Kárpáti Hiradó, 1942. február (19. évfolyam, 26-48. szám)

1942-02-01 / 26. szám

FELELŐS SZERKESZTŐI BÁRTFAI LÁSZLÓ POLITIKAI NAPILAP FŐSZERKESZTŐI DR. SIMON MENYHÉRT ÁLLANDÓ BOMBAZÁPOR HULL SZINGAPÚRRA A japán csapatok megszállták a város víztartályát — A ellenség elmenekült —100.000 főnyi japán sereg közeledik Johore Bahru felé Tokióból jelentik (DNB). A hadszíntérről érkezett jelentések szerint a Szingapúrt fenyegető közvetlen veszedelem növekedése miatt az ellenség minden légitevékenységét fokozza és úgy látszik, hogy már valamennyi rendelkezésre álló repülőtartalékát harcba vetette. A középső szakaszon harcoló japán csapatok már Szingapúr nehéz lövegeinek hatósugarán be­lül vannak. Az ellenségnek a johorei hadszíntéren harcoló egységei már csaknem kizárólag ausztráliaiakból és angolokból állnak Szingapúr az elmúlt 24 órában szakadatlanul a japán bombatámadások célja volt. (MTI) Tokióból jelentik (DNR): Amint a Domei-iroda jelenti a Malaya-fél­­szigetről, a japán csapatok megszállták Szingapúr víztartályát, amely 20 km-re van Pontain Recht­ltől északkeletre. A japán csapatok semmilyen ellenállásra sem találtak. Az ellenség elmenekült. (MTI) Amszterdamból jelentik (DNR). Amint a Reuter-iroda hivatalosan közli, a brit csapatokat Déljohoréból visszavonták Szingapúr­ szigetére. (MTI) Amszterdamból jelentik (DNB).­­ A londoni rádió közölte, hogy 100.000 főnyi japán sereg közeledik Johore Bahru felé és már kezében tartja azt az utat, amely Szingapúrba vezet. A japán támadások egyre he­­­­vesebbé válnak­ előre, január 27-én 10 órakor elfog­lalta Lodo repülőterét, amely Sam­­bantól 22 km-re délnyugatra, Hol­­land-Borneó nyugati részén fekszik. (MTI) Harc az ellenséges Hajók ellen Tokióból jelentik (Domei-iroda). A császári főhadiszállás hivatalos köz­leménye szerint japán repülők Szu­­mátra nyugati partján, Padang kikö­tőjében hat ellenséges szállítóhajót és öt más hajót fölgyújtottak vagy súlyosan megrongáltak. A Szingapúr­­elleni légitámadás során japán repü­lők elpusztítottak földön veszteglő öt ellenséges repülőgépet, a kikötő­ben pedig megrongáltak egy hajót. SANBAN MEGSZÁLLÁSA Tokióból jelentik (DNR). A csá­szári főhadiszállás szombaton dél­ben közölte, hogy a japán hadsereg, szorosan együttműködve a haditen­gerészet egységeivel, a Pamangaka­­ton január 27-én végrehajtott ered­ményes partraszállás után ugyanaz 15 órakor teljesen megszállták Sam­­bant, amely Pamangaktól 40 km-re fekszik. Közölte azt is, hogy a má­sik két japán oszlop, amely Sarra­­wakban (Kuhingtól dél felé) nyomul ­ Magyarország lakosainak száma: 14 millió 733.000 Budapestről jelentik (MTI). Az 1941. évi áprilisi népszámlálást a m. kir. Központi Statisztikai Hivatal az 1941. január 31-iki állapotnak megfelelően, tehát még a délvidéki terület hazatérése előtt, hajtotta végre. 1941 október közepén azután a népszámlálásnak a visszafoglalt délvidéki részeken való végrehajtása is megtörtént. Az ezen a területen levő 339 városból és községből beérkezett jelentések alapján a Központi Statisztikai Hi­vatal összeállította a délvidéki népszámlálás előzetes eredményeit. A népszámlálás 1941 október 10-re vonat­kozó ideiglenes végeredménye szerint a Délszlávia fölbomlásakor visszafoglalt terület népességének száma 1 millió 24.874 fő. Az 1941. év január végi népszámlálás az országnak a délvidéki részek fölszabadulása előtti területen az elő­zetes adatközlés szerint 13 millió 643.­920 lakost írt össze. A két nem teljesen egyező időpontban végzett nép­­számlálás eredményeinek végösszege alapján a mai Magyarország népességének összes száma 14 millió 668.000 fő. Az 1941 február­­ és október közepe közötti természetes Szaporulat figyelembevételével ez a szám 14 millió 733.000-re emelkedett. Bőséges üzemanyag­készlettel rendel­keznek a Japánok Tokióból jelentik (Stefani-iroda). Suzuki tábornok a képviselőház költségvetési bizottsága előtt kijelen­tette, hogy japán üzemanyagkészletei esztendők hosszú sorára is bőven elegendők a haderő szükségleteinek fedezésére. (MTI) Megmentették a japánok a johorei szultánt Sang­hajból jelentik: Ibrahim johorei szutánt a japán erők meg­mentették Kluangból, ahova család­jával együtt menekült. A szultán ugyanis nem volt hajlandó az angol csapatokat követni a visszavonulás útján. Az angol hatóságok pedig őri­zetbe vették azokat a szultánokat és családjukat, akik vonakodtak eleget tenni az ilyen parancsoknak. Az an­gol politika — amint a Stefani-iroda megjegyzi — ezzel a rendelkezéssel túszokként kezeli az addig szövetsé­ges országok uralkodóit és kormá­nyait. LÉGIHARCOK A KELETI FRONTON Harminchárom bolseviki gép elpusztult A szombati német és olasz hadijelentés Berlinből jelentik (DNB). A pénteki légiharcokban 11 szovjet repülőgé­pet lőttek le, huszonkettőt pedig a szovjet repülőterek ellen intézett táma­dások során a repülőtereken pusztítottak el. Eddig öt német repülőgép nem tért vissza támaszpontjára. (MTI) Berlinből jelentik (A vezéri főha­diszállásról jelentik a Német Távira­ti Irodának). A véderő főparancs­noksága közli: Német, olasz, román és szlovák csapatok a keleti arcvonal több he­lyén helyi jellegű ellenséges támadá­sok elhárítása, valamint támadó- és előőrsvállalkozásaik során ismételten súlyos veszteségeket okoztak az el­lenségnek. Megsemmisítettek 19 el­lenséges páncélost és szétromboltak sok ellenséges állást. Kurksztól északkeletre a német gyalogos- és páncéloscsapatok támadása többna­pos harc után teljes sikerrel végző­dött. A német csapatok súlyos vesz- Nagy Vilmos: NAGYSZLÁV álmok A Moszkvából hazaérkező török újságírók igen érdekes leleplezéseket hoztak magukkal a Szovjet­ Unió ter­veiről. A bolsevikok még rendületle­nül hisznek győzelmükben és már előkészítették a bolsevista Európa »újjárendezését«. Ezekben a tervek­ben kiemelkedő szerep jut a magyar­ságnak is. Nem kevesebbről van szó, minthogy a magyarságot Turkesztán­­ba telepítenék­­át. Ugyanígy át sze­retnék telepíteni Sztálinék mostani hazájukból a lengyeleket és finne­ket is. Bármennyire fantasztikusak is ezek a tervek, a bolsevikok eddigi mód­szerei után kétségtelen, hogy győzel­mük után a megvalósításába haladék­talanul bele is fognának. Hiszen a Szovjet­ Unió belső területén 1917 óta hatalmas népvándorlás folyt, amely­hez hasonlót az utóbbi évszázadok nem is ismernek. Ez a népvándorlás részben a kommunizmus iparosító politikájának lett természetszerű ve­lejárója. A másik bolsevista cél pe­dig az volt, ami a cároknak is nagy gondot okozott, de nem tudták meg­valósítani: Oroszország szinte vég­telen területének eloroszosítása. A Szovjet­ Unió hermetikusan elzárta határait a külföld elől, lehetőségei korlátlanok voltak s így a szlávság legveszedelmesebb ellenfelei, az ural­­táji és török népek ellen indította meg irtóhadjáratát. Ezeket a magyar­sággal rokon népeket, mint például a baskírokat és mordvinokat, igyeke­zett széttelepíteni lehetőleg több ezer kilométerre eddigi települési helyük­ről, a visszamaradó lakosság közé pedig nagyoroszokat telepített le, az­zal a célzattal, hogy az állam támo­gatását élvező orosz tömegek a helyi lakosságot fölszívják. A módszer nem volt rossz és két évtized alatt sokkal nagyobb eredményeket ért el, mint a cárizmus évszázadok alatt. Talán ez volt az egyik oka, hogy a pánszláv gondolkodású emigráns oro­szok a bolsevikikkel szembeni min­den ádáz gyűlöletük és világnézeti ellentétük mellett is bizonyos rokon­­szenvvel nézték a bolsevizmus oro­­szosító politikáját, amelynek nem le­becsülendő eredményei mellett a mar­xista-leninista nevelés eszközeivel és kommunista világnézetnek az eloro­­szosításra ítélt népek ifjúságába való becsöpögtetésével ezeket a népeket először a nemzeti lelküktől akarta megfosztani, hogy aztán nyelvileg is beleolvadjanak a szláv tengerbe. Ugyanezeket a módszereket a rokon Szláv népekkel szemben is követték, így sikerült az ukrán és fehérorosz népi öntudatot is kiölniök ezeknek a népeknek az ifjúságából. Itt a nyelv­rokonság mellett sokkal könnyebben ment mindez, mint a török-tatár né­peknél, amelyeknél elemi erővel tört föl a nemzeti öntudat az elnyomás­sal szemben. Hogy Moszkva milyen komolyan vette az áttelepítési terveket, ezt iga­zolja a Balti-államokban követett politikája. De a magyar—szovjet­orosz határvidéken is megjelentek az Oroszország belsejéből hozott nagy­orosz telepesek, míg a határvidéki lengyel és ukrán lakosságot az or­szág belsejébe akarták áttelepíteni. A nagy terv végrehajtását csak a

Next