Kárpáti Hiradó, 1943. november (20. évfolyam, 248-271. szám)

1943-11-03 / 248. szám

SZÁMVETÉS Immár fél évtizede, hogy ama verőfényes őszi napon megoldód­tak a­ trianoni bilincsek és a fölvi­rágozott honvédzászlóaljak meg­indultak a trianoni határok felé. Itt szorongó örömmámorban úszott mindenki, nem voltak osztály- és pártválaszfalak, a boldogság min­denkit egyesített. Akik ezeket a napokat végigélhettük, akkor is éreztük, de m­a még jobban tudjuk, hogy olyan események átélői és szemtanúi lehettünk, amelyek nem­csak nemzedékünk egész életre szóló élményét jelentik, de első­sorban súlyos kötelezettséget is. Ma az idő nem alkalmas arra, hogy számonkérjük az akkori mámoros fogadkozásokat, hiszen időközben Európában sok minden történt, amiről mi nem tehetünk, de az mégis közvetlen hatással volt egész életvitelünkre. A hibák, tévedések és mulasztá­sok fölötti bűnbakkeresések helyett nem árt, ha ezeken az őszi napokon lelkiismeretvizsgálatot tartunk, hű­ek maradtunk-e a kisebbségi év­tizedek keserves tanulságaihoz, vagy a nyomasztó emlékekkel együtt siettünk elfelejteni a föl­ismeréseket, amelyek egykoron erőt, hitet és bizodalmat adtak min­den magyarnak. Amikor nem volt különbség nadrágos és csizmás ma­gyar­­között, amikor az ember érté­két azok az áldozatok határozták meg, amelyekre a nemzete, népe érdekében képes volt. Akkor nem volt bajunk a hangoskodókkal, az érdemeiket hangoztatókkal; az igazi harcosoknak eszükbe sem ju­tott, hogy valami olyat művelnek most, amiért egykor kitüntetés, el­ismerés és hála jár. Tették, mert az ész, a szív, érzés és ösztön ezt parancsolta. Tették, mert máskép nem tehettek. Valamennyien érezték azonban, hogy a boldogabb jövendőért folyta­tott harc a fölszabadulással nem ér véget, csak az előfeltételek terem­tődtek meg. Mindnyájan láttuk, hogy a legszegényebb és legele­settebb tömegek milyen lelkesedés­sel tudtak örülni. Ezt az örömet és lelkesedést igazában csak az tudja értékelni, aki ismeri a magyar falu nehezen mozgathatóságát, bizalmat­lanságát minden változással szem­ben. Évszázados passzivitás és el­zárkózás oldódott föl ezekben a na­pokban, öntudatos százezrek sora­koztak föl azzal a hittel, hogy most már cselekvő részesei lesznek az országépítés munkájának. A kisebb­ségi évtizedekben, a kitaszítottság, a másod- és harmadrendűség ide­jében háttérbe szorult a mestersé­gesen belénk nevelt individualiz­mus. A kisebbségi közösségért élni és dolgozni élethivatás volt. Mindebből az következett, hogy fölszabaduló tömegeink elsősorban szociális jóvátételt vártak és vár­nak. Ez az, amiről sohasem szabad megfeledkeznünk, bárhova állított is időközben jószerencsénk. Egyéni ambícióink és vágyaink beteljesü­lése még nem jelenti azt, hogy azok a mögöttünk álló tömegek, amelyeknek a hűsége és kitartása lehetővé­­tette a kisebbségi harcot végigharcolni, már megtalálták mindazt, amit vártak. Jól tudjuk, hogy igen sok esemény jött közbe, ami lehetetlenné tette a gyors épí­tést, mindez azonban nem csök­kenti kötelezettségeinket és felelős­ségünket. Az idők megnehezült já­rásában még mindig Európa leg­ Eden és Hull a moszkvai egyezményről Amszterdamból jelentik (D­NIB). Eden újságírók előtt kijelentette, hogy meggyőződése szerint lerak­ták az alapkövét a három szövetsé­ges közti együttműködésnek és meg­teremtették az alapját a jövendő békeszervezetnek. . Cordell Hull szerint az értekezlet megmutatta, a vezető államok el­hagyják az elszigetelődéshez vezető utakat. (MTI) A MOSZKVAI HATÁROZATOK UTÁN sem változik a japán—orosz viszony Bernből jelentik (Budapesti Tu­dósító). Moszkvai jelentés szerint a Kremlhez közelálló körökben kije­lentették, hogy a moszkvai értekez­let a nemzetközi kollektív biztonsá­gi rendszernek a kezdetét jelenti, konszolidáltabb és legnyugodtabb országában élünk. Ezért hálával tartozunk a Gondviselésnek, amely a világégésben megőrzött és a ma­gyar állam vezetőinek, hogy ezt politikájukkal lehetővé tették. Mindezek tudatában azonban száz­szor jobban éreznünk kell, hogy az élet nem állott meg. A közös har­cokban eltöltött múlt kötelez, hogy szószólói maradjunk mindannak,­­ami egységbe kovácsolt és kiűzött sorainkból minden betolakodó, ma­gyar színekben tündökölni akaró idegen érdeket. Ars 16 fillér Szerda, IMS XI/3 XX. évfolyam, 248. szám Fokozódik a német ellentámadások ereje Szovjet partraszállási kísérletek a Krím - félszigeten A MOSZKVAI HATÁROZATOK a kiadott hivatalos közleményben Anglia és az Amerikai­ Egyesült Államok meghódoltak a Szovjet európai vezetőállása előtt . Az angolszász politika tehetetlenségét igazolja a moszkvai egyezmény Csak Olaszország és Ausztria kérdésében hoztak nyilvánosságra konkrét döntéseket Amszterdamból jelentik (DNtíj: Az angol félhivatalos hírszolgálat hétfőn este közölte a moszkvai érte­kezletről kiadott közleményt, mégpedig azzal a bevezetéssel, hogy ez a szöveg megegyezik azzal, ame­lyet Londonban fognak nyilvánosságra hozni. A hivatalos közlemény kiemeli, hogy napirendre tűzték mindazokat a kérdéseket, amelyekről a három kormány tárgyalt. .E kérdések közül egyes kérdésekben végleges állásfoglalásra jutottak, más kérdé­sekben megbeszélték ugyan az elvi döntést, azonban biztosabb tanulmányozás céljából különbizottsághoz utaltak, ismét más kérdéseket eszmecsere útján tisztáznak. Északamerika, Anglia és a Szovjet­ Unió kormányai — folytatja a közlemény — szoros együttműkö­désre törekszenek mindazokban a kérdésekben, amelyek a közös háborús erőfeszítéseket érintik. Első­sorban a Németország szövetségesei elleni háborús rendszabályokat vitatták meg. A közlemény ezután közli az északamerikai, brit, szovjetorosz és csungkingkínai kormányok közös nyilatkozatát. Kiemeli, hogy ez a nyilatkozat összhangban áll az 1942 január 1-i és későbbi nyilatkozat­tal, mint például azzal, hogy a tengelyhatalmak ellen az ellenségeskedéseket a „feltételnélküli fegy­verletételig“ kell folytatni. A közös nyilatkozat a következőket követeli: 1. A négy kormány közös cselekvését, amely az ellenségeik elleni háború folytatására irányul, továbbra is fönntartják a béke és a biztonság megszervezése, megóvása céljából. 2. A kormányok, amelyek a közös ellenséggel harcban állnak, az ellenség fegyverletételének és lesze­relésének minden kérdésében közösen járnak el. 3. Közös rendszabályokat hoznak abból a célból, hogy megakadályozzák az ellenségre rótt feltételek megsértését. A 4. pont hangsúlyozza az olyan nemzeközi szervezet fontosságát, amely valamennyi békeszerető ál­lam szuverén minőségének elvén alapul és amelynek tagja lehet valamennyi ilyen állam, akár nagy, akár kicsi. Az 5. pont értelmében a négy kormány az általános biztonság rendszerének bevezetéséig kölcsönösen kikéri egymás véleményét. A 6. pont kimondja, hogy a négy kormány az ellenségeskedések befejezése után katonai haderejét nem használja föl más államok területén belül, kivéve a nyilatkozatban fölsorolt eseteket és csupán közös megbeszélés után. Végül a 7. pont kimondja, hogy a négy kormány egymással együttműködve, általános megállapodást dolgoznak ki a háború utáni fegyverkezések szabályozása céljából. Ezután a közlemény a szövetségeseknek Olaszország irányában követendő politikáját ismerteti. Ez a politika a „fasizmus tökéletes megsemmisítésén“ nyugszik. Több pont kimondja, hogy az olasz kormány demokratikus arculatot fog nyerni, továbbá, hogy Olaszországban biztosítani kell a sajtó-, a vélemény- és a gyülekezési szabadságot. Valamennyi fasiszta intézményt be kell szüntetni, a fasizmus vezetőit és a fasiszta hadsereg tábornokait ki kell szolgáltatni. A közlemény közli továbbá, megállapodtak abban, hogy „Ausztria 1938. évi bekebelezését érvénytelen­nek és semmisnek“ nyilvánítják és „egy szabad és független Ausztriát“ állítanak föl. „Ausztriát azonban emlékeztetik arra, hogy felelősség terheli, amelyet nem tagadhat le, mégpedig az a felelősség, hogy Né­metország oldalán résztvett a háborúban“. Ezután Ausztriát fölszólítják, hogy „járuljon hozzá fölszaba­dításához“. Befejezésül a közlemény közli az értekezleten résztvett nemzetek nyilatkozatát, amely szerint „mind­azokat a német tiszteket, közkatonákat és párttagokat“, akik a megszállt területen elkövetett „rémtete­kért“ felelősek, ideszámítandók a túszok kivégzése is, a fegyverszünet után az illető országokba­ szállít­ják, hogy ott ítélkezzenek fölöttük. (MTI) amely hathatósabb, mint a népszö­vetségi rendszer. Moszkvában hangsúlyozzák, hogy a négy nagyhatalom együttműködése nem hoz változást a Szovjet­ Unió­nak Japánhoz való viszonyában. A lengyel kérdést is megvitatták Lisszabonból jelentik. Londoni je­lentés szerint Vernon Bariét, a News Chronicleban a többi között azt ír­ja, hogy Moszkvában Lengyelország kérdését is megvitatták. (MTI)

Next