Beszélő 12. (1985)

1985 / 12. szám

zették, de aztán kiderült: nem kerültek be a bizonyítási anyagba, mert "érthe­tetlenek" voltak. Ezzel a bíróság meg is elégedett, holott ez a technikaiként előadott kifogás nagyon is úgy hangzott, mint amit a védelem bizonyítani akart. Szövegelemzés alapján feltűnt egy-­két védőnek, hogy a ^jse^lignse^fiek tu­lajdonított Marx-Engels szám igencsak hasonlít Demeter stílusára. Lehet ugyan, hogy a "mocskos út" motívuma éppoly közös jegye a magyar punknak, mint a "bús hajnalok" a parnasszistáknak, de azért nem ártana utánanézni a dolognak Demeter szövegei között. A győri rendőrök elmondták: Demeter házkutatásában egy piros táblás könyvet találtunk, ebben min­den szám benne volt. Szövegfoszlányokat is találtunk. A veszprémi együttes szövegét _e£2[att_ nem találtuk nála. Több szöveg is volt, a­­mit nem rögz_itettem a g Demeter-féle­ jegyzőkönyvben, ezek azért nem kerültek bele, mert a szöveg csak 2-3 soros volt. /Krem: H.M./ Ez nagyon érdekes, hiszen miért nem szerepelt a bizonyítékok között az a piros­táblás könyv úgy, ahogyan volt? Miért készítettek belőle jegyzőkönyvet, miért mazsolázták? S mit jelent ez a kitétel: a veszprémiek szövegét e­gyütt nem ta­lálták meg Demeter füzetében? Ha valaki feltételezi, hogy a veszprémieknek tu­lajdonított szöveget a párnázott ajtók mögött kompilálták Demeter 2-3 soros tö­redékeiből, gynúját a piros könyv nyilván mindennél biztosabban oszlathatja el. Nos, az ügyvédek kérelmezték a dalszöveges könyvek bekérését a győri ren­dőrségtől. A bíróság hozzájárult, a könyv nem érkezett meg, a bíróság nem rekla­mált. Enélkül született meg az ítélet. Az_ü£yvéd_ek ügy­e_ Ez a per nemcsak a vádlottak drámája volt, hanem az ügyvédeké is. A másod­fokú tárgyaláson az egyikük könnyes szemmel jelentette ki a perbeszéde elején, hogy ez a per fordulópont az életében. Folyosói beszélgetésből megtudtam, ez azt jelentené: nem akar többé büntetőügyet vállalni. A IV. rendű vádlott védő­jét a másodfokon helyettesítették, a folyosón azt mondták, túl messzire ment, elragadtatta magát. Tény, hogy a tárgyalás idején veszprémi rendőrségen ült, ho­­norárium-visszaélés vádjával letartóztatva. S az is tény, hogy ő volt az egyet­len ügyvéd, aki kimondta, amit a többiek is gondolhattak, a veszprémi rendőrség és ügyészség törvénysértést követett el azzal, hogy további vizsgálat nélkül en­gedte vádiratra és tárgyalásra az ügyet, s azt is: nem várható el a győri ren­dőröktől, hogy bevallják, mást vettek jegyzőkönyvbe, mint ami elhangzott. Másodfokon semmit sem változott az ügy megítélése, de az ítélet valamelyest enyhült. Különösebb indoklás a néhány hónapos enyhítéshez nem született, csak annyi: az elsőfokú ítélet felnőtt izgatóknak is komoly büntetés volna. De azért minden elítélt benn maradt a börtönben, s egyikük sem fog egy évnél kevesebbet ülni. Hadd idézzek a pórul járt IV. rendű védő első fokon mondott perbeszédéből tanulság helyett. Azt mondotta az ügyész kolléga, hogy ez a­ mozgalom két szakaszra oszt­ható, fejlődő-haladó meg retrográd-ellenséges-maradt, második szakasz­ra. Hozzánk a mozgalom - állítása szerint - akkor jutott el, amikor ez a második szakasz, nem kívánatos változás állt be a mozgalomban. "Mi mindig mindenről elkésünk, mi fáradtan, messziről jövünk" - mond­hatnánk Ady verse után? Nem ez a lényeg, hanem az, hogy az ügyészség álláspontja szerint ez olyan országos jelenség, amelyet vissza kell szorítani, tehát politika. Én egyetértek azzal, hogy ez most aktuális. Azonban van még egy aktu­ális dolog, ami nem csak most aktuális, hanem mindig. Ez nevezetesen az, hogy az igazság derüljön ki minden ügyben, és igazságos ítéletet hozzon a bíróság. Ez a hosszabbik folyamat, az érvényes, a­­törvény. Ez az általános, a másik speciális.

Next