Kárpáti Hiradó, 1926. március (3. évfolyam, 27-39. szám)
1926-03-03 / 27. szám
2 oktet. A munkácsi Iparoskar közgyűlése A titkár és a többi fanfecionáriusok jelentése. Vita a titkári tiszteletdij körül. A tisztikar és a választmány kiegészítése. A tagok érdeklődésének hiánya miatt febuár 21-ről elhalasztott évi rendes közgyűlést vasárnap, folyó hó 2- án d. u. 2 órai kezdettel tartotta meg a munkácsi Iparoskör Vigh János elnöklete alatt. Az elnöki megnyitó után Gajdos Dezső titkár részletes jelentésben számolt be a Kör múlt évi tevékenységéről, különösen hangoztatván, hogy a mostani nehéz, válságos időben eggyel több oka van az iparosságnak a szolidáris együttműködés, összetartás útját keresni. Kiemelte Gios titkár, hogy az Iparos Otthon építési alapjának létesítése s állandó és biztos növekedése ifj. Katrics József érdemes ajánlatára közgyűlés úgy neki, mint Echschmidt és Rózner ellenőröknek, Veréb Ferenc pénztárnoknak, Braun háznagynak, végül Balogh, Guttman és Aldor számvizsgáló bizottsági tagoknak jegyzőkönyvi dicséretet szavazott. Kiemelte a titkár azt a nívós kulturmunkát, melyet az Iparoskör műkedvelő gárdája Hausier János vezetése alatt kifejt s államban nagy elismeréssel emlékezett meg a vezetőség buzgó és önzetlen fáradozáséról. Az elhunyt tagokról való kegyeletes megemlékezés után részletesen beszámolt Gajdos a tagok létszámáról, a Kör által rendezett mulatságokról, kultúrtevékenységekről, a befolyt tagsági díjakról, hátralékokról stb., majd bejelentette, hogy az Iparos Cthon felépítésének céljaira a múlt év végén 50.244 kő 28 fillér volt gyümölcsözőleg elhelyezve. A titkári jelentés egyhangú tudomásulvétele után a pénztárnak, háznagy, könyvtáros és a számvizsgáló bizottság terjesztették elő jelentéseiket, miket a közgyűlés szintén vita nélkül fogadott el. Az I titkári állás betöltésének kérdése kerülvén napirendre, Hausier János kifejtette, hogy az ebben teendőket Gajdos 11. titkár látta el Katrics távozása óta nagy buzgalommal, ennek a tisztségnek ellátása azonban annyira lekötötte az idejét, hogy a legutóbbi választmányi ülésen kénytelen volt beterjeszteni lemondását, miután — segéderő hiányában — saját üzleti körében szenvedett hátrányt. Gajdos további maradása ahoz a feltételhez fűződik, hogy valami csekély tiszteletdíjjal áru jön a Kör hozzá, hogy ütemesen segédet tarthasson. A titkári tiszteletdíj kérdése heves vitát váltott ki. Schwartz Béla és Limbach Gyula a javaslat ellen szólalt fel, azt ajánlván, hogy válasszon a Kör más titkárt, aki ingyenesen látja el a tisztségével járó teendőket. A közgyűlés az ellenzés dacára is ragaszkodott a Gajdos személyéhez, smeynyiben őt egyhangúlag i fő titkárrá választotta s kimondotta, hogy a tiszteletdíj ügyében a legközelebb összehívandó rendkívüli közgyűlés fog határozni. A számvizsgáló bizottság tagjai újból a régiek lettek. A lemondás folytán távozott Gaál Imre könyvtáros helyébe Katrics Ernőt, választmányi póttagoknta pedig Metz Györgyöt és Breeder Mendelt választották meg. A tagsági díjat az eddigi 4 kor. helyett havi 2 kor.-ban állapította meg a közgyűlés. Limbach Géla felkérte Hausier Jánost, hogy az Iparoskör műkedvelő gárdája élén továbbra is munkálkodjon a magyar kultúra fejlesztése érdekében azzal a buzgalommal, amely eddigi fáradozásait jellemezte. Az elnök zárszavai után a közgyűlés fél 5 órakor véget ért. TARCA A bakig írta : Zsoldos László Téli este volt. Már kigyúltak a lámpacsillagok a kivilágított kávéházakban és éttermekben épp úgy, mint a kisvendéglőkben és korcsmákban, zsibongva nyüzsgött, vacsorázott, ivott a közönség a a Duna sötét tükrében mélyen lecsöppenő aranyként reszketett a fényben úszó parti palotasor ragyogó sárga gyöngyfüggönye. A budai girbe-gurba uccák felől, meg a pesti oldalról a sejtelmesen továbbhúzódó hosszú víztükör fölött titokzatos szárny csattogással láthatatlan galambok szálltak a Gellérthegy fölé, oda, ahol a régi világban a seprünyelen nyargaló boszorkányok soktak volt évente gyülekezni. Boszorkányok már nincsenek; a Gellérthegy tetején ez este a galambszárnyú sóhajok gyülekeztek nagygyűlésre. Manapság mindenütt a világon mindenféle érzelmi meg érdekcsoport szervezkedik, akár terjeszkedés, akár helyzetének javítása céljából s a sóhajgyülekezet elnöke, aki egy anyai kebelből szállott ide, megnyitó beszédben nagyon panaszos hangokat hallatott azokról a világos viszonyokról, amelyek közt a sóhajok ma gyakran gazdátlanul, szokszor hajlék nélkül is, hazátlanul tengődve vergődnek. — A sóhajok tiz- és százezrei vergődnek — úgymond — ma hajlék nélkül. A bennünk élő olíhatatlan vágytól, vagy bánattól űzetve zsikad vsc föl az emberi szivekből s aztán elszánva, céltalanul kénytelenek keringeni a nagyvilágban, mert nem találják meg azt a rokontelket vagy helyzetet, amelyhez szállni készültek. Ilyen hajléktalanná vált sóhajok százezrével bolyonganak szerte a fülűtekén és nincs, aki gondjaiba venné őket. Mások pedig — folytatta — kétségbeesésükben tízezrével sodródnak az elzüllés viharába s mig egész napon át a csöndes bánat vagy epedés szárnyas szőrcsuhájában jártak, estére vad élvezetek és tivornya közt fejezik be tavaszi virágszerü életüket s feledés mámorába vagy alkoholba fulladva pusztulnak el. A sóhajok idáig úgy éltek, mint a postafagalamb Megtalálta, akihez küldték s célt érvén, szeplőtelen szárnnyal szállt vissza a lélek kalitkájába, ahonnan útra kelt. Ennek most vége. Mi, sóhajok — fejezte be szavait — céltalan bolyongás vagy hitvány emberi kapzsiság áldozataivá lettünk s ha most, az utolsó órában is elmulasztjuk a szervezkedést, akkor magunk pecsételjük meg a sorsunkat s előbbutóbb kipusztulunk, mint a bölény. Általános, zajos szárnysuhogtatás volt a beszédre a válasz a Gellérthegy tetején a sejtelmes éjszakában s a szóló indítványára a sóhajok szervezkedő nagygyűlése határozatilag egyhangúlag kimondotta, hogy helyzetük javítása céljából most rögtön, még ezen az éjszakán (mert a gyűlés vége már az éjszakába nyúlt) általános nagy tüntető felvonulást rendeznek az éjben. S a fényes éttermekben, ragyogó kávéházakban, mulatóhelyeken és elfüggönyözött szeparékban a gyöngyöző itallal megtöltött poharak fölött a kéken tobzódó cigarettefüst közt, mint valami varázslat, egszerre csak megrebbenek a sóh jók. Kiki a gazdájánál, ott, ahonnan napközben, vagy este útrakelt. Most a varázslat rá hstó testet öltette velük, de most nem galambszárnyon jöttek hanem csattogó vércseszárnyakon, visongva, mint elátkozott madarak, mint megannyi lidérc. Örvény módjára belekeringtek az élvezetek és tivornyák kenős közepébe, amelyek máskor a tűzhalálukat okozták,eldöntötték a gyöngyöző itallal telt poharakat és palackokat, amelyekbe máskor belefuttak, csőrükkel nekicsaptak a cédáknak, a mámornak és a feledésnek s pokoli vijjogás közben nehezedtek rá mindenkinek a mailére, akit hűtlenségen értek maguk iránt. S a mulatóhelyeken hirtelen elnélmult a zene, az ajkakon megfagyott a léha vágy és a csók, a feldöntött poharakból kiömlő ital komor őszi eső gyanánt kopogva csepegett le a földre a terített asztalokról és a részegek kijózanodva temették gondterhes homlokukat a tenyerükbe és mélyet sóhajtottak. Fehér ágyon, fehér szobában, fehérfüggöny mögött álmatlanul feküdt egy tizenhatéves leányka a bogár Sienne nyugtalanul csillogott bele az éjszakába. Szülei ott aludtak mellette a szomszédos hálószobában s a bakfis, aki felsőbb gimnazista létére eredetileg I sinus és cosinus másnapra föladott nehéz problémái miatt nem tudta lehunyni a szemét, míg másfél óra óta álmatlanul hánykolódott a csipkés paplan alatt. Mert noha odakint még tél volt és ablaka alatt a hideg álldogált, bimbózni kezdő sejtelmei már megéreztették vele a tavaszt s a cosinus helyett most már ennek a homályos sejtelmei nem hagyták aludni.»Ah — sóhajtotta magában én bizonytalanul és minden határozottabb gondolat nélkül — csak már nagylány lehetnék! A gazdátlanul, hajlék nélkül, hazátlanul síró, mámorában, alkohol közt, léha tivornyák és céna csókokban fudokló sóhajok visongva, vér-, cső vijjogással verdesték odakint mindenfelé megvadult szárnyaikat, hogy újra rendet és tisztességes életet teremtsenek maguknak a züllés meg erkölcsi puszta ás lejtőjén, és hatalmas kavarodás közt riadtan, ijedten keringett félénk rebbenéssel a zűrzavarban a bakfis ajakról elszállt piciny galambfióka. Anyák sóhajai keresték a faikat, férfiak a hűtlen kedvest, nők a csábitót, elzüllött gyermekek a bűnös szülőt, nyomorban sínylődök a szebb jövőt, vagy örök letűnt jobb időket, kapzsiak lelkén vergődött a gazdagság, betegeken az egészség, bűnösökön a magábaszálló léek visongó sóhaja s a magamagát kereső életnek ebben a pokoli Bábelében egy elkeseredett vércse vad szárnycsattogással kergette vissza az elhagyott leányszobához a megrémült galambocskát, mérgesen s mégis féltőn vijjongva utána, mikor berepült a varázsütésre kinyiló ablakon. — Mit keresel köztünk ilyenkor te ... te éretlen kölyök ?! ... A megriasztott fehér galambsóhaj fáradtan hunyta le szemét a tizenhatéves lányka csöndesen pihegő kis keblén. Ah, nem való neki még a zivataros nagyvilág. Elszunnyadtak. S a bakfis... Árgyélus királyfiról álmodott.. Fogcsínálásgyökér gyuladással, elégtételvétel pofozkodással Egy zugó fogász öccse tettlegesen invultált egy fogtechnikust. Az önbíráskodás az utóbbi időben epidémiaszerűen lépett fel Munkácson. Több olyan eset fordult ugyanis elő rövid egymásutánban, amikor egyesek — igazi, vagy vélt sérelmeik megtorlásaképen — tettlegesen vettek elégtételt ellenfeleiken. Egyik tipikus és szenzációs esete a jogosulatlan önbíráskodásnak az a tettlegesség, amelyiket Munkács Főutcáján, a „Szerecsen-drogéria“ előtt szombaton, folyó hó 28-án este egy Stern Sándor nevű, megfelelő előképzettség nélkül fogászattal foglalkozó fiatalember öccse követett el. Stern feltűnőn olcsón, de természetesen annál rosszabbul eszközölt nemcsak fogjavításokat, hanem fogberakásokat is. Így nemrégen Pachtinger Áron tétetett be általa műfogat, minek következménye az lett, hogy gyökérgyuladást kapott. A rendőri nyomozás megállapította, hogy Stern nemcsak hogy hivatásszerűen űzi a fogászatot, hanem azonfelül ártalmas anyagot használ a műfogakhoz, miáltal már több embert inficiált jogtalan iparűzésért 500 K. pénzbüntetésre ítélték a zug fogászt, aki a „méltatlanénak vélt büntetés miatt bosszút lihegett s mivel az volt a gyanúja, hogy a feljelentést Guimann Samu általánosan ismert munkácsi fogtechnikus tette ellene, öccse nevezetet a Fő utcán, ahol ismer _______________ Hőseivel sétált, megtámadta a öklével az arcába csapott. A támadó és a megtámadott ezután a rendőrbiztosságra ment, ahol jegyzőkönyvet vettek fel az esetről. Stern Sándor munkatársunk előtt úgy nyilatkozott, hogy Gutmann a kenyere ellen tör, s mivel nincs senkije, aki őt védelmébe vegye, önmaga volt kénytelen saját védelmére kelni. Ezt a védekezést azonban a bíróság aligha fogja akceptálni. A fogászat jogosulatlan üzésével kapcsolatban a rendőrhatóság ez után is figyelmezteti a közönséget, hogy saját jól felfogott érdekében óvakodjék a képesítéssel nem bíró s mégis fogtechnikusokként szereplő elemektől. ! Megszökött a kilakoltatás elöl Így is ki lehet fogni a szegény háztulajdonosokon. A hajdan irigyelt, de ma már legkevésbbé smr. irigylésre méltó háziurakra nézve kétségtelenül tanulságos , egyben elővigyázatosságra intő lesz a következ eset: Gottlieb István bajai illetőségű jugoszáv állampolgár Ruszinszkóban, közelebbről Oroszvégen húzódott meg, mert mint közismert kommunista agitátor biztonságosabbnak érezte lába alatt a talajt itt, mint régi hazájában. Lakást a volt kommunista vezér mindössze 480 kor. évi bérért Petricska József oroszvégi lakosnál bérét, aki mint az Amerikában lakó fia házának gondnoka fogadta őt be. Gottlieb — bár nagyon szerény volt az évi bér — , úgy gondolkozott, hogy neki, mint kommunistának jogában áll ingyen laknia, míg a házigazda, illetve a bárgondnok elégedjen meg azzal a jogkörrel, hogy adót fizethet, répa-