Ugocsa, 1886 (2. évfolyam, 12-49. szám)

1886-03-21 / 12. szám

tok ? » і ion . . . sem ?“­ i után a következőleg állapíttatott meg, s terjesz­tetik a közgyűlés elé: 1. §. A községek törvény szerint elkészített költségvetései a törvényhatósághoz felülvizsgálat végett az előző év szeptember havának végéig, zárszámadásai a következő év február havának végéig okvetlenül beterjesztendők. Ha valamely községben törvényhatóságilag meg nem erősített költségvetés alapján községi pótadó vettetnék ki­ és szedetnék be, bármely adózó fél eziránti pa­naszára köteles a járási szolgabíró az illető köz­ségi elöljáróság ellen a vizsgálatot megindítani, s ha ennek során a panasz alapossága, és azon körülmény, hogy a törvénytelen pótadó végre­hajtás útján is hajtatott, beigazoltatnék, addig is, míg a fegyelmi határozat meghozatnék,,az illető hibás elöljárót állásától azonnal felfüggeszteni. 2. §. A költségvetés az i-fő számú minta szerint készítendő. A fedezeti rész első cso­portját mindig a községi vagyon jövedelmeiből (tőkepénzek kamatai, ingatlanok­, vásárvám-, vadászati jogbérlete stb.) remélhető összeg részle­tes előtüntetése képezi. A második csoportot a részletesen kitüntetett egyenes államadókra kivetendő, és százalékokban megállapított községi pótadóból várt jövedelem képezi, a pótadó lehe­tőleg egész, s legfeljebb­­A­BA -ban határozandó meg. Oly községek, melyekben el nem évült, vagy le nem irt pót­adó hátralékok állanak fenn, köte­lesek ezen hátralékoknak legalább 2%-át költség­­vetésükbe felvenni. A szükségletek első csoport­ját a tiszti fizetések és járulékok részletes felso­rolása, a másodikat a községi szolga és őr­sze­mélyzet bére és járulékai, a harmadikat a nap és fuvardijjak, a negyediket a rendszeresített ki­­adások, az ötödiket a dologi kiadások képezik, hová az előre nem látott kiadásokra szánt összeg s­­orozandó. A negyedik rovatba felveendő m­indazon megyei tartozások is, melyek az egyenes hami adók arányában vannak kivetve, minek p. a körorvosok fizetése, megyei beteg­ápolási és elekkönyvi­ házbér alapok követelései, továbbá tanítói nyug­díj alap járulékai és esetenként községi szülésznő fizetése is. Azon községek,­elyek szükségleteik fedezésére közpót-adót nem vsznek igénybe, költségvetéseiket csak a meg­lelő év február havában kötelesek beterjeszteni, e: ezekben a fedezeti rész első tételét a megelőző é' - maradványa k-' ki. Tvatai a költiségre- állandók össze, s A bevételek első adványa képezi, ő si csoportok a­l csoportjainak * a hátralékok atban kitünte­­ mber. n .­­­ tendők, s a második rovatba a pénztári napló tételszámai felveendők. 4. §. Azon községekben, melyek kiadásaikat közpótadóval fedezik, az évenkénti pénztári ma­radvány a jövő év szükségletére nem fordítható, hanem az teljesen biztos helyre gyümölcsözőleg helyeztetvén el, községi alapva­gyon létesítésére használandó fel. Az elhelyezés módja, a következő évi számadás kiadási rovatában, mint annak első tétele kimutatandó. A maradványok elhelyezé­séről és kezeléséről a község szabályrendeleti úton intézkedik. — Kivételesen, egyes községek indokolt kérelmére, engedélyezheti a törvény­­hatóság a múlt évi maradvány felhasználását, a­mely esetben az pótlólag a költségvetésbe fel­veendő. 5. §• Úgy a költségvetéseket, mint a zárszá­madásokat a községi jegyző, bíró, s esetleg a pénz­tárnok írják alá, s ezekhez a törvényhatósághoz való felterjesztés alkalmából azon képviselő tes­tületi gyűlés jegyzőkönyveinek az elöljáróság által hitelesített kivonatai, melyen a felterjesztett számadás vagy költségvetés tárgyaltatott, a melléklendők. 6. §. Ezen szabályrendelet végrehajtásával, annak jogerőre emelkedése után az alispán bi­­zatik meg. —r. L­ilitásról. ik Casinó. A casinók, mint az értelmiség gyülhelyei, a társas összejöveteleknek hatalmas faktorai. Honunkban, — hol mindenki szeret politi­zálni — az olvasó egyletek helyiségei a leglátoga­tottabbak. Egy ily casinói találkozás nem csak érde­kes eszmecserére szolgáltatott már alkalmat, hanem sok üdvös intézmény épen ily casinói vitatkozásnak lett eredménye. A casinók czélja tehát nemcsak a lap olva­sásban rejlik, hanem ennél sokkal magasabb hiva­tásuk is van, nevezetesen : társadalmi úton közre­működni arra, hogy a­mi a társadalomban hiányos, s annak helyrehozatalát egyébb akadály, mint a tett hiány, nem gátolja, hát a casinók is érvényesítsék a bennök rejlő társadalmi erőt, saját hatáskörüknek megfelelőleg, oly irányban, mely létezésük mellett bizonyít. Az, a­ki a n.-szöllösi olvasóegylet történetének megírására уаІЦІ-коун«ь», - öli »gr '«ihzci«­, ha merné kísérelni a történet író higgadt kritikáját al­kalmazni, mert ez a higgadt kritika nem lenne va­lamidics hymnuszos. E casinó múltjára nézve eszemig jut az a híres mondás, mit Kálmán király mondott a boszorkányokról: ,,non entis nulla sunt praedicata hát én is azt imám arról a múltról, a­mi nincs arró nem kell beszélni. A casinó jelene, múltjának hü tüköre. Nincs szándékom, eszem ágában sincs valakit vádolni - Nem az egyénekben, nem a tagok akarat­hiányában találom én a hibát, hanem egy elszomo­rító társadalmi betegségben, mely annak gyökerét támadta meg, hanyatló közéletünkben, a közérdek iránti fogékonyság eltompultságában. Egy haldokló társadalomban élünk, melynek még nem szegezték be koporsóját! Ne engedjük az beszegezni. Az egyének élete ma is erős, az élet in­gere tartja azt fenn, vigyük be ezt az ingert a tár­sadalmi életbe is, mely most csak tengődik, meglát­juk az is erős lesz. Hogy valamely egylet kifelé a társadalomma szemben, mint tényező szerepelhessen, első­sorban önmagát kell úgy szervezni, hogy a szervezet hiány­a ma kötelezettség akadályául ne szolgálhasson. Első­sorban önmagát kell életerőssé tenni. A n.-szőllősi olvasóegylet, mely a múltban megingott reputáció­ját tavaly helyreállította, a­mennyiben az általa múlt évi február 4-én tartott bál, fényes publikumánál f­ogva, az egylet renomméját kiköszörülte. Eszerint erkölcsi tekintetben már szilárd alapon áll. Nem lehet ezt mondani berendezését illetőleg. Annyira már haladt, hogy a régi székek he­lyett, a­melyeknek a hány lába volt, annyi felé ál­lott, s a beléjök vert s félig kiálló vasszegek miatt nem lehetett rájuk ülni annélkül, hogy az ember nad­rágjának egy darabja ott ne maradt volna,­­ újak szereztettek be. Egyébb haladás nem észlelhető Pedig ott volna az az elavult hasznavehetetlen könyv­tár melyben egy pár darab könyvön kívül alig akad olvasásra méltó. Jól tenné a casinó, ha ezt a könyvtárt nyilvá­nos árverésen elárvereztetné, s a befolyó pénzből ha­bár kevés, de olvasható könyveket szerezne , ezen kívül a befolyó tagsági díjak egy részét éven­ként a könyvtár kiegészítésére fordítaná. Inkább já­ratna kevesebb lapot. Elég lenne két napilap. Egy szintén a könyvtár kiegészítésére fordítandó lenne, a könyvek olvasása után kiszabott összegek, így kivihető lenne az, hogy nem csak a casinó tagolt igényei lennének kielégítve lap olvasás által, hanem az­ok családjai is érdekes olvasmányok által kelle­mes szórakozásban részesülnének. Város’­ban, hol sok az olvasó közönség, aЭД kevés iy' Sje^egy casui/e 1'сЯі,д-ч4аг létesítése, mdf-' ‘ffeftjeinek megielenne, »§m járni va­­jfi áldozattal, s am*ak f^ntartás io* érdeklődése». uielKvi^ty^méz^* y. Én azt hiszem,' he^yen, kon’ befolyó összegekből is fedőbe­n évi kiadása. j \ Г r Ják ez az indok kivánja a könyv é lére nem kívánja­ az is, hogy minden n g^o^v­­*vidéki városban feznek ily közkönyí і tárak, evvel szemben városi) , hátramaradó e részben felette kirívó, hol e­­gy könyv! Gazdag ifju, jó családból . . . Eltűnődik a reményen : „Hát ha el kél a leány !” Végig tánczolt négy farsangot, Hat majálist, mind hiába ! Bolondultak százan érte, Si bár királyné volt a bálba, Még­sem tett szert főkötőre, És a papa szörnyű mérges, S* mint a vizbe futó kapkod Ez utolsó reménységhez : „Hát ha el­kél a leán­y !4‘ * * * Kiállítást rég bezárták, A farsang is végét járja, Papát az adósságoknak Elözönli tenger árja. Szörnyű „váltólázba“ szenved, Szegényt csak az isten ólja, Hej ! Legdrágább váltójának Nem akadt elfogadó­j­a! Mieawber W і 1 к і n s. A, a Szép nyári estén a hold méla fényét árasztja szét, s egy megtört sugár áttörve a padlás szoba piczing ablakainak üvegtábláin, halvány vilá­gosságot önt a sötét szobába. A természet nem feledkezik meg elhagya­tott gyermekeiről, kiket a sors ádáz keze oly szerencsétlen helyzetbe juttatott, hogy alig van meg a betevő falatjok, s kiknek csak az a darab rongyjok van meg, mely testöket fedi. Nem hagyja el a szerencsétleneket, megadja né­kik is, amit szivök hen epedve kér, ami után testök, lelkök vágyik. Bár a mosoly­ nem bor­­lan arcza kis barnának, ki el tekint a távolba , bár szemében na­gyog s arczárói nem tükrödzik édes­­, öröm, de szivében meg van az önmegelégedte. A mindennapi kenyerét a sors kiver, számára, szorgalma, keze munkájával megleli azt. Nem panaszkodik még bánatában, szenvlé­sében sem a sors méltatlan­kodása ellen, béfia tűr, szenved, elfolytja bánatát, keservét, de szívéből nem aludt ki a hévvel égő tűz láng, nem aludt ki a remény. Még így is szerencsétlensége, elhagyatos­sága közepett is inkább boldognak, mint szeren­csétlennek , inkább megáldottnak, mint elhagy­tottnak hiszi magát. Anyját a kérlelhetlen halál kiragadta­­élők sorából, hogy árva testvérével oly harm tanuljanak küzdve, szenvedni, bizva-bizni. Mi megtörve bár, de reménynyel telten haladni az é, rögös utjain. Kis testvére anyja halála óta is jó, felett engedékeny, tudja feledni a múlt örömeit, meg­szokja a jelen keserveit s mi több, már a jövőj­­ől gondoskodik. Szorgalmasan járja az iskolát picziny hófehér kacsói napjában számtalanszo írják le a legkönnyebb betűt. Elmélázva dado­ s besszél önmagához s midőn a nap leszáll, s nénje dédelegve tartja ölébe, amig az álom­erő nem vesz rajta s nyugalomra hajtja a játéktó fáradt testét. Ha a kis Miczike elalszik, Heléna láb­hegyen lépdel s többször oda ül az ablakhoz mereven tekint ki a messzeségbe s édes ábrándo­kat, ezer jó gondolatokat alkot önmagának. Ez oly jól esik neki ! Lámpájokat csak akkor használják, ha kürtj­e sűrű sötét éj van, de ha a természetadta fény á*­$

Next