Kárpáti Magyar Gazda, 1941 (17. évfolyam, 3. szám)
1941-01-16 / 3. szám
і ( Csütörtök, 1941. január 16. XVII. évfolyam 3. szám. MAGYAR GAZDA POLITIKAI, KÖZGAZDASÁGI, TÁRSADALMI HETILAP. Szerkesztőség és kiadóhivatal Beregszász, Árpád utca 4. sz. Távbeszélő 163. Megjelenik minden csütörtökön. Főszerkesztő: Dr. Polchy István, Előfizetési ára: Főmunkatársak: Egészévi Félévi — — 6.— P. Negyedévi-------1.50 -------3.— P. Havi----------------.50 Narancsik Imre és Bellyei László. Jogi személyeknek évi 20.— P. ► Ї Egy magyar költő (Levél a Tiszahát magyarjaihoz.) Kedves Testvéreim! Egy kötetnyi inkább füzetnyi verset tartok a kezemben. Olvasom a verseket. Nemcsak olvasom, élem őket. Amint szemem végigsimít a sorokon, a sorokkal érzek, könnyezem és lelkesedem, velük kesergek és bizakodom, egyszer ökölbe szorul kezem, másszor a tisztaság árja mossa fehérre lelkemet. Nem szoktam verseket olvasni, ha mégis, akkor azoknál maradok, amelyeket még az iskolából hoztam magammal. Nem szoktam verseket olvasni és azt hiszem, ennek maguk a versek az okai. Lépten-nyomon versekkel találkozik az ember. Gyanútlanul nyitja fel az újságját, megy el előadásokra, öszszejövetelükre: mindenütt versek, még társaságban sem maradnak el. A hiba persze nem ott van, hogy olyan sokszor találkozunk versekkel, hiszen az igazi versek vigasztalnak és lelkesítenek, tisztítanak és ébresztenek. A baj az, hogy az a töméntelen vers, amellyel szembe kell néznünk, nem ilyen, nem igazi versek. És olyan sok van ilyen nem igazi vers, hogy elvész köztük az olyan, amire valóban vágyunk, olyan sok van ilyen nem igazi vers, hogy inkább egyet sem olvastunk el, egyet sem hallgatunk meg. Úgy is lehet mondani, hogy érezzük — nemcsak a napi és háborús hírekből, a rádióból, hanem önmagunkból is — megújhodáson megy keresztül ez a világ. Bensőnkben érezzük a megújulás közeledtét és a lelkünkben, ezen a titokzatos és meghatározhatatlan helyen az új világnak új muzsikája él. Ezért félünk úgy ma a versektől. Mert bennük ezt az új muzsikát keresnénk szavakba öntve — de a legtöbből idegen vagy elnyűtt, hangszerek zenéjének hangja szól hozzánk. Húzódozva fogtam neki hát ennek a kis kötetnek is. Belenyítottam a közepébe. Az első versnek, ami szemem elé került »Hívatlan dalnokokhoz« volt a címe. A vers ugyanazt mondta, amit én éreztem, amiért úgy elfordultam a modern verszuhatagától. »És hallgassanak el a pijamás költők is, a japán ernyők alatt »lelkük mélyéről« verseket nyavalygók. Nem veszik észre, hogy nem vesszük észre őket, hogy óriás idő átlépett szalon töngeményeiken és reménytelen és felelőtlen dolog ma a vázák mázáról szonettezni és feledni ezt a drága, halálraítélt népet, aki nélkül nincs élet, nincs jövő.« »És ti is, asztaldöngető, otthon nagylegény álirredenták, *, üres hordó módjára kongó álhonfikus tallérzokogók, legyen már elég az olcsó lobogódból... Egy dolgos magyar paraszt többet épít a hazán, mint száz kötet pléh-harangon kolompoló rivalvány és jeremiad.« Mohón forgattam tovább a lapokat, egyre mohóbban. Ide is oda is belenyitottam. ?»A magyar parament mindkét házához« címez egy verset a költő. ■ Csak néhány sort hadd írok ide belőle: ...»S ne engedjétek, hogy a munkás méltó bérét elorozza a dús, a hazátlan silány, könnyből vérből ne nőjjön palota s a földtelen milliók parasztfián könyörüljetek meg;«... ... »Juttassatok nekik földet, ne csak sírhelyet, hogy feszüljenek a földbe a lábak, S a gyárak szolgája szabad legyen, egyen a magyar kenyérből eleget, hogy egészséges gyermeket neveljen a Hazának.«... Élem a sorokat és a költővel együtt vallom: ... »És hát magyarnak lenni...? Gyönyörű végzet. Magyarnak lenni...? Szépet álmodni, merészet. Tömni Isten homlokáig. Magyarnak lenni...? Mindig hinni, mindig csalódni, mindig menni, mindig elesni, mindig meghalni, mindig feltámadni, mindig küzdeni, mindig remélni egy dicsőséges holnapot...« (Paraszt vagyok.) Azután hátra lapozok és a költő szerelmes szívének szavát hallom. A vers nem »sláger«, ami belőle szól az nem pillanatnyi mámor, nem pezsgőben fürdő, félhomályban éledő álszerelem. Hanem az örök szerelem és a szerelmes felelősség. »Tisztaság« a vers címe; két versszak belőle: ... »Ne partnerem, ne barátnőm légy, hanem: hitvesem, gyermekeim édesanyja, akinek szívéről nem hervad le a mirtusz soha. De jó tudnom, hogy ilyen vagy kedves!« ... »Legyen neked elég az én szűkös portám, az én szívem, az én karom, az én szerelmem. Jobb és több egy koldus nyakán becsbentartott egyetlen búcsúfia érem lenni, mint gazdagok ujján száz gyűrű közül egynek.« Végre az első vershez érkezem el, mikor már mindet ismerem. »Új harcok elé« áll címül a vers felett; az utolsó sorok mintha állandóan hangzanának, elnémíthatatlanul: ... »Én e forrongó század gyermeke vagyok. Bennem bomlik a világba a kor, Aki az Idővel akar harcba szállni Az Istennel és énvelem dacol: Itt nincs megállás, itt minden hiába, A győztes, a dicső itt én vagyok S kik velem jönnek a század dobszavára: A diadalmas, bátor magyarok!« A kis kötet minden verse visszhangzik bennem, mikor most írok róluk. Költő szól belőlük, kinek szerelme tiszta, vágya a hitves és a gyermek, szociális igazságérzete biztos, magyarsága megdönthetetlen, mert elválaszthatatlan a földtől. A versek sorai nem egyformák, mértékük nem egyenlő, a rím sokszor elvész — és mégis mindegyik dal, lüktető és élő dal, egy megújhodó szív zenéje. És a megújhodó világé is. A kötet címe ugyanaz, mint az első versé: »Új harcok elé«. Költője Számadó Ernő. Ha halljátok nevét, tiszaháti testvéreim, gondoljatok rá szeretettel, ha kezetekbe kerülnek versei, olvassátok szívetekkel. Verseit nektek, tiértetek írta — testvéretek, a kiskunsági magyar földből valló. Ezért úgy is mondhatnám: ti írtátok azokat a verseket, a ti szívetek zenéje változott át Számadó Ernőben szavakká. Harsányi András dr. і A Magyar Élet Pártja vármegyei nagyválasztmányának közgyűlése A Magyar Élet Pártja Bereg vármegyei nagyválasztmánya január 11-én szombaton délelőtt 11 órakor tartotta meg közgyűlését a beregszászi Kereskedők Székházénak emeleti nagytermében. A közgyűlésen megjelent а МЕР beregszászi és munkácsi helyi vezetősége, valamint a vidék kiküldöttei. Péchy Szabolcs fői megnyitó beszédében bejelentette, hogy elvállalta a MÉP Bereg vármegyei szervezetének elnökségét, üdvözölte a megjelenteket, különösen pedig az országos pártközpont kiküldöttjét, vitéz Várady László országgyűlési képviselőt. Az elnöki megnyitó után dr. Polchy István kir. közjegyző emelkedett szólásra. Nagyhatású beszédében kifejtette, hogy a beregi magyarság mindenkor értékes része volt a magyar nemzetnek. Túlzás és elfogultság nélkül mondható, hogy a legjózanabb magyar fajta lakik ezen a tájon, mely a magyar építő munkából mindig derekasan kivette a részét. Épen azért méltányos, ha a vármegyei szervezet nevében néhány olyan fontos kívánságot terjeszt elő, melyek a tiszaháti és tóháti magyarság nyugodt fejlődését biztosítják. Dr. Polchy István ezután a beregi magyarság і kívánságait a következőkben ismertette: 1. A földbirtokreform sürgős végrehajtása, a magyar nép földhöz juttatása a cseh és zsidó birtokok felosztása által. 2. Tavaszi búza és tavaszi árpa vetőmag kiutalása a gazdáknak. 3. A helyenkinti vizes talaj víztelenítése és termővé tétele. 4. A tűzifabeszerzésnehézségeinek elhárítása. 5. Gazdasági és vincellériskola létesítése Beregszászban. 6. A szőlőtermelésben a kisgazdák és részes munkások kártalanítása az 1940-es katasztrofális év után termelési kölcsönök nyújtása által. Kellő mennyiségű kötöző anyag és rézgálic juttatása. 7. A kereskedők számára biztosított önállósítási alap korhatárnak kitolása 20 évvel, tekintettel arra, hogy a cseh megszállás idejében uralkodó viszonyok sok magyar ember számára lehetetlenné tették az önállósítást. 8. Munkács és Beregszász városoknak magasabb lakbérosztályba való besorolása. 9. A református papság kongruasérelmének megjavítása. 10. Állandó katonaság létesítése Beregszászban és kaszárnya építése. 11. Uj elemi iskola építése Beregszászban. 12. A Munkács- Beregszász és Vásárosnaményt összekötő vasútvonal kiépítése. A közgyűlés a nagyjelentőségű kívánságok bejelentését egyhangú lelkesedéssel fogadta és a magáévá tette. Konkoly-Tege Kálmán, a vásárosnaményi kerület képviselője, a magyar faj hivatásáról és a magyar hadsereg felfegyverzésének jelentőségéről beszélt. R. Vozáry Aladár, a munkácsi kerület képviselője azt fejtette ki, miért támogatja ő ma a magyar kormányt, aki a cseh uralom idejében ellenzéki politikát folytatott. Különösen elítélő módon támadta a nyilas pártot és tevékenységét. Szerinte ma minden magyar ember kötelessége, hogy a kormány politikáját támogassa. Majd vitéz Várady László országgyűlési képviselő, az országos pártközpont kiküldöttje emelkedett szólásra, tolmácsolta a pártvezetőség üdvözletét és komoly, értékes beszédben számolt be a kül- és belpolitikai helyzetről. Kifejtette, hogy Magyarország csinálta meg elsőnek a jobboldali nemzeti forradalmat a zsidó liberális világ letörésére a szegedi fehér ellenforradalommal. Ma a külpolitikában Német- és Olaszország mellett a helyünk és igyekszünk kiépíteni baráti kapcsolatainkat Jugoszláviával és Bulgáriával. Magyarország nagyságánál és erejénél fogva nem követelheti magának az irányító és vezető szerepet az új Európában, de ha ügyesen beilleszkedik Német- és Olaszország nagyarányú újjárendezési politikájába és támogatja azoknak délkeleteurópai céljait, akkor a Dunamedencében irányító és vezető szerep vár rá. Az, aki ma az angolok győzelmét várja, az egy kizsákmányoló zsidó plutokrata világot támogat, mely a haladás és a szociális igazságszolgáltatás ellensége. Áttérve a belpolitikára, kijelentette, hogy a magyar kormány az összes megoldatlan kérdéseket a legsürgősebben megoldja, ha vége lesz a mai háborús állapotnak. Hangoztatta még a földbirtokreform szükségességét és azt az egyéni elgondolását, hogyan kellene minden magyar embert megfelelő házhelyhez juttatni. Végül figyelmeztette a beregi magyarokat, tartsanak össze, legyenek egyek a keresztény magyarságban, ne szítsanak egymás között ellentéteket, mert szerinte hitvány ember az, aki ilyen veszélyes időkben éket ver a katolikus és protestáns magyarok közé. A magyarság ereje és jövője összetartásában van. Vitéz Várady László beszéde után Varga Gyula vámi bíró köszönte meg a főispánnak és a gyűlés szónokainak az elhangzott értékes beszámolókat. Majd Báthory Ferenc a munkásság nevében szólalt fel. Hangoztatta, hogy a magyar munkásság kiábrándult már a nemzetköziségből, a mai nehéz időkben tud éhezve és rongyosan is áldozni a magyarságért, de elvárja hogy a magyar kormány olyan gyors intézkedéseket hoz, melyek a munkásság helyzetét jelentősen megjavítják. Péchy Szabolcs főispán záró beszédében megköszönte az elhangzott értékes beszédeket és felszólalásokat. Indítványozta, hogy a dr. Polchy István kir. közjegyző által előadott kívánságokat a ĽЕР vármegyei szervezete foglalja össze memorandum formájában és küldje el azt az országos pártközpontnak. A közgyűlés a himnusz eléneklésével ért véget. A közgyűlés után a vármegyei nagyválasztmány tagjai közös ebéden vettek részt a Kereskedők Székházának emeleti nagytermében.