918. február hó 8. Hacskajló Ilona, pénztárnok, cél eszményítését, mert az szép. A szép előtt pedig min­den irány fejet hajtott. A legkevesebb igaza a törté­nelmi iuaterializm­usnak van,­­amely azt hangoztatta, hogy a művészi teremtő erőt mindenkor a kor szüli) s csak annyit ismertek el, hogy a kor a teremtő művész mun­kájára legfeljebb a kor sajátos bélyegét nyomja rá. Az impressionisták tehát megnyugodtak volna már valamennyire, ámde a post, ante és neoimpressionisták még vajúdtak. A történelmi materializmus beavatkozása idejére esik művészi hitvallásuk kinyilatkoztatása, amely­nek értelmében feladtak minden a természethez hasonló formát s megteremte­ték az elvont formai nyelvet. En­nek (, művészetben annyiszor ismétlődő) tág meghatá­rozásnak természetes következménye lett a postimpres- sionista kubizmus, majd a falurizmus fellépése, mint a post és a neoimpressionizmus torz kinövése, mely abban nyilvánult, hogy annyira elvetették a természeti formá­kat és annyira abstrahálták, stilizálták, amíg egészen a geometriához jutottak. Nem is olyan megdöbbentő je­lenség ! Szelidebb formája az egyiptomi művészetben is fellelhető. A nép előbb nevetett rajtuk, gúnyolta őket, majd haragra gyűlt s kívánta, hogy mindenkit, aki a szép ellen vét, le kell csukatni. Meg is tették volna, ha a szép fogalma tisztázva lett volna. S igy lett nekik iga­zuk, amikor azt mondták, hogy addig, amig a szép fo­galma nem általános, minden művész kénytelen meg­alkotni a saját egyéniségének megfelelő Szép fogalmát. Ezt az elvet azután általánosan elfogadták s azóta nyugodtan kereshetik a maguk magasabb eszményi igaz­ságukat. Ezen kutatva kereső munkálkodásban a leg­­izakosabbak, leglehiggadtabbak s a legmeggyőződöttebben előretörtetők az impressionisták voltak s azok ma is s maradnak a jövőben is. Az egy pillanatnyilag kínálkozó benyomás (i­m­­pressió) a nap, a fény és a világosság hatása alatt fel­oldódott s a művész által egyénien visszaadott (repro­dukált) természet — impressionizmus. A fény a teremtő elem! Ragyog a nap! Minden tárgy fürödjön meg ebben a napsütésben s minden do­log csak mint az egyes fénytömegek különböző értékei szerepeljenek, igy fest az impressionista festő. És igy kell festenie minden festőnek. És ha igy festi a sugárzó napfényt, a levegőt s természetet, kénytelen im­pressio­­nistává lennie, mert pusztán a pillanatnyilag megjelenő képre, az impressióra van utalva. A legtöbb impres­­siót a természeti táj nyújtja s legtöbb impressionista festő — tájképfestő. Az impressionisták őse Goya. Első hazája Francia­­ország. Első fecskéje 1855-ben jelenik meg Courbet sze­mélyében, aki egész gyűjteménye impressionista kiállí­tással áll elő. A vállalkozása óriási kudarcot vallott, úgy, hogy utána tizenkét évig élte evolúcióját. Erejének és igazságának biztos tudatában megizmosodva s megérve jön 1867-ben Monett, Manett és Pissaróval. Nem akar­ják egyikőjüket sem elismerni s példának állítják eléjök mérséklésül az angolokat. Át is mennek pár évre rá és álmélkodva látják, hogy ott Turner napsütésben fest. Még jobban megerősödnek s kissé tényleg lecsillapodva szövetkeznek a plein-air festéssel s teljes virágzásba jut az impressionizmus. Még most sem voltak azonban tel­jesen felvértezve. A szin, a fény már jóbarátként mel­léjük szegődött, de a vonal még a régi erőteljességben uralta a képet. Jött Hokusai, ez a nagy japán művész s hozta az ő finom, művészi fametszeteit. Monet­tel az impressionizmus legerősebb zászlótartóját megragadják a csodás építészeti elgondolások, a harmóniának ezüs­tösen misztikus csillogása, a művészi lágyság. A világ­egyetem búvára átgázol a festészet minden ágán s a tér, levegő és a tény elemzője a vonalat is elemeire bontja. Vele együtt mennek követői is. Ebből az időből datáló­dik az a kritika, hogy az impressionisták még rajzolni sem tudnak. Pedig csak a japán hatás alatt új prob­lémán vajúdtak : a dolgoknak kevés vonallal való együt­­tességén. Lázba jött az egész tábor, Renoir a külváros­ban, a pincérlányok pajzán mosolyán, Raffaeli ugyan­azok nagy nekibusulásán, Pissaro a mezőn, a réten, Manet épen ott, ahol van, mereng, formál — stilizál az új hatás által teremtett frisseségben. A sok njitás túl­zásba megy s a reakció nagyobb lett, semmint hitték. Lebuktak a magaslatról, le egészen a kezdethez, a ter­mészethez. És szolgailag másolták a természetet, nagyo­kat és keserűeket nyelve. Szertelenség volt, mely ki tudja, hová fajul, ha nem jó Corol, Milet s főleg Brek­iin megnyugtatólag. Ismét elindultak a már ismert csa­páson, most már óvatosan és tudatosan. (Végi kér.) GÖRÖG KATHOLIKUS SZEMLE, 1918. febuár hó 10.

Next