Határszéli Ujság, 1911. január-június (4. évfolyam, 1-27. szám)
1911-01-02 / 1. szám
1. szám. Felejthetetlen emlékkel távoztam a honvédmenházból. Mikor kiértem a füstös poros Soroksári-útra, a gyárak közé és megütötte fülemet a villamos kocsik csilingelése, — szinte bántóan érintett a modern élet zaja, — úgy elfeledtem a jelent az öreg honvédek között. A"IV karácsonyi és újévi árusítás ala vi Ilalmi áruk mellett úgy női valamint férfi divatcikekben KOVÁCS ALADÁRNÁL Drogériával szemben. Az uj esztendő. Munkás, küszködéssel teli esztendő után uj munkára, uj küzdelmekre készen köszöntik e lapok hasábjai az uj esztendőt. Erős bátorsággal, meleg szívre valló lelkesedéssel bontotta ki a Határszéli Újság e vármegyében zászlóját s a hetek, az évek múltával ime már a negyedik évfolyamba lép be. Lapunk alapításakor biztosak voltunk a sikerben, mert fiatal erőnk, újságírói készségünk már magában hordozta a boldogulás zálogát, de, hogy szerény vállalkozásunk a sikerek útján oly erővel teljesen tudott haladni, annak nagy osztályosa e vármegye egész közönsége. Utunkon az ország függetlenségi törekvéseinek jegyében jártunk, az ország függetlenségi eszméin kívül e vármegye lelki felszabadításának gondolata volt mindenkoron legerőteljesebb célunk. Törekvéseinket munkával, elveink hirdetésével, újságírói készségeink megnyilatkozásával, uj ötletek, uj formák életrekeltésével s nem személyek, nem egyének becsmérelésével szolgáltuk. Ez sikerünk titka s e titok tudata és eredménye vezet be bennünket az uj esztendőbe. Őszintén köszönjük a közönség eddigi támogatását s a jövőbeni támogatásért ígérjük, hogy az uj esztendőben e lapok hasábjai s annak munkásai még fokozottabb erővel fogják szolgálni azt a nemes ügyet, melynek évekkel ezelőtt zászlaja alá sorakoztak. Munkánknak sikerét lapunk népszerűsége, újságunk anyagi megerősödhetését közönségünk szeretete teszi lehetővé a jövőben is. Erkölcstelen erkölcs. A „Határszéli Újság“ számára írta Sebő Gyula. Akkor történt, midőn Zarathustra az emberek elől újból a hegységbe, a hegységnek barlangjába vonult vissza s magánosságát csupán kedves állataival, a kígyóval és sassal osztá meg. Ott állott a déli verőfényben a hegytetőn egyedül növő fügefa sötét lombja alatt s nyugodtan szemlélődött a hőségtől olvadozó szirtes talajon, mint olyan ember, ki megtalálá életében a lényeget, akaratában a hatalomra törést. Előtte egy termetre sovány ifjú fekete árnyékvonala szakíta meg a csupa fényragyogást. Egyik volt tanítványai közül, az őt nagy buzgalommal hallgatók közül, abból a városból, mely a Tarka Tehénről nevezteték el. Zarathustra nyájasan mosolygott az ifjúra, de a mosoly lassan elhalt ajkáról, mentül tovább nézte annak halovány vonásait s hallgatta szomorú beszédét. A nád izzó korongja elé könnyű bárányfelhő siklott s a föld tárgyainak színe egy árnyalattal mintha szürkébbre változott volna, de amidőn Zarathustra megszólalt, minden a régi ragyogásban ragyogott ismét, így szólt: Én az emberebb embert hirdettem néktek. Ki az az emberebb ember? A szebb, a nagyobb, az erősebb ember? Az ártatlan, a bölcs, a hatalmas ember? Nem, az örülő ember, az emberebb ember, ki szabadon örül örömeinek. Örömeitekre törekedjetek s ne szégyeljétek, hogy azok a test örömei. Földből valók vagytok, földbe kerültök vissza, mi jogon mondjátok a földet ocsmánynak? Ne hallgassatok az öröm megvetőire, ne higyjetek azoknak, kik olyan örömökre buzdítanak, melyeket nem éreztek s ne akarjátok őket a földön túl követni, mert ott nincs semmi keresni valótok. Higyjetek nekem, én azt mondom : az erény szava bennetek szól, ami idegen tőletek, nem erkölcs az, hanem erkölcstelenség. Erkölcs: nagy szó. Legmagasabb magasság, legmélyebb mélység; szemetek káprázik, amikor csúcsát keresitek, fejetek szédül, ha belenéztek, azt gondoljátok emberi ésszel fel nem fogható. Balgák, nem a titkok titka az, melyhez kézzel hozzányúlni nem szabad, ti vagytok az erkölcs közepe s csak addig fogadjátok el, mig néktek szolgál. Ne higyjétek: égből hullott oszlop az, melynek csupán tiz oldala van, inkább mutató az, mely folyvást forog s mindég más számot mutat. Éppen azért vigyázzatok, ha ítéltek, nehogy igazságtalanoknak neveztessetek. A bárány egyszer így szólott a a farkashoz: A vérengzés bűn! De vérengzés nélkül a farkas éhen halna. S hallottad, hogy élted minden pillanata száz és száz lény pusztulását jelenti ? Pedig azok épúgy örülnek, mint ti. Miért mondjátok mégis: Ne ölj!? Hát azt tudod-e, miért kívánja az egyik, hogy számtalan legyen feleségeid száma, a másik ellenben paráznának bélyeget, ha többet élsz egynél? Bizony mondom, nem állandó az, amit annak hirdetnek, sőt idők és népek szerint változik ! rosszul cselekesztek, ha elnyomjátok, ami a természettől fogva való. Íme, amit mondtam, nemcsak rombolás, hanem építés is; építés olyan talajra, mely szilárdabb a sziklánál is, mert alapja bennetek vagyon. Az örömöket szaporítsátok, minden jó, ami néktek jó, csak arra vigyázzatok, hogy másokat ne szomorítsatok vele, mert az ő örömeik is örömek. De kerüljétek azokat, kik a fájdalmakat prédikálják, nem a földi világra valók ők. Legyetek szabadok, előítélet nélküliek, elfogulatlanok , nevető, kacagó, ujjongó élet a kedvem szerinti élet. Zarathustra szava elhalt, s mint visszhang hangzott rá a távoli mennydörgés tompa moraja. Friss szellő támadt, vígan játszadozott a magányos fagyér leveleivel s körülcsókolgatta az ifjú alakját. Sokáig elgondolkozva hallgatott az, majd megszólalt: Igazaknak látszanak szavaid, Zarathustra, mégsem érzem könnyebbnek tőlük a szivemet. Úgy érzem, miközben megtaláltam az igazságot, elvesztettem nyugalmamat. Azelőtt keveset tudtam, azt is csak az egyik szemszögletből nézve. Az volt ez, amit gyermekkoromban vertek fejembe az iskolamesterek, kevés volt, s annyiszor ismételtették, hogy sohasem jutott eszembe a cselekvéskor rájuk gondolni. Most lehullott a hályog szememről, új értékeket látok, de, jaj, a régieket is értékeseknek látom. S szívszorongva nézem, mennyire szívemhez nőtt azok értéke. Boldogan emelkedtem a magasba, de mennél magasabbra hágok, annál jobban érzem a fájdalmat azután, amit elhagytam. Oh, mily szégyen ez magasbatörés és botorkálás, ez az ujjongás és lihegés! Lásd, mily kínok között vergődöm, a test parancsainak betöltése birkózik a lelkiismeret háborgásával. Miért tetted ezt, Zarathustra ? Iszonyú csattanással nyílt meg a felhők fészke s a lezúduló mennykő megrendítette a hegyet és erdőket. De a bömbölő zajt is túlharsogta Zarathustra válasza: Mert az emberebb embert akarom! Azonban az ifjú kétkedőleg rázta meg fejét, s fáradt, lassú léptekkel nekiindult a völgynek. Zarathustra keserű pillantást vetett utána, leírhatatlan szomorúság nézett ki szeméből. Bizony mondom, nem ez az anyag, melyből az emberebb embert remélem! így szólt, függ, mert pl. másnemű hangot ad egy Guadagnini hegedű, mint egy Steiner. Az említett hangszekrény nélküli hegedű a lehető legegyszerűbb s mivel annak hangját már a szomszéd szobában is alig lehet hallani, elnevezték néma hegedűnek. Ilyen hegedűket is készítenek és árusítanak, mert igen alkalmasak bérházak lakosai nyugalmának megőrzésére, ha a szomszédok füleit nem akarjuk a kezdő kellemetlen gyakorlásaival irgalmatlanul megkínozni. (Néha jó volna egy-egy hangversenyzőnek néma hegedűt adni a kezébe.) A grammofonok tökéletesülése létrehozott egy új fajta hegedűt az u. n. membrán-hegedűt. Ez lényegét tekintve nem egyéb, mint egy aluminiumlemez-membránnal bíró grammofon-dobhoz hasonló készülék, kis tölcsérrel ellátva, melynek membránja alkalmas módon átveszi a hangszekrény helyett tömör rózsafára feszített húr rezgéseit. Az aluminium membrán elég nagy felülettel bír ahhoz, hogy elég nagy mennyiségű levegőt hozzon rezgésbe s ezáltal erős hangot létesítsen. Ha meggondoljuk azt, hogy már a grammofon is elég erővel reprodukálja a hegedű hangot, könnyen megérthető ez egyszerű készülék hangjának rendkívül erős volta; egyszerű szerkezete azt is megérthetővé teszi, hogy e készülék a maga részéről szintén nem járul hozzá a hangszínezet megváltoztatásához, mert a lemez pontosan a húr rezgéseit adja vissza, azon semmit nem módosít, s csakis mint hangnagyító szerepel. A grammofon ismeretes recsegései és mellékzörejei e készüléknél nincsenek meg. Megjegyzem, hogy a membrán-hegedű eredetileg azt a célt szolgálta, hogy a hegedű-szóló grammofon felvételeinél a húr rezgéseit leírja; most azonban önálló hangszer gyanánt is kezd szerepelni; nagyobb elterjedésnek még ez idő szerint nem örvend (alkalmasint egyszerű szerkezetéhez képest is igen magas ára miatt) s valószínűleg soha sem lesz arról szó, hogy a rendes, fából kidolgozott u. n. épített hegedűket leszorítsa, mert hangja nem olyan színes, mint emezeké és használat által nem javul, sőt romlik s időnkint a membránt ki kell cserélni, mint a grammofonnál. Most áttérek a tulajdonképeni hegedűre. A hegedű leglényegesebb része a hangszekrény; ennek két kifelé domború lapja van, amelyek széleiken hajlított lemezekből készült oldalfalakhoz vannak enyvezve. Az egyik lap (a fedél) fenyőből készül és két S alakú hangnyílással van ellátva. A másik lap (fenék) és az oldalak juharból vannak készítve. Alkalmas helyen a fedél és fenék közötti 5 cm. vastag fenyőfa peceka (lélek) áll, amelynek első szerepe az, hogy a fedélnek a huroktól a nyereg közvetítésével átvett rezgéseit a fenékkel közölje. Más szerepei is vannak, melyekről később szólok. Vizsgáljuk meg, mi történik, ha a hegedű húrja rezgésbe jő. Legelsősorban a nyereg a hegedű hossza irányában előre és hátra dűlő rezgéseket végez. Ezen rezgéseket a fedél és a lélek közvetítésével a fenék átveszi. Ezáltal hullámmozgás indul meg a nyereg két lábának talppontjából a fedél anyagában (mint hangvezető nyugalmas közegben) és a lélek talppontjából a fenék anyagában. Ezen hullámok egymásra törnek és beáll a hullámtalálkozás jelensége. Mármost arra kell törekedni, hogy a hullámtalálkozás alkalmával egyenlő és ellenkező irányú hullámok ne találkozzanak, mert azok lerontanák egymást. Ha pl. a mostani egytengelyű szimetriával bíró hegedű nem bírna gerendával és a fésük a szimmetria tengelyében állana, akkor a fejtés azon hullámai, amelyek a nyereg két talppontja között keletkeznek, lerontanák egymást. Ennek elkerülése végett a fedélhez a hangszekrényen belül kb. a g húr alatt egy 27 cm. hosszúságú Offi cm. átlagos vastagságú fenyőléc van enyvezve, mely a symmetrikus berendezést megbontja s egyúttal a fedélnek erősítésére is szolgál a húrok nyomása ellen. Ez által a nyomás egyensúlya a fedélen felbomlik, mert a bal rész (a gerenda miatt) inkább bírja a nyomást, mint a jobb. Ezért a jobb rész alátámasztására a lélek nevű pecket nem a symmetria-vonalba helyezzük, hanem jobbra abba a vonalba, amely a gerenda vonalának szimmetriálisan a jobboldalon megfelel. Hogy ezen vonalban hová kell helyezni, valamint hogy hol van a gerenda helye, arról később lesz szó. (Folytatjuk.) HATÁRSZÉLI ÚJSÁG. 3 oldal.