Határszéli Ujság, 1914. július-december (7. évfolyam, 27-52. szám)

1914-07-06 / 27. szám

1914. július 6. miniszter a földmivelési miniszter kérelmére uta­sította a posta- és távirda igazgatóságokat, hogy a tvhatóságok első tisztviselőjének, illetve a já­rási főszolgabiráknak és polgármestereknek köz­vetlenül az illetékes igazgatósághoz intézett meg­keresésére, ha erre az aratási munkák biztosítása érdekében szükség lenne,­­ a posta és távirda, valamint a távbeszélő szolgálatnak szükség sze­rinti terjedelemben leendő kiterjesztését rendel­jék el nemcsak a megyei vagy járási székhelye­ken, hanem egyáltalán bármely vidéki táviró és telefon állomáson is. Választási mozgalmak a városnál. Ungvár város képviselőtestületét július hó 8-án szerdán egészítik ki. Ekkor választják azo­kat a tagokat, a­kiknek részben mandátumuk le­járt, részben a­kik — mandátumuk nem lévén, ezúttal kívánnak ilyet szerezni. A lakosság számaránya alapján az I. ke­rület 12, a II. kerület 10, a III. kerület 14, a IV. kerület 2 tagot választ, összesen tehát 38-at. A korteskedés hetek óta folyik, s a sa­­vanyuvizi és a zulahidi III. kerületben a legkeve­sebb. Nagy az önjelöltek száma, olyanok, akik a polgártársaik bizalmát mesterséges uton igye­keznek megszerezni, s bizony egyik másiknak sikerül is. A savanyuvizi kerület polgárságának egy része elégedetlen a városi párt jelölésével. De hát melyik párt tudná kielégíteni mindenkinek a kívánságait! E kerületben dr. Kerekes István, Blanár Ödön, dr. Hadzsega Bazil, Béressy Ár­pád, Margócsy Aladár megválasztatása biztosra vehető. Rajtuk kívül még hét tagsági állás fog betöltetni, s bizony kérdés, hogy kik nyerik el a pálmát. Sok függ a többi jelöltek személyes tevékenykedésétől, mely nélkül eredményt elérni nem lehet. A legméltóságosabban fog a belvárosi vá­lasztás lefolyni. Itt az nagyobb emóciót sohasem szokott kelteni. Kevesen szavaznak, mert keve­sebb az önjelölt. Az előre megállapított lista szokott győzni. Jelen esetben a városi párt esz­közölte itt is a jelölést, nagy gonddal válogatván ki a képviselőtestületi tagságra alkalmas egyéneket, s tekintettel volt a különböző érdekek kielégíté­sére is. E kerületben, ha csak észrevétlenül meg nem zavarja valaki a számításokat, Székely Si­mon, Barkóczy János, Gaál Iván, Gébé Péter, Dr. Juszkovics Mór, Hámos Aladár, Dr. Novák Béla, Róth Sándor, Tahy Ábrahám megválaszta­tása több mint valószínű. A harmadik kerület a legkiszámíthatatlanabb. A tizennégy helyre mintegy negyvenhét jelölt, van. Paktumok köttetnek, részben olyanok, me­lyeket senki sem kíván betartani, de olyanok is melyeket be fognak tartani. A városi párt e ke­rületben is jelöléseket eszközölt, de bizony senki sem számít arra, hogy a párt listája teljes egé­szében győztesen kerül ki az urnából. A siker reményével veszi fel e városrészben a küzdelmet Baán Mihály, Dr. Bánó Vilmos, Kiss Dezső, Lám Elemér, Mihalcsik Gyula, Dr. Szőke Andor, Schächter Adolf, Halász Ignácz, Schlesinger Miksa. Persze fáradhatatlan munkálkodásukra felette szükség van, mert így valósulhat meg reményük. A legkisebb zavart a IV. kerület fogja okozni. Kettőt választ e városrész. A városi párt Horo­­vitz Ede és Lipták Józsefet jelölte. Megválaszta­tásuk valószínű. Persze ez csak előcsatározása a nagy harc­nak, melyet a városi restauráció fog előidézni. Ekkor válik komollyá a küzdelem. Az a néhány hónap, mely az Árky Ákos által kezdeményezett városi párt alakulása óta lefolyt, minden komoly embert meggyőzhetett, hogy a városi administrativ, gazdálkodás lénye­ges javításra szorul. Már most az a kérdés, hogy e javítást a jelenleg működő tisztviselői kartól várjuk-e ? Erre kell válaszolni a képvise­lőtestületnek, a most megválasztandó képviselő­­testületi tagoknak a tisztújításnál. Érdekében fekszik tehát e város minden adófizető polgárának, hogy a választásoknál olyan emberre adja szavazatát, a­kitől elvárhatja a komolyságot, a hideg megfontolást, a bölcs előrelátást, melyre a tisztújításnál oly nagy mér­tékben van szükség. Olyan polgártársunkat tiszteljünk meg bi­zalmunkkal (mert tekintse mindenki annak) a ki hajlandó idejének, tevékenységének egy részét, de minden tehetségét a közjó érdekében áldozni. Bizalomunkkal tiszteljük meg a jelölteket, de viszont tőlük az eddigieknél fokozottabb és mindenesetre eredményesebb munkásságot vá­runk. A jelölteket nemcsak saját választásuknál, s később a tisztviselők megválasztásával lássuk szerepelni, hanem a képviselőtestületi tárgyalá­soknál, a javaslatok, a tárgyalásra kitűzött ügyek megvitatásánál. Ne adjuk szavazatunkat olyan polgártár­sunkra, a­kik a képviselőtestületi ülésekre el nem jár, a ki mer­eti hiúságból kíván a testület tagja lenni. Az ilyen tagra nincs szükség, fölös a számuk amúgy is, mint a városi jegyző úr, de mit szólna hozzá a világ, amely mindig a mások dolgaival törődik? A fiú megfordul szeme könyörögve pillant a szőkére. A papiros a szőke kezében van még. A fiatalok közvetlen egymás mellett vannak s az imádott szőke fejét elfordítva ketté szakítja a cé­dulát. Erre a váratlan fordulatra a fiú, mint aki mellett a derült égről villám csapott le, vissza­tántorodik s majd halott halványan felszedi a lá­baihoz hulló papirdarabkákat és lehajtott fejjel szomorún elballag. Szembe 10 lépésnyire pedig a sánta aljegyző ur közeleg, a leány reámosolyog és most már hárman nevetve tovább mennek, mintha mi sem történt volna. III. KÉP. Fiatal jegyespár egymáshoz simulva andalog s a jövő boldogságról, a családi élet édes örö­meiről beszélnek, hej dehogy gondolnának arra, hogy szúrós az élet vadalmafája s fanyar a gyü­mölcse. IV. KÉP. Rizsporozott asszony, festett bajuszú férj, karonfogva jönnek. S ők is gondtalanok. Nem sokat törődnek avval az idővel, amikor majd a hajdani szépségükön az idő vasfogai hagyta ru­­titő nyomokat, a festék sem takarhatja el. V. KÉP: Amint így sorra veszem a sétálókat, hozzám jön egy cigány. Öreg, ragyásképes, vigyorgó po­fával, három hum kopott nyirettyűvel s nagy hajlongva köszönt. — Kezeit csókolom, nagyságos uracskám. — Adj’ Isten dade! A pénztárcám financiális ügyeinek nagysá­gához mérten egy huszfilléres nikkelpénzt adok a divat múlta muzsikusnak, ezzel zavarom tovább az alkalmatlankodót, amit ő igen alázatos szám­talan „kezsit csókolom“ között el is fogad. El­menőben ezt monologizálja: Hej ezek a szegény cseh legények is csak gyalog mennek majd a másvilágra ! Bizony gyalog kérem ! * A katona banda tagjai pedig felszedik cók­­mókjaikat s a kapott vezényszóra négyes sorok­ban elmennek. A „Vadaskert“ közönsége is igen megfogyott már, csak fent az étkező úri közönség sorai között hangos még az élet. Tulajdonképen még csak most kezdődik istenigazában. A tavasz közepén szívből, mély érzéssel cigányok játsza­nak s az est sötétjében a langyos májusi szellő lenge szárnyain száll egy bús magyar nóta gyö­nyörű zenéje . . . HATÁRSZÉL! ÚJSÁG. Az Orsz. Izr. Tanítóegylet Északkeleti Körének közgyűlése. Egy nagyjelentőségű tanító egyesület tekin­télyes szerve, az Orsz. Izr. Tanítóegylet Észak­keleti körének több mint 60 tanító tagja kereste fel közgyűlése alkalmával városunkat, amely kulturesemény volt városunk életében. A közgyűlés meglepő magasnívója és ünnepélyes lefolyása 3. oldal, szükségessé teszi hogy az egyesületet is ismer­tessük. Az Orsz. Izr. Tanítóegylet kb. 1000 rendes, számos pártoló és tiszteletbeli tagjaival, elsőrangú tanítói közintézményeivel legjobban és legszebben szolgálja a közoktatás ügyét. Alapítványai és alapjai az élet minden körülményei között a tanító segítségére vannak. Van irodalmi, kiházasítási alapja, a magyarosítás terén elért eredményekért jutalmazó alapítványa. A tanító özvegye férje elhunytakor 400 korona segélyt, a tanító árvák pedig nagykárúsításukig évente 100—200 k árva segélyt kapnak. Minden tag betegsegélyre jogo­sult és van 10 fürdősegélye is. Egyik legszebb intézménye a Balaton partján, Keszthelyen lévő „Üdülőháza“, amely a nyári hónapokban csekély díj mellett, vagy ingyen a ta­nítónak és családjának nyugalmat és pihenést biz­tosít. Legújabban tanító tagjainak a fővárosban tanuló gyermekeit is ellátja évi 10­0 tagdíj elle­nében ebédkosztot ad 10 hónapra. Ezt az intéz­ményt teljesen kiépítve, mint a Zsidó Tanítók főiskolai otthonát fogja legközelebb 50 éves fenállása alkalmával a közhasználatnak átadni. Azelőtt is segélyezte a tanítóknak idegenben ta­nuló gyermekeit ösztöndíjjal. Erkölcsi támogatás­ban részesíti tagjait, jogaikat és érdekeiket meg­védve. A közgyűlésről részletes tudósításunk a következő: Június 28-án ünnepélyes fogadtatás volt, amelyen az ungvári izr. iskola tanítótestü­letén kívül a helyi népoktatási intézetek képviselői, az izr. iskolaszék képviselője és több vendég jelent meg. A vendégeknek csak kis része vette igénybe a kedvezményes áru szállodai lakást, többnyire az előre megjelölt magánházaknál száll­tak meg A közgyűlést másnap 29-én pont 9 órakor Weisz I. Lipót elnök (Miskolcz) nyitotta meg, megemlékezve a trónörökös tragikus elhunytáról. Indítványára a közgyűlés a trónörököspár emlé­két a jegyzőkönyvben megörökíti. (Ez volt Ung­vári az első hivatalos jellegű részvétnyilatkozat.) A szép számban megjelent tagokat, számos vendé­get, köztük Adler Simon igazgatót (Budapest) és Szentkereszty Tivadar Ungmegye kir. hely. tan­­felügyelőjét üdvözli és az ülést megnyitja. Az üdvözlésre Adler, majd Szentkereszty tanfelügyelő meleg szavakban válaszoltak. Fel­olvasásra került a számos üdvözlő levél és sür­göny és utána áttérnek az ülés napirendjének első pontjára. Adler Simon a központ kiküldöttje nagy elokvenciával, szónoki készséggel és meggyőző lelkesedéssel vázolja azt az akciót, amelyet az elnökség egy főiskolai otthon létesítése érdekében megindított. Két év múlva 50 éves fenállását ünnepli. Ezt a nevezetes évfordulót ilyen intéz­­ménnyel£ óhajtják emlékezetesen megörökíteni. Eddig 2000­­-nál több gyűlt egybe erre a célra. Az egyesület nagyobb áldozatokra is kész. De itt elsősorban a vidék érdeklődését megér­demlő intézményről van szó, tehát a vidék támo­gatása nagyon is kívánatos. A közgyűlés lelke­sedéssel fogadja az eszmét, gyűjtést rendez, amely 125 K-t eredményezett és amelyben a megjelent vendégek is részt vettek (Reisman Bertalan 20 K, Friedman Izidor 5 K stb.) A tárgy­hoz különben többen szólottak. Utána Keim Illés igazgató tanító (S.­Ujhely) alapos készültséggel és kitűnő tudással értekezik. „A gyermek araterejének fejlesztése a modern lé­lektan alapján“ című tételről. Érdemes és figye­lemre méltó volt a felolvasás sok tanulsággal. A gyermek egyéniségének megismerését állítja előtérbe, mely alapon a gyermek lelkébe is be­hatolhat. Majd az ez alapon szerzett tapasztala­tok értékesítéséről szól. A felolvasás az átlagon messze felülemelkedő alapos és oly nívós vitát provokált, hogy élvezetes tanulságul szolgált a jelenlevőknek. Witt (Sárospatak), Biederman (Eger) Boros jelenleg székesfővárosi tanító mélyen szántva szóltak hozzá. Kimutatták, hogy a felolvasó a lélektan legújabb és kiváló művelőit kitűnő felolvasásában figyelmen kívül hagyta és így ezen kutatók eredményeiről sem számol be. Másrészről elismerik, hogy felolvasó komoly és értékes munkát végzett.

Next