Keleti Ujság, 1943. május (26. évfolyam, 97-122. szám)
1943-05-09 / 104. szám
1943. MÁJUS 9 Virágok egy lángeszű székely hazafi sírjára Hálátlanul elfelejtette az utókor Gábor Áron leghívebb munkatársát Végh Antalnak nemcsak a legendás ágyúöntésben volt oroszlánrésze, bámulatos fekéket és gőzgépeket is készített a múlt évszázad derekán Kolozsvár, május. „But hálátlanság: az, hogy ha kegyelettel nem viseltetünk azok emléke iránt, akik boldogságunk munkálásáért áldozták életüket. S ha egyeseknél bűn a hálátlanság, mennyivel nagyobb vétek az akkor, amidőn egész tömegek feledkeznek meg a hálás kegyeletről, ugyanynyira, hogy emiatt egy egész nemzet lesz hálátlanná és feledkezik meg szabadságáért küzdő, vagyonukat és életüket feláldozó férfiakról .. Ezeket az örökérvényű sorokat a „Székelyföld“ 1898. évi 29. számában olvassuk. Ezek az emlékezésül szánt sorok Végh Antal emlékének szólanak... Ki volt Végh Antal ? — kérdezi az olvasó. Végh Antalról emlékezve vegyük elő azokat a megfakult oldalú jegyzőkönyveket, amelyeket a „síremléke ügyében választott Gyűjtő Bizottság“ szerkesztett 1886 január 1-től 1909 január 3-ig. A 36 oldal terjedelmű, fedőlappal ellátott jegyzőkönyvet Dezső László magántisztviselő, Végh Antal unokája juttatta elszerkesztőségünkhöz s nyugodtan elmondhatjuk, hogy az utóbbi időben alig volt ennél érdekesebb olvasmányunk . .. Életrajz — dióhéjban „Végh Antal nemes székely család ivadéka. Született 1811 március 21-én Háromszéken, Alsócsernásonban. Atyja "id. Végh Antal határőri katona lévén, fiát, a 9 éves Antalt a kézdivásárhelyi katonaiskolába adta, ahol csakhamar írttttnt a kézműiparra való hajlama, mivel szüntelen furt, faragott s tanulótársait különféle gyermekjátékokkal látta el, minek következtében tanulótársai az „okos Végű Andeska“ elnevezéssel tüntették ki. A kézdivásárhelyi iskolából hazakerülve, a faragást tovább folytatta s már 14 éves korában fából egy meglepően széphangu orgonát készített, 15 éves korában pedig olyan szerkezetű ínekét állított elő, amely könnyű járásáért Háromszéken leszorította a térről az eddig használt faekéket. Mesterségre soha senki sem oktatta, saját magétől tanulta meg az asztalosságot, esztergálást, vas- és ércöntést. Hire nemsokára egész Háromszéken elterjedt annyira, hogy amidőn 1848—49. évben a székely nemzet önvédelmi harcra kelt, ő szólittatott fel, hogy a harcosok részére ágyukat öntene. A felszólításnak engedett s Thuróczi Mózessel együtt ő öntötte Kézdivásárhelyen, mint honvéd hadnagy azon 56 darab 3 és 6 fontos ágyukat, amelyeket aztán, mint egykori vott sorhadbeli tüzérkáplár, Gábor Áron szerelt fel s az ellenség ellen oly hősies bravúrral használt ...“ * Azt hisszük, „bevezetőként“ ennyi is elég ahhoz, hogy az olvasó megértse: ki volt Végh Antal ? ... Az idézett sorok a „Magyar Polgár“ című napilap 1881 szeptember 22-i számában jelentek meg „Egy öreg székely gépész*' címmel. A méltatást Nádasi János írta. Ugyancsak ebben a cikkben olvashatjuk a következő, Végh Antalra vonatkozó sorokat: „Az önvédelmi harcz leverése után, midőn hazánk fölé mély gyász borult, Végh Antal alsócsernátoni ősi birtokára tért vissza, s ott újra megkezdette mekanikai működését. Műmalmokat is készített. Egy alkalommal gr. Dégenfeld Ottó Háromszéken utazván, megismerkedett vele, elvitte magával a Királyhágón túlra, csomaközi birtokára, ahol Végh Antal oly szerkezetű faekéket állított elő, amely a Vidacs-féle ekével kiállotta a versenyét és ezen kívül egy kettős vasekét talált fel, amely a Vidacs-féle ekével szemben az erőmérőn 2 és fél mázsa könnyedséget tüntetett elő. Ma ezen utóbbi vasekék vannak Háromszéken elterjedve. Oly könynyen járok, hogy két gyenge tehénnel vagy lóval napfelkeltétől délig egy hold földet megszánthatni velök. Az eke célszerűsége mellett bizonyít azon körülmény, hogy Háromszékről ss a szomszédos Romániából évenkint négy-ötezer darabra történik megrendelés ... Végh Antal fő jellemvonása a szerénység, soha sem vágyott kitüntetésre mellét nem díszíti aranykereszt, de annál önérzetesebben tekint azon arany-buzakeresztekre, amelyek az ő találmánya nyomán díszítik Háromszék tündér- rónáját.* Most pedig idézzük egy másik megfakult, egykori lapnak, a „Nemere“ 1882-i évi január 22-i beszámolóját Végh Antal temetéséről. „Végh Antal, székely naturalista meghalt“ cím alatt a következőket olvashatjuk: Egykori tudósítás a „székely naturalista“ haláláról— „Egy oly férfiút kisérünk örök nyugalomra községünkben tegnapelőtt, ki megérdemelné, hogy a nemzet éremszobrot emeljen emlékének, de úgy látszik, hogy miként életében nem részesült jutalomban közhasznú munkálkodásáért, úgy halálát sem veszi számba senki. Pedig a magyar nemzetnek megvan az a szokása, hogy fiainak érdemeit legalább haláluk után-elszokta ismerni A megboldogult hazafinak -úgy látszik, ebben is kivételt kell szenvednie... Végh Antal egyike volt azon három hazafinak, kik akkor bizonyították be rendíthetetlen hazafiságukat, midőn a jó hazafiak jutalma börtön, golyó és bitófa volt. De ők nem rettentek vissza a bizonyos haláltól, hanem előállottak hazájuk védelnezésére akkor, amidőn szét hazánkat egészen feldúlta, meghódította a vad ellenség, csak még a kis Háromszék volt szabad magyar föld... Nem volt pénz, fegyver, ágyú. De akkor előállott a három egyszerű székely ember: Gábor Áron, Végh Antal és Thuróczi Mózes s azt mondották a háromszéki honfitársaiknak: — „Csak harcoljatok székelyek, mert pénz nélkül, kevés napok alatt lesz fegyver és ágyú, amennyi kell. És szavukat beváltották, mert csakhamar készítettek fegyvert és ágyút oly nagy számban, hogy a csatát meg lehetett kezdeni, az óriási nagy számú ellenség pedig futva kényszerült odahagyni Háromszék kies vidékét. . . És mi jön jutalmuk ezen hazafiaknak?... Az, hogy a leghősebbik, ki, ha kellett az ágyút öntötte, ha kellett, ott volt ágyúi mellett a csatatéren harcolva vitézül a bősz ellenség ellen, amíg egy ütközetben ágyúgolyó által találva, ott lelte dicső halálát a csatamezőn s már évtizedek múltak el azóta, és ő ma is ott nyugszik az esztevényi temetőben, az országút mellett egy jeltelen sírban, amelyen A bogáncskérő buján tenyészve hirdeti a hálás utókor kegyeletét... A második most itt nyugszik az alsócsernátoni köztemetőben — és meg lehet, hogy az utókor annyira sem fogja méltatni, hogy egyszerű sírját egy szerény kőlappal megjelölje.. Jellemző esetek az ági/Möntő ezermester életéből A „Nemere“ Végh Antalról írt kegyeletes megemlékezésében még megemlíti a következő esetet is: Végh Antal halála előtt, néhány évvel felutazott Budapestre.. Arról már szólottunk, hogy volt neki egy eke-találmánya. Abban, az időben a leghíresebb ekegyár az országban a Vidacs-féle volt Budapesten. Végh ellátogatott a gyárba s arra kérte Vidacsot, hogy ekeit alakíthassa át az ő találmánya szerint. A gazdag gyáros elmosolyodott a kopott öreg székely kívánságán, de amikor Végh Antal határozottan kijelentette, hogy munkájáért egyetlen fillért sem kér, teljesítette kérését. Midőn a munka készen volt, Végh Antal azt bemutatta s utána nyomban tovább akart menni. Vidács meg akarta őt jutalmazni, de nem fogadta el és így csupán, „útiköltség“ címen lehetett a markába nyomni harminc forintot. A székely ágyúöntő ezermester kénytelen volt elfogadni a pénzt, mert „bugyelárisa“ már a hazulról való elindulásakor is nagyon lapos volt — írja róla az egykori tudósítás. Még érdekesebbek azonban a következő, ugyancsak Végh Antalra vonatkozó sorok: — A múlt év folyamán (tehát körülbelül 1880 táján Szerk.) a szászok gazdasági egylete Csikmantoron kiállitást rendezett, ahol a sok külföldi és belföldi vasekék mellett a Végh-féle székelyeket ítélték legcélszerűbbnek a szászok. Legutóbbi műve Végh Antalnak egy gőzgép volt, amelyet szántásra és cséplésre akart használni, de amikor készen volt vele, szomorúan kellett tapasztalnia, hogy a szegénysége miatt gyenge, anyagból készített gőzgép nem alkalmas erre a célra. De azért mégis önérzettel tekinthetett művére, mert szakértő gépészek úgy nyilatkoztak találmányáról, hogy ha megfelelő anyagból készült volna, alkalmazni lehetne a kívánt célra... íme, ilyen ember volt Végh Antal!“ — fejeződik be a „Nemere“ egykori cikke. Akik nem hagyták a lángeszű székely emlékét megfakulni A székely ember köztudomásúlag is úgynevezett „ezermester“. Ezt tehát nem is lehetne érdeméül írni néhai Végh Antalnak. De „bujkál“ ezeknek a megfakult jegyzőkönyveknek a sorai között „valami", amit kár volna meg nem említeni s ha még lehetne, kár volna jóvá nem tenni! ... Ebben a cikkben két helyen is megemlítettük egykori hiteles feljegyzések nyomán, hogy Gábor Áron mellett az ágyuöntésben nagy érdeme volt Végh Antalnak is. De róla csakugyan hűtlenül megfeledkezett a hálátlan utókor... Pedig az ágyuöntő Gábor Áronról emlékezve, alig lehet elhallgatni Végh Antal „ágyuöntő székely hadnagy“ nevét. .. Ahogyan az ember végig böngészi a „Végh Antal síremléke ügyében választott Gyűjtő Bizottság Jegyzőkönyvét, (a bizottság egyébként 1886. január 1-én alakult és a jegyzőkönyvet 1909 január 3-ig vezette), arra a meggyőződésre kell jutnia, hogy ebben a korban Végh Antal érdemeit nagyobbra becsülték Gábor Áron érdemeinél is!... Fekete András alsócsernátoni lakos 1884 január 30-án felhívással fordult ismerőseihez s abban a következőket mondja: „Uraim, tisztelt polgártársak! örömmel győződtem meg arról, hogy önök az Istenben elnyugodt Végh Antalnak úgy az 1818—10.-ki dicső magyar szabadságharcz alatt tett hazafias működését, valamint a leveretés szomorú korszakában a közművelődés előmozdítására irányzott fáradozásait és egész életén át községünk lakosságának érdekeit előmozdító törekvését méltányolván, óhajtják, hogy ezen közhasznú életű nevezetes férfiúnak községünkben egy őt megillető síremlék állíttassék, amely úgy az ő emlékét, mint községünk értelmiségének hazafias érzelmét az utókor számára megőrizze, ezen szempontból kiindulva, azon hazafias kéréssel fordulok önökhöz, hogy szíveskedjenek folyó évi január hava 81-én (csütörtökön) este az én házamhoz egy értekezletre megjelenni, hogy a kezdeményező lépéseket mielőbb tehessük meg az iránt, hogy a síremlékre a gyűjtés még a jelen farsang tartama alatt megkezdődhessék. Alsó-Csernátonban, 1881. január hó 30-án, hazafias tisztelettel Fekete András.“ PANNÓNIA BUDAPEST, RÁKÓCZI-UT 5 SZÁM. Központi fekvés. * Korszerű kényelem SZÁLLÓ Ejjjjrigsas szobák 6’— F-től 12* P-ig Kétdaras szobák 9*— P-től 18*—P-ig Éttermében Veres Károly és e gányzenekara muzsikál Mkzisrrtksjk. Fekete András a felhívásában megemlíti — záradékul —, hogy a jezen gyűlésre csupán 15 földmíves és iparos polgártársamat hívtam meg.. Az első összejövetelen meghányták-vetették, milyen úton-módon érhetnék el minél hamarabb, hogy Végh Antal „emlékoszlopa “ felépüljön. És már a legelső összejövetelen önként felajánlottak a meghívottak kereken 50 forintot. Aztán megkezdődtek az erre a célra rendezett farsangi táncmulatságok. Ettől az időtől kezdve 1899-ig, tehát öt éven keresztül gyűjtötték az alapra a forintokat és krajcárokat, míg végre „1899 május 11-én a két Csernáton közönsége nagy lelkesedéssel ünepelte meg a Végh Antal sírjának emlékkövel történt megjelölését“. A kegyeletes ünnepségről egyébként a „Székelyföld“ egykori számában lelkes tudósítást olvashatunk: ........A mozsárlövésekkel történt feladásra mind a két községben megszólaltak a tűzoltó testületek kürtjei, mire gyülekezni kezdtek az erkölcsi testületek, úgy, hogy csakhamar nemzeti szinü zászlókat lengetett a szél minden utczában s midőn az erkölcsi testületek felvonultak az ünnepély színhelyére, a nép is nagy tömegekben gyűlt össze...“ „Fekete András hazafias lelkesedéssel olvasta föl alkalmi beszédét, amelyben tüzetesen méltatván a Végh Antal érdemeit, hosszasan tárgyalta azon mellőzést, amelyben a jeles ágyúöntőt részesítették a Gábor Áron és Thuróczi Mózes érdekében, holott az igazi ágyuöntő Végh Antal volt“, — írja az egykori tudósítás. Egyébként az ez alkalommal elhelyezett emlékköven a következő felirat olvasható:: „Végh Antal 118—19.-iki ágyuöntö hadnagy. 1811—1882. Állította a két Csernáton közönsége 1899.“ * Nem tudjuk, hogy áll-e még ez az emlékkő Végh Antal porai fölött, vagy pedig már elporlasztotta az idő?... Lehet, hogy áll, lehet, hogy megsemmisült. Hiszen az elnyomatás 22 esztendeje alatt, mely leginkább a derék székely népre nehezedett minden súlyával, annyi, de annyi írott és kő-emlékünk semmisült meg. . . Ha Végh Antal emlékkövével is ez történt volna, építsünk számára újat, emlékéhez méltót, amely tovább hirdesse emlékét az utókor számára. Most folyik egyébként az országos gyűjtés Gábor Áron szobrának felállítására s már a szobor terve is készen van. Ha nem volnának elegendők az általunk itt feltárt hiteles adatok az illetékesek számára, kutassanak újabb adatok után, mert Végh Antal emlékével nemcsak foglalkozni érdemes, de méltó emléket is kellene számára emelni. BIRÓ JÁNOS * 1 SAKK 160. SZÁMÚ FELADVÁNY Nagler A.-tól (Zürich). Világos: Kh8, Bg1, Fd2 és i5, Hg6 és hT (6 db). Sötét: Kh5, Ba6, Fa8, Hc7 (4 db), Matt 2 lépésben. A prágai nemzetközi mesterverseny befejezés előtt áll. A 11-ik forduló után Dr. Aljechin 9, Kepes 8 és Sämisch 7 és fél ponttal állanak az élen. Az alábbi játszma e versenyből való: Világos: Dr. Aljechin. Sötét: Bartosek. 1. e4, e6. 2. d4, d5. 3. Hd2, c5. 4. Hf3, Hc6. 5. Fb5, Fd7. 6. eXd1, eXd5. 7. 0-0, HXd4. 8. HXd4, cXd4. 9. Ve2-1, Fe7. 10. Hf3,FXd5. 11. VXd5 + , Vd7. 12. Ve2, 0-0-0. (A hosszú sánc a kissé meglazult oldalra nem veszélytelen, de aligha van jobb.) 13. Ff4, Fd6. 14. FXd6, VXd6. 15. HXd4. (A megtámadhatatlan centrális huszár biztosítja világosnak a jobb játékot.) 15.... Hf6. 16. Vf3! Vb6. 17. Bf—dl, Bh—e8. 18. a4, Be4. 19. a5, Vc5. 20. c3, Bd—e8. 21. h3, Vc7. 22. a6, b6. 23. c4, Vc5.24. Hf5, Vb4. 25. cXd5, Bf4. 26. Vd3, Bc5. 27. Ba—df, Kd7. 28. He3, He4. 29. Hg4, Be8. 30. g3! (Világos most legalább minőséget nyer, mert 30.... Bf5-re 31. Bc4, Ve7,. 32. Bd—d jönne.) 30___He5. 31. BXc5! Be1 + . 32. BXe1, 33. Kg2, BXg4. 34. Vf54- sötét ffiMSfft, 3%% _ggjg tezervesztes elkerülhe- í\h Cdefsh Ifm Uf* V/-% 0 mjlmi mm: NP JHtM+ 1mmn§ •** mm. a bedeigh