Kárpáti Hiradó, 1941. november (18. évfolyam, 248-272. szám)
1941-11-01 / 248. szám
Szombat, 1941 XI/ XVIII. évfolyam, 248. szám ÁRA 16 FILLÉR FELELŐS SZERKESZTŐ: BÁRTFAI LÁSZLÓ POLITIKAI NAPILAP FŐSZERKESZTŐ: DR. SIMON MENYHÉRT Beköszöntő írta: Dr. Boksay Gyula, a „Kurtyák Iván“ Közművelődési Egyesület elnöke A Kárpátok ruszin népcsoportjának régi kívánsága teljesedett be Szerednyén, ahol szeptemberben megalakult a pusztán népi érdekeket szolgáló »Kurtyák Iván« Közművelődési Egyesület. Ennek a kultúrmozgalomnak a megalakulásáról, céljáról, feladatáról és terveiről örömmel adok számot mindazoknak, akik kellő komolysággal és megértéssel foglalkoznak a megnagyobbodott ország kisebbségeinek életével és azokkal a törekvésekkel, amelyek a ruszin közművelődés kibontakozását nemcsak elősegíteni, hanem a magyar nemzeti öncélúsággal szoros kapcsolatba és fejlődéstörténeti elemeit összhangba hozni igyekszenek. Különösnek tűnik föl, hogy ma, amikor az új Európa megteremtésében főképpen a fegyvereké a szó, mi olyan mozgalmat szervezünk a most dúló világháború ellenére s annak befejezése előtt, sőt elsősorban azért, mert annak ideje már most elérkezett, amely a ruszinságnak a magyar nemzettel való évezredes kapcsolatait az 1918 októberét követő államjogi kataklizma szörnyű tűzkeresztségével kipróbáltan, nemcsak elmélyíteni, hanem szilárd nemzettestvéri szövetséggé kiépíteni óhajtja. A magyarság és a ruszinság sorsközössége a történelem folyamán számtalan esetben igazolta azt a tételt, hogy egymás érdekeit kölcsönösen tiszteletben tartva, erős egységet alkotott mind a nemzetek versenyében, mind azokban a törekvésekben, amelyek a dunavölgyi népi összműködés feltételeit létrehozni célozták. Ehhez képest a múltban nem szólhattunk a ruszin kisebbségi kérdésről olyan értelemben, mint a szlovák, román, szerb vagy más nemzetiségeknél, mert ez utóbbiak, főképpen gazdasági szervezeteikkel, mélyen behatoltak a magyarság érdekszférájába, miáltal adva volt az ütközőpont, amely tüzet csiholva állandó nyugtalanságban tartotta népeinket. A ruszin kérdés, mint nemzetiségi kérdés, sohasem vált akuttá ,s nem f okozott bonyodalmakat sem a magyar államiság közjogi fejlődésében, sem pedig abban, hogy a magyar nép történelmi elhivatottságának mély felelősségérzete eléggé át nem hatotta volna Rákóczi palotásait éppen akkor, amidőn erre a legnagyobb szükség volt. Idők során a ruszinság lelkülete bizonyos mérvű hivatástudattal telítődött meg s eszmevilágában ösztönszerű ragaszkodás nyilatkozik meg a Kárpátok hegyvonulatai iránt. Az ezen túl terjedő világ kívülesett érdekkörén s noha Balugyánszky, Orlay, Szaszanov és Izvolszkij pánszlávizmusát a magvetők széthordták a Felvidéken is, a ruszin nép lelkiségét nem tudta megfertőzni a csábos ígéret már csak azért s sem, mert komoly, húsábavágó életérdekei nem az orosz szteppékhez, hanem a magyar Alföld rónáihoz fűződtek. Kurtyák Iván, a ruszin nép nagy vezére, ezt a megdönthetetlen geopolitikai törvényt hirdette országvilággá akkor, amidőn a legújabb kor történeti tévedéseivel szemben helyt kellett állani. A cseh imperializmus veszedelmes játéka, hogy a ruszin népet hamis tanításokkal egyfelől eltorlaszolja a magyarságtól, másfelől — kitapogatva gyöngéit — részekre bontsa és igája alá hajtsa, elegendő bizonyíték arra, hogy a ruszin nép anyagi és erkölcsi értékeinek lassú elmorzsolódása folyamatban volt s a teljes megsemmisüléstől kellett tartani. Megkezdődött a ruszinság népi differenciálódása, amelyet a prágai sovinizmus kitűnő módszerrel a saját malmára hajtott. A cseh politika fullajtársainak sikerült a ruszin autonómizmus szekeréből kifogni a lovakat s ezzel egyidejűleg egy kultúrbotrányt súroló nyelvharcot elindítani az »ukrán« és »nagyorosz« irányzat kettős párbajának a kihívásával. Minden mozgalom, minden politikai megnyilatkozás, minden írott , íratlan szó mögött ott leselkedett a cseh bürokrácia cselszövő serege, amelynek nem kis mértékben sikerült a nép lelkiségét a cseh neopánszlávizmus számára kedvezően befolyásolnia, hogy ezzel is Kárpátaljának az ancien régiméhez való tartozás gyöngén sodort közjogi szálait szorosabbra kösse és ezzel bizonyságtételt tegyen, hogy Prága nélkül a ruszin nép vezetése, gazdasági és népi konszolidációja elképzelhetetlen. Kurtyák Iván idejében ismerte föl a veszélyt, amely a hegyek-völgyek valamennyi zeg-zugát Prága felől fenyegette. Tisztában volt a kárpátaljai lakosság szociális és közgazdasági helyzetével, örömével és bánatával, erényeivel és bűneivel s végül jól ismerte konvencionális beállítottságát, amelyre történelmi jelentőségű mozgalmát építhette. Meghirdette a nagy nemzeti parancsot, hogy a ruszin nép útja sem Prága, sem Kiev, sem Moszkva, hanem Budapest felé vezet. Ez a program ma is és marad időtlen időkig. Ezt a programot van hivatva kiművelni és továbbvinni a iszerednyei egyesület. A népi erők összefogásával a nagy nemzeti parancsot akarjuk szolgálni, a nemzedékeket a hagyományok ápolására és tiszteletben tartása mellett rá akarjuk nevelni népi sajátosságainak művelésére, hogy ezzel is megteremtsük azokat az előfeltételeket, amelyek mellett a ruszin nép igényeinek megfelelő és erejéhez méltó, őrhelyet tölthessen be a magyar várták bástyáin. Községi és járási egyesületek, fiókszervezetek és szakosztályok létesítésével magába tömöríteni óhajtja azokat az erőket, amelyek — szakítva a cseh, múlttal — Kurtyák Iván szellemében egyesítik és közös nevezőre hozzák a kárpátaljai ruszin népnek és fiatalságnak azt a részét is, amelyet húsz év alatt sikerült félrevezetni. Valóban, a nagy történelmi szükségszerűséget, hogy az egységes és oszthatatlan népi erők összefogásával nemcsak a ruszin közművelődést, nemcsak a közös célok és ideálok megvalósítását, de a magyar nemzeti és Szent István lelkében megfogamzott dunavölgyi gondolatot is szolgálni akarjuk, vegye fontolóra mindenki, akit illet, még akkor is, ha elgondolásai esetleg a miénkkel nem vágnak egészen össze. Éppen ezért ünnepiesen ezúton is fölkérek minden becsületesen gondolkozó és lojálisan érző ruszin embert, hogy a cikkem során többször hangoztatott »Kurtyák Iván« Közművelődési Egyesület működését erkölcsi erejének latbavetésével, teljes szívvel támogassa. Mozgalmunk életét és munkásságát nem kísérheti közömbösen a magyar társadalom és tudományos világ sem. A kölcsönös megismerés és egymás támogatása fontos államérdek megvalósítását, népeink testvériesülését, művelődésünk és műveltségünk térhódítását, szociális kiegyensúlyozottságot s végül a korszerű erkölcsi és szellemi szükségletek kielégítését jelenti. Mozgalmunk nem a légüres teret választotta tevékenységének birodalmául. A program: a való élet és összműködés, küzdelem és munka. Erősen hiszem, hogy az a nagy munka, amely előttünk áll, boldogabb jövendőt készít elő népeink számára. A KRÍMI GYŐZELEM fontos támponttól és a Kaukázus tulajdonképpen hídfőjétől fosztotta meg az ellenséget Kikötőket, vasúti célpontokat, vonatokat bombáztak a németek a félsziget környékén Is Donecnél is menekül a megvert bolsevik haderő — Véres ütközet az északi szakaszon — További súlyos veszteségeket szenved az angol és szovjet hajózás A krími győzelem nagy fontosságát emelik ki a pénteki jelentések is. A félsziget valóban pótolhatatlan támaszpont a Szovjet Unió számára és egyúttal hídfő a Kaukázus felé. Érthető tehát az a nagy izgalom, amelyet a legújabb német sikerek és gyors előnyomulás Londonban okozott, hiszen az itteni német sikerek veszedelmes fenyegetést jelentenek az egész közelkeleti helyzet számára. A legújabb eseményeknek ezen a szakaszán a Fekete-tenger kikötőit, különösen az igen fontos kereső kikötőt bombázták a németek. Nagy rongálásokat okoztak a szovjet hajók, vonatok és vasúti célpontok között. Bár a harc Szentpétervár és Moszkva körül is változatlan erővel folyik, a hadműveletek fontosságának súlypontja a tél közeledtével mintha délebbre húzódna. A krími események is ezt igazolják, de érdekes az a jelentés is, amely Tobruknál és a líbiai határon észlel nagy készülődéseket, amelyeket új nagy hadművletekkel hoznak kapcsolatba. A Donec-medencében a honvédcsapatok kiszélesítik eddig elért sikereiket, teljesítményeikkel a szövetséges katonai körök meleg elismerését vívták ki. Itt a szövetségesek már átkeltek a Donce jobbpartjára és sorra veszik birtokukba az itteni fontos pontokat. Súlyos veszteségeket szenvedett az ellenséges hajóhad is; a legutóbbi német jelentés szerint a szovjet hajóhad öt (13.000 tonna), a brit tengerészet pedig hat (27.000 tonna) hajót veszített a legutóbbi órákban. A bolsevizmus elleni eszmei küzdelem frontján is eseményt jelentünk ma: a német hadvezetőség a megszállott és a bolsevista erőktől megtisztított területeken hivatalosan is proklamálta a vallásszabadság és a magántulajdon helyreállítását a bolsevizmustól megszabadult népek egész életvonalán. Távolkeleten továbbra is feszült a helyzet. Az egyik tokiói lap megállapítja, hogy Japánnak van a legtöbb oka arra, hogy háborúba lépjen. További közeledést a békés megegyezés felé már nem tehet, mert azt csak gyöngeségnek magyarázhatnák. Különben is Amerika a gyakorlatban semmiféle komoly békeszándékot nem tanúsít. Livornóból jelentik. (MTI): Ansado a Telegrapho pénteki számában a krimi hadműveletekkel foglalkozik és hangsúlyozza ennek a területnek óriási jelentőségét a Feketetenger és partvidéke ellenőrzése szempontjából. A Krim-félsziget valóban pótolhatatlan támpont a Fekete-tengeri szovjet hajóhad számára és mindenekelőtt fontos hídfő a Kaukázus felé. A Krim-félsziget birtokában könnyen megközelíthető a Kaukázus, az Azovi-tenger partjai mentén Rosztovon át tett kerülő nélkül is. Ansaldo szerint érthető tehát az elkeseredés, amellyel a bolsevikiek a földszorost védelmezték, de a németeknek tíznapos harcok után, a kedvezőtlen időviszonyok ellenére, mégis sikerült megtörni minden ellenséges védekezést. Hangsúlyozza Ansaldo a nagy izgalmat, amelyet a krími események és a német csapatok gyors előrenyomulása Londonban okozott. Az angolokat jobban nyugtalanítja 10 km-nyi előnyomulás a Krim-félszigeten, vagy a Donec-medencében, mint akár 100 km is a Szovjet Unió középső vagy északi részein, mert a krími német előrenyomulás veszedelmes fenyegetést jelent az egész közelkeleti helyzet számára. Wavell tábornok azért sietett előkészíteni a Kaukázust a felvonulásra, hogy szembenézhessen a helyzettel abban az esetben, ha a szovjet csapatok kénytelenek volnának engedni.