Kárpátaljai Magyar Gazda, 1926 (7. évfolyam, 27-45. szám)

1926-07-04 / 27. szám

Beregszász, 1926. 9«ЙГ POLITIKAI ÉS GAZDALACI HETILAP AZ ORSZÁGOS MADTAR K1SGA2M.. FÖLMŰVES- ÉS KISIFAROSPART RDSZíNSZKO! KERÜLETÉNEK --------------------———HMM nf^44LQS KÖZLÖNYEja Egész évre — Fél évre -------­Negyed évre — Telefon: 88. Előfizetési dijak: 48 Ke. 24 „ 12 „ Egy hóra--------— 4 be, Egyesszám------------1 „ Hirdetések díjszabás szerint Postai befizetési lap: 30.739. --------------­..­-VII. évfolyam. — 27. szám. Megjelenik minden vasárnap. Főszerkesztő: Felelős szerkesztő: Szerkesztőség és kiadóhivatal: BAKÓ GÁBOR dr. KOVÁCH BÉLA dr. Kálvin-tér 2. (Ref. templomudvar) Kéziratokat nem adunk vissza. Az agrárvám jelentősége. (I. Gy.) Az agrárvámok törvénybe iktatása a mi magyar népünkre annyira fontos, hogy ezzel a kérdéssel nekünk, mint a magyar kisgazdatársadalom lap­jának kötelességünk ismételten foglal­kozni. Az agrárvámokat azért kellett törvénybe iktatni, mert a mi gazda­közönségünk drágábban termel, mint a szomszédos államok, így a mi ter­melésünk a szomszédokéval a piacon a versenyt nem állja ki.­­ És ha a gazdatársadalom összeroppan, akkor nemcsak a mezőgazdaság jut tönkre, de vele együtt tönkremegy a kis- és nagyipar, a kereskedelem és maga az ** állam háztartása is, mert a tönkremen­tek tömege nem bírja az adókat fizetni, hiszen akkor majd ők maguk is segít­ségre, gyámolításra szorulnak. Amikor a köztársaság megszületett, az országos politika vezetői összes erejüket arra fordították, hogy ennek a területnek minden intézményét, min­den lakosát, az egész gazdasági beren­dezkedést a történelmi Csehország ké­pére formálják át. Ezen munkájukban mi magyarok nemcsak részt nem vet­tünk, hanem ennek ellene is voltunk, mert tudtuk, hogy ha ez a kísérlet sikerül, akkor az összes szellemi és anyagi javaink visszavonhatatlanul ve­szendőbe mennek. Hogy az átcsebe­­sítés mégis sikerülhessen, a kormány­zat a szocializmus karjaiba vetette ma­gát és a legújabb időkig minden tör­vényt a szocializmus szája íze szerint alkottak meg. Természetes, hogy ez a politika megbosszulta magát és pedig főképen azért, mert az egyoldalú törvényalko­tások megingatták a polgári társadal­mat, tehát megingott az a szilárd alap, amelyre az állam gépezete felépült. Ha nincs termelő és adófizető társa­dalom, akkor a szocializmus minden mesterfogása is csődöt mond. Megál­lapíthatjuk, hogy nem volt üres szólam az az unos-untalan Ь «vitatott кіс gazdahitvallás, amelynek a rövidre fo­gott értelme az, hogy ha a termelő elpusztul, akkor vele együtt pusztul a fogyasztók egész tömege is. Ennek az igazságnak a felismerése igen régi keletű, de a közállapotok elfajulása a központi kormányzatot csak a közelmúltban kényszerítette arra, hogy ennek az igazságnak a következ­tetéseit levonja, szakítson a szocialista irányzattal és hogy a polgári pártok felé fordulva, megteremtse a biztos megélhetés és haladás alapját. A választási mozgalmak idején fa­­luról-falura járva, mindenütt nyoma­tékosan hangsúlyoztuk, hogy egész bi­zonyosággal eljön az az idő, amikor a kormány az állam jól felfogott ér­dekében kénytelen lesz a komoly építő munkát megkezdeni és akkor érkezik el az az idő is, amikor mi magyarok a közös munkában részt vehetünk, és akkor majd elnyomatásunkat megbe­csülés váltja fel. Ezért az agrárvámok törvénybe­­iktatása nemcsak azt jelenti, hogy a termelő többet kereshet, hanem ez a törvény fordulópont a magyar kisebb­ség egész politikájában is. Mert mi volt eddig a mi hely­zetünk? Eddig minden kormány min­den magyarban irredentát látott, azaz olyan ^^,Xi»j.d­b.opcio­u. *.misén,’ akinek minden igyekezete odairányul, hogy a köztársaságot hátba támadja, és hogy ezen terveinek keresztülvitelére csak az alkalmas időpontra vár. Mi ugyan ezt mindig tagadtuk, de nem hittek szavainknak. Most azonban Szent-Ivány József, a Magyar Nemzeti Párt ki­tűnő vezére az agrárvám megszava-­­zásával tettel bizonyította, hogy a Magyar Nemzeti Párt igenis kész mindjárt résztvenni az alkotó munká­ban, mihelyt ennek a munkának a ko­molyságáról meggyőződést szerzett. A Magyar Nemzeti Párt képvi­selőinek az agrárvám mellett leadott szavazatai azonban nemcsak azt igaz két védőbeszéd. Érvek az alkohol ellen és az alkohol mellett. A világ közvéleményét ma főként három kérdés izgatja: az örök béke, a társadalmi osz­tályok közti ellentétek áthidalása és az alkohol. Az alkoholt utoljára említettük, pedig talán éppen ez a kérdés veri a legnagyobb hullámokat. Az alkohol ugyanis két nagy pártra szakította a mai emberiséget: olyanokra, akik kézzel-lábbal védik a bor és a többi szesz jogait, és olyanokra, akik tajtékzó haraggal hadat üzennek nekik. A két leghatalmasabb birodalom, az Amerikai Egyesült­ Államok és Oroszország a szesz ellen foglalt állást és minden erejével támogatja a bornemisszák mozgalmát. Ezekben az országokban szigorú törvény tiltja az alkoholfogyasztást. Tilos a kvaterkázás, a sörözés, tilos a papramorgó. Egy amerikai bornemissza agitátor most bi­zonyára így beszél: „Nálunk a munkás nem issza el szombat este keresetét s nem szúrja le utána cimbo­ráját, nem döngeti el párját. Víg cimborák hada nem veri fel az éj, vagy az ünnep csönd­jét. A részeg csavargó szemérmes koldussá válik; az átmulatott éjszakák s az azokat kö­vető levertség helyébe a munka lép. A tár­saséletben vége a duhajkodásnak s a dévaj, csintalan beszédnek, helyettük komoly művészi előadások, felolvasások és tudományos viták hangzanak el. Az ifjúság sportol vagy táncol, s éjfélre, nagy ásítások közepette mindenki az ágyba kerül. Az egyén költségvetését nem terheli az a haszontalan kiadás, mely eddig a gégéje csapján csörgött el, az ezen megta­karított összegeken házat vehet minden polgár, — ha hosszú életű volt a földön s egyébként is —jószimatu üzletembernek bizonyult. Az ember teljesítőképessége a tudományban, ipari s egyéb munkában határtalanná fejlődik. A fo­gantatás pillanatától kezdve alkoholtól el nem korcsosított, nyílegyenesen fejlődő életpályák eredője az ég felé tör, birtokába veszi a föld minden atomját, szerves és szervetlen anya­gát, meghódítja a bolygónkat övező légkört s már-már a világűrt is. Rabjává vagy hűbé­resévé teszi alkohollal élő, léha embertársait, ha ugyan kihaló törzsek módjára nem zárja őket mutatványos állatkertbe, érzékeny regé­nyeket írva pusztulásukról. A börtönök azon épületszárnyai, amelyekben a gyilkosokat, ve­rekedőket s egyéb olyan bűnösöket őrzik, kik a borból merítik elszántságukat, kiürülnek, csakúgy, mint ahogy csökken azoknak a száma is, kik borközi állapotban elkártyázzák a ma­guk vagy a más pénzét s a hiányt sikkasztás utján pótolják." És az igy beszélő agitátornak sokban igaza is van. Mert tény, hogy már 1—2 po­hárka pálinka bénítólag hat az ész munkájára s befolyásolja érzékszerveinket. Egy centi­liternyi alkohol elfogyasztása után számos em­ber hibákat követ el a legegyszerűbb számtani alapműveletek végrehajtásánál, vagy a helyes­írásban. A 98 százalékos golyólövő 30—40 százalékot hibáz. Az állandóan erős szesszel táplált kísérleti állatok elcsenevészednek, iva­dékaik korcsok lesznek és korai pusztulás az osztályrészük. Az alkoholista szülők gyer­mekei­k terheltnek s úgy ezek, mint a szülők külseje elárulja káros szenvedélyüket. Egy pohár bor felbátorít s oly hirtelen elhatáro­zásokat érlel meg bennük, melyeket csak ha­mar bánat követ. A szerelmi vágyat fokozza s gyengíti az ellenállóképességet, amit később nem egy-két nő könnyek közt bán meg. Az alkoholellenesek elismerik, hogy az ital rabjai sokat szenvednek a szesztilalom folytán, de ezt a szenvedést a jövő nemzedék kedvéért el kell viselniük, mely már oly szá­nakozó megvetéssel fog egy-egy titkos italo­zóra nézni, mint ahogy mi a morphinistára, kokainistára vagy ópium szívóra tekintünk.

Next