Keleti Ujság, 1943. május (26. évfolyam, 97-122. szám)

1943-05-09 / 104. szám

1943. M­Á­J­U­S 9 Virágok egy lángeszű székely hazafi sírjára Hálátlanul elfelejtette az utókor Gábor Áron leghívebb munkatársát Végh Antalnak nemcsak a legendás ágyúöntésben volt oroszlánrésze, bámu­latos f­ekéket és gőzgépeket is készített a múlt évszázad derekán Kolozsvár, május­­. „But hálátlanság: az, hogy ha kegyelettel nem viseltetünk azok emléke iránt, akik boldogságunk munkálá­sáért áldozták életüket. S ha egyeseknél bűn a hálátlanság, mennyivel nagyobb vé­tek az akkor, amidőn egész tömegek feled­keznek meg a hálás kegyeletről, ugyany­­nyira, hogy emiatt egy egész nemzet lesz hálátlanná és feledkezik meg szabadságáért küzdő, vagyonukat és életüket feláldozó fér­fiakról .. Ezeket az örökérvényű sorokat a „Szé­kelyföld“ 1898. évi 29. számában olvassuk. Ezek az emlékezésül szánt sorok Végh An­tal emlékének szólanak... Ki volt Végh Antal ? — kérdezi az olvasó. Végh Antalról emlékezve vegyük elő azokat a megfakult oldalú jegyzőkönyveket, amelyeket a „sír­emléke ügyében választott Gyűjtő Bizottság“ szerkesztett 1886 január 1-től 1909 január 3-ig. A 36 oldal terjedelmű, fedőlappal ellá­tott jegyzőkönyvet Dezső László magán­tisztviselő, Végh Antal unokája juttatta el­­szerkesztőségünkhöz s nyugodtan elmond­hatjuk, hogy az utóbbi időben alig volt en­nél érdekesebb olvasmányunk . .. Életrajz — dióhéjban „Végh Antal nemes székely család iva­déka. Született 1811 március 21-én Három­széken, Alsócserná­sonban. Atyja "id. Végh Antal határőri katona lévén, fiát, a 9 éves Antalt a kézdivásárhelyi katonaiskolába adta, ahol csakhamar írttttnt a kézműiparr­a való hajlama, mivel szüntelen furt, fara­­­gott s tanulótársait különféle gyermekjáté­kokkal látta el, minek következtében tanuló­társai az „okos Végű And­eska“ elnevezés­sel tüntették ki. A kézdivásárhelyi iskolából hazakerülve, a faragást tovább folytatta s már 14 éves korában fából egy meglepően széphangu or­gonát készített, 15 éves korában pedig olyan szerkezetű ínekét állított elő, amely könn­yű­ járásáért Háromszéken leszorította a térről az eddig használt faekéket. Mester­ségre soha senki sem oktatta, saját m­a­gé­től tanulta meg az asztalosságot, esztergá­­lást, vas- és ércöntést. Hire nemsokára egész Háromszéken elterjedt annyira, hogy amidőn 1848—49. évben a székely nemzet önvédelmi harcra kelt, ő szólittatott fel, hogy a harcosok részére ágyukat öntene. A felszólításnak engedett s Thuróczi Mózessel együtt ő öntötte Kézdivásárhelyen, mint honvéd hadnagy­ azon 56 darab 3 és 6 fon­tos ágyukat, amelyeket aztán, mint egykori vott sorhadbeli tüzérkáplár, Gábor Áron szerelt fel s az ellenség ellen oly hősies bra­vúrral használt ...“ * Azt hisszük, „bevezetőként“ ennyi is elég ahhoz, hogy az olvasó megértse: ki volt Végh Antal ? ... Az idézett sorok a „Magyar Polgár“ című napilap 1881 szeptember 22-i számában je­lentek meg „Egy öreg székely gépész*' cím­mel. A méltatást Nádasi János írta. Ugyan­­csak ebben a cikkben olvashatjuk a követ­kező, Végh Antalra vonatkozó sorokat: „Az önvédelmi harcz leverése után, midőn hazánk fölé mély gyász borult, Végh Antal alsócsernátoni ősi birtokára tért vissza, s ott újra megkezdette mekanikai működését. Műmalmokat is készített. Egy alkalommal gr. Dégenfeld Ottó Háromszéken utazván, megismerkedett vele, elvitte magával a Ki­rályhágón túlra, csomaközi birtokára, ahol Végh Antal oly szerkezetű faekéket állított elő, amely a Vidacs-féle ekével kiállotta a versenyét és ezen kívül egy kettős vasekét talált fel, amely a Vidacs-féle ekével szem­ben az erőmérőn 2 és fél mázsa könnyedsé­­get tüntetett elő. Ma ezen utóbbi vasekék vannak Háromszéken elterjedve. Oly köny­­nyen járok, hogy két gyenge tehénnel vagy lóval napfelkeltétől délig egy hold földet megszánthatni velök. Az eke célszerűsége mellett bizonyít azon körülmény, hogy Há­romszékről ss a szomszédos Romániából évenkint négy-ötezer darabra történik meg­rendelés ... Végh Antal fő jellemvonása a szerénység, soha sem vágyott kitüntetésre mellét nem díszíti aranykereszt, de annál önérzetesebben tekint azon arany-buzake­­resztekre, amelyek az ő találmánya nyomán díszítik Háromszék tündér- rónáját.* Most pedig idézzük egy másik megfakult, egykori lapnak, a „Nemere“ 1882-i évi ja­nuár 22-i beszámolóját Végh Antal temeté­séről. „Végh Antal, székely naturalista meg­halt“ cím alatt a következőket olvashatjuk: Egykori tudósítás a „székely naturalista“ haláláról­­— „Egy oly férfiút kisérünk örök nyuga­lomra községünkben tegnapelőtt, ki meg­érdemelné, hogy a nemzet éremszobrot emel­jen emlékének, de úgy látszik, hogy miként életében nem részesült jutalomban közhasz­nú munkálkodásáért, úgy halálát sem veszi számba senki. Pedig a magyar nemzetnek meg­van az a szokása, hogy fiainak érde­meit legalább haláluk után-elszokta ismerni A megboldogult hazafinak -úgy látszik, eb­ben is kivételt kell szenvednie... Végh An­tal egyike volt azon három hazafinak, kik akkor bizonyították be rendíthetetlen haza­­fiságukat, midőn a jó hazafiak jutalma bör­tön, golyó és bitófa volt. De ők nem retten­tek vissza a bizonyos haláltól, hanem elő­állottak hazájuk védelnezésére akkor, ami­dőn szét­ hazánkat egészen feldúlta, meghó­dította a vad ellenség, csak még a kis Há­romszék volt szabad magyar föld... Nem volt pénz, fegyver, ágyú. De akkor előállott a három egyszerű székely ember: Gábor Áron, Végh Antal és Thuróczi Mózes s azt mondották a háromszéki honfitársaiknak: — „Csak harcoljatok székelyek, mert pénz nélkül, kevés napok alatt lesz fegyver és ágyú, amennyi kell. És szavukat beváltották, mert csakhamar készítettek fegyvert és ágyút oly nagy számban, hogy a csatát meg lehetett kezdeni, az óriási nagy számú el­lenség pedig futva kényszerült odahagyni Háromszék kies vidékét. . . És mi jön jutal­muk ezen hazafiaknak?... Az, hogy a leg­­hősebbik, ki, ha kellett az ágyút öntötte, ha kellett, ott volt ágyúi mellett a csataté­ren harcolva vitézül a bősz ellenség ellen, amíg egy ütközetben ágyúgolyó által talál­va, ott lelte dicső halálát a csatamezőn s már évtizedek múltak el azóta, és ő ma is ott nyugszik az esztevényi temetőben, az országút mellett egy jeltelen sírban, ame­lyen A bogáncskérő buján tenyészve hirdeti a hálás utókor kegyeletét... A második most itt nyugszik az alsócsernátoni közte­metőben — és meg lehet, hogy az utókor annyira sem fogja méltatni, hogy egyszerű sírját egy szerény kőlappal megjelölje.. Jellemző esetek az ági/Möntő ezermester életéből A „Nemere“ Végh Antalról írt kegyeletes megemlékezésében még megemlíti a követ­kező esetet is: Végh Anta­l halála előtt, néhány évvel fel­utazott Budapestre.. Arról már szólottunk, hogy volt neki egy eke-találmánya. Abban, az időben a leghíresebb ekegyár az ország­ban a Vidacs-féle volt Budapesten. Végh el­látogatott a gyárba s arra kérte Vidacsot, hogy ekeit alakíthassa át az ő találmánya szerint. A gazdag gyáros elmosolyodott a kopott öreg székely kívánságán, de amikor Végh Antal határozottan kijelentette, hogy munkájáért egyetlen fillért sem kér, telje­sítette kérését. Midőn a munka készen volt, Végh Antal­ azt bemutatta s utána nyom­ban tovább akart menni. Vidács meg akarta őt jutalmazni, de nem fogadta el és így csu­pán, „útiköltség“ címen lehetett a markába nyomni harminc forintot. A székely ágyú­­öntő ezermester kénytelen volt elfogadni a pénz­t, mert „bugyelárisa“ már a hazulról való elindulásakor is nagyon lapos volt — írja róla az egykori tudósítás. Még érdekesebbek azonban a következő, ugyancsak Végh Antalra vonatkozó sorok: — A múlt év folyamán (tehát körülbelül 1880 táján Szerk.) a szászok gazdasági egy­lete Csikmantoron kiállitást rendezett, ahol a sok külföldi és belföldi vasekék mellett a Végh-féle székely­eket ítélték legcélszerűbb­nek a szászok. Legutóbbi műve Végh An­talnak egy gőzgép volt, amelyet szántásra és cséplésre akart használni, de amikor ké­szen volt vele, szomorúan kellett tapasztal­nia, hogy a szegénysége miatt gyenge, anyagból készített gőzgép nem alkalmas erre a célra. De azért mégis önérzettel te­kinthetett művére, mert szakértő gépészek úgy nyilatkoztak találmányáról, hogy ha megfelelő anyagból készült volna, alkalmaz­ni lehetne a kívánt célra... íme, ilyen em­ber volt Végh Antal!“ — fejeződik be a „Nemere“ egykori cikke. Akik nem hagyták a lángeszű székely emlékét megfakulni A székely ember köztudomásúlag is úgy­nevezett „ezermester“. Ezt tehát nem is le­hetne érdeméül írni néhai Végh Antalnak. De „bujkál“ ezeknek a megfakult jegyző­könyveknek a sorai között „valami", amit kár volna meg nem említeni s ha még le­hetne, kár volna jóvá nem tenni! ... Ebben a cikkben két helyen is megemlítettük egy­kori hiteles feljegyzések nyomán, hogy Gá­bor Áron mellett az ágyuöntésben nagy ér­deme volt Végh Antalnak is. De róla csak­ugyan hűtlenül megfeledkezett a hálátlan utókor... Pedig az ágyuöntő Gábor Áronról emlékezve, alig lehet elhallgatni Végh An­tal „ágyuöntő székely hadnagy“ nevét. .. Ahogyan az ember végig böngészi a „Végh Antal síremléke ügyében választott Gyűjtő Bizottság Jegyzőkönyvét, (a bizottság egyéb­ként 1886. január 1-én alakult és a jegyző­könyvet 1909 január 3-ig vezette), arra a meggyőződésre kell jutnia, hogy ebben a korban Végh Antal érdemeit nagyobbra be­csülték Gábor Áron érdemeinél is!... Fe­kete András alsócsernátoni lakos 1884 ja­nuár 30-án felhívással fordult ismerőseihez s abban a következőket mondja: „Uraim, tisztelt polgártársak! örömmel győződtem meg arról, hogy önök az Istenben elnyugodt Végh Antal­nak úgy az 181­8—10.-ki dicső magyar szabadságharcz alatt tett hazafias műkö­dését, valamint a leveretés szomorú kor­szakában a közművelődés előmozdítására irányzott fáradozásait és egész életén át községünk lakosságának érdekeit előmoz­dító törekvését méltányolván, óhajtják, hogy ezen közhasznú életű nevezetes fér­fiúnak községünkben egy őt megillető sír­emlék állíttassék, amely úgy az ő emlékét, mint községünk értelmiségének hazafias érzelmét az utókor számára megőrizze, ezen szempontból kiindulva, azon hazafias kéréssel fordulok önökhöz, hogy szíves­kedjenek folyó évi január hava 81-én (csü­törtökön) este az én házamhoz egy érte­kezletre megjelenni, hogy a kezdeményező lépéseket mielőbb tehessük meg az iránt, hogy a síremlékre a gyűjtés még a jelen farsang tartama alatt megkezdődhessék. Alsó-Csernátonban, 188­1. január hó 30-án, hazafias tisztelettel Fekete András.“ PANNÓNIA BUDAPEST, RÁKÓCZI-UT 5 SZÁM. Központi fekvés. * Korszerű kényelem SZÁLLÓ Ejjjjrigsas szobák 6’— F-től 12* P-ig Kétdaras szobák 9*— P-től 18*—P-ig Éttermében Veres Károly és e gány­­zenekara muzsikál Mkzisrrtk­sjk­. Fekete András a felhívásában megemlíti — záradékul —, hogy a jezen gyűlésre csu­pán 15 földmíves és iparos polgártársamat hívtam meg.. Az­ első összejövetelen meghányták-vetet­­ték, milyen úton-módon érhetnék el minél hamarabb, hogy Végh Antal „emlékoszlopa “ felépüljön. És már a legelső összejövetelen önként felajánlottak a meghívottak kereken 50 forintot. Aztán megkezdődtek az erre a célra rendezett farsangi táncmulatságok. Et­től az időtől kezdve 1899-ig, tehát öt éven keresztül gyűjtötték az alapra a forintokat és krajcárokat, míg végre „1899 május 11-én a két Csernáton közönsége nagy lelkesedés­sel ünepelte meg a Végh Antal sírjának emlékkövel történt megjelölését“. A kegyeletes ünnepségről egyébként a „Székelyföld“ egykori számában lelkes tu­dósítást olvashatunk: ........A mozsárlövésekkel történt feladásra mind a két községben megszólaltak a tűz­oltó testületek kürtjei, mire gyülekezni kezd­tek az erkölcsi testületek, úgy, hogy csak­hamar nemzeti szinü zászlókat lengetett a szél minden utczában s midőn az erkölcsi testületek felvonultak az ünnepély színhelyé­re, a nép is nagy tömegekben gyűlt össze...“ „Fekete András hazafias lelkesedéssel ol­vasta föl alkalmi beszédét, amelyben tüze­tesen méltatván a Végh Antal érdemeit, hosszasan tárgyalta azon mellőzést, amely­ben a jeles ágyúöntőt részesítették a Gábor Áron és Thuróczi Mózes érdekében, holott az igazi ágyuöntő Végh Antal volt“, — írja az egykori tudósítás. Egyébként az ez alkalommal elhelyezett emlékköven a következő felirat olvasható:: „Végh Antal 118—19.-iki ágyuöntö hadnagy. 1811—1882. Állította a két Csernáton kö­zönsége 1899.“ * Nem tudjuk, hogy áll-e még ez az emlék­kő Végh Antal porai fölött, vagy pedig már elporlasztotta az idő?... Lehet, hogy áll, lehet, hogy megsemmisült. Hiszen az elnyo­matás 22 esztendeje alatt, mely leginkább a derék székely népre nehezedett minden sú­lyával, annyi, de annyi írott és kő-emlékünk semmisült meg. . . Ha Végh Antal emlékkö­vével is ez történt volna, építsünk szám­ára újat, emlékéhez méltót, amely tovább hir­desse emlékét az utókor számára. Most fo­lyik egyébként az országos gyűjtés Gábor Áron szobrának felállítására s már a szobor terve is készen van. Ha nem volnának ele­gendők az általunk itt feltárt hiteles adatok az illetékesek számára, kutassanak újabb adatok után, mert Végh Antal emlékével nemcsak foglalkozni érdemes, de méltó em­léket is kellene számára emelni. BIRÓ JÁNOS * 1 SAKK 160. SZÁMÚ FELADVÁNY Nagler A.-tól (Zürich). Világos: Kh8, Bg1, Fd2 és i5, Hg6 és hT (6 db). Sötét: Kh5, Ba6, Fa8, Hc7 (4 db), Matt 2 lépésben. A prágai nemzetközi mesterverseny befe­jezés előtt áll. A 11-ik forduló után Dr. Al­­jechin 9, Kepes 8 és Sämisch 7 és fél pont­tal állanak az élen. Az alábbi játszma e versenyből való: Világos: Dr. Aljechin. Sötét: Bartosek. 1. e4, e6. 2. d4, d5. 3. Hd2, c5. 4. Hf3, Hc6. 5. Fb5, Fd7. 6. eXd1, eXd5. 7. 0-0, HXd4. 8. HXd4, cXd4. 9. Ve2-1­, Fe7. 10. Hf3,FXd5. 11. VXd5 + , Vd7. 12. Ve2, 0-0-0. (A hosszú sánc a kissé meglazult oldalra nem veszélytelen, de aligha van jobb.) 13. Ff4, Fd6. 14. FXd6, VXd6. 15. HXd4. (A megtámadhatatlan centrális huszár biztosít­ja világosnak a jobb játékot.) 15.... Hf6. 16. Vf3! Vb6. 17. Bf—dl, Bh—e8. 18. a4, Be4. 19. a5, Vc5. 20. c3, Bd—e8. 21. h3, Vc7. 22. a6, b6. 23. c4, Vc5.­24. Hf5, Vb4. 25. cXd5, Bf4. 26. Vd3, Bc5. 27. Ba—d­­f, Kd7. 28. He3, He4. 29. Hg4, Be8. 30. g3! (Világos most legalább minőséget nyer, mert 30.... Bf5-re 31. Bc4, Ve7,. 32. Bd—d­ jönne.) 30___He5. 31. BXc5! Be1 + . 32. BXe1, 33. Kg2, BXg4. 34. Vf54- sötét ffiMSfft, 3%% _ggjg tezervesztes elkerülhe-­ í\h C­d­e­f­s­h Ifm Uf* V/-% 0 m­jlm­i mm: N­P JHtM+ 1mmn§ •** mm. a bedeigh

Next