Zsidó Néplap, 1921. január (2. évfolyam, 37-40. szám)

1921-01-21 / 39. szám

2. oldal. (39. szám.) ZSIDÓ NÉPLAP 1921. január 21 Általános akció a zsidóság ellen. A zsidóság rendszeres elnyomatása — Existenciája ellen tűrnek. — Elvonják, az engedélyeket. A zsidó kereskedőt szövetkezeti üzletekkel tönkreteszik. — Cseh magánvállalatokat csábítanak Baszinszkóba. A legsúlyosabb antiszemitizmus. Már több ízben szóvá tettük a zsidó­ság anyagi léte ellen indított veszedelmes akciók fenyegető voltát, de sajnálatos­­tragikomikus képen éppen a zsidóság köré­ben találtunk a legkevesebb megértésre és hitelre. A fenyegető veszélyt senki sem akarja észrevenni, noha mindenki kezdi már érezni.­­ Szlovenszkóban már megvonták az engedélyeket a zsidóságtól, az állítólagos revíziót a légionárusok „jóakaratára“ bízva most Podkarpatska Rusban is meg­indult az „akció“. Kőrösmezőtől Rehóig már minden engedélyt elvontak a zsidó­ságtól. Egy bizottság, amely ebben az ügy­ben dolgozik, a legkegyetlenebb szigorral jár el, még csak felebbezésnek sem adva helyet és számos zsidó család megfosztva kenyerétől kétségbeesetten néz a jövőbe. Ungváron már szintén megkezdődtek az első lépések és rövidesen — el lehe­tünk rá készülve — a többi trafik és italmérési engedélyekre is sor kerül. Ám a licenziák elvonása mellett, a zsidóság egy része, amely csak ipariga­zolványhoz kötött foglalkozást az, még nem volna tönkre téve, hát módot kellett találni, hogy ezen az ágon is megkapja a halálos döfést. És megtalálták! Cseh lapokban felhívást intéztek a jó atyafiakhoz, hogy a Ruszinszkói cldorádóban gyönyörű üzleti kilá­tások vannak és megindult az idegen folyam a benszülöttek nyakára. A szövetkezetek, melyek minden­féle kedvezményben és subvenciók­­ban részesülnek, az árut jóval ol­csóbban adhatják, a zsidó kereske­dőkre pedig olyan adókat róttak ki, melyek még a lélegzetet is beléjük fojtja. A zsidó üzletek konganak, az árut veszteséggel kénytelenek odaadni, csak­hogy a megélhetésre szükséges pénzt felteremtsék. Igen gyakran megtörtént, hogy egy-egy szövetkezet részére zsidó üzlethelyiségeket is elrekviráltak. A kiutasítási ügyet is elővették ismét, míg mások, például ukránok és emigránsok továbbra is élvezhetik a Republika demokratiku­s vendégszeretetét. Legutóbb Munkácson utasítottak ki 400 zsidót. A szélestói (Bereg m.) zsidógyil­kolásnak folytatása van. Legújabban a nemrég meggyilkolt Kallus Chaim fivérét Kallus Mózest is jelölték.­­ És ezt a helyzetet — bátran kimondjuk — a zsidóság szervezetlensége, indo­lenciája és megnem értése teremtette. Hiába hívtuk fel a zsidóságot a szervezkedésre. Hiába konditottuk meg a vészharangot, a zsidóság „nem látta az erdőt a sok fától“. A beléjük szuggerált ostoba előítéletek miatt nem akarták észrevenni jószándékainkat. E fenyegető veszélyben nem hittek, de csodákat vártak. És elérkezett a tizenkettedik óra A rém már a küszöbön van! Az első jajkiáltások már elhangzottak,és ha most sem térünk a­ valóság tudatára, úgy balga álmainkban megfojtanak bennünket. Ezt vegye tudomásul minden zsidó! Most pedig néhány szó a kormány figyelmébe: Helyes, ajándékozási jogaikat gya­korolják, amidőn a zsidótól elveszik a kenyeret és a nemzsidónak adják. A jogot ehhez a percentuális arányból veszik. Ám vegyék tudomásul, a zsidóság itten 20 százalékát képezik a lakos­ságnak, 20 százalékban tehát ok­vetlen megilleti őket ez a jog, de viszont ha a zsidóságtól az arány­felüli jogokat elvonják, úgy adjanak neki az arányos 20 százaléknak megfelelő hivatalokat, melyet eddig a 80 százalék nemzsidó kizárólago­san betöltött. Mert a zsidóság eddig főképen azért bírta ezeket a koncessziókat, mert más helyről ab ovo kiszorították. Ha tehát elvonják a a zsidóktól a koncessziókat, úgy adjanak nekik hivatalokat. Azt hiszük, sok korcs­­máros szívesebben lesz csupán. És iga­zán demokratikusok ,csak akkor leszünk, ha igazságosak is leszünk! hatja- A zsidó a tudomány és művészet minden terén kitüntette magát, noha csak­­ ritka esetben kapta meg érte azt a hono­­­­ráriumot, amit ezért adni szoktak. A zsidó kezét béklyókba verték, amiért e kezekkel nem magának dolgozott. Egyetlen meg­­jutalmazása: az üldözés, a máglya, a kínzás és a mészárlás volt. Hogy milyen lejálisak a zsidók, a világháború megmutatta: Angolországban a zsidóság nyolc százaléka állott fegyverben, mialatt a nemzsidó lakosságból csak hat százalék. A zsidóság az amerikai lakosságnak csak három százalékát képezi és a harc­téren harminc százalékkal volt képviselve. A 200—250 ezer zsidó harcosból, melyet Amerika a harcterekre köldött, 18 ezer sebesült és 3500 halott volt. Ott feküsz­­nek most az ő halottjaik­ Flandria mezein nemzsidó bajtársaikkal. Tisztelet és dicsé­ret emléküknek! A zsidóság húsz száza­léka a világ minden harcterén harcolt, semmi más megjutalmazásnak a kilátá­sával, mint a hősi halállal. Amerika a zsidóság jövője és élet­­feltétele. Valaki azt mondta: az amerikai olvasztó kohóban a zsidók elmerülnek, — vegyes házasságok, modernizálódás és áttérés útján — nem volt igaza ! A­ zsidó­ság nem fog alámerülni! De erre nincs is szükség! Maradjanak csak hűek tradícióikhoz, mindig élni fognak. Maradjanak hűek szel­lemükhöz, mindig feltalálják önönmagukat. Láthatjuk, a zsidók már ma országunk erős pillérjei. A zsidó már Kolombussal jött ide. Öt zsidó volt Kolombus flottájá­­jában. A flotta főfelügyelője Rodrigo Sanc­hez, a tolmács Lui de Torez zsidó volt. Mialatt a flotta legénysége vissza akart térni az út közepéről, a zsidók voltak azok, akik kitartottak és az út folytatását követelték, ők voltak az elsők, akik a földre léptek. Kolombussal egy Ábrahám nevű zsidó indult a nyugati felfedező útra anélkül, hogy tudták volna, hogy hová mennek, de érthető, mert hát Ko­lombus anyja is zsidónő volt. Az a kéz, amely a Perzsa-öbölből a Jordánhoz, a Egy intervjú alkalmával Sir Alfred Mond nyilatkozott a közeljövőben Palesz­tinai útjáról, melyet a következőkben közreadunk: „A középeurópai­­zsidóság vágyódik vissza őshazájába, sőt sokan közülök gyalog indulnak útnak Palesztina felé. Sir Herbert Sámueltől többször kaptam meghívót a palesztin­ai állapotok megte­kintésére, hogy lássam a lehetőségek közül melyik a positív és melyik illuzó­­ris. Mint a „Gazdasági Tanács“ előadója, melynek tagjai közé számos nagybritaniai zsidó pénzember tartozik, szeretném ezt az országot üzleti szempontból is meg­figyelni. Bizonyos dolgoknak az elkészi­ Jordántól a Nílushoz, a Nílustól a Tibe­­riáshoz, a Tiberiástól a Guadalki-vízhez (egy spanyolországi tó) vezette a zsidókat, az vezette őket a Guadalki víztől az At­lanti óceánon át is, hogy a zsidó nép egykor itten szabadon élhessen istenét tisztelve és zavartalanul imádva. Azt hi­szem, hogy az a nemes bánásmód, mely­­lyel itten a zsidókkal bánnak, erősen be­vésődött a zsidók lelkébe, hiszen ez egy faj, amely a háladatosság legszebb érzel­meit bírja. Az ő hálájuk évszázadok múl­tán sem alszik ki! A zsidó irodalom modelizálta a mi puritán gondolatunkat. A zsidók adták az első 600 ezer dollárt Washington sza­badságharcának kölcsönére. Lincoln Áb­rahám lelkesült beszédeiben a próféta mondásait halljuk. Amerikában a zsidó igazi hazafi. Senki sem zavarja őt ebben mert senkinek sem jutott eszébe speciális zsidótörvényeket csinálni.­­ Beszédét azzal fejezte : adjátok meg a zsidóknak a lehetőséget, hogy azokká legyenek, amik lenni akarnak és a leg­szebb embereket fogjátok nyerni. Sir Alfred Mand angol miniszter Palesztinába való utazásáról.

Next