Határszéli Ujság, 1909. január-június (2. évfolyam, 1-26. szám)

1909-01-04 / 1. szám

1. szám. — az nagyrészben az imént felsorolt közjogi és közgazdasági sarkalatos kérdések miként való megoldásától fog függni. Maga a fúzió kérdése is mintha egyik kel­léke volna a végleges kibontakozásnak, — egy békés, nagy alkotásokra hivatott korszak bekö­­vetkezhetőségének! Nem volt még magyar parlament, nem volt még magyar kormány, amely elé a megoldandó nagy kérdések ilyen tömege így összetorlódott volna! Vájjon lesz-e elég erő a parlamentben, önfeláldozó kitartás a kormányban, hogy ezeket a nagy kérdéseket sorra megoldani tudja! És vájjon lesz-e józan mérlegelő képesség a nemzetben, hogy ezeknek a korszakalkotó kér­déseknek nagy horderejét megállapítani tudja! Csak az egész, osztatlan magyar nemzet odaadó bizalma, egységes akarata képes a ve­zérek lelkébe hatványozott erőt önteni, hogy ezt a nagy munkát, amelynek elvégzésére a nemzet érdekében vállalkoztak, — el is végez­hessék és diadalmaskodhassanak a nemzet külső és belső ellenségein! T*AT&mnH karacsynyiki~ Kük IKK állitsa,inoyen 1 /UlivUU MEGTEKINTHETŐ. ÚJDONSÁGOK. Nagy tűz Ungváron. — A Fehérhajó égése. — ben rémülve gondoltak a második emeleti lakók sorsára. Ha ugyanis a menyezet át­ég, a szerencsétlenség kiszámíthatatlan mér­geket ölthetett volna. Az első tű­zoltókocsi nyolc óra előtt tíz perccel érkezett meg, akkor már a katonaság is igyekezett ren­det teremteni. Az oltási munkálatok meg­könnyítésére és a rend fenntartására a 66-ik gyalogezred 11-ik és a 14-ik szá­zada vonult ki Geiger József és Lestyán János hadnagyok vezetése alatt. A katonai tűzoltósággal Wirth János 66-ik gyalogez­redbeli és Mokcsay Barna honvédtiszthe­lyettes vonultak ki. Az oltás csak nagyon nehezen indulhatott meg egyrészt a tűzol­tóság kezdetleges felszerelésénél fogva, másrészt, mert a hatalmas épület tetejéhez nehezen lehetett hozzáférni. Az első pilla­nat nagy fejvesztettségében azt is elfelej­tették, hogy a Fehérhajónak vízvezetéke van, melyhez csak hozzá kell kapcsolni a csöveket. A tüzes fedőcserepek ezalatt­­ nagy koppanásokkal lepattogtak a tetőről és elárasztották az udvart. Az udvarra nyíló bejáratot katonák őrizték, nehogy valakit halálos baleset érjen. A lakók egy része bízva az építkezés jóságában ezalatt be­zárkózott lakásába, egy része azonban igye­kezett menteni, amit lehetett, sőt sokan azonnal kimenekültek az égő házból. Egyes lakókat pokrócokba burkolva szállítottak le az emeletről. '­29 óra felé úgy látszott, hogy a tűz elalvófélben van, a veszély azonban egyszerre a második emeleti me­­nyezeteket kezdte fenyegetni. A katonaság, melynek a tűzoltóság is segédkezett, ekkor a második emeleti lakások bútorait az ab­lakokon keresztül kezdte lebocsátani az utcára, de az összes lakásokat nem lehe­­e­­ett megmenteni. Beszakadt Schwarc Al­bert, Guttman Sándor dr., Vreusz Elemér dr., Beer Vilmos és Schwarc F. lakásának felső fala és a gyorsan elharapódzó tűz, mely az ablakok rámáiba is belekapott, úgyszólván mindent elhamvasztott. A má­sodik emeleti udvari helyiségek és az első emeleti lakások többé-kevésbé sértetlenek maradtak. A tüzet, melynek oka eddigelé ismeretlen, még most sem sikerült teljesen eloltani. A tűz keletkezésének okáról meg­oszlanak a vélemények, egyesek rövid zár­latot emlegetnek, egyesek kéménytűzről, viszont mások a cselédek gondatlansága-Megborzadva néz előre. Amikor a küszöbhöz ér. „Édes uram, jöjjék kelmed, Jaj Istenem! Milyen fehér?“ Kong . . kong . . tovább üt az óra, Csak oly rémesen ne szólna. Öregbül a borzadása, Lába gyökér, arca márvány. „Nézzen kendtek, ott áll Imre Szemfedője függ a vállán!“ Kong . . kong . . végsőt üt az óra, Csak oly rémesen ne szólna. „Mennék hozzád te, te vétkem, De az utam ő elállja, Hogy fenyeget, hogy néz reám Rettenetes szeme párja?!“ Nem kong, nem üt már az óra, „Csak e halott itt ne volna!“ „Édes gazdám, drága lelkem, Tán megbomlott. Félrebeszél?“ „Jöszte velem gonosz asszony, Vár reánk a hóhér kötél. Te biztattál, én megöltem . .. Verjen meg az igaz Isten !“ Ma reggel 1/2­8 óra tájban nagy gyor­sasággal száguldott át a városon ez a hír: a Fehérhajó ég. És tényleg, a városnak ez a hatalmas bérháza ekkor már lángok­ban állott, a tűz, mely mint egyesek meg­állapították, már hét óra előtt keletkezett, anélkül, hogy valakinek sejtelme lett volna róla. A korán reggel előtörő füst vékony lángszallaggal ugyanis kéménytűzre vallott és csak egy félórával később borult lángba az egész tetőzet, melynek gerendái iszonyú recsegéssel és ropogással omlottak össze, magukkal rántva az egész tetőzetet a rajta levő telefonoszlopokkal együtt. Az utca tele volt emberekkel, kik első ijedelmük­„Hát úgy néni: Imre kissé kapatosan kiment inni És beesett a mély kútba, Akkuráte, lássa igy ni!“ Oh te golyhó épen mintha Ott lettél volna láttad volna! Oszt suttogtak, amint szoktak Úgy a fel, mint az alvégen. Nem igaz sor esett is tán’ A félnapos szegény férjen. Egy szó, mint száz eltemették, Meggyászolták Csákány Imrét. Ismét hangos Rozsiéknak Pléh fedelű házatája. Benne vig muzsika mellett Vidám násznép tánca járja. Éppen akár most egy éve, Csakhogy Pál a Julis férje. Felkontyolták a menyasszonyt, Azután meg táncát járják, Ennek múltán az uj asszony A szivére várja párját. Várja vágygyal ölelésre, Égő szive, hű keblére. Uj férj indul asszonyához Oda be a nászi házba. Ni de furcsa! Melege van, Mégis ... ejh no, mintha fázna?! Kong .. kong .. éjfélt üt az óra, Csak oly rémesen ne szólna. Az Isten magának tartotta fönn legfőbb él­vezetül a világ teremtését, s azt követeli az em­bertől, hogy ez meg a boldogulás teremtője le­gyen. (Gogoly: Holt lelkek.) HATÁRSZÉLI ÚJSÁG 3. oldal­­ ról beszélnek. Abban azonban mindenki megegyezik, hogy alaposabb és lelkiisme­retesebb építkezésnél meg nem történhe­tett volna a menyezet beszakadása. A kár nagyrésze biztosítás útján megtérül. Em­beréletben nem esett kár. — Személyi hírek. Nehrebeczky György dr. verseci főispán Budapestre utazott, ahol részt­­vett a Wekerle Sándor miniszterelnököt üdvözlő új­évi tisztelgésben. — Firczák Gyula püspök a fővárosban való rövid tartózkodás után e hó 2-án Ungvárra érkezett. — Kinevezés. Az igazságügyminiszter Öz­vegyi Ferenc dr. munkácsi járásbirósági joggya­kornokot a nagyszőllősi járásbírósághoz jegyzővé kinevezte. — Uj tanácsjegyző. Az igazságügymi­niszter Kosztka Imre drt, a helybeli kir. járásbíró­ság kiváló albiráját, a kassai táblához tanács­jegyzőül berendelte. — Áthelyezés. A vallás- és közoktatás­­ügyi miniszter Deschenszky Ferencet, a siket­némák ungvári áll. segélyezett intézetének vezető­­tanítóját a siketnémák pozsonyi intézetéhez jelen­legi minőségben és Scholz Lajos gyógypedagó­giai tanítót, a siketnémák budapesti állami inté­zetétől Ungvárra vezető tanítói minőségben a szolgálat érdekében áthelyezte. Deschenszky Fe­renc távozását tanügyi körökben nagyon saj­nálják. — A honvédség köréből. A honvédelmi miniszter rendeletet adott ki, hogy a még be­hívható, ki nem képzett honvédpóttartalékosokat 1909. évi január 16-ára nyolc heti kiképzésre és négy heti fegyvergyakorlatra hívják be. Ugyan­­­csak január 16-ikára hívják be azokat a honvéd­­­ újoncokat, akik eddig halasztás folytán szabad­­­­ságot élveztek. — A király a m. kir. honvédség­i tartalékában 1909. január 1-ével Wessely Géza drt. Plotényi Vilmost és Vidor Mórt a munkácsi 11. gyalogezredben tartalékos hadnagyokká kinevezte. — Eljegyés. Dudits Miklós beregszászi segédtanfelügyelő karácsony másodnapján elje­gyezte Bucsinszky Anna kisasszonyt Nagymihályon. — Balássy Margitot Munkácson eljegyezte Dobos Gyula m. kir. honvédhadnagy. — Tolnai Arthur, volt ungvári jelenleg szekszárdi főgimnáziumi tanár, e hó 24-én tartotta eljegyzését Orosz Flórával néh. Orosz Lajos volt uradalmi intéző leányával Szekszárdon. — Halálozás. Szőllösy Sándorné, sz. Pol­­lacsek Margit, Zala József főmérnök sógornője hosszas szenvedés után 26 éves korában elhúnyt Nagymihályon. A fiatal úriasszony temetése nagy­­ részvét mellett ment végbe.­­ Kovási Kovássy Zoltán állami tanítóképzőintézeti igazgató, a ref. egyház presbitere, a máramarosszigeti független­ségi és 48-as párt alelnöke, a megyei és városi képviselőtestület tagja meghalt Mármarosszigeten életének 54-ik esztendejében. A megboldogult­ban Kávássy Elemér perecsenyi főszolgabíró, lapunk belmunkatársa, unokafivérét gyászolja.­­ Fetyko Mihály ungvári fodrász múlt hó 29-én agyszélhüdés következtében elhunyt. — Mih­ai­­lovits Árpád számvevőt és nejét súlyos csapás érte, kis­fiuk, Bogát rövid és kínos szenvedés után e hó 2-án elhunyt. — Turchányi Dezső pénzügyőri főbiztos Dezső nevű kis­fia 2 éves korában e hó 2-án hoszas szenvedés után el­hunyt. A bánatos szülők kis halottját ma délután 4 órakor temették el a Kálvária sírkertben. — Városi közgyűlés, Ungvár város kép­viselete a múlt hó 30-án rendkívüli közgyűlést tartott, melyen két tárgy keltett nagyobb vitát. Az egyik az 1908. évi városi költségvetés tár­­gyában hozott belügyminiszteri leirat kihirdetésé­nél keletkezett. Mihalkovich József a vármegye által behajtott pótadó tekintetében javasolta, hogy a város visszamenőleg keresse meg a vármegyét az előbb behajtott összegeknek, mint tartozatlan fizetésnek, megtérítése iránt. Mérő Vilmos nem tudja, hogy törvényhatósági pótadóval vagy anél­kül vessék-e ki a pótadót. Blanár Ödön a vá­­­rosi tanácsnak óhajtja kiadni az ügyet tanulmá­nyozás céljából. Finci­ky Mihály indítványozza.

Next