Zsidó Néplap, 1921. január (2. évfolyam, 37-40. szám)

1921-01-21 / 39. szám

II. évfolyam. Ujhorod (Ungvár, K'Sin B3 E*­yi) 1921. január 21. 39. szám. ZSIDÓ TÁRSADALMI, POLITIKAI ÉS GAZDASÁGI HETILAP. ELŐFIZETÉSI ÁR: Egész évre . . 80 K II Negyedévre ... 20 K Félévre. . . . 40 K­­] Egyes szám . . . 150 K Főszerkesztő: Dr. JUSZKOVITS MÓR. Szerkesztőség és kiadóhivatal Daykay Gábor-a.­ Megjelenik minden hét péntekjén. A ruszinszkói egyesült zsidó pártok gyűlése. — Saját tudósítónktól. — A ruszinszkói egyesült zsidó pártok 71-es bizottsága f. hó 18-án tartotta meg Uzhorodon, körülbelül három havi szünet után első ülését, melyről követ­kező tudósításunk számol be. A 9 órára hirdetett­ ülést Deutsch elnök a közbejött akadályok miatt csak fél 12-kor nyitja meg, melyen a bizott­ság fele volt jelen. Elnök üdvözlő szavai után abbeli reményének ad ki­fejezést, hogy a mai ülésen végleg el fognak simulni a különféle frakciók közötti ellentétek, mert immár elérke­zett az az idő, midőn minden zsidó­­nak vállvetve kell dolgozni a közös cél elérésére. Visszautasítja a minden oldalról jövő vádakat, melyek pártunkat egyidejűleg magyar irredentának és bolsevikinek mondják. Ezután Márkus Ungár a prágai Zsidó Nemzeti Tanács alelnöke emel­kedett szólásra, ki igen sok megszív­lelendő dolgot mondott el. Beszédjé­ből a következőket ragadjuk ki: Míg a többi pártok már hónapok óta foly­ton a választások előkészítésével fog­lalkoznak, addig a mi pártunk már csaknem három hónap óta úgyszólván egy lépést sem tett előre. Azonban elérkezett a tizenkettedik óra s most már teljes erőnkkel a szervezkedéshez kell látnunk. Az ideiglenes kormány­zási szerv a Guberniania Rada lesz, melybe a kormány előreláthatólag egy zsidópárti képviselőt is ki fog nevezni, é s míg a szejm összeül, ez lesz hivatva a Radában minden zsidó ügyet támo­gatni. A választások előreláthatólag csak március—áprilisban lesznek meg­tartva, s minden zsidó tartja köteles­ségének utána nézni, várjon benne van a választói névjegyzékben. Minthogy védeni bennünket senki sem fog, csak zsidó képviselő, reméli, hogy ezt már min­denki belátta és a közös munkára fel van készülve. Deutsch kijelenti, hogy ma sok­kal súlyosabb a helyzet, mint az 10 héttel ezelőtt volt, akkor még esetleg lehetsé­ges lett volna egy szakadás a pártban, ma azonban, ha akadna olyan ember, aki robbantási szándékból oly indítványt tenne, ami a párt egységét megbontaná, úgy azt az ország összzsidósága elleni vétőnek bélyegezné meg. Ezután Fischgrund titkár a párt programmját olvassa fel, melyet a jövő héten fogunk részletesen ismertetni. A programmhoz Stern Fülöp néhány megjegyzést tesz, s többek között a következők törlését javasolja: „a zsidó­ságnak a sokoldali támadás ellen más védőeszköze nincs, mint saját érdek­körébe (Gebiet) való visszatérés.“ Attól fél, hogy valaki ezt Palesztinára vonat­­koztatná (Isten őrizz!). Hiszen úgyis eleget mondják: „Zydzi iz do Palesz­tiné“. Reichfeld József feleslegesnek (?) tartja a programm bekezdését, amely az általános zsidó helyzetet oly mez­telen valóságban lefesti, továbbá vita támadt egy másik kifejezés körül, amely a párt programmjává teszi, hogy őr­ködni fog, nehogy a Sulchan Aruchot valamiképen is megsértsék. Ezt nem engedik (valószínűleg a cionisták miatt), a „Sulchan Aruch“ szót törölni kell, ami a cionisták jóakaratú beleegyezése után meg is történt. És helyesen, mert a rabbiknak szabad politizálni, de a cionistáknak nem szabad a Sulchan Aruch felett őrködni, ez kizárólag a rabbik és orthodoxok joga. Miután egy jogvédő iroda fel­állítását elhatározták, áttértek a párt sajtójára és elhatározták, hogy a Déli Újságot, mint a párt központi orgá­numát minden erővel támogatni fogják. Elhangzott ugyan az a vélemény is, hogy a Déli Újság nem egészen a zsidó párt érdekét képviseli, hogy pl. több benne a színházi rovat, mint a párthírek, de ezt nem tartották hibának, és Reichfeld József úr energikusan til­takozott az ellen, hogy más lap is, mint pl. a Zsidó Néplap támogatásban része­süljön (valószínűleg, amiért a múlt számunkban megírtuk, ami a pöstyéni konferencián elhangzott felőle). A bi­zottság ezt el is fogadta, mert a Déli Újság bár nagyobb színházi rovatot hoz, mégis az orthodoxok lapja, holott a Zsidó Néplap habár nemcsak a párt, hanem a zsidóság érdekeit is szolgálja, a cionisták lapja. A hamisítatlan katoliciz­mus az igazi zsidóságról. A „Newyork Times“, Amerika leg­hatalmasabb napilapja egy beszédet közöl, melyet egy katholikus pap Philadelphiá­ban az elmúlt zsidó újév alkalmából mondott. A beszédet az elfogulatlan lelki­­pásztor a következő szavakkal kezdte: ,.A mi zsidó barátaink ma az 1681 -ik új évet ünnepeli. Szent kötelességemnek tartom, hogy ez alkalommal kitérjek a zsidó faj rendíthetetlen életerejének és törhetetlenségének rendkívüli jelenségeire. Egy valóságos világcsoda ez. A tüske­bokor ég és nem hamvad el! Mutass egy csodát — mondá egyszer Nagy Frigyes egy papjának. — Felség, — felelt a pap — nézzen a zsidókra, ők a legnagyobb isteni csoda. A világ egy színpad, melyen nem­csak egyesek szerepelnek, hanem egész népek fellépnek! Minden nemzet elját­szotta a szerepét. Róma az uralkodás­­ művészetét adta a világnak, Görögország a kultúrát, a föníciaiak (Zor V’zidon) a kereskedelmet, a zsidók az egyistenben való hitet. A zsidó jól játszotta szerepét. És ha valaha eltévelyedett és hibázott, keservesen lakott érte, mert egy nép sem szenvedett annyit, mint a zsidó nép. A jeruzsálemi Templom elpusztulása­­ után a zsidóságból vándornép lett. Nincs a világon egy nép, mely között a zsidó­nem élt volna. Számlálhatatlan erők segí­tették elő a zsidó nép életének kialaku­lását. A zsidó történelem Isten cso­dája, az emberiség történetének románca. A zsidóságot semmi sem tudta elpusztí­­tani. Sem a babyloni fogság, sem Róma despotizmusa, sem a görög kultúra asszi­­milativs ereje, sem a középkori üldözések, sem a jelenkori mészárlások. A zsidó nép az összes ősi népeket túlélte. A mi őseink még barlanglakók és vadállatok módjára nyershúsevők voltak, midőn a zsidóknak már Dávid dinasztiájából származó feje­delmei voltak. A mai zsidók őseiknek gyermekei! Kétezer éve elszakadtak kis­ázsiai hazájuktól és karakterükben mégis felismerhetők hanuk elemei. Profilja igazi semita typus. Velencében a XVI. század­ban keletkezett a ghettó, amely­ segítsé­gére volt a zsidóságnak faji jellegük konzerválására, vallásuk, szokásaik, iro­dalmuk és tradícióik megőrzésében. Az egész középkorban a zsidóságot rettene­tesen üldözték és nem csoda, ha ezek az üldözések bizonyos nyomokat hagytak hátra a zsidó karakterben. Vajon a zsidó valami különös cso­dálatos jelenség ? Ha az, akkor életfel­tételei tették azzá. Száműzzünk néhány millió lelket kétezer éven át egy zárt területre, kényszeresük különös viseletre, tiltsuk meg nekik a mezőgazdaságot és számos más foglalkozást, nem-e fejlőd­nének különös teremtményekké ? A zsidó­ság azonban épen ilyen feltételek mellett is megmutatta szeretetét az ősi földhöz, ahol bölcsője ringott, dacára annak, hogy azóta mostoha anyja lett. A zsidó hamar beleéli magát abba az országba, ahol egy falat kenyeret talál és fejet pihenőre hajt- Lapunk mai száma 4 oldal.

Next