Zsidó Néplap, 1921. január (2. évfolyam, 37-40. szám)
1921-01-21 / 39. szám
2. oldal. (39. szám.) ZSIDÓ NÉPLAP 1921. január 21 Általános akció a zsidóság ellen. A zsidóság rendszeres elnyomatása — Existenciája ellen tűrnek. — Elvonják, az engedélyeket. A zsidó kereskedőt szövetkezeti üzletekkel tönkreteszik. — Cseh magánvállalatokat csábítanak Baszinszkóba. A legsúlyosabb antiszemitizmus. Már több ízben szóvá tettük a zsidóság anyagi léte ellen indított veszedelmes akciók fenyegető voltát, de sajnálatostragikomikus képen éppen a zsidóság körében találtunk a legkevesebb megértésre és hitelre. A fenyegető veszélyt senki sem akarja észrevenni, noha mindenki kezdi már érezni. Szlovenszkóban már megvonták az engedélyeket a zsidóságtól, az állítólagos revíziót a légionárusok „jóakaratára“ bízva most Podkarpatska Rusban is megindult az „akció“. Kőrösmezőtől Rehóig már minden engedélyt elvontak a zsidóságtól. Egy bizottság, amely ebben az ügyben dolgozik, a legkegyetlenebb szigorral jár el, még csak felebbezésnek sem adva helyet és számos zsidó család megfosztva kenyerétől kétségbeesetten néz a jövőbe. Ungváron már szintén megkezdődtek az első lépések és rövidesen — el lehetünk rá készülve — a többi trafik és italmérési engedélyekre is sor kerül. Ám a licenziák elvonása mellett, a zsidóság egy része, amely csak iparigazolványhoz kötött foglalkozást az, még nem volna tönkre téve, hát módot kellett találni, hogy ezen az ágon is megkapja a halálos döfést. És megtalálták! Cseh lapokban felhívást intéztek a jó atyafiakhoz, hogy a Ruszinszkói cldorádóban gyönyörű üzleti kilátások vannak és megindult az idegen folyam a benszülöttek nyakára. A szövetkezetek, melyek mindenféle kedvezményben és subvenciókban részesülnek, az árut jóval olcsóbban adhatják, a zsidó kereskedőkre pedig olyan adókat róttak ki, melyek még a lélegzetet is beléjük fojtja. A zsidó üzletek konganak, az árut veszteséggel kénytelenek odaadni, csakhogy a megélhetésre szükséges pénzt felteremtsék. Igen gyakran megtörtént, hogy egy-egy szövetkezet részére zsidó üzlethelyiségeket is elrekviráltak. A kiutasítási ügyet is elővették ismét, míg mások, például ukránok és emigránsok továbbra is élvezhetik a Republika demokratikus vendégszeretetét. Legutóbb Munkácson utasítottak ki 400 zsidót. A szélestói (Bereg m.) zsidógyilkolásnak folytatása van. Legújabban a nemrég meggyilkolt Kallus Chaim fivérét Kallus Mózest is jelölték. És ezt a helyzetet — bátran kimondjuk — a zsidóság szervezetlensége, indolenciája és megnem értése teremtette. Hiába hívtuk fel a zsidóságot a szervezkedésre. Hiába konditottuk meg a vészharangot, a zsidóság „nem látta az erdőt a sok fától“. A beléjük szuggerált ostoba előítéletek miatt nem akarták észrevenni jószándékainkat. E fenyegető veszélyben nem hittek, de csodákat vártak. És elérkezett a tizenkettedik óra A rém már a küszöbön van! Az első jajkiáltások már elhangzottak,és ha most sem térünk a valóság tudatára, úgy balga álmainkban megfojtanak bennünket. Ezt vegye tudomásul minden zsidó! Most pedig néhány szó a kormány figyelmébe: Helyes, ajándékozási jogaikat gyakorolják, amidőn a zsidótól elveszik a kenyeret és a nemzsidónak adják. A jogot ehhez a percentuális arányból veszik. Ám vegyék tudomásul, a zsidóság itten 20 százalékát képezik a lakosságnak, 20 százalékban tehát okvetlen megilleti őket ez a jog, de viszont ha a zsidóságtól az arányfelüli jogokat elvonják, úgy adjanak neki az arányos 20 százaléknak megfelelő hivatalokat, melyet eddig a 80 százalék nemzsidó kizárólagosan betöltött. Mert a zsidóság eddig főképen azért bírta ezeket a koncessziókat, mert más helyről ab ovo kiszorították. Ha tehát elvonják a a zsidóktól a koncessziókat, úgy adjanak nekik hivatalokat. Azt hiszük, sok korcsmáros szívesebben lesz csupán. És igazán demokratikusok ,csak akkor leszünk, ha igazságosak is leszünk! hatja- A zsidó a tudomány és művészet minden terén kitüntette magát, noha csak ritka esetben kapta meg érte azt a honoráriumot, amit ezért adni szoktak. A zsidó kezét béklyókba verték, amiért e kezekkel nem magának dolgozott. Egyetlen megjutalmazása: az üldözés, a máglya, a kínzás és a mészárlás volt. Hogy milyen lejálisak a zsidók, a világháború megmutatta: Angolországban a zsidóság nyolc százaléka állott fegyverben, mialatt a nemzsidó lakosságból csak hat százalék. A zsidóság az amerikai lakosságnak csak három százalékát képezi és a harctéren harminc százalékkal volt képviselve. A 200—250 ezer zsidó harcosból, melyet Amerika a harcterekre köldött, 18 ezer sebesült és 3500 halott volt. Ott feküsznek most az ő halottjaik Flandria mezein nemzsidó bajtársaikkal. Tisztelet és dicséret emléküknek! A zsidóság húsz százaléka a világ minden harcterén harcolt, semmi más megjutalmazásnak a kilátásával, mint a hősi halállal. Amerika a zsidóság jövője és életfeltétele. Valaki azt mondta: az amerikai olvasztó kohóban a zsidók elmerülnek, — vegyes házasságok, modernizálódás és áttérés útján — nem volt igaza ! A zsidóság nem fog alámerülni! De erre nincs is szükség! Maradjanak csak hűek tradícióikhoz, mindig élni fognak. Maradjanak hűek szellemükhöz, mindig feltalálják önönmagukat. Láthatjuk, a zsidók már ma országunk erős pillérjei. A zsidó már Kolombussal jött ide. Öt zsidó volt Kolombus flottájájában. A flotta főfelügyelője Rodrigo Sanchez, a tolmács Lui de Torez zsidó volt. Mialatt a flotta legénysége vissza akart térni az út közepéről, a zsidók voltak azok, akik kitartottak és az út folytatását követelték, ők voltak az elsők, akik a földre léptek. Kolombussal egy Ábrahám nevű zsidó indult a nyugati felfedező útra anélkül, hogy tudták volna, hogy hová mennek, de érthető, mert hát Kolombus anyja is zsidónő volt. Az a kéz, amely a Perzsa-öbölből a Jordánhoz, a Egy intervjú alkalmával Sir Alfred Mond nyilatkozott a közeljövőben Palesztinai útjáról, melyet a következőkben közreadunk: „A középeurópaizsidóság vágyódik vissza őshazájába, sőt sokan közülök gyalog indulnak útnak Palesztina felé. Sir Herbert Sámueltől többször kaptam meghívót a palesztinai állapotok megtekintésére, hogy lássam a lehetőségek közül melyik a positív és melyik illuzóris. Mint a „Gazdasági Tanács“ előadója, melynek tagjai közé számos nagybritaniai zsidó pénzember tartozik, szeretném ezt az országot üzleti szempontból is megfigyelni. Bizonyos dolgoknak az elkészi Jordántól a Nílushoz, a Nílustól a Tiberiáshoz, a Tiberiástól a Guadalki-vízhez (egy spanyolországi tó) vezette a zsidókat, az vezette őket a Guadalki víztől az Atlanti óceánon át is, hogy a zsidó nép egykor itten szabadon élhessen istenét tisztelve és zavartalanul imádva. Azt hiszem, hogy az a nemes bánásmód, melylyel itten a zsidókkal bánnak, erősen bevésődött a zsidók lelkébe, hiszen ez egy faj, amely a háladatosság legszebb érzelmeit bírja. Az ő hálájuk évszázadok múltán sem alszik ki! A zsidó irodalom modelizálta a mi puritán gondolatunkat. A zsidók adták az első 600 ezer dollárt Washington szabadságharcának kölcsönére. Lincoln Ábrahám lelkesült beszédeiben a próféta mondásait halljuk. Amerikában a zsidó igazi hazafi. Senki sem zavarja őt ebben mert senkinek sem jutott eszébe speciális zsidótörvényeket csinálni. Beszédét azzal fejezte : adjátok meg a zsidóknak a lehetőséget, hogy azokká legyenek, amik lenni akarnak és a legszebb embereket fogjátok nyerni. Sir Alfred Mand angol miniszter Palesztinába való utazásáról.