Kárpáti Magyar Gazda, 1941 (17. évfolyam, 3. szám)

1941-01-16 / 3. szám

2. oldal. Magyarország (K. K.) hatalom let­t Középeurópában. Sza­va minden európai kérdésben érezteti hatását, dip­lomáciájának súlya az új európai rendben többet nyom, mint annak­ idején a kettős monarchiában. Meg van már alapfeltétele ahoz, hogy boldoguljon, de igen sok belső kérdés megoldását gyorsítani kell, ha nem akar visszamaradni és nem akarja engedni, hogy mások felülkerekedjenek rajta. Minálunk ma gyakran utalnak arra, hogy az or­szág gazdasági helyzete kiváló. Ez így is van, de nem szabad elfelejtenünk, hogy ez a gazdasági fejlődés alapjában véve nem természetes, nem tartós, mert elsősorban a jelenlegi háború okozza azt. A magyar sajtó legnagyobb része még nem ré­gen is határozottan visszautasította tervgazdálko­dás eszméjét. Nem az irányított gazdaság, hanem az angol mintájú szabadkereskedelem és liberális gaz­daság elve érvényesült,­­ nem mindig a nemzet­­gazdaság előnyére. Az idők változtak. Németország és Olaszország a tervgazdálkodásnak határozott pártolói. A háború bebizonyította, hgy igazuk van. Most már minálunk is felismerik ennek az új eszmének jelentőségét és ma már a magyar sajtóban minduntalan olvashatjuk a magyar közgazdászat cikkeit, melyekben mind gyak­­rabban vitatják az irányított gazdaság előnyeit és hátrányait. Egy bizonyos, Magyarországnak már ma fel kell készülnie a békére. A háború után talán egy­két évig még megmarad a konjuktusra, hiszen a há­borút viselő államok gazdasága a háború jegyében áll és egy ideig nagy lesz az árvéhség, de amint át­térnek a béketermelésre, amint a háborús konjunk­túra megszűnik, a magyar nemzetgazdaság is meg fogja érezni annak hatását. Elő kell tehát készíteni termelési rendünket ennek megfelelően, hogy megle­­lepetés, újabb háború utáni nyomor és ínség ne ér­hessen bennünket. Közérdek Ezelőtt néhány esztendővel egy újságcikk kere­tében felhívtam az illetékesek figyelmét arra a nagyszerű lehetőségre, melyet a Latorca öntözési szempontból önként kínál. Cikkem felkeltette fi­gyelmét egyik állami szakembernek, aki hivatalos kiküldetésben fel is keresett, hogy tervem felől ér­deklődjék. Bejártam vele a Latorca mentét Mun­kácstól Csapig. Sokat beszéltünk tervemről — melynek nagyszerű lehetőségeit ő is megállapította — de... A nagy munka és az annak kapcsán felviruló jólét eljövendő képe azóta is gyakran foglalkoztatja képzelődésemet és igyekszem eszmémnek alkalmas és alkalmatlan időben barátokat, segítő társakat szerezni. A barátokat már megtaláltam. Ezek élén áll az ország földművelésügyi minisztere és az Állami Öntözésügyi Hivatal főnöke. A jövendő biztos, a nagy­ eszme lángra kapott, csak élesztgetni kell, hogy ki ne aludjék. Gyertek édes magyar Testvéreim, szítsátok Ti is. Ne hagyjatok magamra engem a 77 éves embert, aki ma is gyújtogatom a magyar lelkekben jelesen található hazaszeretetet s az egymást megértés és szeretet szent tüzet. Higyjétek el nekem, hogy nagy akarással, kitartó munkával egy ember is alkothat nagyot. Hát még többen, összefogással?!. Én ötvenmilliós magyar paradicsomról álmo­dom. Jogom van hozzá s tehetem, mert 23 egyenes utódom van. (7 gyermekem, 10 unokám, 6 déduno­kám van már). A magyar jövő érdekében szólok most is. A nemzeti megújhodás során közérdek minden egész­séges gondolat és terv. Ilyen a Latorca folyó öntö­zési lehetősége is. Mennyit töprengtem ezen, mikor mérföldes árvizeken csónakázva, máskor térdig érő pocsolyákban cubakolva, vagy kocsizva a Latorca árterületét jártam. Miért kell ennek így lenni? — tettem fel a kérdést magamnak számtalanszor. Mi­lyen nagyszerűen lehetne hasznosítani a természet­adta lehetőséget?!. Mennyi sok-sok ezer hold így sokszor hasznavehetetlen terület válhatnék termő Kánaánná ?! Ahogy ott valahol a hegyek alján, ahol a föld emelkedése egyenes síkba lép az emberi erő egy töltéssel kétfelé terelné a vizet. Ez a töltés védőgát is lene­s Nagylucskától Imregig, vagy mondjuk a szürtei állami útig öntöző csatornául is szolgálna. Mindent megérne egy ilyen mű. A mesterségesen öntözött területeken termő rétek, kertészetek, rizs­­földek keletkeznének, miknek nyomán kenyér, bő­ség, jólét áradna s újabb ezeresztendőt biztosító szaporaság indulna. Elhatározás és tett kell ehhez csak. Gondolkodjék felette, akinek jól esik és akinek kötelessége. Egry Ferenc orszá­gyűl. képviselő. KARI ­*A GAZDA a szerkesztő Kérjük pennaforgató olvasóinkat és barátain­kat, hogy a közérdekű eseményeket hírrovatunk számára írják meg Foglalkozni akarunk tájunk történelmi vonat­kozásaival. E célból a nép száján élő mondákat, ré­gi templomokra, épületekre, dűlőkre, utakra, stb. vonatkozó hagyományokat, a községek, egyházak, közületiek és általában a közérdeket szolgáló kíván­ságokat írják meg nekünk. A versírástól őrizkedjenek, mert az veszedel­mes­ játék. Mi — lapunk szakterjedelme miatt — egyébként is csak nagyon korlátozottan közölhe­tünk verseket. Közérdekű cikk, amit mi annak ítélünk. Hir­detésszámba menő cikkeket tehát a kiadóhivatalnak küldjenek főként a hivatalok és közül­etek és azért fizessenek, mert díjmentes közleményeknek helyet már csak az új sajtótörvények előírásai miatt sem adhatunk. Magyar Testvérem! A Kárpáti Magyar Gazda jött nem hallja panaszod — jajod. Támogasd, pártold, terjeszd a Kárpáti Magyar a kiadó Lapunkat csak a legnagyobb nehézségek árán tudjuk fenntartani. Oka ennek főként, hogy olvasó­ink legnagyobb része »utófizető«. Mi kénytelenek vagyunk a lap nyomási költségeit, házbért, posta­költséget és különböző kiadásainkat előre, vagy le­galább is azonnal fizetni. A lap »előfizetőknek« jár. Nagyon kérjük olvasóinkat, hogy a lap előfizetési árát — ha részletekben is — lehetőleg előre fizes­sék. Sok gondtól mentenek így meg bennünket, biz­tosítják a lap akadálytalan megjelenését és nem utolsó sorban magyar kötelességet teljesítenek. Hirdető olvasóinkat és barátainkat kérjük, hogy hirdetéseiket lapunkban helyezzék el. Lapunk a Tiszahátnak és Tóhátnak de messze vidékeknek is közkedvelt lapja. Magyar ügyet szolgál, a magyar igazságért harcol. Ajánlja és terjessze is­merősei körében, a Te lapod volt a múltban s az ma is. A messziről Gazdát! • Quzen Népfőiskola Seregben A Beregi Református Egyházmegye tavaly őszi lelkészértekezletén indult el a terv, hogy az Egy­házmegye az év folyamán állítson fel, a meglevő magyar minták szerint népfőiskolát. A terv elindu­lásánál Boda József veszprémi református lelkipász­tor, a népfőiskola egyik legjobb magyar értője tar­tott előadást. Szavai annyira megnyerték a lelkész­testület jótetszését, hogy egyhangúan az ügy mellé álltak. A múlt héten ennek eredményeként tárgyal­ták a kivitelhez szükséges anyagiak, valamint szellemiek előteremtésének módját Вагу Gyula re­formátus esperes elnökletével a kiküldöttek. Már most mi az a népfőiskola? — kérdezzük bizonnyal. Pár év híján száz évvel ezelőtt Grundtvig dán lelkész és népnevelő alkotta meg hűséges mun­katársával, Keid tanítóval együtt az első népfőisko­lát. Az ok, amiért megalkotta, hogy segítsen a né­pén. A népe akkor szegény, műveletlen, széthúzó volt. A népet, miután a meglevő népiskola erre nem tudta megtanítani, a népfőiskola oktatta a helyes gazdálkodásra, a műveltségre a nemzeti öntudatra és egyetértésre. Ma már vallják, hogy Dánia a »gaz­dag­ parasztok országa« lett, egyik eszköz ehhez a népfőiskola. De hogyan dolgozik a népfőiskola? Bi­zonyos hónapokban közös szálláson, egy helyen, közös koszton élő fiatal embereket férfiakat és nő­ket­ gyűjtenek össze, akik tovább művelődnek. Csupa olyan ismeretet tanulnak,, amely számukra falun, a mezőgazdaságnál, állattenyésztésnél, gyü­mölcstermelésnél szükséges. Ugyanakkor azonban törődnek a nemzeti szellem ápolásával és az erköl­csi neveléssel. Grundtvig mondotta, hogy ez a mű­velődési munka: »az élet iskolája«. Amikor a dán népfőiskola bevált és eredményét látta a bizalmat­lan dán parasztság, Dániában és azon kívül gyorsan terjedt. Az északi kis államok, majd Anglia, Német­ország is megalkotják. Sőt Magyarországon hason­lóképpen kísérleteznek vele, főleg a világháború után. De feljegyezni való eredményt nem értek el nálunk. Pár évvel ezelőtt azonban azok, akik féltik és nagyon szeretik népüket és hazájukat, keresték azt a művelődési keretet, amelyben népünk tovább ne­velhető s öntudatosítható. Így találták meg a nép­főiskolában, amely nálunk, mivel a földműves réteg­re terjed ki inkább a »parasztfőiskolá«-nak mondható. Ma már egész sor, a három főfelekezet vezet ben­ne, azoknak a magyar népfőiskoláknak a száma, amelyek figyelemreméltó eredményei növelik és ok­tatják fiatalságunkat. Azért csak örömmel és bol­dog várakozással üdvözölhetjük a beregi népfőisko­la ügyét képviselőket és kívánjuk, hogy minél előbb kaput nyithasson a fiatalságunk előtt ez az igaz in­tézmény. Mit várhat azonban a beregi magyarság a nép­főiskolától? A tervezett beregi népfőiskola eredmé­nye négy irányban fog mutatkozni. Az első ered­mény, hogy a tanulói öntudatosabb magyarok lesz­nek. A tanítás célja: nemzeti tudatosítás, hogy ért­sük, miért vagyunk magyarok és mi a magyar em­berre jellemző s kötelező. A másik eredmény, amit várunk: népfőiskolás fiatalságunk becsülni, ápolni tanulja a magyar műveltséget. A magyar szellem ügye a népfőiskola és ezért komoly tennivaló mind­annyiunk előtt. Harmadik, hogy a falusi fiatal ember az eddiginél sokkal jobban szereti majd a földjét, amelyet örökölt, vagy amelyet szerezni fog, mert földje egy darab a Hazából, Magyarországunkból. A föld és a falu szeretete olyan eredmény, amely egy­magában is sokatmondó. Mégis a legtöbbet érő eredményt hagyom utoljára: a népfőiskola az egy­­­­háznak nevel hű és hívő tagokat. Azért a beregi most induló népfőiskoláról elmondhatjuk, hogy a magyar nemzeti eszme s a keresztyén igazság erős tiszta alapján épül. Ezért kell, ezér jó s áldott ügy! — Te pedig, népem, hogyha önmagadat keresed és jobb jövődet, küldd bátran, bizalommal fiadat ebbe az iskolába. Tartós emlék, igaz haszon, építő alkal­maik ideje amit fiatalságunk és­­tájunk magyarsága a beregi népfőiskolában nyer. Kedvező kegyelmi ajándék részünkre, így lássuk és így fogadjuk. N.­ I. Kurmay Sándor és Fekésházy Sándor tűzifa nagykereskedők központi irodája Beregszász, Bank­udvar 38. Telefon: iroda 215. Telefon: lakás 75. Újabb élelmiszerkolátozás 1941 január 1-től A kormány legújabb rendelete értelmében a magánháztartásokban és vendéglátó üzemekben ja­nuár 1. és április 15. között a következő mennyisé­gű készletek tarthatók. 1. ) A búza őrleményeiből őstermelő háztartá­sokban személyenként 110 ikg, melyből, 0-ás liszt legfeljebb 10 kg. lehe­t, egyebütt 25 kg., melyből 0-ás liszt legfeljebb 5 kg. lehet. 2. ) Száraz főzelékekből (borsó, bab, stb.) ősterme­lő háztartásokban személyenként 6 kg. , egyebütt 2 kg. 3. ) Zsírneműekből őstermelőiknél személyen­ként 11 kg. egyebütt 3 kg. 4. ) Tengeriből csak annyit szabad tartani, amennyi 1941. november 1-ig az állatok takarmá­nyozására feltétlenül szükséges. 1941. április 15-e után a fenti készleteknek leg­feljebb fele tartható. Akiknek birtokában a fentieknél nagyobb kész­let van, kötelesek felajánlani a Hangya szövetkezet­nek, vagy a Községi Élelmiszerüzemnek, vagy ilye­nek hiányában az elöljáróság által kijelölt keres­kedőknek. Aki e rendelkezést megszegi, szigorú büntetés­ben részesül. A hatóság ellenőrzés céljából házku­­tatást is tarthat, sőt a feljelentőket díjazza is. A Városi Mali És Népművelési Bizottság kiszgylése A Beregszász Városi Iskolán kívüli Népművelé­si Bizottság január 10-én, pénteken d. u. fél 6 óra­kor tartotta évi rendes közgyűlését a városháza ta­nácstermében dr. Halmos László városi főjegyző el­nöklésével. * •* A tárgysorozat első pontjaként Krokovay Ká­roly városi tanácsos számolt be a Bizottság múlt évi működéséről. Kifejtette a népművelői munka fon­tosságát, majd ismertette a múlt évben rendezett előadásokat és ünepélyeket. Nagygyőr Sándor taní­tó ismertette ezután a folyó évi munkaprogramot. Eszerint a nemzeti és hasznos ismeretek terjeszté­sére különféle tanfolyamokat szerveznek. Az írni és olvasni nem tudó leventeköteles ifjak számára többrendbeli analfabéta-tanfolyamot és minden hé­ten kedden és pénteken d. u. 6 órai kezdettel egy­­egy ismeretterjesztő előadást egyelőre a Vármegye­­háza nagytermében, később az újjáalakított Leven­te-otthon Kossuth-termében. Dr. Kovách Béla, a Leventeegyesület kultúr­­referense ismertette a leventék számára, tervbe vett közművelődési előadásokat és tanfolyamokat. A nagyszabású kultúrprogramokat a közgyűlés Pócs Sándor, dr. Bellyei László, Németh József és Jánosi Béla felszólalása után egyhangú lelkesedéssel jóvá­hagyta. A Bizottság folyó évi gondnokává Nagygyőr Sándor tanítót választották meg. A múlt évi gond­noknak, dr. Bellyei Lászlónak a közgyűlés munkás­ságáért jegyzőkönyvi köszönetet szavazott. Végül a közgyűlés elhatározta, hogy a gondnoki tiszteletdí­jat, tekintettel a népművelési gondnok munkájának fontosságára, havi negyven pengőben állapítja m­eg. Reméljük, hogy a nagy lelkesedéssel és áldozat­­készséggel összeállított népművelődési munkaprog­ramnak minél nagyobb részét végre is fogják hajtani!

Next