Ugocsa, 1914 (30. évfolyam, 11. szám)

1914-03-15 / 11. szám

11 szám XXX. évfolyam Megjelenik minden vasárnap. Nagyszőllős, 1914. március 15 UGOCSA POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓ HIVATAL: NAGYSZŐLLŐS,­­ KÖZPONTI BAZÁR, hová e lap szellemi részét illető közlemények, valamint az előfizetési és hirdetési díjak küldendők. Ш Kéziratok nem adatnak vissza. Felelős szerkesztők : DEUTSCH JENŐ. Dr. VOLENSZKy KALMAN Telefon: 33 szám. ELŐFIZETÉSI ÁRA: Egész évre 8 К., о Félévre 4 К., о Negyedévre Egy szám ára 20 fill. | Nyittér sora 61 fi HIVATALOS HIRDETÉSEK SORONKÉNT 40 FILLÉ­R MAGÁN HIRDETÉSEK MEGÁLLAPODÁS SZERINT. A polgári háziasszony. (V. J.) A polgári háziasszony hiva­talos szó lett. Belekerült abba a hiva­talos írásba, amit a közoktatásügyi miniszter a polgári leányiskola tanter­vének nevez és a­melyet most adott ki rendeletileg az illető iskoláknak köte­lező használat céljából. Ez a régen várt reformra szoruló tanterv különösen kiemeli a polgári háziasszony sokat jelentő szerepét és igen szépen kifejti, hogy a polgári le­ányiskoláknak az a célja, miszerint az életnek dolgos, műveit, erkölcsös és vallásos lányokat kell nevelni, mert ezekből lesznek a más, jobb nemze­dékek munkát szerető, társadalmat nevelő anyák. Hogy az iskola e célt szolgálhassa, ne az osztályozás kedvére történő feleletekre helyezze a súlyt, hanem igyekezzék tartalmat, munka­kedvet vetni a romlatlan gyermeki lel­­kekbe, hívja fel a figyelmet a szépre képezze, hogy megértse a szépet be­csülje az egyszerűt, igényeik ne legye­nek szertelenek, mert a boldogtalan­ságnak, az életkeserűségnek gyakran az az alapja, ha a nő nem háziasz­­szony, hanem divathölgy, nem munkás­nő, de virágházi növény, pipereskedő A polgári háziasszony, mint valami ideál, úgy vonul át a tanterven. Érzi mindenki, hogy a családi szentélyben első szerepe van a nőnek, akinek finom lelke megteremtheti a családi békét, az egyetértést, gondoskodása szaporít­hatja a garasokat gyöngéd, vallásos és ha kell türelmes biztató és vigasztaló, tud megbocsájtani és szeretni, le tud mondani és nélkülözni. Ha az iskola nem is ad egészen cizellált munkát, de irányíthatja már a gyermeket az ideális családi élet felé nem ad pél­dát arra, hogy a gyermek pazarlások­hoz szokjék a piperkőcsöget magasz­talja a durcásságot megtűrje, a lusta­ságot elnézze, a nemtörődömség felett eltekintsen. Az iskola a gyermekbe gyekezik beleoltani a vallást, a haza­szeretetet, a munkakedvet megismer­teti vele a munka értékét, megbecsüli a munkást. A jövőben ezt annál sikere­sebben megteheti, mert a tanterv is hangoztatja, hogy maga az iskola is munkát produkáljon. A porosz iskolákba például beve­zették a textil­ipart. Ezrekre megy azon leányok száma, a­kik hímzéssel egyenként 2—300 márka keresethez jutnak. Erre a mintára a magyaror­szági polgári leányiskolákban is meg­lehetne honosítani a kézimunka kö­réből oly sok kínálkozó iparágat. Csak meterséges virágokon, koszorúkért kalapdíszekért milliókat adunk a külföldre. A mellett a háziipar száz és száz ágával megismerkedhetnék már a gyermek. Minden vidéki­ek a szükséglete szerint lehetne egy-egy iparágat meghonosítani az iskolában. Mindez ideig ezzel keveset törőd­tek Magyarországon. — íme most a tanterv h­angoztatja, hogy a csa­ldi élet­ idealizása érdekében meg kel teremteni a jó, a polgári háziassz­onya mintaképét. Nem mondja, de érzékel­teti a tanterv, hogy az élet tovaroha­­nása és fejlődése közben a nő­­segít­ségére szükség van. Maga a nő is gondtalanabb napokat él, ha férje urának anyagi gondjain az ő tisztes keresetével enyhít. Az ilyen nő, a­ki munkájának értékét, munka­­é­r­­tékét megismeri jobban megbecsüli a megszerzett pénzt, nem válik ki tőle igényes könnyelműen kö­rekező nő, Tiszaújhelyi Újhelyi Laura 1829—1914. 1848—49-iki „nagyid­ők tanúinak“ száma ismét kevesbedett. Szabadságharcunk dicső napjait, nemzetünk újjászületését, átélt, é­s elnyomatását, leigázását, átszenvedett, valamint a 61-iki új korszakot nagy remé­nyekkel köszöntők egyike a költői lelkű, ra­jongó honleány, tiszaújhelyi Újhelyi Laura élte 85-ik évében elhunyt. Oly kevesen vannak már csak, akik Petőfi ajkairól hallhatták elszavalni a „Talpra magyart!“ — és akik az akkori mesés idők lángoló lelkesedését, önbizalmát, remény­ségeit egy dicsőbb „független nagy Magyar­­ország“ felől, — minden csalódások dacára is halálukig megőrizték, hogy kötelességünk egy ilyen haláleset alkalmával pár percet szentelni a kegyelet és megemlékezésnek — mégha nem lenne is éppen március 15-i­­­e. Tiszaújhelyi Újhelyi Gusztáv, — a család katholikus ágának nesztora és bölcsei Budai Éva gyermeke volt, — az aranyhaju szőke Laura. Ki mialatt fehér ujjai a nemzetiszinü kokárdákat készítették a harcba siető unoka­­testvéreknek Újhelyi Dániel, Zsigmond, Elek, Bálint, Lőrinc, Imre, Sándor, balkányi Új­helyi Sándor és Pálnak, úgy lelkébe véste a haza és szabadságszeretet szent fanatiz­musát, hogy azt ki nem törölte onnan a ké­sőbbi évek csalódása sem. Az üldöztetés idejében Újhelyi Gusztáv kúriája is mint majd minden ősi nemes udvar­ház, menedéke volt üldözötteknek — s egy alkalommal zsandárok rontottak az udvarba a menekültek kiadását követelv a ház u­­.­­, fenyegetve őt is rabsággal. A 18 éves Laura hősi bátorsággá, І i el az ajtót s szóváltást provokálva a zsand­ik­­kal, időt nyert arra, hogy az eredő :■‚.› к a át a kertbe, s onnan a mezőre a n ,da‚ .•■›) meneküljenek az üldözöttek. Ez időtájt visszavonulva odaha,a magyarnak üldögélni, hisz „pa ,-u,“ н­­, még a debreceni vásárra sem ehe ezt! A látogatóba jártak tehát egyik f ub ·1 a m.i­ m b hogy teljen az idő mig K is .u h . : „mégegyszer üzen.“ *. ni c.-e kis falu, Ujhely, — központja volt társaságnak: 14 Újhelyi и.кы і.; а kémény, sült és főtt a sok jó c . r■ . ...i a pinceajtó. — Nem töredön­y senki, hogy a jobbágy már­­i termést, nem neveli a jobbágy BIKSZÁDI VÍZZEL vegyítve az ez idei term st n~­vanyubor kit nő italt szór. Tisztán a BIKSZÁDI GYÓGYVÍZ hurutos bánsásméz ellen páré­­t iaható mindenhol. Árjegyzéket küld kívánatra a Fürdőigazgatóság­nól :«

Next