Kárpáti Magyar Gazda, 1935 (11. évfolyam, 1-48. szám)

1935-01-13 / 1. szám

Vasárnap, 1935 január 13 50. évfolyam, 1 1»««МНМОД*І •**­*ІІ Szerkesztőség és ki a­d оДіДл'АІДІ Berehovo—Beregszász, Masaryk-tér 3. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztő-bizottsági elnök: EGRY FERENC Főszerkesztő: Dr. POLCHY ISTVÁN. Felelős szerkesztő: Dr. BODÁKY ISTVÁN. ELŐFIZETÉSI ÁRA: Egészévi — — 36 Kcs. Negyedévi------9 Kcs.­­ Félévi------18 Kcs. Havi ------3 Kcs. Kortesjavaslatok Alig múltak el a lelket békítő ünnepek cs­ndes napjai, ismét fejünk fölé tornyosultak a mindennapi nehéz gondok. Jól tudják ezt azok is, kiknek sorsunk intézése a kezekben van, de azt is tudják, hogy e nehéz gondok terhét rólunk levenni az ő kötelességük lenne. Mindezideig azonban nem tették Nem tették azért, mert nem is igen törték magukat utána, hogy a mi ezernyi bajunkat alapjában megis­merjék. Azokra a kormánypártokra gondolunk most amelyek odafönn, Prágában minden jót elintézhe­hennének, mert hiszen a többség hatalma a ke­zekben van, de ehelyett gondtalanul ülnek a meleg jólétben, nem gondolva arról, hogy a dolgozó nép ugyanakkor fázik . . . Régi közmondás, de nagyon igaz, hogy a jóllakott nem hisz az éhesnek, így van ez velünk is, kisgazdákkal, f­őként magyar kisgazdákkal, akikre csak akkor hullana valami áldás Prágából, ha a kormánypártok éppen úgy a szívükön viselnék a sorsunkat, mint ahogy viselik a cseh- és morvaországi kisgazdákét Nem kell messzire mennünk, itt van a gabonamonopólium, mely miatt megkeseredett a­ gazda élete. Vagy itt van a készülő állatmono­­pólium, mely még — Isten tudja, — mennyi bajt és kellemetlenséget fog okozni a magyar kisgaz­dáknak ? Ha tehát nem lennének választások, a magyar kisgazdák mehetnének az Istenhez pa­naszra, mert Prágától ígéreteknél egyebet nem kapnának. Kérdés azonban, hogy a választások mostani évében az eddig elhangzott és a még ezután világgá kürtölendő ígéreteknél egyebet fog-e kapni a kormánypártokba csalogatott ma­­gyarság. Mi azt állítjuk, hogy nem! Ezt az állításun­kat meg is indokoljuk. Az eddigi tapasztalatok szerint a kormánypártok csak olyan törvényja­vaslatokat szavaztak meg a prágai nemzetgyű­lésen, melyekből valamilyen üzleti társaságnak haszna lehetett. Ilyen volt a gabonamonopólium, mely milliárdokat fog egyes üzleti társaságok zsebébe juttatni, de mi bizonyosak vagyunk benne, hogy fog ezekből a milliárdokból némely kormánypárt kasszájába is csinos összeg ván­dorolni. Ilyen üzletszagú az állatmonopólium is, mely ellen hiába tiltakozik maga Prága főváros tanácsa, mégis mihamar életbe léptetik, akár törvény, akár pedig rendelet alakjában. Ilyen üzletet csináltak áfával is, ilyet a villannyal és más e­gebbel. Fogadni mernénk azonban, hogy olyan tör­vényeket, amikből semmiféle üzleti társaságnak nem lehet haszna, nem egyhamar fognak hozni a prágai parlamentben! Nem sietnek például a gazdaadósságok ren­dezésével, vagy az eladósodott község гк, járások és országok tehermentesítésével. Miért ? Azért, mert ezek közül nem lehet zsíros üzleteket csinálni, nem lehet részvénytársaságokat alakí­tani milliós tőkével és nem lehet szindikátusokat szervezni. Szóval az olyan törvény, amelyből valamely kor­mánypárt a saját érdekcsoportja részére nem tud valamilyen jó üzletet kihozni, az olyan törvény a tojásban marad. Sohase kél ki. Ebben az esztendőben azonban — kedves ma­­gyar kisgazda testvéreink — mégiscsak fogtok valami másat is tapasztalni. Jusson eszetekbe, hogy ebben az évben kell megtörténnie a választá­­s­oknak. A választások előtt pedig minden kor­mánypárt azon igyekszik, hogy minél többet mu­tasson. Egyremásra fognak tehát megszületni a csábítóbbnál csábítóbb törvényjavaslatok és ha még nagyon erőlködnek, talán a gazdaadósságok rendezését is tető alá hozzák, úgy azonban, hogy abból a kisgazdának édeskevés haszna leszen. Nem is az a fontos itt, ho­ly a kisgazdának valamely törvényből haszna legyen, hanem az, hogy a kormánypártok el tudják vele hitetni, hogy haszna lesz. Persze előbb szavaznia kell valamely kor­­mánypártra, mert különben még ezekből a kor­­tesjavaslatokból sem válik valóra egy is. De hát valamivel mégis csak kell kortesked­ni, a szociáldemokraták nem ígérhetnek mindig csak bakancsot, a csehagrárok meg mindig csak földet, mert ezekben az ígéretekben senki se hisz. Kell hát valami­­.iás. Olyan, amit még el lehet hinnie az ezerszer csalódott magyar kis­­gazdának is... Nem tudjuk még, mit fognak tartalmazni ezek a kortesjavaslatok, de annyi már bizonyos, hogy mindezek élén ott fog lógni a gazdaadós­­ságok rendezésének mézesmadzagja. Які meg­nyalja, boldog lesz, hogy megnyalhatta, ilyen magyar kisgazda azonban igen kevés lesz már Hiába­ múlik az idő és az ígéretekben hivők is, egyre fogynak. Helyettük egyre szaporodnak a magyar nemzeti öntudatra ébredők, akik tudják­­hogy minden magyar csak a maga erejére tá­­maszkodhatik, mert rajta az Istenen kívül senki se segít. Ne higyjetek tehát a kedves magyar kis­gazda testvéreink­­ a kortesjavaslatokban sem Minél több ilyet fognak előttetek csillogtatni annál jobban vigyázzatok, mert minden azt fogja jelenteni, hogy közel vannak a választások és a kormánypártoknak szükségük van rátok, magyar kisgazdákra, hogy a ti­házatokon miné t­öbb törvényhozót tudjanak bejuttatni a parlamentbe Csak ezért van rátok ilyenkor szükség, semmi másért és csak erre valók a kortesjavaslatok — semmi másra. Adsza- nesze ••• Javában folyik az adsza-nesze vásár a kormány­pártok között. Mindegyik olyan törvénytervet és ja­vaslatot akar a parlament elé terjeszteni атеГуеІ az­tán kortesskedhetik a választások előtt, hogy: látjátok, magyar kisgazdák, én, ezt a jót hozom nektek, ha rám szavaztok, én meg ezt..., Mindegyik kormány­pártnak szüksége van ilyesmire, melyhez azonban csak úgy tu­d jutni, ha a másik kormánypárt is bér felmegyen és megszavazza. Folynak tehát az alku­­­dozások. A szociáldemokraták azt mondják, hogy megszavazzuk nektek, burzsulóknak az állatmonopóli­umot, hadd gazdagodjanak a szegény magyar állat­tenyésztő kisgazdán a sok pénzű nagyskupecek, dlej ti viszont szavazzátok miéig nekünk a 40 órás munkás letet, hogy mi is tudjunk valamit mutatni a választ­­tások­ előtt az ipari munkásoknak... Ha aztán meg­­egyeztek és megtörtént az adsza-nesze vásár, eljön­nek Kárpátaljára és a falun egymás ellen agi­tálnak, h­ogymást szidják, egymás hájój­ából «mentik» a jóhiszemű és becsületes magyar kisgazdát, kisiparost és munkást mintha odafenn Prágában sohase­­'gverjél'' volna meg a vála­sztóik bőnére*.. !**'.­­ . 'ft ’ . /. ' X \ . Csekké - -1 ,. ' '-■oKkenfí Q reumái­t Щйг5,;- halmokat £' !fl і ’flÉraff?*k­-- ■» ' 7 Ч'- A ,asborazeaz ... Forr az üst... A választások közeledtére igen alágyujtottak annak­ az üstnek, melyben a választók meghódítására alv­ocalmas kotyvalékot főzik. Ebben az üstben sok mini-, den van, de ami a legszebb lesz, ismét egy pár új magyar lap, magyar újság fog kikerülni belőle. Váltig azt hangoztatják, hogy így meg úgy, a magya­rok kevesen vannak Csehszlovákiában, mégis min­­den cseh párt ,ebből a kevés magyarból akar­ja a saját pártját gyarapítani. Nem elég, hogy eljöttek Csehországból a cseh agrárok és befészkelték magukat a magyar falvakba, most meg m­ár a cseh nemzeti szocialisták is fejekbe vették, hogy okvet­­lenül ezt a kevés magyart fogják agyon boldogít­an­­i. Ez azt jelenti, hogy még ezek is abból a kevés magyarból akarnak szavazókat a maguk pártjártaból di­áni, amit már amúgyis szerteszéjjel szedtek a cseh­, agrárok és szociáldemokratáik. Ennek okából csinál­nak most ismét valamilyen magyar nyelvű újságot Kassán, melyet néhány Magyarországból kiebrudalts «magyar» fog ma is szerkeszteni. Ezzel akarják ismét becsapni a szegény magyart,a melyről nyilván azt hiszik a cseh pártok, hogy csak amolyan csokiszalmá­­ja, amelyből mindenki vehet és vihet, amennyit akar... Csehagrár szemmel. A csehagrár pártot szolgáló «Venkov» című lap­ban egy melléklet jelent meg, melyben egy cseh mér­f nők a kárpátialj .і magyar földművesről ir. Azt írja, hogy: a magyar földműves lent maradt a rónán, a­ mely az ő világa, amely neki kukoricát, búzát, do­hányt ad, esik mint az asztal és kényelmesen járható. A puszta termékeny, többnyire nem igényel megmuni­kálást. Ahol a termés csak nehéz munka árán nő ki, ott a magyar földműves le nem telepedett. Azt írja­­ ez a tanár, hogy a magyar nem szedeti a hegyeket, gyűlöli a hegyeket, a hegyvidékre soha nem megy... A róna és méginkább a puszta lassúakká és nyu­godt gondolkodók­ká teszi az embereket, szilárd család©.

Next