Kárpáti Hiradó, 1926. június (3. évfolyam, 63-74. szám)

1926-06-02 / 63. szám

2. oldal " Elsőrangú szabása Sér­irubhák, felöltők, raglá- fOPiOR nil-1« nők, fiú és gyermekruhák bámulatos olcsó árakon ■ ^ L-' ^ * * HnMnllilIll kaphatók, Munkásoknak és hivatalnokoknak 10°/q engedmény.« Fő-u. 14. sz., a „CsiHag“ kapu mailéit. rumoknak, főként pedig az adóhiva­talnak, me­g utasítást kapott a vá­gyói dézsma-hátr­alék­ok 4 héten be­lüli behajtására. Sollmann Ottós szintén az ígé­retek betartásának kilátástalanságát hangoztatta. Egy küldöttség alakulá­st­­ tartja szükségesnek, mely csü­­tö­nkön menjen fel Kuglerhez s fi­­gyelmeztesse őt a megígért intézke­dések me­gtételére. K­lopod Gábor szerint 3 év óta tan­ja ígéretekkel Kugler a sérelme­­zetteket anélkül, hogy csak valamit is tett volna. Adjon írásbeli megha­tom utast arra, hogy a megváasz­­tandó bizottság tagjai az alárendelt pénzügyi fórumoknál eljárhassanak, ott a kellő felvilágosításokat meg­kaphassák s ugyancsak írásbeliig biztosítsa, hogy árverés­eket a bizott­ság véleményének meghallgassa nél­kül nem foganatosítanak. Katries kamarai tanácsos szerint a túlhajtott adók elleni védekezés sikerre csak úgy vezet hit, ha a ke­reskedők és iparosok egy fronton harcolva fogják a térelzcek orvoslá­sát követelni. Hibáztatja a kvalifiká­ció nélküli pénzügyi tisztviselőkön kívül az adókivető bizottságban volt tagokat is, akik tönkrement exinten­­ciákra is hatalmas összegű adókat vetettek ki. Olyan kereskedőket és iparosokat kell kineveztetni az adó­­kivető s egyben a felebbezések elin­tézésénél is fungáló bizottságokba, akik ismerik az adóalanyok teherbíró képességét. Ezután Sternbach Márkusz indít­ványára a közgyű­és köszönetet sza­vazott dr. Priedmannak az adó­ügyekben eddig kifejtett buzgó te­vékenységéért és azért, hogy a ke­reskedők informálását magára vál­lalta, majd maga dr. Friedmann titkár emelkedett szólásra, aki be­szédében tompítani igyekezett az adókivető bizottságot ért vádakat. Utalt dr. Friedmann az állam rend­kívül nehéz helyzetére, mely mellett a cseh korona stabi­ltása csak úgy tartható fenn, ha a polgárok erejü­ket megfeszítve adóznak. Erélyesen tiltakozott az ellen, mintha a keres­kedők elszabotálnák az adófizetést. Annak hangoztatása után, hogy az adóügyi sérelmekről konkrét ada­­­tokat bocsássanak a kereskedők a Kör ■ vezetőségének rendelkezésére, rész­­­­letesen beszámolt dr. Friedmann a­­ vezérpénzügyigazgatóval folytatott ta­nácskozásokról, majd a jövőbeli te­endőkre mutatott rá, melyek közül legfontosabb a szervezkedés, pontos adatok szolgáltatása s egy perma­nens bizottság megválasztása, mely­nek félig- meddig deputációzó szerepe legyen, állandóan szem előtt tartsa a tett ígéreteket s az előadódó sé­relmeknek mindig utána nézzen. Drr. Mittelmanné egy konkrét­­ sérelmet terjesztett elő, Klein Áron­­ pedig Katries indítványának kiegé­szítése képen az iparosok és keres­kedők együttes akciója mellett fog­lalt állást s javasolta, hogy az ösz­­szes ruszinszkói szervezeteket egy­­ közös megbessélésre hívják össze,­­ továbbá hogy a titkárok nagy elfog­­­­laltságára való tekintettel az adatok­­ összegyűjtésével külön bízzanak meg­­ valakit.­­ Reisman Sámuel elkeseredetten tárgyalta a kiáltó sérelmeket, han­­­­goztatván, hogy a keserű pohár a csordultig betelt. A halasztás-kérés nem ér semmit. Ez csak injekció, mely elodázza rövid időre a biztos halál bekövetkeztét. A megadózta­tásra vonatkozó javaslatokat annak idején olyanok tették, akiknek jól­­ megfontolt szándékuk az adóalanyok­­ tönkretétele volt. A viszonyokkal nem ismerős felsőbb fórumok ezeket a javaslatokat reálisaknak tartván, azoknak megfelelően jártak el. Most, amikor a horribilis kivetések folytán — bár erejét megfeszítve fizet min­denki — nagy a hátralék Ruszin­­szkóban, egyszerűen konstatálják, hogy itt az adóalanyok nem akar­nak fizetni. Dolgozni nem tudunk, mert min­­den idegen kézben van. Ha ez így van, mire nekünk a ha­lasztás? Ne is törjük magunkat utána, hanem menjünk fel monstre­­deputációra! Prágába, sírjuk el ba­junkat s világosits­uk fel az itteni helyzetről, az itteni pusztulásról a köztársaság fenkölt szellemű Elnö­két is. Dr. Gergely a monistre-deputéció ellen szólalt fel. A halasztási kérel­mek szerinte arra szolgálnának, hogy az adófelebbezések e intézéséig ne nyomorgassák az adóalanyokat. Katries újból a kereskedők és iparosok szervezkedésének sürgőssé­gét hangoztatta. Reismanból a két­ségbeesett ember szava hangzik felénk, mondotta többek között. Neki még van mit féltenie, de a legtöbb­nek már nincs. Azok érdekében, akiknek még van menteni valójuk, álljon ki a frontra mindenki. Reisman keserű kifakadását s Katries hozzászólását minden oldal­ról felhangzó szenvedelmes kitöré­sek kísérték. A kedélyek némi le­­csillapultával dr. Friedmann igye­kezett az arra irányuló törekvések céltalanságát kimutatni, hogy a már megtörtént és revideált adókivetése­ket, mikre fizetések is történtek, egyszerűen nullifikálják. Ezt semmi­féle térres megmozdulással nem le­het keresztülvinni. Ne kergessünk álmokat, mondotta dr. Friedmann, hanem hassunk oda, hogy az adó­törvényeket helyesen alkalmazzák. Egyelőre iparkodjunk megakadályozni az átveréseket addig, amíg történni fog valami. Várjunk legalább egy hátig annak megállapíthatása végett, hogy betartja e ígéretét a vezérpénz­­ügyigazgató, vagy sem. A megvá­lasztandó bizottság hétről-hétre ösz­­szejöhet, folytathatja a megindított akciót s ha szükségesnek mutatkozik, deputáció is mehet az illetékes fóru­mokhoz, de akkor sem Prágába, Karm Ungvárra. Hausmann Ernő hivatkozott arra, hogy mindazt, amit Reisman most előadott, ő (Hausmann) pénteken kények között mondotta el a vezér­­pánzügyigazgatónak. Az első célt a küldöttség el is érte Kuglernél, aki a deputáció kérelmére megígérte a prolongációt. Ez idő szerint az a fontos, hogy a megválasztandó bi­­zottság álljon résen. Javaslata az, hogy — ha nem történne semmi — kér­jék fel dr. Petrigallát egy deputáció vezetésére a kormányzósághoz. Ezen­felül a sajtó tartsa állandóan napi­renden az adókérdést s a képvise­lőket is kérjék fel intervencióra. Reismann, Weinberger, dr. Hal­mos és Meisels Bernát hozzászólása után az összes többi javaslatoknak visszavonásával, illetve elvetésével dr. Friedmann indítványának megfe­lelőig megválasztották az 5 tagú permanens bizottságot, melynek tag­jai lettek: Moskovics Salamon, Seidmann Osiás, Sternbach Már­kusz, Ehrenfeld Mayer és Meisels Márkus­z. A bizottság már megkezdte mű­ködését s Munkács kereskedősége most sziv­zorongva várja, hogy mit hoz a közel­jövő. T­Á­B­C­A Egy kritikus albumából írta: Baedeker Szülők és gyermekek közt sok­­­szor visszás a helyzet és általában A­sszony. És ez azért van, mert a sz­ü­lők nagyon is elnézők a gyerme­­kek, hibái, ezek pedig tulságosan szigorúak a szüleiké­ iránt. • Az apák szeretete a leányokkal s az anyáké a fiukkal szemben haj­landóbb az elnézésre, a megbocsáj­­tásra, a kényeztésre és a vakságra, mert az előbbiek a leányaikban, az utóbbiak a fiaikban nemcsak a gyer­mekeiket látják, hanem annak a nem­nek a képviselőjét is, amellyel szem­ben nem tudnak egészen hűvösek és tárgyilagosak maradói. A szüleinket akkor is kell tisztel­nünk, ha nem tiszteletreméltók, s a gyermekeinket akkor is szeretnünk kell, ha nem szeretetreméltók.­­ Ha a gyermek kimondja, amit a felnőttek gondolnak, akkor azt mond­ják róla: ostoba kölyök. S ha nagyon finoman fejezik ki magukat (mert ami franciául van mondva, az fino­mul van mondva), akkor így novam folse en fast terrible. Minden szülőnek azt kívánom, hogy legkevesebb három gyermeke legyen. Ha eléri ezt a kabaliszlikus számot, akkor remélheti (lásd a Lear király és az öreg Karamazov esetét), hogy legalább egy lesz köztük hálás. Nem egészen bizonyos persze, mert semmi se bizonyos, s nincs mindenkinek olyen szerencséje mint Karamazov­­nak, akinek három közül csak kettő volt az ellensége, s olyan se, mint az agg Lear-nak, aki átengedte a szép országát a két nagyobbik leá­nyának s aztán a harmadik, a kita­gadott, volt kénytelen kenyeret és hajlékot kínálni neki öreg napjaira. * A legmeghatóbb és legszomorubb jelenség a világon egy szerencsétlen gyermek. Mert az semmiesetre se maga oka a boldogtalanságának. Az az angyal, akit feleségül veszünk, nem marad mindig angyal, — igen sokszor és rövid idő alatt közönsé­ges némberré válik. Ellenben az az angyal, akit anyánknak nevezünk, amíg csak­ él, mindig angyal marad,­­ Az anyánk emlékezetét leghelye­sebben a saját születésünk napján kellen ünnepelnünk. Nagy emberek fiai mindig árnyék­ban vannak, a nagyok szüleit vil­­lamos fény világítja meg. A kis gyermek tulajdonképp még nem, s az agg férfi vagy nő már nem ember. A kis gyermek sokkal szebb, az aggastyán sokkal rútabb az átlagembernél. Innen a gyermek iránti általános rokonszenv (még a gonosztevők is szeretik őket), s az öregek iránti­­ tisztelet. Tisztelet­nek nevezik ugyanis azt az idegen­kedést, amellyel az ifjúság az öreg emberek és a vénasszonyok iránt viseltetik.« Ha a szülők kevésbbé kényeztet­nék a gyermekeiket, ezek pedig kissé jobban a szüleiket, kedvezőbb peda­gógiai eredmények állanának elő.­­ A gyermekek hálátlansága nem ki­sebb bűn az apa vagy anyagyilkos­ság kísérleténél vagy előkészítésénél. A Lear király és Goriot apa leányai bűnrészesek az apjuk, és Philippe Bridan bűnös az anyja halálában.­­ A szülő, amikor szidja a gyerme­két, forróban szereti azt, mint a gyer­mek a szülőjét, amikor legjobban hizeleg neki. Az egyetlen gyermek többet örö­köl, de kevesebbet szerez, mint azok a gyermekek, akik osztoznak az örökségen. Boldog, aki a fiára ás­zi .Boká­ira büszkébb, mint az őseire. * Nemcsak gyermeki háláról beszél­jünk, amellyel a fiaink s a leánya­ink tartoznak nekünk, de arról a háláról is, amellyel mi tartozunk ne­kik a gyönyörűségért, amiben ré­szünk volt tőlük, mielőtt hálátlanok­ká lettek hozzánk. « A zsenik és általában a nagyon kiváló elmék ritkán boldogok a csa­ládi életükben. Feleséget esetleg kap­nak olyat, akiben nem csalódnak (hiszen nem várnak tőle sokat­­), de gyermekeket ritkán, akik méltók hozz­z­zájuk. Rendesen meg vannak foszt­va attól a gyönyörűségtől, amely minden nyerspolgárnak kijut, hogy különbek legyenek utódaik, mint ők maguk. A zseninek, a nagy föltalálónak, művésznek, költőnek s bármely kitű­nőségnek szerencséje, ha leánya van. Ettől nem kivánja, hogy hozzá ha­sonló vagy nálánál is kiválóbb egyé­niség legyen. A szülőknek meg kell szokni, hogy nem a maguk számára nevelik a gyermekeiket. ♦ u A gyermekeknek legenyhébb bíró­ik szüleik, a szülőknek legszigorúbb kritikusai a gyermekeik. A Lovácska mellett Em­ékezetes még az a nagysza­bású támadás, amelyet egy csoport garázda fiatalember az elmúlt évben rendőrségi tisztviselők ellen intézett a Lovácska-hegytől Munkácsra ve­zető úton. Mint értesülünk, egy ha­talmas husángokkal felfegyverkezett csapat vasárnap este 9 óra tájban ,még garázdálkodtak megismételte a támadást s két egyént ki­­yitja, hogy agyon nem vertek. A megtámadottak igy is több könyebb­­súlyosabb sérülést szenvedtek. A rendőrség elhatározta, hogy intézke­déseket tesz a hasonló esetek meg­akadályozására nézve. KÁRPÁTI EXUADO Mások korából rendeztek murikat... Tud, jelenti. A szerednyei gyakori pincefosztogatások (Ditz Sándor, Szabó ny. ezredes, dr. Sziklay Fe­renc, Szedlár vendéglős, Berkovits stb) tetteseit a napokban Krivenykó Péter és fiai sze­mélyében a csend­őrség elfogta. Krivenykó időnként, annak dacára, hogy szőllője nem volt, nagy mulatozásokat rendezett, így legutóbb fia keresztelőjén folyt a bor az asztalon és az asztal alatt. Krivenykó 3 év alatt 15—20 borhá­zat és vagy 5 pincét fosztott ki. A lopott tárgyakat két szekérre alig lehetett felpakolni. A kertben elásva rengeteg ezüstneműt is taláttak.

Next