Ugocsa, 1915 (31. évfolyam, 48. szám)
1915-12-05 / 48. szám
XXXI. évfolyam. 48. szám. Megjelenik triódon vasárnap. Nagyszöllős, 1915. decz. 5. UGOCSA POLITIKAI, TÁRSADALMI KS KÖZGAZDASÁGI HETILAP Kiadó-tulajdonos: DEUTSCH JENŐ SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: NAGYSZŐLLŐS, Ш KÖZPONTI BAZÁR, hová e lap szellemi részeit illető közlemények, valamint az előfizetési és hirdetési díjak küldendők. Jelek:.Szerkesztők: DEUTSCH JENŐ. Dr VOLENSZKY KALMAN Telefon: 33 szám. ELŐFIZETÉSI ÁRA: Egész évre S., О Félévre 4 К., о Negyedévre 2 K. Egy szám ára 20 fill. | Nyilttér sora 60 f. HIVATALOS HIRDETÉSEK SORONKÉNT 40 FILLÉR. MADAN HIRDETÉSEK MEGÁLLAPODÁS SZERINT Az olasz külpolitika. .. Ez a rövid története a központi szövetség első vesztett diplomáciai hadjáratának a Tiberis mellett. Flotow báró és Mérey Kajetán megbuktak, minthogy azt a minimmot sem tudták elérni, hogy Olaszország volt szövetségesei mellett jóindulatú semlegességet tanúsítson. Sem a Vörös-, sem a Zöldkönyv nem tárja fel a Campagne nagyszerű rejtélyeit s ennélfogva az oknyomozásban kénytelenek vagyunk megelégedni a tények kontúrjaival s az eseményeknek egymáshoz való viszonyításával. Október második felében kezdődik meg a jegyzékharc második korszaka. E korszakban részben már más férfiakat látunk a Campagne arcvonalán. Flotow helyét Bülow herceg a mai Németország legtekintélyesebb államférfia, a Bismarck-iskola utolsó epigonja foglalja el egészen különös meghatalmazással. Mérey utódja Macchio báró, a Ballplatz ngy nem közönséges képességű routinierja lett, noha Rómában mást, egy magyar államférfiút szerettek volna (I. Uj Nemzedék: Bülow és Andrássy c. cikkét 1915 jan. 3 sz.). San Giuliano, a passzív, de azért szószegésre képtelen triplicianus államférfia, Viskonti Venesta tehetséges tanítványa, meghalt ugyanolyan végzetes időben, mint Károly román király, Witte gróf s valamivel előbb Jaures. A Consulta ura Sidney Sonnino, anyai ágon angol zsidó, kevés sikerekben és sokszori elcsuszamlásokban gazdag , így parlamenti leader lett s Salandra, a volt nápolyi fiskális, Giolitti kreatúrája is szóhoz jut inkább, mint a Marchese idejében. Az európai harctereken is mozgalmas változatok Hindenburg varsói visszavonulását az Eriete sajtó urbi et orbi óriás orosz győzelemmé kirtéli meg Flandriában és Champagneben „helyzet változatlan“ de nem látszik előnytelennek a nyugati hatalmakra nézve. Másrészt „a kényes befolyású szférák“ területén, a Balkánon a monarchia lobogója oly helyeken leng diadalmasan, mint Savoyai Eujén írjében. Potiorek táborszernagy — úgy látszo itt valóban Szerbia „Albája“ lett. Ez a -t .i.u-rajz egészíti ki azt az ábrát, amit alábl megrögzíteni készülünk Olaszország és anarchia viszonyáról. Említve volt, hogy némi huzavona után Berchtold hajlandó volt rekompenzációs alapot keresni mégugusztus elején. Potiorek támadásának látható sikerei nem kevés aggodalmat és izgalmat kelettek Rómában, hol ekkor alkalmasnak látó , zt írta arra, hogy Ausztriától konka engedményeket kicsikarjanak. Salandra, válig bizonyítgatta, hogy a dinasztia napjai meg vannak számlálva, ha üres kezeket mutathat a háporú után. Salandra azzal is érvelt, hogy a dinasztia bukása feltétlen túlsúlyra juttatja a republikanizmust, a forradalmat s az ausztrofóbiát. Okoskodásának az volt a záradéka, hogy eminens német és habsburgi érdek a Savoyai ház fentartása s áldozatokkal megakadályozni azt, hogy a frankofil és szabadkőműves szellemtől áthatott szubverzió eluralkodjék Itálián. Március végén az Entente római ügynökei közt nagy volt a riadalom. Burián, ha peszszimizmusában túltett is Berchtoldon, hozzájárult a trentói engedmény részletes tárgyalásához. Az olasz neutralisták föllélegzettek. Szenátorok és képviselők elárasztották Bülow herceget szerencse kívonataikkal. Ám a derű nem sokáig tartott. Przemysl eleste nagyon is felduzzasztotta az Entente vitorláit. A Corriere della Sera tele volt orosz győzelmi jelentésekkel s külön kiadásokban közölte, hogy Duklánál áttörték az osztrákmagyar hadsereg kárpáti frontját. Barzilai hangosan hirdette a finis Austriaet, s az intervenció hívei azzal vádolták Salandráékat, hogy a monarchia feloszlása nem találja készenlétben az olasz nemzetet a prédája biztosítására. Az utcai demagógok különben is sokkal inkább kompromittálták magukat, hogysem politikai megsemmisítésük nélkül visszavi'm’llerttak volna. A bigiső, diszharmónia miatt ingadozó kabinet vagy tehetetlen, vagy gyáva volt a csőcselék megfékezésére. Barare római sajtóirodája azt kezdte hirdetni, hogy Olaszország nagyhatalmi becsületének tartozik vele, hogy a nemzetek háborújában résztvegyen. A nemzeti hiúsághoz való felebbezés azután végkép megrészegítette a közvéleményt, amely a bécsi olasz katonai attaché jelentései s az intervencionalista újságok közvéleményei után csakugyan elhitte, hogy csupán katonai sétáról van szó. Vándorló halottak. — Elhoztad a hegedűdet Gyurka? Elhoztam inflálom urai, elhoztam. — Hát tedd le szépen és gyújts rá. A padon a zacskó. Az őszhaju keszeg cigány imbolyogva ment a padig, letette a kalapját, a hegedűt, aztán leült. Zsinóros, foltos, fekete ködmencből előkotorta a pipáját, megtömte, rágyújtott és csöndesen eregetni kezdte a füstöt. — Azt sem kérdezed, hogy miért hivattalak ? — Minek, úgy is megmondja! — Kevély vagy Gyurka! — Nem tagadom a’biz én, de van is mire. Széles erdélyországban nem sok cigány akad, aki még bejárhat a régi udvarba ahol született. Ёп itt születtem, ahajt ne, abba a házba — mutatott a cselédlakások felé — s ugye, hogy együtt járodtunk urfi ? Ha rég is vót, de úgy van. — úgy van úgy! — Az igaz, hogy most a süket zsidóhoz járok napszámba, ha muszáj, mert oda csiszonkázott a főd. De csak akkor ha muszáj s akkor is csak azért, met a főd nem tudja, hogy már nem az Endes udvarból jár ki oda a nyolc eve. Én nem mondom meg, met én sem akarom tudni. — Hagyd el Gyurka! — Hagyom, hagyom, de nem marad el. Ej úrfi, pedig a süket zsidó — jaj, hogy az Isten lakná mán teli a fülű főddel — de nem tudja szeretni. Nem úgy nézi, ahogy megérdemelné az a birtok. — Az övé Gyurka! — Az övé, az igaz, bár ne vóna! Baj, baj, ha valaki erősen jó s ha akkor is leirja a nevét mikor nem kéne. — Ne leckéztess! — vágta föl szakállas, ősz fejét a karosszékből vén Endes Balázs úrfi, aki úrfi maradt mert nem házasodott meg soha — Ne leckéztess Gyurka! — Hát én soha se szóljak ? — fakadt sírva a cigány — Hát én ne mondhassak semmit amikor fáj ? Együtt nőttünk föl s mikor kicsinek vólunk együtt lovaztunk urfi! — Gyurkám, pajtásom, barátom az úgy volt, de most ne zúgolódj. Hozd ki az almáriumról a piros kancsót s jere ide mellém. Valamit akarok mondani. A cigány tétovázva nézett végig a tornácon. Odabámult az asztalra, a vén urfira, a két karos székre, aztán megindult s kihozta a kartosót az ebédlőből, de vissza akart mennni a padhoz. — Maradj itt Gyurka ! Üj le a székre! — Jaj úrfi hát miért? — Tölcs Gyurka! Rég nem beszélgettünk. Maradj itt mellettem ! A cigány ránézett a játszópajtásra. Valami tréfát akart mondani mert az ajka, mosolyra görbült, mint az ifj, de a tréfa nem röppent ki rajta. Hirtelen odamerevedett a borostás áll fölé, attól a fájdalomtól, amit meglátott az urfi arczán s ami az arcot úgy kiforgatta formájából, mintha láthatatlan vésők vagdalták, tépték volna össze. Megrémülve ült le a karosszékbe. Ügyetlenül töltött a poharakba és úgy fájt a szive, hogy oda akarta vágni magát az urfi elé s térdét átölelve szerette volna megkérdezni, hogy mi bántja? Az a nagy ragaszkodás, ami a régi erdlyei udvarházak belső cigányait jellemezte, mind élt a Gyurka lelkében de nem tudott mozdulni, nem tudta megmutatni. — Igyunk Gyurka! A két pohár összekoccant. A cigány reszketve vitte ajkához. Meglocsolta állát, kopott