Kárpáti Magyar Gazda, 1941 (17. évfolyam, 3. szám)

1941-01-16 / 3. szám

і ( Csütörtök, 1941. január 16. XVII. évfolyam 3. szám. MAGYAR GAZ­DA POLITIKAI, KÖZGAZDASÁGI, TÁRSADALMI HETILAP. Szerkesztőség és kiadóhivatal Beregszász, Árpád utca 4. sz. Távbeszélő 163. Megjelenik minden csütörtökön. Főszerkesztő: Dr. Polchy István, Előfizetési ára: F­őmunkatársak: Egészévi Félévi — — 6.— P. Negyedévi-------1.50 -------3.— P. Havi----------------.50 Narancsik Imre és Bellyei László. Jogi személyeknek évi 20.— P. ► Ї Egy magyar költő (Levél a Tiszahát magyarjaihoz.) Kedves Testvéreim! Egy kötetnyi inkább füzetnyi verset tartok a kezemben. Olvasom a verseket. Nemcsak olvasom, élem őket. Amint szemem végigsimít a sorokon, a sorokkal érzek, könnyezem és lelkesedem, velük kesergek és bizakodom, egyszer ökölbe szorul ke­zem, másszor a tisztaság árja mossa fehérre lelke­­met. Nem szoktam verseket olvasni, ha mégis, ak­kor azoknál maradok, amelyeket még az iskolából hoztam magammal. Nem szoktam verseket olvasni és azt hiszem, ennek maguk a versek az okai. Lép­­ten-nyomon versekkel találkozik az ember. Gyanút­lanul nyitja fel az újságját, megy el előadásokra, ösz­­szejövetelükre: mindenütt versek, még társaságban sem maradnak el. A hiba persze nem ott van, hogy olyan sokszor találkozunk versekkel, hiszen az igazi versek vigasztalnak és lelkesítenek, tisztítanak és ébresztenek. A baj az, hogy az a töméntelen vers, amellyel szembe kell néznünk, nem ilyen, nem igazi versek. És olyan sok van ilyen nem igazi vers, hogy elvész köztük az olyan, amire valóban vá­gyunk, olyan sok van ilyen nem igazi vers, hogy in­kább egyet sem olvastunk el, egyet sem hallgatunk meg. Úgy is lehet mondani, hogy érezzük — nem­csak a napi és háborús hírekből, a rádióból, hanem önmagunkból is­ — megújhodáson megy keresztül ez a világ. Bensőnkben érezzük a megújulás közeledtét és a lelkünkben, ezen a titokzatos és meghatározha­tatlan helyen az új világnak új muzsikája él. Ezért félünk úgy ma a versektől. Mert bennük ezt az új muzsikát keresnénk szavakba öntve — de a legtöb­ből idegen vagy elnyűtt, hangszerek zenéjének hang­ja szól hozzánk. Húzódozva fogtam neki hát ennek a kis kötetnek is. Belenyítottam a közepébe. Az első versnek, ami szemem elé került »Hívatlan dalnokokhoz« volt a cí­me. A vers ugyanazt mondta, amit én éreztem, ami­ért úgy elfordultam a modern verszuhatagától. »És hallgassanak el a pijamás költők is, a japán ernyők alatt »lelkük mélyéről« verseket nyavalygók. Nem veszik észre, hogy nem vesszük észre őket, hogy óriás idő átlépett szalon töngeményeiken és reménytelen és felelőtlen dolog ma a­ vázák mázáról szonettezni és feledni ezt a drága, halálraítélt népet, aki nélkül nincs élet, nincs jövő.« »És ti is, asztaldöngető, otthon­ nagylegény álirredenták, *, üres hordó módjára kongó álhonfikus tallérzokogók, legyen már elég az olcsó lobogódból... Egy dolgos magyar paraszt többet épít a hazán, mint száz kötet pléh-harangon kolompoló rivalvány és jeremiad.« Mohón forgattam tovább a lapokat, egyre mo­hóbban. Ide is oda is belenyitottam. ?»A magyar par­­­­­ament mindkét házához« címez egy verset a költő. ■ Csak néhány sort hadd írok ide belőle: ...»S ne engedjétek, hogy a munkás méltó bérét elorozza a dús, a hazátlan silány, könnyből vérből ne nőjjön palota s a földtelen milliók parasztfián könyörüljetek meg;«... ... »Juttassatok nekik földet, ne csak sírhelyet, hogy feszüljenek a földbe a lábak, S a gyárak szolgája szabad legyen, egyen a magyar kenyérből eleget, hogy egészséges gyermeket neveljen a Hazának.«... Élem a sorokat és a költővel együtt vallom: ... »És hát magyarnak lenni...? Gyönyörű végzet. Magyarnak lenni...? Szépet álmodni, merészet. Tömni Isten homlokáig. Magyarnak lenni...? Mindig hinni, mindig csalódni, mindig menni, mindig elesni, mindig meghalni, mindig feltámadni, mindig küzdeni, mindig remélni egy dicsőséges holnapot...« (Paraszt vagyok.) Azután hátra lapozok és a költő szerelmes szí­vének szavát hallom. A vers nem »sláger«, ami be­lőle szól az nem pillanatnyi mámor, nem pezsgőben fürdő, félhomályban éledő álszerelem. Hanem az örök szerelem és a szerelmes felelősség. »Tiszta­ság« a vers címe; két versszak belőle: ... »Ne partnerem, ne barátnőm légy, hanem: hitvesem, gyermekeim édesanyja, akinek szívéről nem hervad le a mirtusz soha. De jó tudnom, hogy ilyen vagy kedves!« ... »Legyen neked elég az én szűkös portám, az én szívem, az én karom, az én szerelmem. Jobb és több egy koldus nyakán becsbentartott egyetlen búcsúfia­ érem lenni, mint gazdagok ujján száz gyűrű közül egynek.« Végre az első vershez érkezem el, mikor már mindet ismerem. »Új harcok elé« áll címül a vers fe­lett; az utolsó sorok mintha állandóan hangzanának, elnémíthatatlanul: ... »Én e forrongó század gyermeke vagyok. Bennem bomlik a világba a kor, Aki az Idővel akar harcba szállni Az Istennel és énvelem dacol: Itt nincs megállás, itt minden hiába, A győztes, a dicső itt én vagyok S kik velem jönnek a század dobszavára: A diadalmas, bátor magyarok!« A kis kötet minden verse visszhangzik bennem, mikor most írok róluk. Költő szól belőlük, kinek szerelme tiszta, vágya a hitves és a gyermek, szoci­ális igazságérzete biztos, magyarsága megdönthetet­len, mert elválaszthatatlan a földtől. A versek sorai nem egyformák, mértékük nem egyenlő, a rím sok­szor elvész — és mégis mindegyik dal, lüktető és élő dal, egy megújhodó szív zenéje. És a megújhodó vi­lágé is. A kötet címe ugyanaz, mint az első versé: »Új harcok elé«. Költője Számadó Ernő. Ha halljátok nevét, tiszaháti testvéreim, gondoljatok rá szeretet­tel, ha kezetekbe kerülnek versei, olvassátok szíve­tekkel. Verseit nektek, tiértetek írta — testvéretek, a kiskunsági magyar földből valló. Ezért úgy is mondhatnám: ti írtátok azokat a verseket, a ti szí­vetek zenéje változott át Számadó Ernőben sza­vakká. Harsányi András dr. і A Magyar Élet Pártja vármegyei nagyválasztmányának közgyűlése A Magyar Élet Pártja Bereg vármegyei nagy­választmánya január 11-én szombaton délelőtt 11 órakor tartotta meg közgyűlését a beregszászi Ke­reskedők Székházénak emeleti nagytermében. A közgyűlésen megjelent а МЕР beregszászi és mun­kácsi helyi vezetősége, valamint a vidék kiküldöttei. Péchy Szabolcs fői megnyitó beszédében bejelentette, hogy elvállalta a MÉP Bereg várme­­gyei szervezetének elnökségét, üdvözölte a megje­lenteket, különösen pedig az országos pártközpont ki­küldöttjét, vitéz Várady László országgyűlési képvi­selőt. Az elnöki megnyitó után dr. Polchy István kir. közjegyző emelkedett szólásra. Nagyhatású beszé­dében kifejtette, hogy a beregi magyarság minden­kor értékes része volt a magyar nemzetnek. Túlzás és elfogultság nélkül mondható, hogy a legjózanabb magyar fajta lakik ezen a tájon, mely a magyar építő munkából mindig derekasan kivette a részét. Épen azért méltányos, ha a vármegyei szervezet nevében néhány olyan fontos kívánságot terjeszt elő, melyek a tiszaháti és tóháti magyarság nyugodt fejlődését biztosítják. Dr. Polchy István ezután a beregi magyarság і kívánságait a következőkben ismertette: 1. A föld­birtokreform sürgős végrehajtása, a magyar nép földhöz juttatása a cseh és zsidó birtokok felosztá­sa által. 2. Tavaszi búza és tavaszi árpa vetőmag ki­utalása a gazdáknak. 3. A helyenkinti vizes talaj víztelenítése és termővé tétele. 4. A tűzifabeszerzés­­nehézségeinek elhárítása. 5. Gazdasági és vincellér­­iskola létesítése Beregszászban. 6. A szőlőtermelés­ben a kisgazdák és részes munkások kártalanítása az 1940-es katasztrofális év után termelési kölcsönök nyújtása által. Kellő mennyiségű kötöző anyag és rézgálic juttatása. 7. A kereskedők számára biztosí­tott önállósítási alap korhatárnak kitolása 20 évvel, tekintettel arra, hogy a cseh megszállás idejében uralkodó viszonyok sok magyar ember számára le­hetetlenné tették az önállósítást. 8. Munkács és Beregszász városoknak magasabb lakbérosztályba való besorolása. 9. A református papság kongrua­­sérelmének megjavítása. 10. Állandó katonaság léte­sítése Beregsz­ászban és kaszárnya építése. 11. Uj elemi iskola építése Beregszászban. 12. A Munkács- Beregszász és Vásárosnaményt összekötő vasútvo­nal kiépítése. A közgyűlés a nagyjelentőségű kívánságok be­jelentését egyhangú lelkesedéssel fogadta és a ma­gáévá tette. Konkoly-Tege Kálmán, a vásárosnaményi kerü­let képviselője, a magyar faj hivatásáról és a ma­gyar hadsereg felfegyverzésének jelentőségéről be­szélt. R. Vozáry Aladár, a munkácsi kerület képvi­selője azt fejtette ki, miért támogatja ő ma a ma­gyar kormányt, aki a cseh uralom idejében ellenzéki politikát folytatott. Különösen elítélő módon támad­ta a nyilas pártot és tevékenységét. Szerinte ma minden magyar ember kötelessége, hogy a kormány politikáját támogassa. Majd vitéz Várady László országgyűlési képvi­selő, az országos pártközpont kiküldöttje emelke­dett szólásra, tolmácsolta a pártvezetőség üdvözle­tét és komoly, értékes beszédben számolt be a kül- és belpolitikai helyzetről. Kifejtette, hogy Magyar­­ország csinálta meg elsőnek a jobboldali nemzeti forradalmat a zsidó liberális világ letörésé­r­e a sze­gedi fehér ellenforradalommal. Ma a külpolitikában Német- és Olaszország mellett a helyünk és igyek­szünk kiépíteni baráti kapcsolatainkat Jugoszláviá­val és Bulgáriával. Magyarország nagyságánál és erejénél fogva nem követelheti magának az irányító és vezető szerepet az új Európában, de ha ügyesen beilleszkedik Német- és Olaszország nagyarányú újjárendezési politikájába és támogatja azoknak délkeleteurópai céljait, akkor a Dunamedencében irányító és vezető szerep vár rá. Az, aki ma az ango­lok győzelmét várja, az egy kizsákmányoló zsidó plutokrata világot támogat, mely a haladás és a szo­ciális igazságszolgáltatás ellensége. Áttérve a belpo­litikára, kijelentette, hogy a magyar kormány az összes megoldatlan kérdéseket a legsürgősebben megoldja, ha vége lesz a mai háborús állapotnak. Hangoztatta még a földbirtokreform szükségességét és azt az egyéni elgondolását, hogyan kellene min­den magyar embert megfelelő házhelyhez juttatni. Végül figyelmeztette a beregi magyarokat, tartsa­nak össze, legyenek egyek a keresztény magyarság­ban, ne szítsanak egymás között ellentéteket, mert szerinte hitvány ember az, aki ilyen veszélyes idők­ben éket ver a katolikus és protestáns magyarok közé. A magyarság ereje és jövője összetartásában van. Vitéz Várady László beszéde után Varga Gyula vám­i bíró köszönte meg a főispánnak és a gyűlés szónokainak az elhangzott értékes beszámolókat. Majd Báthory Ferenc a munkásság nevében szólalt fel. Hangoztatta, hogy a magyar munkásság kiáb­rándult már a nemzetköziségből, a mai nehéz idők­ben tud éhezve és rongyosan is áldozni a magyar­ságért, de elvárja hogy a magyar kormány olyan gyors intézkedéseket hoz, melyek a munkásság helyzetét jelentősen megjavítják. Péchy Szabolcs főispán záró beszédében meg­köszönte az elhangzott értékes beszédeket és fel­szólalásokat. Indítványozta, hogy a dr. Polchy Ist­ván kir. közjegyző által előadott kívánságokat a ĽЕР vármegyei szervezete foglalja össze memoran­dum formájában és küldje el azt az országos párt­központnak. A közgyűlés a himnusz eléneklésével ért véget. A közgyűlés után a vármegyei nagyválaszt­mány tagjai közös ebéden vettek részt a Kereske­dők Székházának emeleti nagytermében.

Next