Kárpáti Hiradó, 1943. november (20. évfolyam, 248-271. szám)
1943-11-03 / 248. szám
SZÁMVETÉS Immár fél évtizede, hogy ama verőfényes őszi napon megoldódtak a trianoni bilincsek és a fölvirágozott honvédzászlóaljak megindultak a trianoni határok felé. Itt szorongó örömmámorban úszott mindenki, nem voltak osztály- és pártválaszfalak, a boldogság mindenkit egyesített. Akik ezeket a napokat végigélhettük, akkor is éreztük, de ma még jobban tudjuk, hogy olyan események átélői és szemtanúi lehettünk, amelyek nemcsak nemzedékünk egész életre szóló élményét jelentik, de elsősorban súlyos kötelezettséget is. Ma az idő nem alkalmas arra, hogy számonkérjük az akkori mámoros fogadkozásokat, hiszen időközben Európában sok minden történt, amiről mi nem tehetünk, de az mégis közvetlen hatással volt egész életvitelünkre. A hibák, tévedések és mulasztások fölötti bűnbakkeresések helyett nem árt, ha ezeken az őszi napokon lelkiismeretvizsgálatot tartunk, hűek maradtunk-e a kisebbségi évtizedek keserves tanulságaihoz, vagy a nyomasztó emlékekkel együtt siettünk elfelejteni a fölismeréseket, amelyek egykoron erőt, hitet és bizodalmat adtak minden magyarnak. Amikor nem volt különbség nadrágos és csizmás magyarközött, amikor az ember értékét azok az áldozatok határozták meg, amelyekre a nemzete, népe érdekében képes volt. Akkor nem volt bajunk a hangoskodókkal, az érdemeiket hangoztatókkal; az igazi harcosoknak eszükbe sem jutott, hogy valami olyat művelnek most, amiért egykor kitüntetés, elismerés és hála jár. Tették, mert az ész, a szív, érzés és ösztön ezt parancsolta. Tették, mert máskép nem tehettek. Valamennyien érezték azonban, hogy a boldogabb jövendőért folytatott harc a fölszabadulással nem ér véget, csak az előfeltételek teremtődtek meg. Mindnyájan láttuk, hogy a legszegényebb és legelesettebb tömegek milyen lelkesedéssel tudtak örülni. Ezt az örömet és lelkesedést igazában csak az tudja értékelni, aki ismeri a magyar falu nehezen mozgathatóságát, bizalmatlanságát minden változással szemben. Évszázados passzivitás és elzárkózás oldódott föl ezekben a napokban, öntudatos százezrek sorakoztak föl azzal a hittel, hogy most már cselekvő részesei lesznek az országépítés munkájának. A kisebbségi évtizedekben, a kitaszítottság, a másod- és harmadrendűség idejében háttérbe szorult a mesterségesen belénk nevelt individualizmus. A kisebbségi közösségért élni és dolgozni élethivatás volt. Mindebből az következett, hogy fölszabaduló tömegeink elsősorban szociális jóvátételt vártak és várnak. Ez az, amiről sohasem szabad megfeledkeznünk, bárhova állított is időközben jószerencsénk. Egyéni ambícióink és vágyaink beteljesülése még nem jelenti azt, hogy azok a mögöttünk álló tömegek, amelyeknek a hűsége és kitartása lehetővétette a kisebbségi harcot végigharcolni, már megtalálták mindazt, amit vártak. Jól tudjuk, hogy igen sok esemény jött közbe, ami lehetetlenné tette a gyors építést, mindez azonban nem csökkenti kötelezettségeinket és felelősségünket. Az idők megnehezült járásában még mindig Európa leg Eden és Hull a moszkvai egyezményről Amszterdamból jelentik (DNIB). Eden újságírók előtt kijelentette, hogy meggyőződése szerint lerakták az alapkövét a három szövetséges közti együttműködésnek és megteremtették az alapját a jövendő békeszervezetnek. . Cordell Hull szerint az értekezlet megmutatta, a vezető államok elhagyják az elszigetelődéshez vezető utakat. (MTI) A MOSZKVAI HATÁROZATOK UTÁN sem változik a japán—orosz viszony Bernből jelentik (Budapesti Tudósító). Moszkvai jelentés szerint a Kremlhez közelálló körökben kijelentették, hogy a moszkvai értekezlet a nemzetközi kollektív biztonsági rendszernek a kezdetét jelenti, konszolidáltabb és legnyugodtabb országában élünk. Ezért hálával tartozunk a Gondviselésnek, amely a világégésben megőrzött és a magyar állam vezetőinek, hogy ezt politikájukkal lehetővé tették. Mindezek tudatában azonban százszor jobban éreznünk kell, hogy az élet nem állott meg. A közös harcokban eltöltött múlt kötelez, hogy szószólói maradjunk mindannak,ami egységbe kovácsolt és kiűzött sorainkból minden betolakodó, magyar színekben tündökölni akaró idegen érdeket. Ars 16 fillér Szerda, IMS XI/3 XX. évfolyam, 248. szám Fokozódik a német ellentámadások ereje Szovjet partraszállási kísérletek a Krím - félszigeten A MOSZKVAI HATÁROZATOK a kiadott hivatalos közleményben Anglia és az Amerikai Egyesült Államok meghódoltak a Szovjet európai vezetőállása előtt . Az angolszász politika tehetetlenségét igazolja a moszkvai egyezmény Csak Olaszország és Ausztria kérdésében hoztak nyilvánosságra konkrét döntéseket Amszterdamból jelentik (DNtíj: Az angol félhivatalos hírszolgálat hétfőn este közölte a moszkvai értekezletről kiadott közleményt, mégpedig azzal a bevezetéssel, hogy ez a szöveg megegyezik azzal, amelyet Londonban fognak nyilvánosságra hozni. A hivatalos közlemény kiemeli, hogy napirendre tűzték mindazokat a kérdéseket, amelyekről a három kormány tárgyalt. .E kérdések közül egyes kérdésekben végleges állásfoglalásra jutottak, más kérdésekben megbeszélték ugyan az elvi döntést, azonban biztosabb tanulmányozás céljából különbizottsághoz utaltak, ismét más kérdéseket eszmecsere útján tisztáznak. Északamerika, Anglia és a Szovjet Unió kormányai — folytatja a közlemény — szoros együttműködésre törekszenek mindazokban a kérdésekben, amelyek a közös háborús erőfeszítéseket érintik. Elsősorban a Németország szövetségesei elleni háborús rendszabályokat vitatták meg. A közlemény ezután közli az északamerikai, brit, szovjetorosz és csungkingkínai kormányok közös nyilatkozatát. Kiemeli, hogy ez a nyilatkozat összhangban áll az 1942 január 1-i és későbbi nyilatkozattal, mint például azzal, hogy a tengelyhatalmak ellen az ellenségeskedéseket a „feltételnélküli fegyverletételig“ kell folytatni. A közös nyilatkozat a következőket követeli: 1. A négy kormány közös cselekvését, amely az ellenségeik elleni háború folytatására irányul, továbbra is fönntartják a béke és a biztonság megszervezése, megóvása céljából. 2. A kormányok, amelyek a közös ellenséggel harcban állnak, az ellenség fegyverletételének és leszerelésének minden kérdésében közösen járnak el. 3. Közös rendszabályokat hoznak abból a célból, hogy megakadályozzák az ellenségre rótt feltételek megsértését. A 4. pont hangsúlyozza az olyan nemzeközi szervezet fontosságát, amely valamennyi békeszerető állam szuverén minőségének elvén alapul és amelynek tagja lehet valamennyi ilyen állam, akár nagy, akár kicsi. Az 5. pont értelmében a négy kormány az általános biztonság rendszerének bevezetéséig kölcsönösen kikéri egymás véleményét. A 6. pont kimondja, hogy a négy kormány az ellenségeskedések befejezése után katonai haderejét nem használja föl más államok területén belül, kivéve a nyilatkozatban fölsorolt eseteket és csupán közös megbeszélés után. Végül a 7. pont kimondja, hogy a négy kormány egymással együttműködve, általános megállapodást dolgoznak ki a háború utáni fegyverkezések szabályozása céljából. Ezután a közlemény a szövetségeseknek Olaszország irányában követendő politikáját ismerteti. Ez a politika a „fasizmus tökéletes megsemmisítésén“ nyugszik. Több pont kimondja, hogy az olasz kormány demokratikus arculatot fog nyerni, továbbá, hogy Olaszországban biztosítani kell a sajtó-, a vélemény- és a gyülekezési szabadságot. Valamennyi fasiszta intézményt be kell szüntetni, a fasizmus vezetőit és a fasiszta hadsereg tábornokait ki kell szolgáltatni. A közlemény közli továbbá, megállapodtak abban, hogy „Ausztria 1938. évi bekebelezését érvénytelennek és semmisnek“ nyilvánítják és „egy szabad és független Ausztriát“ állítanak föl. „Ausztriát azonban emlékeztetik arra, hogy felelősség terheli, amelyet nem tagadhat le, mégpedig az a felelősség, hogy Németország oldalán résztvett a háborúban“. Ezután Ausztriát fölszólítják, hogy „járuljon hozzá fölszabadításához“. Befejezésül a közlemény közli az értekezleten résztvett nemzetek nyilatkozatát, amely szerint „mindazokat a német tiszteket, közkatonákat és párttagokat“, akik a megszállt területen elkövetett „rémtetekért“ felelősek, ideszámítandók a túszok kivégzése is, a fegyverszünet után az illető országokba szállítják, hogy ott ítélkezzenek fölöttük. (MTI) amely hathatósabb, mint a népszövetségi rendszer. Moszkvában hangsúlyozzák, hogy a négy nagyhatalom együttműködése nem hoz változást a Szovjet Uniónak Japánhoz való viszonyában. A lengyel kérdést is megvitatták Lisszabonból jelentik. Londoni jelentés szerint Vernon Bariét, a News Chronicleban a többi között azt írja, hogy Moszkvában Lengyelország kérdését is megvitatták. (MTI)