Beszélő Összkiadás, 1981-1984 (1-10. szám)
1982. szeptember / 4. szám - Fehér Dániel: Kitaszított adventisták
BESZÉLŐ 4 mánus módja: az építtetők általában nem túlzottan nagy - büntetést fizetnek, s ezzel a dolog el van intézve. Az adventista hívők azonban más elbánásban részesültek. Ez év februárjában rendőri fedezet mellett bulldózerek jelentek meg a XII. kerületi Csiga utcában, a Libegő alatt épített háznál, és drótkötelek segítségével megpróbálták szétrombolni az imaterem középső részét, hogy aztán kétfelé falazzák a két hallt. Az intézkedést elrendelő tanácsot nem zavarta, hogy ezzel nagyobb mértékben térnek el a tervtől, mint az építettek. A „munkát” csak a főfal veszélyes megrepedését követően hagyták abba. A vállalkozó közel négyszázezer forintot számított fel munkabér címén. Megújultak a hatósági zaklatások is. A legfrissebb keserű tapasztalatokat a nyár folyamán szerezték az üldözött adventisták. Néhány hívő közösen vásárolt üdülőjükben nyaralással egybekötött bibliatanulmányozást tartott. Pihenésüket és vallásgyakorlásukat azonban nap mint nap megzavarták a helyi megyei tanács, a rendőrség, a Köjál és a megyei egyházügyi titkár ellenőrzései. Különböző szervek összesen harminckétezer forint bírságot szabtak ki a közös táborozás részvevőire. Jellemző, hogy ugyanazt a kútvizet, melyet a megyei Köjál-kirendeltség életveszélyesnek nyilvánított, egy másik, pártatlan egészségügyi intézmény csecsemők számára is fogyaszthatónak ítélte. Tűrni, várni és reménykedni A bel- és külföldi felháborodás hullámai végre ismét elérték a Generálkonferenciát, s önvizsgálatra indították a Divízió elnökét is, aki újra belátta, hogy a rossz oldal mellett tört lándzsát. Mennyire szilárd legutóbbi elszánása, nem tudhatjuk. Mindenesetre meglepő határozottsággal közölte: amíg az adventista egyház magyarországi vezetői nem teljesítik az elbocsátottakkal szemben 1981 júliusában vállalt kötelezettségeiket, a Divízió nem hajlandó részt venni a Magyarországi Unió választó gyűlésén. Ez komoly lépés, ugyanis az adventista egyházrend szerint enélkül nem érvényes az elnökválasztás. Kérdés, mit tesznek most a hazai adventista vezetők. Az a gyanúnk, hogy ez erősen függ az ÁEH állásfoglalásától. A hivatal eddig minden esetben támogatta őket kiűzött társaikkal szemben, és az egyházi határozatoknak hatósági zaklatásokkal adott nyomatékot. Igaz, több ízben tanácsolták a kitaszított adventistáknak, hogy alapítsanak új egyházat. Ez azonban számukra nem megoldás. A magyar egyházügyi törvények kimondják, hogy nem alapítható olyan egyház, mely lényegében azonos hitelveket vall és nevet visel valamely már működő, elismert egyházzal. Ha tehát erre az útra lépnének, nem csupán a magyarországi Adventista Egyháztól kellene elszakadniuk, magukat zárnák ki a nemzetközi Adventista Egyházból is. Azonfelül jó okuk van kételkedni a tanács őszinteségében. Még 1970-ben az egyik elbocsátott lelkipásztor vezetésével egy csoport - már akkor is az ÁEH javaslatára - megpróbált önálló egyházzá szerveződni. Benyújtották szervezeti szabályzatukat, melyet a hivatal az Adventista Egyház vezetőjének adott ki szakértői véleményezésre. Az egyházfő persze sietett bizonyítani, hogy az új felekezet hitelvei az övéikkel azonosak, s kérte az új egyház engedélyezésének megtagadását Az önálló elismertetésért folyamodók szakadároknak kikiáltva vettettek ki a világ összes adventistáját felölelő nemzetközi egyházból. Nincs jele, hogy az ÁEH változtatni szándékozna magatartásán. A kitaszított adventisták számára tehát egyelőre nem marad más, mint tűrni, várni és reménykedni. Fehér Dániel*